Jelentősen előrehaladt a geopolitikailag is nagyon fontos Goreh-Jask olajvezeték építése, megkezdődtek a tenger alatti szakaszok munkálatai is, adja hírül az Oilprice.com. Előrejelzések szerint márciusra elkészül a teljes hálózat, ez pedig jelentős mérföldkő egy olyan vállalkozásban, amivel Irán felforgathatja a kőolaj világpiacának addig megszokott néhány fontos keretét.
Irán még 2019-ben döntötte el, hogy új olajterminált létesít az Ománi-öbölben, ahol majd az exportszállítmányokat tölthetik a tankerekbe. A több mint ezer kilométer hosszú vezeték Gorehből a szoros óceán felőli oldalán lévő Jaskba szállítja majd a nyersanyagot.
A parton kívüli vezetékek lefektetése után elindul a tesztüzem, melyből kiderül, hogy a rendszer valóban képes-e napi 350 000 hordónyi olajat átszivattyúzni mintegy 1100 kilométer hosszan.
A Jaskban létrehozott exportterminál az első fázisban összesen 10 millió hordó kőolaj tárolására lesz alkalmas, összesen 20 tárolótartály segítségével, melyek mindegyikébe 500 000 hordó olaj fér. A tervek szerint a második szakaszban pedig újabb 30 millió hordóval bővülne a tárolókapacitás.
Viszonyításként: 2021 elején a folyékony üzemanyagfélék – itt döntően a kőolajipar termékeire kell gondolni – napi felhasználása 95 millió hordó körül mozgott.
Az új, a Hormuzi-szoroson kívüli olajkomplexumba csatlakozó vezetékrendszer befejezésének persze ennél jóval nagyobb jelentősége is van. Egy új dél-iráni olajterminál azt jelenti, hogy az olajtankereknek nem, vagy nem mindig kellene áthaladniuk a mintegy 40 kilométer széles és 60 kilométer hosszú, stratégiai jelentőségű átjárón, mely a Perzsa-öbölbe vezet. Sőt, a tervek szerint a második ütemben, a tárolókapacitások bővítésével egyidejűleg, 200 millió dollárból építenek kiszolgáló létesítményeket a VLCC-k, azaz a very large crude carrier kategóriájú, vagyis a második legnagyobb kapacitással rendelkező tankerhajók számára.
Mindent egybevetve, így az iráni olajexport mennyiségének jelentős része ezentúl nem a Perzsa-öbölből, hanem a Hormuzi-szoroson kívülről indulhatna el célállomásaira, ezzel a tankerek akár napokat is megtakaríthatnak.
Ezen túlmenően azonban van egy másik nagyon fontos ok, amiért a fejlesztést Irán elkezdte, és vélhetően minden körülmény között megvalósítja.
A jelenleg alkalmazott logisztikai modell az iráni olajra ugyanis nem fenntartható, mivel a készletek illetve a feldolgozás 90 százaléka egy helyre – Kharg-szigetére az öbölben – koncentrálódik, hatalmas lehetőséget adva ezzel az olajszektor megbénítására Irán, vagy az Iránnal ellenséges országok számára is. A Hormuzi-szoroson keresztül bonyolódik ugyanis a világ olajkereskedelmének nagyjából harmada, vagyis a szoros lezárásának lebegtetése továbbra is geopolitikai jellegű, de markáns, azonnal jelentkező gazdasági hatásokkal járó fegyver maradna Teherán kezében – vagy épp az Egyesült Államok, vagy vele szövetséges ország kezében, amelyek jelentékeny tengeri haderővel vehetik blokád alá a szoros kijáratát, akadályozva ezzel az olajszállításokat.
Ugyanakkor a diverzifikációval Iránnak lehetősége van jelentékeny mennyiségű kőolaj exportját folytatnia, a nemzetközi illetve az Egyesült Államok által ellene hozott szankciók ellenére is, történjen bármi a többi, a szoroson belüli térségben található tárolójával vagy olajlétesítményével. Emellett könnyebbé válhat az iráni szállítások eljuttatása Kínában és Indiába is.
