Kína Tajvanért folytatott háborúja évi 2 billió dollárba kerülne az EU-nak

A Bloomberg tanulmánya szerint, ha az USA és Kína között háború törne ki Tajvanért, az EU gazdasága a legrosszabb esetben az első évben körülbelül 2 billió dolláros veszteséget szenvedne el – írja az Ukrinform.

Bár Tajvan hagyományosan az Egyesült Államokra, és nem az Európai Unióra támaszkodik a Pekinggel szembeni védelem kapcsán, az európai tisztviselők attól tartanak, hogy Donald Trump amerikai elnök azon vágya, hogy helyreállítsa kapcsolatait Hszi Csin-ping kínai vezetővel, zöld utat adhat Pekingnek a támadáshoz. Idővel ez lehetővé teheti Kína számára, hogy uralja a globális gazdaság egy kritikus részét, és az EU-t a partvonalon hagyja, mivel Tajvan a globális ellátási láncok kulcsfontosságú elemévé vált, a világ legfejlettebb logikai félvezetőinek több mint 60 százalékát gyártva – jegyzi meg a kiadvány.

Jelenleg semmi sem utal arra, hogy Hszi a közeljövőben inváziót tervezne. Egy invázió költségei azonban pusztítóak is lehetnek, és ebből a szempontból az EU nagyobb veszélyben van, mint Peking. Marcin Jerzewski, az Európai Biztonságpolitikai Értékek Központja tajpeji irodájának vezetője szerint Tajvan „veszélyes „vakzóna’” az EU számára.

„Tajvan blokádja még invázió nélkül is komoly európai biztonsági és gazdasági válságot jelentene” – mondta Jerzewski.

A Bloomberg elemzése szerint Németországot fogja a leginkább sújtani a válság, amely gyártásában nagymértékben támaszkodik a tajvani félvezetőkre és a kínai ritkaföldfémekre. Németország gazdasága körülbelül 14%-kal fog csökkeni, ami majdnem kétszerese az Egyesült Államok vagy Kína csökkenésének. Összehasonlításképpen Franciaország GDP-je 6,5%-kal, Olaszországé 8,8%-kal, Spanyolországé pedig 7%-kal csökken.

A globális GDP több mint 8%-kal csökkenne, ami messze meghaladná a 2009-es pénzügyi válság és a Covid-19 világjárvány hatásait. A világ bizonyos áruk súlyos hiányával is szembesülne, amelyek gyártása Tajvanon koncentrálódik, különösen az olyan orvostechnikai eszközök esetében, mint a pacemakerek és az inzulinpumpák.

Az EU-ban, ahol számos kérdésben általában lassan születnek döntések, mivel a 27 tagállamnak meg kell egyeznie, a Tajvannal kapcsolatos álláspont kialakítása az egyik legnehezebb feladat. Az Európai Bizottság szóvivője elmondta, hogy a blokk ragaszkodik a Tajvani-szoros két oldala közötti feszültségek békés, párbeszéd útján történő rendezéséhez. Ha Kína úgy dönt, hogy erőszakkal vagy kényszerrel próbálja megváltoztatni a status quó-t, az EU meg fogja védeni érdekeit – tette hozzá a szóvivő.

Tájékozott források elmondása szerint a tajvani európai stratégiai megbeszéléseket gyakran titokban tartják, és néha csak az egyes tagállamokat érintik. A blokk soros elnöki tisztét a jövő hónapig betöltő Ciprus rendszeresen megvétóz minden Tajvannal folytatott megbeszélést, attól tartva, hogy ez precedenst teremtene, amely hatással lehet saját területi vitájára Törökországgal.

Ezeken a találkozókon a tisztviselők gyakorlatokat végeztek, hogy elemezzék a tajvani légtérbe történő fokozódó behatolások forgatókönyveit. A legutóbbi találkozók egyértelművé tették, hogy Európa mennyire felkészületlen erre, mondják a megbeszéléseket ismerő források.

Például az egyik találkozón szimulációt végeztek arról, hogy mi történne, ha Tajvan félvezető exportja a felére csökkenne. Az európaiak biztosak voltak abban, hogy gazdaságuk kibírna egy ilyen csapást, amíg világossá nem vált, hogy Tajvan teljes mértékben az amerikai katonai támogatástól függ, így az USA kapná meg az összes chipet, és Európa üres kézzel maradna.

A konfliktus komoly eszkalációja esetén Európának mindössze órái lennének a reagálásra, és jelenleg nem áll készen ilyen gyors cselekvésre – mondták a források.

A gyakorlatok résztvevői szerint évek óta az európai válasz a deeszkaláció felhívásáról és az Egyesült Államokhoz fordulásról szólt. Ez azonban megváltozott, mióta Trump visszatért hivatalába a kínai politikával kapcsolatos transzatlanti koordináció általános gyengülése közepette.

A következtetések rávilágítanak Trump iráni csapásának egyik legfontosabb tanulságára: az Egyesült Államok feltételeket diktálhat globális ügyekben, de Európa gyakran magasabb árat fizet – jegyzi meg a kiadvány.