Miután a kínai gyárakban is eltörölték a koronavírus miatt korábban hozott járványügyi intézkedéseket, a dolgozók sztrájkba léptek, no nem azért, mert hiányzik nekik a sok szabály.
A Guardian jelentése szerint noha Kínában nem túl gyakoriak a tiltakozások, május 17-én a délkelet-kínai Fucsien tartomány tengerparti városában, Hsziamenben, egy légtisztító gyárban egy maroknyi munkás gyűlt össze, hogy követelje az elmaradt bérek kifizetését.
Noha a gyárban történt tiltakozás csendes és békés volt, csak májusban ez már a harmincadik ilyen megmozdulás volt. Miután a kormány feloldotta a példátlanul szigorú járványügyi korlátozásokat, a kínai gyárak is újranyitottak, ám a dolgozók szinte folyamatosan sztrájkolnak.
A cégek visszatartják a dolgozók fizetését A China Labour Bulletin (CLB), egy hongkongi székhelyű nem kormányzati szervezet által összeállított adatokból derült ki, hogy csak az idei évben Kínában már legalább 130 gyári sztrájk volt, ami több mint háromszorosa (!) az egész 2022-es évinek.
A CLB azonban rámutatott, adatbázisa messze nem teljes körű, hiszen a Kínában történt megmozdulások mindössze 5-10 százalékát tudják rögzíteni a hivatalos statisztikák hiányában. Eli Friedman, a New York-i Cornell Egyetem ipari és munkaügyi kapcsolatok iskolájának professzora azonban rámutatott, ezek a számok azt bizonyítják, hogy Kína a koronavírus-járvány utáni sztrájkok „új korszakába” lépett.
A legtöbb sztrájk alapja nem más, mint a pénz: noha Kína lassacskán kezd kilábalni a 3 évig tartó példátlanul szigorú zéró-Covid politika gazdasági következményeiből, a gyárak még mindig küzdenek.
A kialakult pénzhiány miatt ugyanis számos gyár bevezette azt a gyakorlatot, hogy vagy jelentős késéssel, vagy egyáltalán nem fizetik ki a dolgozókat, vagy módot találnak arra, hogy végkielégítés nélkül rúgják ki az alkalmazottakat. Ezt sok esetben úgy oldják meg, hogy szándékosan olyan helyre költöztetik a céget, ahová a dolgozók nyilvánvalóan nem tudnak elutazni.
