Líbia napi 1 millió hordó fölé növelte olajtermelését, ami mérföldkő az észak-afrikai ország számára, ahol április közepe óta több mint felére csökkent a kitermelés.
Az OPEC-tag, amely Afrika legnagyobb kőolajkészleteinek ad otthont, több mint egymillió hordóra bővítette kitermelését naponta – ismertette Mohamed Oun olajügyekért felelős miniszter, majd hozzátette, hogy ez az egy hete kötött megállapodásnak köszönhető.
Az ország még több mint 1 millió 100 ezer hordó olajat termelt az orosz–ukrán háború kirobbanása előtt, azonban később zavargások törtek ki, miután februárban a parlament új miniszterelnököt nevezett ki Fathi Bashagha személyében, azonban az ENSZ által támogatott Abdul Hamid Dbeibah ideiglenes miniszterelnöknek esze ágában sem volt lemondani.
Jelenleg Abdul Hamid Dbeibah nyugaton, Fathi Bashagha pedig keleten uralja az országot, és állítja magáról, hogy ő a törvényes miniszterelnök – írja a Bloomberg hírportál.
A tüntetők az ideiglenes kormányfő lemondását, valamint a Nemzeti Olajvállalat vezetőjének kirúgását követelték, amiért átutalt 6 milliárd dollárt az ország központi bankjának.
A megmozdulások miatt visszaesett napi 560 ezer hordóra a kitermelés, valamint az infrastruktúrába elmaradt befektetések is visszafogták a termelhető mennyiséget.
A legújabb megállapodás értelmében azonban újranyitják az április óta működésképtelen mezőket és exportterminálokat. Szakértők szerint a magasabb kitermelés némi enyhülést hozhat az olajpiacokra is, és visszafoghatja a világszerte magas inflációt.
A kormány lépései között szerepelt, hogy az állami olajcég igazgatóságának élére kinevezte Farhat Bengdara-t, aki ígéretet tett, hogy hamarosan a normál, napi 1,2-1,3 millió hordós szintre emeli kitermelését. A vállalat élén korábban Mustafa Sanalla állt, aki gyakran összetűzésbe került az olajügyekért felelős minisztériummal, így a líbiai energialétesítmények az elmúlt évtizedben az ország konfliktusainak középpontjában voltak. A különböző csoportok újra és újra leállították az olajkitermelést, hogy ezzel sürgessék a politikai és gazdasági követeléseik teljesítését.
