Tudja az EU nélkülözni az orosz gázt?

Annak ellenére, hogy az EU országaiban az utóbbi időben jelentősen csökkent a földgáz ára az EU-s blokkra, és általában egész Európában hideg télre számítanak. Mivel a földgáz ára számos tényező miatt továbbra is magas a kontinensen, beleértve a kereslet hirtelen növekedését, amelyet a gazdaság fellendülése okozott a járvány világjárvány miatt lezárásokat követően, az elhúzódó tél, amely kiürítette a tartalékokat, áttérés a megújult energiaforrásokra, ami hiányt okozott Európa energiaellátásában.

Oroszország, mint Európa legnagyobb gázszolgáltatója a maga részéről úgy tűnik, biztosítja az ellátást, de a legtöbb szakértő úgy véli, hogy a Kreml „elpolitizálja” ezt a válságot és a maga javára fordítja, mert a piacok közvetve vagy közvetlenül Vlagyimir Putyin szavaitól függnek. Például amikor az orosz elnök kijelentette, hogy a következő hónapban Európa több gázt kaphat, azonnal csökkent az európai árorientáció. Ez a válság egyértelműen kimutatta Európa Oroszországtól való függőségét, amely továbbra is a kontinens legnagyobb gázszolgáltatója. De mit kell tenni annak érdekében, hogy csökkentsük Európa az orosz energiaforrástól való függőségét? Először is világossá kell tenni, hogy Oroszország messze nem az egyetlen gázforrás. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában is van bőven gáz. Például 2019-ben Algéria és Katar az Európába irányuló földgázimport 8%, illetve 5%-át biztosította. Európa azonban folyamatosan a konkurenciával néz szembe a készletek biztosítása során.

A tekintélyes The Economist kiadvány szerint a világ cseppfolyósított földgáz importjának csaknem 75%-a Ázsiára esik. Többek között Kína és más ázsiai országok vásárolják fel azt a gázt, amely egyébként Európába kerülhetne. Ráadásul a kereslet Latin-Amerikában az utóbbi egy évben csaknem megduplázódott. Európa ugyanakkor szorult helyzetbe került, amikor a gázpiacok liberalizációja következtében lemondta az energiaforrások hosszú lejáratú energiaszerződések révén való beszerzését, ami mellesleg a kőolaj árától is függ.

Eközben a közel-keleti belföldi földgázfogyasztás növekedése, amely az elmúlt évtizedben átlagosan 4,6%-kal nőtt évente, a gáz exportja csökkenéséhez vezet. Az Egyesült Államok pedig az alternatív cseppfolyósított földgáz szállítójaként igyekszik prezentálni magát. Például, amikor Donald Trump kormányzata 2019-ben az export növekedésével büszkélkedett, azzal dicsekedett, hogy „USA a szabadság molekuláival” látta el szövetségeseit.

Európa az elmúlt évtizedekben már megnövelte a cseppfolyósított földgázra vonatkozó megrendeléseit, Németország pedig további gáztárolók építését tervezi. De ez egy költséges alternatíva az orosz szállítással szemben. És ahhoz, hogy az árakat hasonló szintre csökkentsük, nagy beruházásokra lesz szükség.

Az EU szintén egy Déli gázfolyosó létrehozására is összpontosít, amely gigantikus projektet Brüsszelben találták ki az orosz gáztól való függés csökkentésére. Az egyik megoldás, a Transz-adriai csővezeték, amelyet tavaly helyezték üzembe, amely jelenleg az azerbajdzsáni Shah-Deniz mezőről évente mintegy 10 milliárd köbméter gázt képes Európába szállítani.

Ez csak egy kis része az Európai Unió igényeinek, de a projekt ígéretes: a jövőbeli bővítések, mint például a Görögország-Bulgária rendszerösszekötő azt jelenti, hogy például Bulgária gázszükségletének 33%-át Azerbajdzsán fedezi. A tervezett projektek között szerepel az Izraelt Európával összekötő 1900 kilométeres gázvezeték, amely évente további 20 milliárd köbméter gázt tud biztosítani.

Ez azonban nem biztosítja Európa szükségleteit. Az orosz gázról való lemondás az EU számára túl ambiciózus lenne, még hosszú távon is. Az „öreg” kontinens az elfogyasztott gáz túlnyomó részét importálja, és csak korlátozott számú alternatívája van. De meg lehet törni Oroszország monopóliumát azokban az országokban, amelyek történelmileg az orosz gáztól függnek, például Bulgária és a balti országok. A Franciaország által előnyben részesített alternatív nukleáris energiaforrások felhasználása tovább diverzifikálhatja az energiaellátást mindaddig, amíg a megújuló energiaforrások kínálata nem felel meg a keresletnek. Ma azonban, ahogy a legtöbb szakértő úgy véli, Európa nem engedheti meg magának, hogy megkerülje Oroszországot.

Oroszorszá pedig nem szégyelli magát, és kihasználja, közölte Pavlo Majewski, a PGNiG lengyel olaj- és gázipari vállalat vezérigazgatója. Elmondása szerint korábban a Gazprom gyakran gyakorolt ​​politikai nyomást, kihasználva piaci „hatalmát”.

A korábbi, 2009-es és 2014-es európai gázválságok idején Oroszország korlátozta a gázellátást, hogy politikai nyomást gyakoroljon Ukrajnára, és ezzel veszélyeztette az európai gazdaságot.

„Az EU emlékszik erre a két eseményre, Lengyelország 2004 óta hétszer szembesült gázellátási problémákkal – emelte ki Majewski. – Tudjuk, hogy a Gazprom nem szándékozik az uniós gázpiac szabályai szerint játszani, és visszaél erőfölényével.”

2015-ben az Európai Bizottság már egy nagyszabású nyilatkozatot készített, amely szerint a Gazprom megsértette az EU gázpiacát szabályozó versenyszabályokat. Azóta a fellebbviteli bíróságok jóváhagyták a Bizottság megállapításait, és kötelezték a Gazpromot, hogy fizessen 1,5 milliárd dollárt a PGN.9 lengyel olaj- és gázipari vállalatnak valamint 2,9 milliárdot az ukrán Gazpromnak. A mostani válság ebből a szempontból nem különbözik az előzőktől, jelentette ki Pavlo Majewski.

Dmitro Peszkov, a Kreml szóvivője, a maga részéről nyíltan kijelentette, hogy az Északi Áramlat-2 mihamarabbi jóváhagyása és üzembe helyezése a gáz árának csökkenését eredményezi. „Valójában van elegendő szabad kapacitás az orosz gáz szállítására, és az új gázvezeték nem biztosítja a gázmennyiség növelését – csak felváltja a meglévő útvonalakat.”

NEWMAKER