A járvány új epicentrumává válhat a koronavírus-harc mintaállama, mert egyetlen hatalmas hibát követtek el

Szingapúr példaértékűen kezeli a koronavírus-járványt, sokak szerint az egyik legprogresszívebb, legtudatosabb, a modern technológiákat is kihasználó stratégiát ebben az országban követik.

Rengeteget tesztelnek, és már akkor intézkedéseket léptettek életbe, amikor a vírusnak még hivatalos neve sem volt. Most mégis a koronavírus egyik új lehetséges epicentrumként emlegetik az országot. Mégis hogyan történhetett meg mindez? Elfeledkeztek a társadalom peremére szorultakról.

Szingapúrban már azelőtt lépéseket tettek a koronavírus-járvány megelőzése érdekében, hogy hivatalos nevet kapott volna a vírus, az utóbbi napokban, hetekben mégis robbanásszerűen nő az azonosított megbetegedések száma az országban. Elég, ha csak ránézünk az ezt bemutató ábrára.

Sok szakértő most attól tart, hogy Ázsia új koronavírusos gócpontja éppen a példamutató, gazdag Szingapúr lesz, ahol kiváló az orvosi ellátás, a világon az egyik legtöbbet tesztelnek (egymillió főre vetítve 16 203 teszt), és az egyre magasabb azonosított fertőzésszám (közel 12 ezer) ellenére nagyon kevesen (12-en) haltak meg a betegségben eddig. Egy magyar kezdeményezéshez hasonló, fejlett mobilappot is használnak a vírus megfékezésére, amit a helyi kormányzat fejlesztett (TraceTogether). Akkor hol csúszott el mégis a kríziskezelés?

Szingapúr volt az egyik első ország, ahol Kína után felütötte a fejét a vírus: január 23-án egy kínai turista tesztje lett pozitív. A repülőtéri ellenőrzéseken túl azonnal széles körű tesztelést kezdtek el annak érdekében, hogy a vírust csírájában fojtsák el:

Mindenkit teszteltek, aki bármilyen kapcsolatba léphetett a vírussal.

A WHO vezetője, Tedros Adhanom máris kijelentette, hogy az ország példát mutat más kormányzatoknak is ezzel. Heteken keresztül nagyon szépen kordában is tartották ezzel a vírust úgy, hogy a gazdaság és a mindennapi élet nem állt meg. Március közepén jelentkeztek az első jelek, amikor a világ sok országában kijárási korlátozásokat vezettek be.

Ekkor hirtelen 500 olyan állampolgár lépett be az országba külföldről, akik között volt, aki akaratlanul is magával hurcolta a vírust.

A hazatérők persze két hétre karanténba vonultak, de a velük együtt élők tovább élték mindennapjaikat. Innentől kezdve már naponta 10-20 új esetet azonosítottak az országban. A kormány lépett, ezért a hazatérőket innentől kezdve már hatóságilag felügyelt karanténba küldték, április elején pedig részleges kijárási korlátozást is bevezettek. Ezzel – és a továbbra is sűrű tesztelésekkel – sikerült is megállítani a társadalomban a vírus terjedését, nem úgy a társadalom kirekesztettjei körében.

Bár egyetlen nap statisztikája (illetve néhány adat az eddigi helyzetet is jellemzi), nagyon jól leírja, miért annyira speciális most a szingapúri koronavírusos helyzet. Április 23-án, illetve az ezt megelőző 24 órában a következőkről tájékoztatott a szingapúri kormány:

• összesen 1037 új azonosított fertőzött
• nulla külföldről érkezett új azonosított fertőzött
• 25 új eset a szingapúri állampolgárok között,
• 30 új eset olyan vendégmunkásoknál, akik nem munkásszállón élnek,
• 982 új eset munkásszállón élő vendégmunkásoknál.
• 12-en hunytak el és 924-en gyógyultak meg eddig a napig a betegségből.
• 8874 fertőzött enyhe tünetekkel küzd, 1 368-an kapnak kórházi ellátást, és mindössze 26-an igényelnek intenzív ellátást.
• Az esetek 75 százalékánál jól azonosított zárt klaszterekben történtek a fertőzések.

Szingapúrba a környező országokból, főleg Malajziából rengeteg vendégmunkás jár át dolgozni, sokan közülük itt élnek vagy éppen itt ragadtak a határok lezárása miatt. Ők a gazdag országban tipikusan a társadalom peremére szorulva, zsúfolt munkásszállókban húzzák meg magukat. Jogszabály szerint a vendégmunkások nem is lakhatnak máshol. Egyetlen szobában általában 12-en alszanak, közös fürdőt használnak, közösen étkeznek és főznek.

Nem véletlen, hogy az egyik ilyen extrém esetben egyetlen ilyen munkásszállón 500 esetet regisztráltak.

Ráadásul az ilyen szállókon lakók főleg olyan, gyakran fizikai munkakörökben dolgoznak, ahol lehetetlen a társadalmi távolságtartási (social distancing) betartása. Miután mindezek kiderültek, a kormányzat is beismerte, hogy hibáztak, és másképpen kellett volna kezelniük a helyzetet ezeken a szállásokon. Jelenleg több mint 24 ezren laknak munkásszállókon, melyeken pénzt nem kímélve tesztelnek, illetve elkezdtek hatalmas sátorszállásokat felhúzni a vendégmunkásoknak (lásd címlapkép). Összességében fontos tanulság, hogy a gazdag, jól felkészült országokban is nagyon figyelni kell a társadalom peremére szorultakra, mert könnyen lehet, hogy a vírus ezekből a gócpontokból csap majd vissza egy következő hullámban.

Forrás: portfolio.hu