Termés van, bekötőút nincs

Természetesen átvitt értelemben értendő, de napjainkban a csapból is a koronavírus folyik. A Kárpátalja hetilap igyekezett utánajárni, hogy azokra a gazdákra, akiknek fóliasátrai és mezőgazdasági földjei nem egy főút mentén elterülő község területén találhatóak, azokra milyen hatással van a kialakult helyzet és a karantén.

Arra a kérdésre, hogy hogyan jellemeznék a kialakult helyzetet, a szernyei gazdálkodók majdnem mindegyike a „katasztrofális” vagy a jelző más szinonimáját használta. Elmondásuk szerint a legnagyobb probléma az, hogy bizonyos zöldségek ára nagyon alacsony.

Míg a nagyobb, könnyen megközelíthető vagy főúton fekvő falvak némileg szerencsésebbnek mondhatják magukat, addig a szernyei gazdák kevésbé: a legtöbb beszállító amint meglátja a bekötőutak egyikét, rögtön meggondolja magát, hogy bedöcögjön-e a faluba. Vannak olyanok, akik csak akkor jönnek be a nagyobb járműveikkel, ha a falusi gazdák garantálják, hogy a rettenetes út megtétele bizony nem volt hiábavaló. De a leggyakrabban csak úgy tudják értékesíteni az árukat, ha ők maguk viszik el a munkácsi piacra vagy pedig Csongor és Nagydobrony településeire, ahol belső Ukrajnából érkező beszállítók vásárolják fel a zöldségeket, bár ez sem ilyen egyszerű.

A „Mégis hogyan működik ez?” kérdésre a következőt válaszolta egy termelő: „Amikor szólnak a beszállítók, hogy kora reggel érkeznek Csongorra vagy Dobronyba, akkor úgy járok a legjobban, ha személyesen átmegyek, és szemtől szemben beszélek a felvásárlóval. Ilyenkor mindig viszek egy kis bemutatót a portékámból, és ha tetszik, akkor kapok egy ún. biztosítékot, hogy egy bizonyos összeg alá nem fog esni az ár, mire átszállítom a szomszéd faluba, vagy mire lejönnek érte. Mivel a beszállítók érkezését nem tudjuk előre, ezért nagyon nehéz összehozni, hogy annyi mennyiségű árut tudjak 2-3 órán belül biztosítani, ami nekem is kifizetődő, hisz csak friss zöldségeket vásárolnak, egyedül pedig nem tudom leszedni a kívánt mennyiséget. Ezért szólnom kell 10-15 szezonmunkásnak, akik összeszedik a zöldséget, amiért már érdemes lejönnie a busznak. A legegyszerűbb megoldás mégiscsak az, ha személyesen viszem be az árut a munkácsi piacra, ahol nagy valószínűséggel a falusiakét vásárolják fel az egész Ukrajna területéről érkező kamionosok, hisz a falusiaké mindig friss.”

Az egyik gazda a beszélgetés során elmondta, hogy a hónapos retekkel idén nagyon rosszul járt, hisz a legmagasabb ára 8-10 hrivnya volt, de az is előfordult, hogy csupán 1 hrivnyáért tudott értékesíteni egy csomaggal. „Ez sajnos idén nem vált be, és a ráfordított anyagiakat sem hozta vissza. Körülbelül 2-3 tonnányi retek maradt az egyik fóliámban. Lehet beszántom, mást nem tudok vele kezdeni” – nyilatkozta az egyik gazda.

Van olyan is, aki az uborka korai hajtatására esküszik. Rengeteg tanfolyamot elvégzett, hogy minél precízebben tudja végezni az „uborkázást”. „A jó minőségű korai uborka értékesítésével sosem volt gondom. Ez egy olyan áru, amiért még akkor is lejönnének a beszállítók, ha kétszer rosszabb minőségű (ezt még elképzelni is lehetetlen – a szerk.) bekötőutak lennének Szernye irányába” – mondta egy helyi vállalkozó.

Merültek fel olyan gondolatok is, hogy össze kellene fogni, és együttes erővel beszerezni egy olyan szállítóeszközt, ami biztosítaná a zöldségek nagyobb tételben történő célba juttatását, de ez ügyben egyelőre még nem történt előrelépés, mert valamiből a családot is el kell tartani.

De ha sikerülne is összehozni az említett szállítóeszközt, nagy valószínűséggel nem tudná sokáig elviselni azokat a megrázkódtatásokat, amelyek érnék a Csongor–Szernye közötti útszakaszon, vagy ha kicsit körbe mennénk, akkor az ún. „Morgón”, amely a Barkaszó és az M25-ös főút közötti útszakasz beceneve. Reményeink szerint az útépítés Szernye községét is eléri.

(SD/Kárpátalja hetilap)