Oroszország az év végéig legalább 37 milliárd dollár olaj- és gázbevételtől fog elesni – közölte Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerdán a Facebookon, miután meghallgatta Oleh Ivascsenkónak, a külső hírszerző szolgálat vezetőjének a jelentését, számolt be az MTI.
„Fontos eredménye van annak, hogy partnereinkkel együtt nyomást gyakorlunk Oroszországra. Idén először a háború kezdete óta egyértelmű csökkenés tapasztalható az orosz olajkitermelésben és -feldolgozásban. Az orosz költségvetés olaj- és gázbevételei visszaestek, és az év végére Oroszország legalább 37 milliárd dollár bevételtől esik el. Emellett az orosz olajvállalatok és általában az energiaszektor további több tízmilliárd dollárt veszít. Mindez korlátozza az orosz hadigépezetet” – hangsúlyozta az államfő.
Az orosz jegybank 50 bázisponttal, 17,0 százalékról 16,50 százalékra csökkentette az irányadó kamatot pénteken. Az idei GDP-növekedési kilátásokat viszont rontotta Oroszország nemzeti bankja: 0,5-1 százalékos emelkedésre számít idén.
Előző, szeptemberi ülésén a központi bank 100 bázisponttal a péntekig érvényes, 17 százalékra vitte le a kamatot.
A pénteki kamatdöntés után ismertetett közleményben a jegybank hangsúlyozta, hogy a jelenlegi fenntartható árnövekedési ütem nem változott jelentősen, és éves szinten továbbra is 4 százalék – a jegybanki célszint – fölötti.
A gazdaság kiegyensúlyozott növekedési pályára tér vissza, az elmúlt hónapokban felgyorsult a hitelezés és az inflációs várakozások továbbra is magasak.
A dokumentum szerint az irányadó kamatlábbal kapcsolatos további döntéseket az infláció lassulásának fenntarthatóságától és az inflációs várakozások dinamikájától függően hozzák meg.
Az orosz jegybank előrejelzése szerint a monetáris politika irányvonalát figyelembe véve az éves infláció 2026-ban 4-5 százalék lesz, az év második felében 4 százalékra lassul, ezzel eléri a jegybank 4 százalékos célszintjét.
Oroszországban az éves infláció 8 százalékra lassult szeptemberben az augusztusi 8,1 százalékról.
A jegybank következő kamatdöntő ülését december 19-én tartják.
Ugyancsak pénteken az orosz központi bank a júliusban várt 1-2 százalékról 0,5-1 százalékra rontotta a gazdaság idei növekedésére vonatkozó előrejelzését.
A jegybank ugyanakkor továbbra is 0,5-1,5 százalékos GDP-növekedést vár 2026-ra, és 1,5-2,5 százalékosat 2027-ben.
Az orosz ipari termelés éves növekedése 0,3 százalékra lassult szeptemberben az augusztusi éves 0,5 százalékról (július: plusz 0,7 százalék) a statisztikai hivatal MTI által idézett adatai szerint. Az elemzői várakozások átlagában javuló adat, 0,9 százalékos emelkedés szerepelt.
Az ipari termelés 0,7 százalékkal bővült az idei első kilenc hónapban éves összevetésben. Egyebek között a feldolgozóipar éves növekedése erőteljesen, 0,4 százalékra lassult az augusztusi 2,4 százalékról. A kilenchavi ágazati növekedés 2,9 százalék volt.
Szeptemberben a bányászati ágazat termelése 0,2 százalékkal nőtt éves szinten az augusztusi 2,5 százalékos csökkenést követően. A kilenchavi termeléscsökkenés 2,1 százalék volt.
Szeptemberben a gazdaságfejlesztési minisztérium az áprilisi 2,6 százalékról 1,5 százalékra csökkentette az orosz ipari termelés idei növekedésére vonatkozó előrejelzését.
Oroszország gazdasága három évvel a háború kitörése után látszólag még mindig működik, de egyre több repedés jelenik meg a felszínen. A hivatalos adatok szerint két évig tartó erős növekedés után 2025-ben már alig éri el az 1 százalékot a bővülés, miközben a költségvetési hiány gyorsan nő. A Kreml szeptemberben kénytelen volt bejelenteni az áfa 22 százalékra emelését és a kedvezmények megszüntetését, hogy pótolja az egyre nagyobb bevételkiesést. A háborús kiadások felfújják a statisztikákat, de a bankrendszerben már a nem teljesítő hitelek aránya nő, a magánszektor pedig recesszióval küzd. Egyre nehezebb eldönteni, hogy az orosz gazdaság még a díszletek mögött rejlő valóságot takarja, vagy már maga is a Baudrillard-i szimulákrum világában él.
Jean Baudrillard „szimulákrum” elmélete szerint a jelek és narratívák egy ponton túl már nem a valóságot tükrözik, hanem önálló, attól független valóságot teremtenek. Klasszikus példája ennek José Luis Borges rövid, „A tudomány pontosságáról” című írása, amelyben a birodalom térképészei akkora és annyira részletes térképet készítenek, mint maga a birodalom. Eleinte a térkép és a valóság fedésben van, ám idővel a térkép teljesen megkopik, foszladozik, mivel az emberek már csak azt kezelik valóságosként, a külvilágot pedig nem. Vagy maga a térkép válik valósággá – a mögöttes táj mintha eltűnt volna.
Baudrillard ezt a példát használta a modern társadalmakban kialakuló látszatvalóságok leírására: amikor a statisztikák, képek és hazugságok nem lepleznek el valamit, hanem a helyébe lépnek, és így egy hiperrealitást, negyedik szintű szimulákrumot hoznak létre.
Egyre több jel utal arra, hogy Oroszország gazdasága ma éppen az utolsó szint mezsgyéjén egyensúlyoz.
A harmadik szinten – a Potyomkin-falu logikájánál – még létezik a valóság a díszletek mögött, csak a statisztikák és győzelmi jelentések eltakarják azt. A negyedik szinten viszont már maga a díszlet az egyetlen létező: a propaganda, a kozmetikázott adatok és a narratíva teljesen elszakadnak attól, ami a gyárakban, kikötőkben vagy a konyhaasztaloknál ténylegesen történik.
Nehéz megmondani, hogy az orosz gazdaság még a harmadik szintnél jár-e, vagy már átlépett a negyedikbe – hiszen már a hivatalos adatok szerint is szenved a gazdaság.
Ez látszik abból, hogy két év kiemelkedő növekedés után – 2023-ban és 2024-ben egyaránt 4,1% – amelyet Moszkva következetesen bizonyítékként emlegetett Vlagyimir Putyin államának „szankciókkal szembeni gazdasági ellenálló képességére”, 2025 közepére a lendület egyértelműen megtört.
Szeptember elején a kormány kénytelen volt élesen visszavágni az idei GDP-növekedési előrejelzését: az eredetileg tervezett 2,5% helyett már csak 1,2%-os bővüléssel számolnak.
Jóllehet áprilisban még hivatalosan is kitartottak a magasabb cél mellett. A valós adatok már korábban is jelezték a lassulást: a Rosstat szerint az első negyedévben 1,4%-kal, a másodikban pedig mindössze 1,1%-kal nőtt a GDP, ami elmaradt az orosz jegybank 1,6 és 1,9 százalékos előrejelzéseitől. A különbség jól mutatja, hogy a kormány és a jegybank továbbra is túlzottan optimista narratívát épít, miközben a gazdaság tényleges állapota ennél jóval gyengébb.
Jól mutatja a szimulákrum-dilemmát az is, hogy miközben állították, hogy a költségvetés teljesen fenntartható, az orosz kormány szeptember végén bejelentette, hogy jelentős adóemelésekkel próbálja mérsékelni a háború miatti költségvetési feszültségeket. A legfontosabb intézkedés a forgalmi adó (áfa) kulcsának emelése: 2026. január 1-jétől a jelenlegi 20 százalékról 22 százalékra nő a ráta. Ráadásul a kormány radikálisan kiszélesíti az adóalapot: míg eddig 60 millió rubel éves árbevétel felett volt kötelező áfát fizetni, jövőre már 10 millió rubeles bevétel felett kell alkalmazni a szabályt. Ez több százezer kisebb cég számára jelent új terhet, amelyeket a gyakorlatban a fogyasztókra hárítanak majd át.
A pénzügyminisztérium becslése szerint az intézkedés évi mintegy 1000 milliárd rubel többletbevételt hozhat az államkasszának.
Emellett a kormány megszünteti a kis- és középvállalkozások többsége számára eddig elérhető járulékmentességet, ami a gyakorlatban 30 százalékos egységes járulékteher bevezetését jelenti. A kedvezményes kategóriák listáját drasztikusan szűkítik, valamint 5 százalékos különadót vetnek ki a szerencsejáték-üzemeltetőkre is. A Bloomberg szerint a kabinet a héten tárgyalja a hároméves költségvetési tervet és az adótörvény módosításait, a parlament pedig szeptember 29-én szavazhat róluk.
A bejelentés különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy Vlagyimir Putyin tavaly még azt ígérte: 2030-ig nem lesz adóemelés Oroszországban.
Háborús sokk és gazdasági átalakulás
Hogyan jutottunk ide, hogy a korábbi sejtéseket az orosz gazdaság problémáiról már valamennyire fel is vállalja a Kreml és az államapparátus?
Amikor 2022 februárjában Oroszország megtámadta Ukrajnát, a Nyugat példátlan gazdasági szankciókkal reagált. Orosz bankokat kizártak a SWIFT-rendszerből, befagyasztották a jegybank devizatartalékainak közel felét, embargót vezettek be az orosz olajra és részlegesen a gázra, leállították a fejlett technológiák exportját. A cél az volt, hogy megbénítsák az orosz gazdaságot és ellehetetlenítsék a háború finanszírozását. Három év elteltével a kép azonban összetettebb. A finn jegybank (BOFIT) egyik friss elemzése szerint az orosz gazdaság nem omlott össze, hanem átalakult: egy feltörekvő hadigazdaság lett belőle. Laura Solanko kutató rámutat, hogy az állami költekezés és a hadiipar vált a gazdaság fő motorjává, miközben a magánszektor és a nyugati kapcsolatok drasztikusan visszaszorultak. A költségvetés gyakorlatilag hadigazdaságra rendezkedett be, a civil gazdaság rovására.
Az egyik oldalon nagyon túlértékelt hatású, a spektrum másik végén lesajnált szankciók az importoldalon okozták az egyik legsokkolóbb változást. 2021-ben Oroszország importjának 45%-a még az Európai Unióból és az Egyesült Államokból érkezett; 2024-re ez az arány 10% alá zuhant. Az orosz statisztikák szerint 2023 közepére az EU részesedése az orosz exportból gyakorlatilag elenyésző szintre, 1–2%-ra esett vissza, ami jól jelzi a kereskedelmi kapcsolatok megszakadását. A kieső importot részben Kína, India és Törökország pótolta, de csak drágábban és alacsonyabb technológiai színvonalon. Ennek a minőségi visszaesésnek súlyos következményei lettek több ágazatban. Az autógyártás például 2022-ben – a nyugati cégek kivonulásával – szinte teljesen leállt.
2023–24 során ugyan lassan újraindult a termelés, de a kibocsátás továbbra is alig fele a háború előtti szintnek, és a kínai márkák kiszorítják az oroszokat a piacról.
A repülőgépipar és a high-tech elektronika helyzete még kilátástalanabb, mivel a kieső nyugati alkatrészeket alig lehet helyettesíteni. Hiába a kormányzati „importhelyettesítés” propaganda, a valóságban számos iparág az importalkatrészek hiánya miatt kényszerült leépítésre vagy leállásra.
Állami költekezés: a hadigazdaság ára
A szankciók hatására Oroszország gazdasági szerkezete radikálisan átrendeződött. A hadiipar, az állami infrastrukturális beruházások és a katonai kiadások vették át a növekedés motorjának szerepét. 2025 közepére az állami költekezés GDP-arányosan mintegy 8 százalékponttal magasabb, mint a háború előtt, a költségvetési hiány pedig közel 6%-ra emelkedett – ami békeidőben példátlan. A központi büdzsét hatalmas teher nyomja, miközben a szociális, egészségügyi kiadások stagnálnak vagy reálértéken csökkennek. A Kreml gyakorlatilag mindent a háborúra költ.
Egyes becslések szerint a védelmi és biztonsági kiadások (beleértve a rejtett, háborús költekezéseket is, mint a bérösztönzők, vagy egyes technológiai beszerzések) mára elérhetik a teljes GDP 10–12%-át
Összehasonlításképp: 2018–19-ben a kormány még a GDP 4%-át félretette a Nemzeti Jóléti Alapban tartalékolva – most ennek közel háromszorosát égeti el hadikiadásokra, ami hosszú távon fenntarthatatlan.
Az elmúlt három évben a költségvetési ösztönzés („háborús élénkítés”) kumulatív mértéke meghaladta a GDP 10%-át, ami jól mutatja, mekkora mesterséges hajtóerőt kellett bevetni a gazdaság működésben tartásához.
A háború finanszírozásában kulcsszerepet játszott az orosz jegybank is. 2022 tavaszán a rubel árfolyama szabadesésbe kezdett a szankciók és a pánikszerű tőkekimenekítés nyomán. A jegybank tőkekorlátozásokkal, drasztikus kamatemelésekkel és a devizatartalékok felhasználásával stabilizálta a rubelt. Az árfolyam rövid távon magához tért, de ennek súlyos mellékhatásai lettek: a pénzszűke és az importnehézségek felhajtották az inflációt. 2023-ban a hivatalos infláció 12–13% körül tetőzött, 2024-ben is 10% felett maradt. Augusztusra ugyan 8 százalékra csökkent a pénzromlás mértéke, de a lakossági fogyasztás is a 2022 májusi szintig esett vissza.
Hiába próbálkozott a jegybank szigorú monetáris politikával és magas kamatokkal, az árak megfékezése nem sikerült.
A magas kamatok viszont megfojtották a hitelhez jutást a magánszektorban, így 2023 végére a civil gazdaság számos területe recesszióba süllyedt.
A bankrendszerben ráadásul gyorsan romlanak a mutatók. A nem teljesítő hitelek aránya 2025 második negyedévében meredeken nőtt: 2025 második negyedévének végére az orosz vállalati szektor nem teljesítő hitelek aránya a portfólió 10,4%-ára emelkedett, összesen 111,9 milliárd dollárt kitevő összegre, míg a legutolsó ismert, augusztusi adatok alapján már 12,1 százalékon állnak.
Az orosz jegybank beszámolója szerint a vállalati szektor egyre nagyobb része nem tudja törleszteni kötelezettségeit, különösen a kis- és középvállalatok, amelyek nem részesülnek állami hadiipari megrendelésekből. A magas kamatszint, a kereslet szűkülése és a gyenge fizetőképesség kombinációja súlyos nyomást helyez a pénzügyi rendszerre. Ez azt jelzi, hogy miközben az állami költekezés mesterségesen felfújja a GDP-t, a felszín alatt már egy hitelválság körvonalai bontakoznak ki, amely akár a költségvetési kényszerpályát is felgyorsíthatja a következő években.
A gazdaságpolitika dilemmája nyilvánvaló: ha a Kreml tovább költekezik a háborúra, az infláció felpörög; ha megszorítana, azonnal kiütközik a válság a termelésben és a lakosság életszínvonalában. Érdekes módon a hivatalos statisztikák szerint 2022 és 2024 között az átlagos reálbérek összességében közel 7%-kal nőttek. Ezt azonban nem a gazdaság egészsége okozta, hanem a háborús „kétsebességes” gazdaság. A hadiiparban és az állami beruházásokban dolgozók jelentős béremeléseket kaptak (a munkaerőhiány és a háborús prémium miatt a bérek a termelékenységnél gyorsabban nőttek), miközben a magánszektor sok területén visszaesett a forgalom és a jövedelem.
A lakossági fogyasztás szerkezete kettészakadt: a háború közvetlen haszonélvezői – például a fegyvergyárak alkalmazottai, katonák és családjaik, állami építkezések vállalkozói – növekvő keresetből költhetnek, míg az emberek többsége stagnáló vagy csökkenő reáljövedelmet érzékel. A munkaerőhiány ugyanakkor általános problémává vált a háború miatt (sokan estek ki a munkaerőpiacról a mozgósítás, frontszolgálat vagy kivándorlás következtében), ami torz bérnyomást generál: a bérek nőnek ott is, ahol a termelés visszaesőben van.
Ez tovább rontja a versenyképességet és fűti az inflációt.
Kelet felé forduló kereskedelem és új függőségek
Ha persze arról beszélünk, hogy Oroszország gazdasága válságban van, akkor rendszeresen elhangzó érv, hogy mindez nem igaz, csak a Nyugatnak fáj, hogy az orosz külkereskedelem súlypontja három év alatt Európáról Ázsiára tolódott. 2021-ben az orosz export 54%-a még Európába irányult, 2024 végére az európai piac aránya 15% alá esett. Ezzel párhuzamosan Kína részesedése az orosz kivitelben mintegy 30%-ról 50% fölé ugrott. Peking 2023-ban megelőzte az EU-t, és Oroszország legnagyobb kereskedelmi partnerévé vált. Ez azonban új függőséget teremtett: a kínai cégek tisztában vannak Oroszország kényszerhelyzetével, és sokszor ők diktálják az árakat és feltételeket. Ráadásul Kína sem bánik kesztyűs kézzel Moszkvával: például fenntartotta a 2024-ben kivetett importvámot az orosz szénre, ami súlyosbította az orosz bányacégek válságát, és nem engedélyezi a orosz búza importját sem (miközben másoktól vásárol).
Az orosz acélgyártók is kiszorulnak a globális piacokról a kínai dömping miatt, az orosz autóipar pedig nyíltan panaszkodik a kínai versenytársak árletörő praktikái miatt.
Vagyis miközben Oroszország egyre inkább Kínára utalt kereskedelemben, ez a viszony egyáltalán nem egyenrangú. India és Törökország szintén fontos partnerré lépett elő (elsősorban az olaj- és gázeladások terén), de egyikük sem képes maradéktalanul pótolni a kieső nyugati piacokat – sem méret, sem technológia, sem politikai megbízhatóság szempontjából. A kormányzat válasza a szankciók okozta kihívásokra az állami kontroll kiterjesztése volt. Az állam számos stratégiai iparágat – energia, nyersanyag-kitermelés, hadiipar – szoros felügyelet alá vont, esetenként formális vagy informális államosítással.
Több nagyvállalatnál kicserélték a tulajdonosokat „hazafiasabb” befektetőkre, vagy épp ráerőltették őket állami szereplőkre. Rövid távon ez lehetővé tette, hogy a Kreml központilag irányítsa a termelést és az importpótlást, hosszú távon viszont szétzilálja a piaci versenyt és elriasztja a beruházókat. A finn elemzők szerint ez a modell a szovjet idők parancsgazdaságát idézi, modern pénzügyi trükkökkel kiegészítve – a magas kamatok, különadók és adókedvezmények kombinációjával ösztönzik vagy épp kényszerítik a vállalatokat a hatalom által kívánt lépésekre. A fokozódó állami beavatkozás és a nemzetközi verseny hiánya azonban tovább rontja a termelékenységet és az innovációs hajlandóságot.
Oroszország hosszú távú növekedési kilátásai így folyamatosan romlanak: a munkaerő bővülése helyett csökken (a háború miatti halálozások, elvándorlás és alacsony születésszám miatt), a tőkeberuházások nagy része improduktív hadi projektekbe megy, a külföldi tőke és technológia gyakorlatilag eltűnt, a belső piacot védő intézkedések pedig elkényelmesítik a hazai cégeket. Ez egy lefelé tartó spirált indított be: egyre több erőforrást kell a háború fenntartására fordítani, miközben egyre kevesebb marad a jövő építésére.
Statisztikai növekedés vs. valóságos hanyatlás
A történet tanulsága az, hogy bár a háború elején sokak által hirdetett valódi összeomlás messze elmaradt, a szankciók valóban leszakították Oroszországot a globális piacokról és a nyugati technológiáról – aminek hosszú távú következménye a termelékenység csökkenése és a tartós stagnálás lesz. Ugyanakkor rövid távon a Kreml ügyesen használta fel a háborús kiadásokat és az állami megrendeléseket arra, hogy mesterségesen életben tartsa a gazdasági aktivitást és a foglalkoztatást. Ennek köszönhetően a makrostatisztikák szintjén még tavalyig sikerült némi növekedést kimutatni, de idén már az 1 százalék körüli bővülés figyelembe véve a hadiipar részét a növekedésben valójában recessziót jelent: a megtermelt tankok, rakéták vagy drónok a fronton pusztulnak el.
Ha elfogadjuk, hogy a Bank of Finland elemzői szerint nincs ok kételkedni abban, hogy a hivatalos adatok nagyságrendileg helytállóak – miközben ezt rengeteg elemző vitatja –, a növekedés akkor sem valódi prosperitást jelez, csak a kormányzati költekezés „felfújó” hatását.
A hadigazdaság lendülete elfedi a mélyben felhalmozódó feszültségeket: a háborús konjunktúra valójában kannibalizálja a gazdaságot, feléli a tartalékokat és aláássa a jövőt.
Lényegében nem az a kérdés, hogy a szankciók „működnek-e”, hanem az, meddig képes Moszkva ezt a kényszerpályát fenntartani, mielőtt a rendszer saját súlya alatt roskad össze.
Ahogy Baudrillard térkép-hasonlata is figyelmeztet: egy darabig úgy tűnhet, minden rendben – a statisztikák szerint van növekedés, az állam propagandája sikeres. Ám ha a „térkép” – vagyis a mesterségesen fenntartott látszat – hirtelen szétszakad, kiderülhet, hogy a valódi gazdasági alapok már régóta erodálódtak, és akkor a válság nagyon gyorsan válhat látványossá.
Lassult az orosz gazdaság növekedése a második negyedévben a statisztikai hivatal közlése szerint.
A hazai össztermék (GDP) 1,1 százalékkal nőtt a június végével zárult három hónapban éves összevetésben, miután az első negyedévben az éves szintű bővülés 1,4 százalék volt.
A második negyedévben a feldolgozóipar 3,8 százalékkal, az építőipar 2,7 százalékkal, a szállodaipar és vendéglátás 9,2 százalékkal bővült, miközben a nagy- és kiskereskedelemben 2 százalék, a bányaiparban 1,2 százalék csökkenést mértek.
Az idei első fél évben az orosz GDP 1,2 százalékkal nőtt a tavalyi azonos időszakkal összevetve.
Korábban a Világgazdaság megírta, hogy Makszim Resetnyikov orosz gazdaságfejlesztési miniszter szerint a legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a gazdaság a vártnál gyorsabban hűl. German Gref, a Sberbank vezérigazgatója pedig úgy fogalmazott, hogy a második negyedévben az orosz gazdaság a „technikai stagnálás” szakaszába lépett. „Július és augusztus elég egyértelműen jelzi, hogy közeledünk a nullaszázalékos szinthez” – tette hozzá.
Ezt a helyzetjelentést támasztja alá minden eddiginél plasztikusabban az orosz autópiac válsága, amely immáron az autókereskedések szintjére is begyűrűzött. Méghozzá nem is akármilyen tempóban.
Az év elejétől szeptember 1-jéig Oroszország teljes területén 9 százalékkal csökkent a szalonok száma.
Vlagyimir Putyin orosz elnök éppen ezeket a tüneteket akarta elkerülni, hogy a háború ne éreztesse hatását az orosz mindennapokban.
Zuhant az orosz vodka gyártott mennyisége 2025 első felében. Nemcsak a vodka vagy a konyak, hanem a sör- és ciderfogyasztás is jelentősen megcsappant.
Oroszországban jelentősen csökkent számos alkoholtartalmú ital gyártása, mely elsősorban az olyan erősebb alkoholos italokat érinti, mint a vodka vagy konyak. Az alkohol és dohánytermékeket ellenőrző intézet kimutatása alapján 2025 január és június között nagyot zuhant a vodka és konyakgyártás gyártási tempója — közölte a TASZSZ hírügynökség alapján a Lenta.
A kimutatás szerint 2025 januárja és júliusa között Oroszországban 378,8 millió liter vodkát gyártottak. Ez 9,1 százalékkal kevesebb, mint az előző év azonos időszakában. Emellett negyvenmillió liter konyakot gyártottak, ami 19,3 százalékkal kevesebb, mint 2024 első hét hónapjában.
Vodka mindenek felett – vagy mégsem?
13 százalékkal csökkent az alkoholos termékek gyártása (nem beleszámítva a sört, söritalokat, az almabort és a mézbort). Ez összesen 887 millió litert tett ki. A 9 százalékos alkoholtartalmú italok gyártása is 7,6 százalékkal csökkent. Különösen erőteljesen visszaesett az alacsony alkoholtartalmú termékek gyártása. Ezt a csökkenést 89,5 százalékra becsülték.
Cider és konyak
Korábban arról számoltak be, hogy 2025 júniusáig Oroszországban 11 százalékkal csökkent a cider gyártása. Ezenkívül 2025 január-áprilisában a konyak-desztillátum gyártása is felére esett vissza.
Az orosz elnök hadiipara már országa költségvetésének 40 százalékát felemészti, miközben a GDP-növekedés meredeken lassul és az infláció tartósan magas. Oroszországnak még az idén jelentős haladást kell elérnie a frontvonalakon, vagy a helyzet könnyen tarthatatlanná válhat számára.
Háromévnyi maximális fordulatszámon pörgő hadiipar után Vlagyimir Putyin birodalma közelíti a korlátait. A hivatalos statisztikák ugyan még 2024-ben is a G7-országokét meghaladó GDP-bővülést mutattak, ám mára egyre több jel mutat a stagnálás, az infláció, a költségvetési kényszer és a kiapadó tartalékok felé.
Jelenleg az orosz költségvetés 40 százalékát emésztik fel a honvédelmi és háborús kiadások.
Oroszország becsült vesztesége Ukrajnában naponta csaknem ezer katona. Moszkva közel egymilliós összesített veszteségget szenvedhetett el. Egy fiatal, produktív korosztály tömegével tűnt el a munkaerőpiacról, miközben mintegy egymillió magasan képzett civil is elhagyta az országot 2022 óta. A háborúban eddig nagyjából kétszázötvenezren haltak meg.
Putyin mindeközben ragaszkodik a lassú, de biztos előrenyomuláshoz: a Kreml szóvivői sikerként tálalják az egyre gyorsuló mértékű terjeszkedést, miközben az ipar és a fogyasztás már érezhetően megszenvedi a háborús állapotokat.
Repedések az orosz gazdasági erődön
A gazdasági növekedés 2025 első negyedévében 1,4 százalékra esett az előző negyedévi 4,5 százalékról. Az ok: polgári ágazatokból katonai célokra irányított források, csökkenő olaj- és gázárak.
A drága import, a munkaerőhiány és a háborús költekezés miatt az infláció tartósan 8–9 százalék között van. Az orosz jegybank tavaly 21 százalékra emelte, idén 20 százalékra vágta vissza az alapkamatot — ez pedig fojtogatja a vállalati hitelezést. 2022 óta 50 milliárd dollár értékű nyugati vagyont államosítottak vagy koboztak el, az állam részesedése a gazdaságban újra az egészségtelen késő szovjet szint felé közelít.
Kína és India ugyan a mai napig lelkesen vásárolja az orosz nyersanyagot, de a kedvezőtlen fuvardíjak és a diszkontárak miatt ezek a bevételek már nem fedezik a háborús extrakiadásokat. Az orsz pénzügyminisztérium belső anyagai árplafonsokkot és a túltermelés miatti kieső bevételeket jeleznek.
A hivatalos szervek is leadták a vészjelzéseket
Makszim Oreskin, Putyin helyettes kabinetfőnöke is elismerte, hogy a jelenlegi növekedési modell elérte a határait. Elvira Nabiullina jegybankelnök szerint a korábban kihasználatlan kapacitások kimerültek, új motorra — termelékenységre és innovációra lenne szükség.
Kína segítsége nagy mentőöv Oroszországnak, de Kína inkább a piaci haszon miatt vásárol, nem pedig azért, mert szövetségesén akarna segíteni. India már amerikai fegyverek vásárlásába fogott. Európa – még béke esetén is – aligha tér vissza a 2022 előtti importvolumenhez. A Kreml egyszerre szorul rá a nyersanyagexportra és veszíti el a belőle származó stabil devizabevételt.
Fogy az idő
A katonailag megszerzett terülek nem pótolják a veszteségek okozta munkaerő-, tőke- és bizalmi deficitet. Putyin egyelőre a nukleáris arzenál privilégiumában és a hadigazdaság rövid távú GDP-növelő hátszelében bízhat. De a háborús gazdaság „lélegeztetőgépe” már most is lassul; ha az olajár esik vagy a szankciós szorítás erősödik, akkor Moszkva súlyos csapást szenvedhet.
Az idei év tehát kritikus, a front egyre gyorsuló sikerei mögött demográfiai vészhelyzet, gazdasági zavarok, rekordkamatok, fogyó tartalékok formálódnak. Putyinnak és hadseregének még idén magasabb szintre kell váltania, mert Oroszország ideje egyre fogyatkozik.
Az orosz repülőgépgyártás ugyanilyen siralmas állapotban van. Az oroszországi iparág rendszerszintű összeomlása már 2027-ben bekövetkezhet. Az orosz személyszállítás mély válságban van, amely az idő múlásával csak súlyosbodik, jelentette be az Ukrán Külügyi Hírszerző Szolgálat.
A nyugati szankciók hatása megfosztotta az orosz légitársaságokat a hivatalos Boeing és Airbus szervizközpontoktól. A „párhuzamos import” mechanizmusokon keresztüli javítások jelentősen drágábbnak bizonyultak, a karbantartási költségek pedig 38%-kal nőttek. A Külügyi Hírszerző Szolgálat adatai szerint az iparág helyzete csak romlik.
A hírszerzők adatai szerint ma az Oroszországi Föderációban található Airbus repülőgépek fele nem üzemel. Például az S7 társaság 39 A320/321 repülőgépéből csak 8-at használ ténylegesen, míg a többi parkolókban vesztegel.
A válság nemcsak a repülőgépflották állapotát, hanem a repülőterek működését is érinti: 2025 eleje óta az orosz repülőtereken több mint 450 alkalommal függesztették fel ideiglenesen a működést, és több mint 730 járatot kényszerítettek leszállási helyük megváltoztatására. Mindössze három nap alatt – július 5. és 7. között – a légitársaságok veszteségei meghaladták a 250 millió dollárt.
A veszteségek kompenzálása érdekében a légitársaságok emelik a jegyárakat, áthárítva a pénzügyi terheiket az utasokra. A belföldi üdülőhelyekre szóló repülőjegyek ára közel 400 dollárra emelkedett – ez 12,5%-os növekedés a tavalyi évhez képest. Az árak várhatóan további 15%-kal emelkednek, de ez már a vevők számának csökkenését okozta: a kereslet több mint 7%-kal is csökkenhet.
A hírszerzés szerint az orosz repülőgépipar is ugyanolyan siralmas állapotban van. A hazai repülőgépek új modelljei, amelyek tömeggyártását még meg sem kezdték, már a tervezett költség 45–70%-ával emelkedtek. A szakértők a polgári repülőgépflotta évi 50–100 egységgel történő csökkenését jósolják.
Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, az iparág rendszerszintű összeomlása 2027-re következhet be.
Jelentős visszaesés jeleit mutatja az orosz gazdaság, a hadiipari kiadások már egyre kevésbé tudják ellensúlyozni a hiányosságokat, a szankciók pedig napról napra jobban éreztetik hatásukat – közölte a Wall Street Journal.
A legfrissebb gazdasági mutatók vészjelzéseket adnak: a gyártási tevékenység csökken, a fogyasztói kiadások szűkülnek, az infláció pedig makacsul magas szinten marad, ami megterheli az állami költségvetést – számolt be a Wall Street Journal friss elemzésében.
Az orosz tisztviselők nyíltan elismerik a recesszió kockázatát. Maxim Resetnyikov gazdasági miniszter a múlt hónapban figyelmeztetett, hogy Oroszország a „recesszió küszöbén áll”, míg Anton Sziluanov pénzügyminiszter a helyzetet „tökéletes viharként” jellemezte.
A vállalatok a mezőgazdasági gépgyártóktól a bútorgyártókig csökkentik termelésüket. A központi bank július 3-án bejelentette, hogy a hónap későbbi részében megvitatja az irányadó kamatláb ismételt csökkentését, a júniusi csökkentést követően.
Bár elemzők szerint ez a gazdasági megtorpanás valószínűleg nem változtatja meg Vlagyimir Putyin elnök háborús céljait – mivel Ukrajna semlegesítésére irányuló törekvése felülírja a szélesebb gazdasági aggodalmakat –, remekül rávilágít a háborús gazdaság korlátaira.
A lassulás azt jelzi, hogy a nyugati szankciók, bár nem jelentettek azonnali kiütést, egyre inkább éreztetik hatásukat.
Ha a szankciók tovább szigorodnak vagy a globális olajárak esnek, Oroszország gazdasága még súlyosabb instabilitással nézhet szembe.
A szakértők figyelmeztetnek, hogy Oroszország gazdasági növekedési modellje, amely túlzottan a katonai kiadásokra támaszkodik, fenntarthatatlan, és szükségessé teszi a civil gazdasági kapacitások összehúzódását, hogy felszabadítsa a munkavállalókat a háborús gépezet számára, ami nem életképes hosszú távú stratégia.
Oroszország 2022-ben rövid ideig recesszióba zuhant, azonban a hadiipar felpörgetése gyorsan növekedésbe lendítette az országot. Jelenleg a katonai kiadások az orosz GDP 6%-át, a kormányzati költségvetés 40%-át teszik ki. Mindemellett Moszkva átirányította olajexportját Kínába, elektronikai cikkek és más fontos, szankciók miatt kiesett termékek terén pedig jelentős támogatást kap az ázsiai országtól.
Oroszország gazdasága egy ideig gyorsabban növekedett, mint sok fejlett gazdaság. Azonban a katonai kiadások okozta „cukorsokk” miatt elszabadult az infláció, ez pedig arra kényszerítette a központi bankot, hogy rekord 21%-ra emelje a kamatlábakat annak megfékezése érdekében.
A hivatalos adatok szerint az orosz GDP növekedése az első negyedévben 1,4%-ra lassult az egy évvel korábbihoz képest, jelentősen csökkenve a 2024 negyedik negyedévi 4,5%-ról. Az S&P Global beszerzési menedzserindexe azt mutatta, hogy Oroszország feldolgozóipari ágazata júniusban több mint három éve a legélesebb ütemben zsugorodott, és az új autóeladások közel 30%-kal csökkentek éves szinten júniusban.
A Rostselmash, az ország legnagyobb mezőgazdasági gépgyártója májusban bejelentette, hogy a kereslet hiánya miatt csökkenti a termelést és a beruházásokat, valamint előrehozza 15 000 alkalmazottja számára a kötelező éves szabadságot. Szibériában a Rosseti Szibir áramhálózat-üzemeltető közölte, hogy a magas adósság miatt a csőd szélén áll, leállítja a beruházásokat és díjemelést javasol az ipari felhasználók számára.
Ezek a gazdasági kihívások fokozzák a Kremlre nehezedő nyomást azáltal, hogy csökkentik pénzügyi kapacitását az ukrajnai háború finanszírozására. A kormány a háború alatt költségvetési hiánnyal működött, és előrejelzései szerint ez legalább további két évig folytatódni fog.
Ez a fiskális feszültség lehetőséget adhat a nyugati országoknak erőteljesebb szankciók bevezetésére.
Az olajárak esése egy másik jelentős kockázatot jelent Oroszország számára, mivel az energiaeladások a költségvetési bevételek mintegy harmadát teszik ki. Az orosz nyersolaj ára következetesen az idei költségvetésben feltételezett szint alatt maradt, és Oroszország olaj- és gázbevétele júniusban a legalacsonyabb szintre esett 2023 januárja óta a Pénzügyminisztérium adatai szerint.
Oroszország közel harmadával növeli a devizaeladásait a következő hónapban, miközben elemzők és üzletemberek aggódnak a rubel erősödése miatt.
A pénzügyminisztérium csütörtöki bejelentése szerint az állam napi nettó devizaeladása 31%-kal, 9,76 milliárd rubelre emelkedik a következő hónapban – számolt be a Reuters.
A komplex devizaműveleti rendszerben a központi bank devizát vásárol és ad el a belföldi piacon való stabil kínálat biztosítása érdekében, valamint a pénzügyminisztérium nevében, amely a Nemzeti Jóléti Alapot kezeli.
Az orosz pénzügyminisztérium közölte, hogy júliusban 18,77 milliárd rubel értékű devizát és aranyat, vagyis napi 0,82 milliárd rubelt tervez eladni a Nemzeti Jóléti Alapból.
Az előző hónapban a minisztérium 28,3 milliárd rubelt, azaz napi 1,5 milliárd rubelt vásárolt.
A központi bank devizaműveleteit főként jüanban végzi, mivel a nyugati szankciók miatt nem tud dollárban és euróban kereskedni. A bank június 25-én bejelentette, hogy július 1-től az év végéig napi 8,94 milliárd rubelre növeli saját devizaeladásait a korábbi 8,86 milliárd rubelről.
A rubel az év eleje óta körülbelül 45%-kal erősödött a dollárral szemben, és sok elemző és üzletember szerint túlvett, ezért gyengülnie kellene.
Devizapárok, indexek, árutőzsdei termékek, részvények, CFD-k. Minden, ami a hullámzó árfolyamok kapcsán megdobogtatja egy trader szívét. Portfolio Trader
Elvira Nabiullina, a központi bank elnöke szerdán ellentétes véleményt fogalmazott meg, kijelentve, hogy a valuta gyengesége gazdasági sebezhetőség jele lenne, és az árfolyam nem csak az exportőrök érdekeit kell, hogy szolgálja, akik a gyenge rubelből profitálnak.
Anton Sziluanov pénzügyminiszter májusban közölte, hogy a kormány 2025-ben 447 milliárd rubelt tervez felhasználni az alapból a költségvetés egyensúlyba hozására, ami arra utal, hogy a Nemzeti Jóléti Alapból történő devizaeladások az év későbbi részében felgyorsulnak.
