Oroszország gazdasága három évvel a háború kitörése után látszólag még mindig működik, de egyre több repedés jelenik meg a felszínen. A hivatalos adatok szerint két évig tartó erős növekedés után 2025-ben már alig éri el az 1 százalékot a bővülés, miközben a költségvetési hiány gyorsan nő. A Kreml szeptemberben kénytelen volt bejelenteni az áfa 22 százalékra emelését és a kedvezmények megszüntetését, hogy pótolja az egyre nagyobb bevételkiesést. A háborús kiadások felfújják a statisztikákat, de a bankrendszerben már a nem teljesítő hitelek aránya nő, a magánszektor pedig recesszióval küzd. Egyre nehezebb eldönteni, hogy az orosz gazdaság még a díszletek mögött rejlő valóságot takarja, vagy már maga is a Baudrillard-i szimulákrum világában él.
Jean Baudrillard „szimulákrum” elmélete szerint a jelek és narratívák egy ponton túl már nem a valóságot tükrözik, hanem önálló, attól független valóságot teremtenek. Klasszikus példája ennek José Luis Borges rövid, „A tudomány pontosságáról” című írása, amelyben a birodalom térképészei akkora és annyira részletes térképet készítenek, mint maga a birodalom. Eleinte a térkép és a valóság fedésben van, ám idővel a térkép teljesen megkopik, foszladozik, mivel az emberek már csak azt kezelik valóságosként, a külvilágot pedig nem. Vagy maga a térkép válik valósággá – a mögöttes táj mintha eltűnt volna.
Baudrillard ezt a példát használta a modern társadalmakban kialakuló látszatvalóságok leírására: amikor a statisztikák, képek és hazugságok nem lepleznek el valamit, hanem a helyébe lépnek, és így egy hiperrealitást, negyedik szintű szimulákrumot hoznak létre.
Egyre több jel utal arra, hogy Oroszország gazdasága ma éppen az utolsó szint mezsgyéjén egyensúlyoz.
A harmadik szinten – a Potyomkin-falu logikájánál – még létezik a valóság a díszletek mögött, csak a statisztikák és győzelmi jelentések eltakarják azt. A negyedik szinten viszont már maga a díszlet az egyetlen létező: a propaganda, a kozmetikázott adatok és a narratíva teljesen elszakadnak attól, ami a gyárakban, kikötőkben vagy a konyhaasztaloknál ténylegesen történik.
Nehéz megmondani, hogy az orosz gazdaság még a harmadik szintnél jár-e, vagy már átlépett a negyedikbe – hiszen már a hivatalos adatok szerint is szenved a gazdaság.
Ez látszik abból, hogy két év kiemelkedő növekedés után – 2023-ban és 2024-ben egyaránt 4,1% – amelyet Moszkva következetesen bizonyítékként emlegetett Vlagyimir Putyin államának „szankciókkal szembeni gazdasági ellenálló képességére”, 2025 közepére a lendület egyértelműen megtört.
Szeptember elején a kormány kénytelen volt élesen visszavágni az idei GDP-növekedési előrejelzését: az eredetileg tervezett 2,5% helyett már csak 1,2%-os bővüléssel számolnak.
Jóllehet áprilisban még hivatalosan is kitartottak a magasabb cél mellett. A valós adatok már korábban is jelezték a lassulást: a Rosstat szerint az első negyedévben 1,4%-kal, a másodikban pedig mindössze 1,1%-kal nőtt a GDP, ami elmaradt az orosz jegybank 1,6 és 1,9 százalékos előrejelzéseitől. A különbség jól mutatja, hogy a kormány és a jegybank továbbra is túlzottan optimista narratívát épít, miközben a gazdaság tényleges állapota ennél jóval gyengébb.
Jól mutatja a szimulákrum-dilemmát az is, hogy miközben állították, hogy a költségvetés teljesen fenntartható, az orosz kormány szeptember végén bejelentette, hogy jelentős adóemelésekkel próbálja mérsékelni a háború miatti költségvetési feszültségeket. A legfontosabb intézkedés a forgalmi adó (áfa) kulcsának emelése: 2026. január 1-jétől a jelenlegi 20 százalékról 22 százalékra nő a ráta. Ráadásul a kormány radikálisan kiszélesíti az adóalapot: míg eddig 60 millió rubel éves árbevétel felett volt kötelező áfát fizetni, jövőre már 10 millió rubeles bevétel felett kell alkalmazni a szabályt. Ez több százezer kisebb cég számára jelent új terhet, amelyeket a gyakorlatban a fogyasztókra hárítanak majd át.
A pénzügyminisztérium becslése szerint az intézkedés évi mintegy 1000 milliárd rubel többletbevételt hozhat az államkasszának.
Emellett a kormány megszünteti a kis- és középvállalkozások többsége számára eddig elérhető járulékmentességet, ami a gyakorlatban 30 százalékos egységes járulékteher bevezetését jelenti. A kedvezményes kategóriák listáját drasztikusan szűkítik, valamint 5 százalékos különadót vetnek ki a szerencsejáték-üzemeltetőkre is. A Bloomberg szerint a kabinet a héten tárgyalja a hároméves költségvetési tervet és az adótörvény módosításait, a parlament pedig szeptember 29-én szavazhat róluk.
A bejelentés különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy Vlagyimir Putyin tavaly még azt ígérte: 2030-ig nem lesz adóemelés Oroszországban.
Háborús sokk és gazdasági átalakulás
Hogyan jutottunk ide, hogy a korábbi sejtéseket az orosz gazdaság problémáiról már valamennyire fel is vállalja a Kreml és az államapparátus?
Amikor 2022 februárjában Oroszország megtámadta Ukrajnát, a Nyugat példátlan gazdasági szankciókkal reagált. Orosz bankokat kizártak a SWIFT-rendszerből, befagyasztották a jegybank devizatartalékainak közel felét, embargót vezettek be az orosz olajra és részlegesen a gázra, leállították a fejlett technológiák exportját. A cél az volt, hogy megbénítsák az orosz gazdaságot és ellehetetlenítsék a háború finanszírozását. Három év elteltével a kép azonban összetettebb. A finn jegybank (BOFIT) egyik friss elemzése szerint az orosz gazdaság nem omlott össze, hanem átalakult: egy feltörekvő hadigazdaság lett belőle. Laura Solanko kutató rámutat, hogy az állami költekezés és a hadiipar vált a gazdaság fő motorjává, miközben a magánszektor és a nyugati kapcsolatok drasztikusan visszaszorultak. A költségvetés gyakorlatilag hadigazdaságra rendezkedett be, a civil gazdaság rovására.
Az egyik oldalon nagyon túlértékelt hatású, a spektrum másik végén lesajnált szankciók az importoldalon okozták az egyik legsokkolóbb változást. 2021-ben Oroszország importjának 45%-a még az Európai Unióból és az Egyesült Államokból érkezett; 2024-re ez az arány 10% alá zuhant. Az orosz statisztikák szerint 2023 közepére az EU részesedése az orosz exportból gyakorlatilag elenyésző szintre, 1–2%-ra esett vissza, ami jól jelzi a kereskedelmi kapcsolatok megszakadását. A kieső importot részben Kína, India és Törökország pótolta, de csak drágábban és alacsonyabb technológiai színvonalon. Ennek a minőségi visszaesésnek súlyos következményei lettek több ágazatban. Az autógyártás például 2022-ben – a nyugati cégek kivonulásával – szinte teljesen leállt.
2023–24 során ugyan lassan újraindult a termelés, de a kibocsátás továbbra is alig fele a háború előtti szintnek, és a kínai márkák kiszorítják az oroszokat a piacról.
A repülőgépipar és a high-tech elektronika helyzete még kilátástalanabb, mivel a kieső nyugati alkatrészeket alig lehet helyettesíteni. Hiába a kormányzati „importhelyettesítés” propaganda, a valóságban számos iparág az importalkatrészek hiánya miatt kényszerült leépítésre vagy leállásra.
Állami költekezés: a hadigazdaság ára
A szankciók hatására Oroszország gazdasági szerkezete radikálisan átrendeződött. A hadiipar, az állami infrastrukturális beruházások és a katonai kiadások vették át a növekedés motorjának szerepét. 2025 közepére az állami költekezés GDP-arányosan mintegy 8 százalékponttal magasabb, mint a háború előtt, a költségvetési hiány pedig közel 6%-ra emelkedett – ami békeidőben példátlan. A központi büdzsét hatalmas teher nyomja, miközben a szociális, egészségügyi kiadások stagnálnak vagy reálértéken csökkennek. A Kreml gyakorlatilag mindent a háborúra költ.
Egyes becslések szerint a védelmi és biztonsági kiadások (beleértve a rejtett, háborús költekezéseket is, mint a bérösztönzők, vagy egyes technológiai beszerzések) mára elérhetik a teljes GDP 10–12%-át
Összehasonlításképp: 2018–19-ben a kormány még a GDP 4%-át félretette a Nemzeti Jóléti Alapban tartalékolva – most ennek közel háromszorosát égeti el hadikiadásokra, ami hosszú távon fenntarthatatlan.
Az elmúlt három évben a költségvetési ösztönzés („háborús élénkítés”) kumulatív mértéke meghaladta a GDP 10%-át, ami jól mutatja, mekkora mesterséges hajtóerőt kellett bevetni a gazdaság működésben tartásához.
A háború finanszírozásában kulcsszerepet játszott az orosz jegybank is. 2022 tavaszán a rubel árfolyama szabadesésbe kezdett a szankciók és a pánikszerű tőkekimenekítés nyomán. A jegybank tőkekorlátozásokkal, drasztikus kamatemelésekkel és a devizatartalékok felhasználásával stabilizálta a rubelt. Az árfolyam rövid távon magához tért, de ennek súlyos mellékhatásai lettek: a pénzszűke és az importnehézségek felhajtották az inflációt. 2023-ban a hivatalos infláció 12–13% körül tetőzött, 2024-ben is 10% felett maradt. Augusztusra ugyan 8 százalékra csökkent a pénzromlás mértéke, de a lakossági fogyasztás is a 2022 májusi szintig esett vissza.
Hiába próbálkozott a jegybank szigorú monetáris politikával és magas kamatokkal, az árak megfékezése nem sikerült.
A magas kamatok viszont megfojtották a hitelhez jutást a magánszektorban, így 2023 végére a civil gazdaság számos területe recesszióba süllyedt.
A bankrendszerben ráadásul gyorsan romlanak a mutatók. A nem teljesítő hitelek aránya 2025 második negyedévében meredeken nőtt: 2025 második negyedévének végére az orosz vállalati szektor nem teljesítő hitelek aránya a portfólió 10,4%-ára emelkedett, összesen 111,9 milliárd dollárt kitevő összegre, míg a legutolsó ismert, augusztusi adatok alapján már 12,1 százalékon állnak.
Az orosz jegybank beszámolója szerint a vállalati szektor egyre nagyobb része nem tudja törleszteni kötelezettségeit, különösen a kis- és középvállalatok, amelyek nem részesülnek állami hadiipari megrendelésekből. A magas kamatszint, a kereslet szűkülése és a gyenge fizetőképesség kombinációja súlyos nyomást helyez a pénzügyi rendszerre. Ez azt jelzi, hogy miközben az állami költekezés mesterségesen felfújja a GDP-t, a felszín alatt már egy hitelválság körvonalai bontakoznak ki, amely akár a költségvetési kényszerpályát is felgyorsíthatja a következő években.
A gazdaságpolitika dilemmája nyilvánvaló: ha a Kreml tovább költekezik a háborúra, az infláció felpörög; ha megszorítana, azonnal kiütközik a válság a termelésben és a lakosság életszínvonalában. Érdekes módon a hivatalos statisztikák szerint 2022 és 2024 között az átlagos reálbérek összességében közel 7%-kal nőttek. Ezt azonban nem a gazdaság egészsége okozta, hanem a háborús „kétsebességes” gazdaság. A hadiiparban és az állami beruházásokban dolgozók jelentős béremeléseket kaptak (a munkaerőhiány és a háborús prémium miatt a bérek a termelékenységnél gyorsabban nőttek), miközben a magánszektor sok területén visszaesett a forgalom és a jövedelem.
A lakossági fogyasztás szerkezete kettészakadt: a háború közvetlen haszonélvezői – például a fegyvergyárak alkalmazottai, katonák és családjaik, állami építkezések vállalkozói – növekvő keresetből költhetnek, míg az emberek többsége stagnáló vagy csökkenő reáljövedelmet érzékel. A munkaerőhiány ugyanakkor általános problémává vált a háború miatt (sokan estek ki a munkaerőpiacról a mozgósítás, frontszolgálat vagy kivándorlás következtében), ami torz bérnyomást generál: a bérek nőnek ott is, ahol a termelés visszaesőben van.
Ez tovább rontja a versenyképességet és fűti az inflációt.
Kelet felé forduló kereskedelem és új függőségek
Ha persze arról beszélünk, hogy Oroszország gazdasága válságban van, akkor rendszeresen elhangzó érv, hogy mindez nem igaz, csak a Nyugatnak fáj, hogy az orosz külkereskedelem súlypontja három év alatt Európáról Ázsiára tolódott. 2021-ben az orosz export 54%-a még Európába irányult, 2024 végére az európai piac aránya 15% alá esett. Ezzel párhuzamosan Kína részesedése az orosz kivitelben mintegy 30%-ról 50% fölé ugrott. Peking 2023-ban megelőzte az EU-t, és Oroszország legnagyobb kereskedelmi partnerévé vált. Ez azonban új függőséget teremtett: a kínai cégek tisztában vannak Oroszország kényszerhelyzetével, és sokszor ők diktálják az árakat és feltételeket. Ráadásul Kína sem bánik kesztyűs kézzel Moszkvával: például fenntartotta a 2024-ben kivetett importvámot az orosz szénre, ami súlyosbította az orosz bányacégek válságát, és nem engedélyezi a orosz búza importját sem (miközben másoktól vásárol).
Az orosz acélgyártók is kiszorulnak a globális piacokról a kínai dömping miatt, az orosz autóipar pedig nyíltan panaszkodik a kínai versenytársak árletörő praktikái miatt.
Vagyis miközben Oroszország egyre inkább Kínára utalt kereskedelemben, ez a viszony egyáltalán nem egyenrangú. India és Törökország szintén fontos partnerré lépett elő (elsősorban az olaj- és gázeladások terén), de egyikük sem képes maradéktalanul pótolni a kieső nyugati piacokat – sem méret, sem technológia, sem politikai megbízhatóság szempontjából. A kormányzat válasza a szankciók okozta kihívásokra az állami kontroll kiterjesztése volt. Az állam számos stratégiai iparágat – energia, nyersanyag-kitermelés, hadiipar – szoros felügyelet alá vont, esetenként formális vagy informális államosítással.
Több nagyvállalatnál kicserélték a tulajdonosokat „hazafiasabb” befektetőkre, vagy épp ráerőltették őket állami szereplőkre. Rövid távon ez lehetővé tette, hogy a Kreml központilag irányítsa a termelést és az importpótlást, hosszú távon viszont szétzilálja a piaci versenyt és elriasztja a beruházókat. A finn elemzők szerint ez a modell a szovjet idők parancsgazdaságát idézi, modern pénzügyi trükkökkel kiegészítve – a magas kamatok, különadók és adókedvezmények kombinációjával ösztönzik vagy épp kényszerítik a vállalatokat a hatalom által kívánt lépésekre. A fokozódó állami beavatkozás és a nemzetközi verseny hiánya azonban tovább rontja a termelékenységet és az innovációs hajlandóságot.
Oroszország hosszú távú növekedési kilátásai így folyamatosan romlanak: a munkaerő bővülése helyett csökken (a háború miatti halálozások, elvándorlás és alacsony születésszám miatt), a tőkeberuházások nagy része improduktív hadi projektekbe megy, a külföldi tőke és technológia gyakorlatilag eltűnt, a belső piacot védő intézkedések pedig elkényelmesítik a hazai cégeket. Ez egy lefelé tartó spirált indított be: egyre több erőforrást kell a háború fenntartására fordítani, miközben egyre kevesebb marad a jövő építésére.
Statisztikai növekedés vs. valóságos hanyatlás
A történet tanulsága az, hogy bár a háború elején sokak által hirdetett valódi összeomlás messze elmaradt, a szankciók valóban leszakították Oroszországot a globális piacokról és a nyugati technológiáról – aminek hosszú távú következménye a termelékenység csökkenése és a tartós stagnálás lesz. Ugyanakkor rövid távon a Kreml ügyesen használta fel a háborús kiadásokat és az állami megrendeléseket arra, hogy mesterségesen életben tartsa a gazdasági aktivitást és a foglalkoztatást. Ennek köszönhetően a makrostatisztikák szintjén még tavalyig sikerült némi növekedést kimutatni, de idén már az 1 százalék körüli bővülés figyelembe véve a hadiipar részét a növekedésben valójában recessziót jelent: a megtermelt tankok, rakéták vagy drónok a fronton pusztulnak el.
Ha elfogadjuk, hogy a Bank of Finland elemzői szerint nincs ok kételkedni abban, hogy a hivatalos adatok nagyságrendileg helytállóak – miközben ezt rengeteg elemző vitatja –, a növekedés akkor sem valódi prosperitást jelez, csak a kormányzati költekezés „felfújó” hatását.
A hadigazdaság lendülete elfedi a mélyben felhalmozódó feszültségeket: a háborús konjunktúra valójában kannibalizálja a gazdaságot, feléli a tartalékokat és aláássa a jövőt.
Lényegében nem az a kérdés, hogy a szankciók „működnek-e”, hanem az, meddig képes Moszkva ezt a kényszerpályát fenntartani, mielőtt a rendszer saját súlya alatt roskad össze.
Ahogy Baudrillard térkép-hasonlata is figyelmeztet: egy darabig úgy tűnhet, minden rendben – a statisztikák szerint van növekedés, az állam propagandája sikeres. Ám ha a „térkép” – vagyis a mesterségesen fenntartott látszat – hirtelen szétszakad, kiderülhet, hogy a valódi gazdasági alapok már régóta erodálódtak, és akkor a válság nagyon gyorsan válhat látványossá.
A diplomáciai feszültségtől függetlenül Magyarország továbbra is fontos kereskedelmi partnerként tekint Ukrajnára, mindez pedig az áru-csereforgalom adataiban is visszatükröződik – derül k az Oeconomus elemzéséből.
A magyar kivitel Ukrajna irányába az elmúlt években tovább bővült, tavaly 11,2 százalékpontos növekedést generált a magyar áruexport éves szinten. A magyar exportoldalon túlnyomó többségben az energiahordozók (üzemanyag, finomított kőolaj), az elektronikai berendezések, valamint a járművek és szállítóeszközök (személygépjárművek) állnak.
Magas értékű továbbá a Magyarországról szállított gyógyszerek aránya is, ami a teljes Ukrajnába irányuló kivitel 7,6 százalékát adta. Magyarországra Ukrajnából elsősorban elektronikai berendezések (elektromos fűtőberendezések 20,7 százalék), kukorica (14,3 százalék), szójabab (3,63 százalék) és fűrészáru (3,4 százalék) érkezik.
Az ukrán import értéke 2024-ben mélypontra került, emögött a háború miatt csak nehezebben teljesítő ukrán ipar és mezőgazdaság áll. Mindez a hozzánk érkező import értékében is visszatükröződik: míg 2022-ben a háború első évében még kiemelkedően magas, 2512 millió eurót tett ki az ukrán áruimport, addig 2023-ban már csak 1297 millió eurót, 2024-ben pedig 818,2 millió eurót ért el.
Figyelembe véve az ukrajnai ipari létesítmények elleni támadásokat, valamint a munkaerőhiányt, az ipar nehezített körülmények közötti teljesítményét, fegyverszünet vagy békekötés nélkül várhatóan a teljes ukrán külkereskedelmi adatok további romlást mutatnak majd, így a Magyarországra érkező import is tovább csökkenhet – jegyzik meg az elemzőközpontban.
2025 januárja és júniusa között az Ukrajna és az Európai Unió közötti mezőgazdasági kereskedelmi forgalom 0,6 milliárd dollárral, azaz 7%-kal csökkent az előző év azonos időszakához képest, és 7,6 milliárd dollárt tett ki, számolt be Mikola Pugacsov akadémikus, az Agrárgazdasági Intézet igazgatóhelyettese.
Elmondása szerint Ukrajna pozitív mezőgazdasági kereskedelmi mérlege az EU-val 3,2 milliárd dollárra, az export 0,9 milliárd dollárral csökkent, az import pedig 0,2 milliárd dollárral nőtt.
Ukrajna fő kereskedelmi partnerei ebben a szegmensben az EU-országok között továbbra is Lengyelország, Olaszország, Spanyolország, Hollandia, Németország és Franciaország. Összességében az ezekkel az országokkal folytatott kereskedelem volumene az EU teljes mezőgazdasági exportjának és importjának mintegy 73%-át teszi ki.
A forgalom csökkenése a folyamatban lévő háború hatásáról és a globális piaci változásokkal kapcsolatos gazdasági és logisztikai kihívások hatásáról tanúskodik.
Az Európai Bizottság lezárta a tárgyalásokat Ukrajnával az Ukrajna és az EU közötti mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi övezet (DCFTA) felülvizsgálatának főbb elveiről, miután lejárt az autonóm kereskedelmi intézkedések (ATM-ek) érvényessége, amelyek 2025. június 5-ig preferenciális elbánást vezettek be az ukrán exportőrök számára.
A Jevropejszka Pravda tudósítójának beszámolója szerint ezt Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság kereskedelemért és gazdaságbiztonságért felelős biztosa jelentette be újságírókkal való találkozóján Brüsszelben.
Ukrajna és az Európai Unió elvi megállapodásra jutott a kereskedelmi liberalizációról szóló rendelkezések felülvizsgálatáról az Ukrajna és az EU közötti társulási megállapodás keretében.
„Örömmel jelentjük be, hogy a Bizottság és Ukrajna elvi megállapodásra jutott kétoldalú mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásunk felülvizsgálatáról a 29. cikk szerinti konzultációs folyamat lezárását követően. Ez a megállapodás új fejezetet nyit Ukrajna és az EU közötti kereskedelmi kapcsolatokban”, jelentette be Šefčovič.
Elmondta, hogy a megállapodás új változata „egy hosszú távú, kiszámítható és kölcsönösen előnyös keretet hoz létre, amely mindkét fél exportőreinek, vállalkozásainak és gazdálkodóinak javát szolgálja, és erősíti Ukrajna útját az EU-tagság felé”.
A megállapodás többek között Ukrajna kötelezettségvállalását tartalmazza, hogy 2028-ig mezőgazdasági termelési normáit fokozatosan az uniós szabványokhoz igazítja, összhangban az uniós csatlakozás céljaival.
Oroszország 9 milliárd dolláros exportveszteséget becsül a globális kereskedelmi háborúk miatt, de a kereskedelmi folyamatok fokozatos stabilizálódására és a Kínába irányuló szállítások bővülésére számít.
Vlagyimir Iljicsev orosz gazdasági miniszterhelyettes csütörtökön közölte, hogy Oroszország összesen 33 milliárd dolláros hatást vár a globális kereskedelmi átrendeződés következtében, amelyből mintegy 9 milliárd dollár a harmadik országok piacain potenciálisan elveszített orosz export értéke.
Az orosz kormányzat a nehézségek ellenére a kereskedelmi áramlások fokozatos stabilizálódására és a Kínába irányuló szállítások lehetséges bővülésére számít a jövőben.
A kiterjedt szankciók és politikai nyilatkozatok ellenére az Európai Unió országai 2022 februárja, vagyis Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziója óta több mint 200 milliárd eurót utaltak át Oroszországnak energiahordozókért – számolt be róla a Financial Times a Bruegel elemzőközpontra hivatkozva.
A legnagyobb összegek olaj-, szén- és földgázszállításokból származtak, habár a szén és olaj importjára már érvényesek a szankciók. A földgázimport teljes leállítását 2027-re tervezik.
Kevésbé feltűnő, de nem kevésbé kritikus terület a orosz nukleáris technológiák importja – beleértve az uránt, berendezéseket, valamint a szovjet típusú reaktorok karbantartását, amelyek még mindig működnek több EU-tagállamban.
Az Európai Bizottság célja, hogy a 2030-as évekig fokozatosan megszüntesse az orosz nukleáris beszállítást. Ehhez azonban legalább 241 milliárd eurós beruházásra lenne szükség, amely magában foglalja az uránbányászat, -feldolgozás és reaktorkarbanartás teljes uniós ellátási láncának kiépítését.
[type] => post [excerpt] => A kiterjedt szankciók és politikai nyilatkozatok ellenére az Európai Unió országai 2022 februárja, vagyis Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziója óta több mint 200 milliárd eurót utaltak át Oroszországnak energiahordozókért. [autID] => 5 [date] => Array ( [created] => 1750162020 [modified] => 1750110318 ) [title] => A teljes körű háború kezdete óta Oroszország több mint 200 milliárd eurót kapott energiahordozókért az EU-tól [url] => https://economic.karpat.in.ua/?p=61142&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 61142 [uk] => 61135 ) [trid] => vik3255 [aut] => gygabriella [lang] => hu [image_id] => 61136 [image] => Array ( [id] => 61136 [original] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/221162-1-large.jpg [original_lng] => 194100 [original_w] => 1140 [original_h] => 760 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/221162-1-large-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/221162-1-large-300x200.jpg [width] => 300 [height] => 200 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/221162-1-large-768x512.jpg [width] => 768 [height] => 512 ) [large] => Array ( [url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/221162-1-large-1024x683.jpg [width] => 1024 [height] => 683 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/221162-1-large.jpg [width] => 1140 [height] => 760 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/221162-1-large.jpg [width] => 1140 [height] => 760 ) [full] => Array ( [url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/221162-1-large.jpg [width] => 1140 [height] => 760 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => economic [color] => orange [title] => Економіка ) [_edit_lock] => 1750099519:5 [_thumbnail_id] => 61136 [_edit_last] => 5 [views_count] => 2410 [_hipstart_feed_include] => 1 [_algolia_sync] => 118856968001 [_oembed_f8bac20bd039149b154ea7d441d1d3ac] => [_oembed_time_f8bac20bd039149b154ea7d441d1d3ac] => 1754633492 [labels] => Array ( ) [categories] => Array ( [0] => 15 [1] => 41 [2] => 49 [3] => 39 ) [categories_name] => Array ( [0] => A nap hírei [1] => Cikkek [2] => Hírek [3] => Világ ) [tags] => Array ( [0] => 27795 [1] => 179 [2] => 594 [3] => 183 ) [tags_name] => Array ( [0] => energiahordozók [1] => Európai Unió [2] => kereskedelem [3] => Oroszország ) ) [6] => Array ( [id] => 60413 [content] =>
Lengyelország eltörli az európai autonóm kereskedelmi intézkedések mechanizmusát, amely lehetővé teszi az Ukrajnából származó áruk vámmentes importját. 2025. június 5-től ismét azok a szabályok lépnek hatályba, amelyeket Oroszország Ukrajna elleni agressziója előtt vezettek be, jelentette be Donald Tusk, az ország miniszterelnöke, közölte a tvn24.
„Amikor megnyertük a választásokat, az egyik első döntésünk az volt, hogy azonnal korrigáljuk az autonóm kereskedelmi intézkedések mechanizmusát, hogy bevezessünk néhány kvótát, de ez csak a kezdet volt. Később a minisztereimmel együtt kampányt indítottam azért, hogy az EU mondjon le a mechanizmusról, amely liberalizálta a kereskedelmet Ukrajnával” – mondta.
Az ország kormánya segíteni akarja Ukrajnát az Oroszországgal vívott háborúban, de ezt nem lehet a lengyel termelők, különösen a gazdák kárára tenni – jegyezte meg Tusk.
„Június 5-től ez a mechanizmus megszűnik. Ami a határőrségi szabályokat illeti, visszatérünk a háború előtti állapothoz” – mondta a lengyel kormányfő.
A kormány a jövőben a lengyel gazdasági érdekeket fogja képviselni, még akkor is, ha azok „szembe kerülnek” az ukrán érdekekkel.
„Nekem ezzel semmi bajom, mert senki sem fogja azt mondani nekem, hogy ukránellenes vagyok, ha az ukrán-orosz háborúról van szó” – mondta Tusk.
Az Európai Unió 2022. június 4-én vezette be a „vízummentes kereskedelmet”, hogy támogassa az ukrán termelőket és a gazdaságot egy olyan helyzetben, amikor az ország kénytelen megvédeni magát az orosz agresszióval szemben. Ezzel egy időben az EU úgynevezett szolidaritási folyosókat vezetett be a szárazföldi határokon, hogy Ukrajna továbbra is exportálhasson mezőgazdasági termékeket külföldi piacokra, miközben Oroszország blokád alá vette a fekete-tengeri kikötőket.
2023-ban a mechanizmust újabb egy évvel meghosszabbították, 2024-ben pedig az Európai Bizottság kvóták bevezetését javasolta egyes termékekre az uniós piac védelme érdekében: tojás, baromfi, cukor, zab, kukorica, gabonafélék és méz).
2024. május 13-án az EU jóváhagyta Ukrajna „kereskedelmi vízummentes rendszerét”, és kiterjesztette a vám- és kvótamentes kereskedelmet, míg a frissített mechanizmus június 6-án lépett hatályba, és 2025. június 5-ig lesz érvényes. Az európai gazdák többször is tiltakoztak az Európai Bizottság ezen programja ellen, mivel véleményük szerint az ukrán termékek olcsóbbak, és nehéz velük versenyezni.
Az Európai Bizottság nemsokára befejezi az Ukrajnával kötendő jövőbeni kereskedelmi feltételekről szóló javaslatot, mivel 2025. június 5-én az EU-val kötött úgynevezett vízummentes kereskedelmi rendszer lejár. A dokumentum az EU-ba irányuló ukrán exportra vonatkozó importvámok és kvóták felfüggesztését írja elő – közölte Olof Gill, az Európai Bizottság szóvivője Brüsszelben a Jevropejszka Pravda újságírójának kérdésére válaszolva.
A szóvivő hangsúlyozta, hogy az Európai Bizottság az Ukrajnával kötendő új kereskedelmi feltételekre vonatkozó javaslaton dolgozik, és hamarosan bemutatja azt Ukrajnának.
„A Bizottság kész konzultációkat folytatni Ukrajnával a társulási megállapodás 29. cikkelye értelmében, és célunk a kölcsönös vámliberalizáció kérdésének megoldása. Jelenleg véglegesítjük a javaslatot, és a lehető leghamarabb bemutatjuk Ukrajnának”, mondta az Európai Bizottság szóvivője.
„A folyamat célja a gazdasági stabilitás és kiszámíthatóság biztosítása a vállalkozások és a gazdálkodók számára Ukrajnában és az EU-ban egyaránt, elősegítve a zökkenőmentes átmenetet az autonóm kereskedelmi intézkedések lejárta után”, tette hozzá.
Keir Starmer brit miniszterelnök több tucat árura felfüggeszti az importvámokat, hogy támogassa Donald Trump kereskedelmi háborúja által sújtott brit vállalatokat – számolt be a The Telegraph, írta az Ukrinform.
A brit cégek támogatását célzó nagyszabású kormányzati beavatkozás részeként 89 termék tarifája – az elektromos autók akkumulátoraitól a gyümölcslevekig – nullára csökken két évre, 2027 júliusáig.
További intézkedések közé tartozik az érintett cégeknek nyújtott állami hitelek összegének növelése.
A nullára csökkentett vámok között szerepel az agave szirup, az élelmiszeripari termékek, például a tészta, a konzerv ananász és a fenyőmag, a gyümölcslé és a kókuszolaj. A rétegelt lemezt és műanyagot importáló cégek vámjait is csökkentik, hogy enyhítsék az építőiparra nehezedő nyomást. Az alumíniumkerekek és az elektromos járművek akkumulátorainak alkatrészei azok közé az áruk közé tartoznak, amelyek esetében csökkentik a tarifákat a brit vállalkozások költségeinek csökkentése érdekében.
Az Egyesült Királyságba importált, például szabadkereskedelmi megállapodások alapján már kedvezményes elbánásra jogosult árukat ez nem érinti.
A kormány már enyhítette a benzin- és dízelautók értékesítésének 2030-tól hatályos tilalmát, hogy enyhítse a brit cégek terheit, miután Trump az autóipart vette célba.
Az Egyesült Királyság már megszenvedte az Egyesült Államok 10 százalékos vámját, ami veszteségeket okozott a brit vállalkozásoknak. Emellett Trump külön 25%-os vámot vetett ki az autókra – tavalyi év első kilenc hónapjában ez volt a legnagyobb brit exporttétel az Egyesült Államokba.
Kanada és az Egyesült Államok május elején kezdik meg a tárgyalásokat egy új kereskedelmi megállapodásról, közvetlenül azután, hogy Kanadában parlamenti választások zajlanak le, amelyek kormányváltást is hozhatnak.
A hírt Mark Carney, Kanada miniszterelnöke jelentette be, miután egyeztetett kormánytagokkal, akik az USA-val való kapcsolatokon dolgoznak.
Carney elmondta, hogy egyetlen telefonbeszélgetése során Donald Trumppal megállapodtak abban, hogy a két ország a választások után ül tárgyalóasztalhoz a jövőbeli kereskedelmi kapcsolatokról.
