Az Ukrán Nemzeti Bank (NBU) eltökélt abban, hogy megakadályozza a bankok tudatos vagy nem tudatos részvételét illegális árnyéküzleti rendszerekben, az magában foglalja az egyéni vállalkozókat (FOP) érintő „feldarabolt üzleti” mechanizmusok alkalmazását – jelentette ki hétfőn Dmitro Olijnik, az NBU elnökhelyettese, számolt be az rbc.ua hírportál az NBU sajtószolgálatára hivatkozva.
A jelentés szerint Olijnik az üzleti élet képviselőivel tartott találkozón elmondta: „Az NBU ellenőrzi a bankok jogi előírásainak betartását az ügyfelek kiszolgálása során. Az ellenőrzések során sajnos olyan tényeket fedezünk fel, amelyek szerint a bankok tudatosan vagy nem tudatosan vesznek részt az „üzleti feldarabolással” kapcsolatos pénzügyi tranzakciók végrehajtásának biztosításában egyéni vállalkozók bevonásával.”
Az elnökhelyettes szerint az NBU ezt nem tűri el, és aktívan folytatni fogja az intézkedéseket a bankok ezen rendszerekben való felhasználásának megakadályozására. Felidézte a bankoknak 2024 novemberében adott ajánlásokat az „üzleti feldarabolás” mechanizmusainak azonosítására, amelyek az egyéni vállalkozók bevonásával történő mesterséges üzleti felosztáson keresztüli adóelkerülésre utalhatnak. Ezek különösen a helyszínre, az üzleti tevékenységre vagy az egyéni vállalkozók csoportja és egy vállalat közötti tranzakciók jellegére vonatkozó gyakori címek.
A bankszakember szerint a megfogalmazott ajánlások előírják a bankok kötelezettségét, hogy gyanús tevékenység vagy gyanús tranzakciók esetén az ügyfeleknél, amelyek az adóelkerülés céljából történő „üzleti feldarabolás” jeleit mutatják, a megállapított eljárásnak megfelelően jelentsék ezt az Állami Pénzügyi Ellenőrző Szolgálatnak, és hozzanak döntést az ilyen ügyfelekkel való további üzleti kapcsolatokról. „Láttuk az eredményt, mivel a bankok aktívan megtagadják a szolgáltatásaikat az egyéni vállalkozóktól, és gyanús tevékenységeiket jelentik az Állami Pénzügyi Felügyeleti Szolgálatnak” – mondta el Dmitro Olijnik.
Nem meglepő, hogy az emberek egyre kevesebbet járnak múzeumba. A modern művészet mára a gazdagok kedvenc pénzmosodájává vált, ennek rútsága pedig a minőségben is meglátszik.
Lassan már mindenkinek feltűnik, hogy míg régen a múzeumokban a szépségen, a részleteken és az alkotók képességein volt a hangsúly, addig manapság a modern művészetben ezek mind háttérbe szorultak a „jelentés” mögött, amely valójában gyakran semmitmondó, egyszerű és sajnos csúnya alkotásokhoz vezet. Ennek azonban elsősorban nem a változó ízlés az oka, hanem a megrendelők és a kereskedők hátsó szándékai: bár a művészetek jelentős része a történelem kezdete óta úri murinak számított, mára viszont ez az adócsalás és a pénzmosás leghatékonyabb eszközévé vált.
A képzőművészeti piacot régóta ünneplik a kultúra megőrzésében, az emberi kreativitás bemutatásában és a közélet gazdagításában betöltött szerepéért. Laikus szemmel azonban manapság szinte csak rondaságokkal vannak tele a galériák, amelyekre felfoghatatlanul magas árcédulák vannak rábiggyesztve.
De csak azért, mert nem vagyunk szakképzet műkedvelők, még nem jelenti azt, hogy a mi ízlésünkkel van a baj.
Az ultragazdagok ugyanis a műkincspiacból adózási kiskaput csináltak, amelyen keresztül felfújt és hamis adományokkal, túlértékelt becslésekkel és az egymás közti csencseléssel milliárdokat takarítanak meg és a kultúrát is károsítják.
A képzőművészeti piac a gyűjtők és műértők számára kialakított szegmensből nagy tétekkel járó befektetési arénává alakult át, az elmúlt években pedig a hangsúly a művészet esztétikai és kulturális értékéről a pénzügyi potenciálra helyeződött át.
A gazdagok számára a művészet már nem csupán státuszszimbólum, hanem sokoldalú pénzügyi eszköz. Ez az átalakulás megnyitotta az utat a különböző adóelkerülési stratégiák előtt, lehetővé téve a tehetősek számára, hogy megőrizzék tőkéjüket, miközben minimalizálják adókötelezettségeiket.
Csontváry- és Munkácsy-festmények is kalapács alá kerülnek a Virág Judit Galériában
A magyarországi Virág Judit Galéria december 15-i téli aukcióján 201 tételt árvereznek. Gazdag anyag, magas kezdő árakkal, és Csontváry Kosztka Tivadar Piros ruhás gyermek című képe, amely 160 millió forintos kikiáltási árról indul. A festmény 1894-ben keletkezhetett.
A művészet egyedülálló tulajdonságai miatt ideális jelölt az adóelkerüléshez:
könnyen hordozható;
gyakran felértékelődik;
és ami a legfontosabb, egy olyan piacon működik, amely a titkolózás és az átláthatóság hiányából él.
Az ingatlanokkal és a pénzügyi eszközökkel ellentétben, amelyek szigorúan szabályozottak, a műtárgyakkal kapcsolatos tranzakciókat magánügyletként lehet lebonyolítani, és gyakran alig vagy egyáltalán nem hagynak nyomot maguk után. Ez az átláthatatlanság teszi a műtárgypiacot különösen sebezhetővé az adóelkerülésre törekvők számára.
Belülről rohadó modern művészet
Az egyik legelterjedtebb trükk egyben a legkétszínűbb is, mivel a csalást a jótékonyság és a kultúra támogatása mögé rejtik el.
Sok ország adóhatósága ugyanis lehetővé teszi az adományozók számára, hogy levonják a jogosult intézményeknek, például múzeumoknak átadott műtárgyak valós piaci értékét a kötelezettségeikből. Bár ezt a politikát a jótékonykodás ösztönzésére és a kulturális intézmények támogatására tervezték, mára gyakorlatilag ezt csak a visszaélésre használják fel.
A valódi problémát az okozza, hogy ezt nem csak egy van Gogh festménnyel vagy egy Vastagh György szoborral lehet megtenni – amelyek busás árait kifizetve a rendszer értelmét vesztené a gazdagok számára –, hanem rendelésre készített, mesterségesen felértékelt műtárgyakkal is
Egy tehetős magánszemély felbérel egy művészt, akit nemcsak az alkotásért, hanem a titoktartásért is kifizet.
Egy műtárgyszakértő ismerős vagy egy erre szakosodott galéria a műtárgy értékét – a minőségtől függetlenül – a megrendelési ár többszörösére becsüli.
A felfújt árral felcédulázott alkotást pedig ezután egy erre nyitott múzeumnak adományozzák, amelynek köszönhetően óriási összegeket lehet leírni adóköltségekből.
Nem meglepő, hogy a műkincskereskedéssel „hobbiként foglalkozó” ultragazdagok között nem ritka, hogy sokan egy fillér adót nem fizetnek, hiszen bőkezű adományaikkal bőven ellensúlyozni tudták a magas jövedelmüket.
Ebben a rendszerben a művész képessége teljesen háttérbe szorul, és gyakran olyan alkotókból kerülnek az árlista élére, akiknek egyébként még a múzeumok közelében sem lenne helyük.
A résztvevők mind nyernek: a megrendelőnek nem kell adóznia, a szakértőt gyakran kifizetik a szolgálataiért és kereskedői hírnévre is szert tesz, a művészek pedig a megrendelés mellett bekerülnek a nagy alkotók közé a múzeumokba.
A nagy vesztesek a látogatók és a műkedvelők, akik értetlenül nézik a galériák falain a rútabbnál rútabb, drágábbnál drágább műtárgyakat, miközben sok valódi tehetség és művész neve feledésbe merül.
Egyes becslések szerint az 156 milliárd dollár értékű ukrán GDP-nek csaknem a felét, mások szerint az egyharmadát teszi ki az árnyékgazdaság. Danilo Hetmancev, a kijevi parlament pénzügyi bizottságának az elnöke tavasszal 50 százalékot, a gazdasági tárca novemberben 31 százalékot említett.
A kijevi CASE gazdaságkutató intézet pár napja közzétett elemzéséből, amely számba veszi az államkasszát leginkább károsító csalásokat – emeli ki a Figyelő.
Az első helyre a borítékos pénzeket sorolta.
Legkevesebb 60, legtöbb 230 milliárd hrivnyára (2,2-8,4 milliárd dollárra) becsülik a részben vagy egészben zsebbe adott bérek összegét. Idén júliusban Olekszij Ljubcsenko első miniszterelnök-helyettes kijelentette, 10 millió ukrán állampolgárnak nincs hivatalos jövedelme. Ő 500 milliárdos (18,3 milliárd dollár) kárt említett.
Az szja-csalást a rangsorban a csempészet, illetve a vámszabályok egyéb megsértése követi: gyakorlat az áruk vámértékének az alábecslése, vagy az, hogy a tranzitra bejelentet árut, valójában Ukrajnában értékesítik.
A szakértők szerint a csempészet mértéke eléri a 226-380 milliárd hrivnyát (8,3-14 milliárd dollárt) évente.
Az ukrán nagyvállalkozók offshore cégei révén kieső adóbevételt évi 120-200 milliárd hrivnyára becslik, az áfacsalás is hasonló szintű kárt okoz az államkasszának.
A földbérlettel kapcsolatos szerződések, a hamisított termékek forgalmazása, az adókedvezményekkel való visszaélés egyenként nagy tételektől fosztja meg költségvetés bevételeit. Oleh Hetman az elemzést végző intézet képviselője szerint az elmúlt években az offshore-ügyletek és az áfa-csalások mértéke csökkent, de földpiac liberalizálása is mérsékelte a veszteségeket, viszont a borítékos bér és a csempészet volumene egyre növekszik Ukrajnában.
