Megfeleződhet az Egyesült Államok negyedéves gazdasági növekedése a folytatódó kormányzati leállás miatt – jelentette ki Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter vasárnap a szövetségi intézmények 40 napja húzódó működési kényszerszünetének hatásairól.
A pénzügyminiszter a CBS televízió vasárnapi politikai magazinműsorában felhívta a figyelmet arra, hogy az első két negyedévben tapasztalt kedvező gazdasági növekedés megtorpanhat, és akár felére eshet, amennyiben tovább tart a kormányzati leállás, aminek gazdasági hatásai napról-napra egyre súlyosabbak.
Scott Bessent emlékeztetett arra, hogy a szövetségi légiirányítók hiánya miatt elrendelt légtér-forgalom csökkentés nem csak az utazókat érinti, hanem a teherjáratokat is, ami az ellátási lánc akadozásához vezet, valamint az ünnepi időszak kezdetekor az áruszállításban is fennakadások lehetne.
A miniszter szerint a kormányzati intézmények újraindításához a kongresszus felsőházában 5 demokrata szenátorra van szükség, aki úgy dönt, hogy megszavazza az átmeneti költségvetést.
Szombati összesítések szerint az Egyesült Államokban már 1000 járatot töröltek és mintegy 5000 késés volt, vasárnap a reggeli órákis több száz járat törlését jelentették be. Az amerikai közlekedési minisztérium péntektől az amerikai légtér forgalmának 10 százalékos csökkentését rendelte el a légiirányítók leterheltségének csökkentése miatt.
A szövetségi hivatalként működő légiirányítás (Federal Aviation Administration) hosszabb ideje munkaerő-hiánnyal küzd, amin rontott a kormányzati leállás. Az alkalmazottak nem kapnak fizetést, így annak érdekében, hogy bevételre tegyenek szert másodállásokat vállalnak. A kormányzati leállás idején a szövetségi alkalmazottak fizetés nélküli kényszerszabadságon vannak, ugyanakkor az olyan folyamatos üzemek esetében, mint a légiirányítás a munka felvétele kötelező.
Adam Schiff demokrata párti szenátor a CBS televízió vasárnapi műsorában megerősítette, hogy egyelőre nincs szándék arra, hogy csatlakozzanak a republikánusokhoz és megszavazzák az átmeneti költségvetést. Azzal érvelt, hogy céljuk a Barack Obama nevéhez fűződő szociális alapú egészségbiztosítási rendszer idén lejáró szabályainak meghosszabbítása, ennek teljesülése nélkül nem szavazzák meg a költségvetést.
Rámutatott arra is, hogy előterjesztettek egy kompromisszumos javaslatot, amely az egészségbiztosítási rendszer kedvezményeit további egy évig meghosszabbítaná, ami időt ad hosszú távú megoldás kidolgozására.
Donald Trump amerikai elnök vasárnap a közösségi médiában közzétett bejegyzésében a Barack Obama elnöksége idején elfogadott egészségbiztosítási törvény (Affordable Care Act) helyett teljesen új ellátási rendszert sürgetett. A hatályban lévő rendszert „a lehető legrosszabbnak” minősíttette, ami rendkívül sokba kerül. Az elnök azt javasolta, hogy a jelenleg egészségbiztosítóknak folyósított szövetségi forrásokat közvetlenül az állampolgárokhoz juttassák el egészségügyi ellátásuk fedezeteként.
Az elmúlt években ritkán látott válság söpör végig az európai cukorpiacon. Az árak hároméves mélyponton járnak, miközben a termelési költségek folyamatosan emelkednek, a klímaváltozás és a betegségek pedig újabb terheket raknak a gazdák és a gyártók vállára. A szakértők szerint, ha a helyzet nem változik, az európai cukoripar válsága további gyárbezárásokhoz és a termelés drasztikus csökkenéséhez vezethet.
Az Európai Bizottság adatai szerint a cukor ára 2024 nyara óta több mint harmadával esett vissza, tonnánként 536 euróra. Az áresés hátterében három tényező áll:
az ukrán export megugrása, amely 2023–2024-ben meghaladta az egymillió tonnát,
a cukorrépa-termelés növekedése
és a fogyasztás mérséklődése Európában.
A piaci szereplők szerint ezek együtt olyan túlkínálatot hoztak létre, amely teljesen felborította a kereslet-kínálat egyensúlyát.
Az iparág szereplői sorra jelentenek be drámai eredményeket: a francia Tereos bevétele 25 százalékkal esett vissza, működési eredménye pedig 79 százalékkal zuhant. A német Südzucker, Európa legnagyobb cukorgyártója 85 százalékos profitcsökkenést jelentett, és akár 200 millió eurós éves veszteséget is kilátásba helyezett. A Cristal Union pedig 62 százalékkal alacsonyabb nyereségről számolt be, és még kedvezőtlenebb piaci környezetre figyelmeztetett.
Csak 2025-ben eddig öt cukorgyár zárta be kapuit Európában, a 2010 óta felszámolt brit üzemekkel együtt már 83 működő gyár maradt a kontinensen.
A gyárak mellett a termelők is egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Az alacsony árak miatt sokan inkább csökkentik a vetésterületet, nehogy veszteségesen kelljen értékesíteniük a répát. A szakértők szerint a termőterület közel 10 százalékkal zsugorodhat idén.
Eközben a költségek folyamatosan emelkednek: a Tereos számításai szerint 2017 óta tonnánként 200 euróval drágult a cukor előállítása, főként a megugró energiaárak, az inputanyagok drágulása és a klímaváltozással összefüggő kockázatok miatt.
A gyártók egy része az uniós szabályozásban látja a gondok forrását: szerintük
a szigorú környezetvédelmi előírások miatt az európai termelők drágábban állítanak elő cukrot,
miközben az EU vámmentesen engedi be a harmadik országokból származó termékeket.
„Ez súlyosan aláássa az európai versenyképességet” – mondta a Cristalco vezetője. Az ukrán import kiemelten érzékeny téma: bár Brüsszel júliustól 80 százalékkal csökkentette a kvótát, a korábbi hónapokban már akkora készletek halmozódtak fel, hogy az árak stabilizálódása egyelőre nem várható.
Lesz kiút a válságból?
A szakértők szerint az áraknak rövid távon mindenképpen emelkedniük kellene ahhoz, hogy az iparág fenntartható maradjon. A Südzucker például a második fél évre mérsékelt áremelkedést valószínűsít, de egyelőre bizonytalan, hogy ez elég lesz-e a veszteségek csökkentéséhez. Hosszabb távon az európai cukoripar válsága több fronton is változtatásokat sürget: hatékonyabb termelést, jobb alkalmazkodást a klímaváltozáshoz, valamint az uniós szabályozás és a kereskedelmi politika jobb összehangolását.
A cégcsődök száma magasabb, mint az elmúlt tíz évben bármikor, munkahelyek százezrei vannak veszélyben Németországban.
Németország gazdaságát komoly csődhullám sújtja. A vállalati fizetésképtelenségek száma több hónapja meredeken emelkedik – számolt be a V4NA Nemzetközi Hírügynökség.
„A gazdasági válság egyre több vállalat létfenntartásába kerül” – mondta Volker Treier, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) külgazdasági ügyekért felelős vezetője és elnökségi tagja a Welt német lapnak nyilatkozva.
A szövetségi statisztikai hivatal 2024-re közel 22 ezer cégcsődöt jelentett, ami közel tíz éve a legmagasabb szám. A hatóság szerint a növekedés mértéke 22,4 százalék, az egy évvel korábbi bő 22 százalékos megugrást követően.
„A vállalatok jelentős problémákkal néznek szembe” – magyarázta Frank Schlein, a Crif pénzügyi információs szolgáltató németországi ügyvezető igazgatója, aki a problémák között említette a megrendelések hiányát, a tartósan gyenge hazai gazdaságot, a magas energia- és személyi költségeket valamint az egyre növekvő bürokratikus terheket.
„Mindent egybevetve, nem csak egy, hanem több párhuzamos válság fennállása a vállalatok pénzügyi instabilitásának növekedéséhez vezet” – mondja Schlein.
A gazdasági kár jelentős. Különösen azért, mert tavaly az átlagot jelentősen meghaladó mértékben nőtt a nagyobb fizetésképtelenségek száma – derül ki a Creditreform elemzéséből. Felmérésében a hitelminősítő mintegy 56 milliárd euróra becsüli a bedőlt követelések veszteségének összegét.
A tanulmányok azt mutatják, hogy a legtöbb esetben a hitelezők nagyrészt üres kézzel maradnak, és az esetek több mint 90 százalékában le kell mondaniuk követeléseik többségéről.
A Creditreform a veszélyeztetett vagy megszűnt munkahelyek számát mintegy 320 ezerre teszi.
Ez a szint utoljára a 2020-as koronavírusos évben volt jellemző.
Iránban a kormányhivatalok zárva tartanak vagy csökkentett nyitvatartással működnek. Az iskolák és főiskolák kizárólag online oktatnak. Az autópályák és a bevásárlóközpontok sötétbe borultak, az ipari üzemek pedig nem kapnak áramot, így a gyártás szinte teljesen leállt.
Annak ellenére, hogy Irán rendelkezik a világ egyik legnagyobb földgáz- és nyersolajkészletével, teljes körű energiaválságban van, ami az évek óta tartó szankcióknak, a rossz gazdálkodásnak, az elöregedő infrastruktúrának, a pazarló fogyasztásnak − és az Izrael által elkövetett célzott támadásoknak − tudható be.
Nagyon súlyos egyensúlytalanságokkal nézünk szembe a gáz, a villamos energia, az energia, a víz, a pénz és a környezetvédelem terén. Mindegyik nagyon könnyen válságba fordulhat − mondta az ország elnöke decemberben a nemzethez intézett, élőben közvetített televíziós beszédében. Bár Irán évek óta küzd infrastruktúrájának problémáival, az elnök figyelmeztetett, hogy most már kritikus ponthoz érkeztek − írja cikkében a The New York Times.
Csaknem egy hétre leállt az ország
Nemrégiben az ország gyakorlatilag majdnem egy teljes hétre leállt, hogy energiát takarítson meg. Miközben az irániak dühöngtek, és az ipari vezetők arra figyelmeztettek, hogy az ezzel járó veszteségek több tízmilliárd dollárra rúgnak, Peszeskján nem tudott mást tenni, mint hogy sajnálkozását fejezte ki.
„Bocsánatot kell kérnünk az emberektől, hogy olyan helyzetbe kerültünk, amelynek a terhét nekik kell viselniük. Ha Isten is úgy akarja, jövőre azon leszünk, hogy ez ne történjen meg” − mondta.
A tisztviselők szerint az ország működéséhez szükséges gázmennyiség hiánya napi körülbelül 350 millió köbmétert tesz ki, és mivel a hőmérséklet csökkent, a kereslet pedig megugrott, így szélsőséges intézkedésekhez kellett folyamodniuk.
A kormány két kemény választási lehetőséggel nézett szembe. Vagy a lakossági gázszolgáltatást szünteti meg, vagy leállítja a villamosenergia-termelő erőművek gázellátását.
Komoly biztonsági kockázatok
Az utóbbit választották, mivel a lakossági egységek gázellátásának elzárása komoly biztonsági kockázatokkal járna, és a legtöbb iráni számára a fűtés hiányát jelentené.
„A kormány politikája az, hogy mindenáron megakadályozza a gáz és a fűtés leállítását a lakásokban” − mondta Sejed Hamid Hosszeini, a kereskedelmi kamara energiaügyi bizottságának tagja egy telefoninterjúban. „Igyekeznek kezelni a válságot, és megfékezni a károkat, mert ez olyan, mint egy puskaporos hordó, amely felrobbanhat és zavargásokat okozhat az egész országban.”
Péntekre 17 erőművet teljesen lekapcsoltak, és a többi is csak részlegesen működött.
A Tavanir, az állami áramszolgáltató vállalat figyelmeztette a termelőket, hogy készüljenek fel a napokig vagy hetekig tartó, széles körű áramkimaradásokra. A hír mind az állami irányítású, mind pedig a magániparágakat mélyrepülésbe taszította.
Mehdi Bosztancsi, az országos szintű, az ipar és a kormány közötti összekötő szerepet betöltő Iparági Koordinációs Tanács vezetője egy Teheránból adott interjúban elmondta, hogy a helyzet katasztrofális, és semmihez sem hasonlítható, amit az ipar valaha is tapasztalt.
Becslései szerint csak a múlt heti veszteségek legalább 30-50 százalékkal csökkenthetik az iráni gyártást, és több tízmilliárd dolláros veszteséget jelenthetnek. Elmondta, hogy bár egyetlen vállalkozást sem kímélt, a kisebb és közepes méretű gyárakat sújtotta a legsúlyosabban.
Nyolc évtizeddel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) megalapítása után a világ országai nagyszabású alkut köthetnek – és kell is kötniük – az IMF irányítási struktúrájának reformja és a felmerülő kihívások kezelése érdekében. A dolgok jelenlegi állása szerint az IMF egyre rosszabb helyzetben van ahhoz, hogy teljesítse a tőle elvárt feladatokat.
A világnak szüksége van egy hatékony Nemzetközi Valutaalapra. A koronavírus-járványt követően az országok hatalmas mértékben eladósodtak, valamint egyre nő az újabb sokkok kockázata a globális felmelegedés és új kórokozók megjelenése miatt. A protekcionizmus (néha biztonsági érdekek mögé bújtatva) erősödik, ami akadályozza a fejlődés hagyományos útjait. Miközben a gazdaságok gyengélkednek, senki sem akarja befogadni azokat a kétségbeesett embereket, akik dzsungeleken átküzdve magukat vagy rozoga, túlzsúfolt csónakokra felmászva próbálnak tisztességes megélhetést találni.
Szükségünk van egy megbízható közvetítőre, aki segít az országoknak abban, hogy kitárgyalják a nemzetközi devizakereskedelem tisztességes szabályait (beleértve legközvetlenebbül a támogatásokra vonatkozó szabályokat), aki felszólítja a szabályszegőket, kritizálja a rossz intézkedéseket, és aki végső hitelezőként lép közbe a bajba jutott országok számára. Sajnos az IMF – vezetőségének és munkatársainak magas szakmai színvonala ellenére – egyre kevésbé alkalmas ezen feladatok ellátására.
A szervezet problémái az anakronisztikus irányítási modelljében rejlenek.
A legtöbb kulcsfontosságú döntést, beleértve az országhiteleket is, az IMF igazgatótanácsa hozza, ahol a G7-ek tagjai bírnak a legtöbb hatalommal.
Az Egyesült Államok de facto vétójoggal rendelkezik, és Japán szavazati súlya is meghaladja Kínáét, miközben utóbbi gazdasága mellett eltörpül Japáné.
India szavazati súlya is jóval kisebb, mint az Egyesült Királyságé vagy Franciaországé, annak ellenére, hogy gazdasága nagyobb és gyorsabban növekszik, mint az utóbbi két országé.
Mivel a világ egykori meghatározó hatalmai nem hajlandók engedni, a gyorsan növekvő feltörekvő gazdaságok alulreprezentáltsága továbbra is fennáll. Ugyanakkor már nem egyértelmű, hogy a régi hatalmak még mindig a globális érdekeket tartják-e szem előtt. A II. világháborút követő években az Egyesült Államokra, mint egyetlen gazdasági szuperhatalomra, lehetett bízni, hogy betartatja a játékszabályokat, és általában véve felülemelkedik a viszályokon. De ahogy nőtt az aggodalma, hogy lehagyják, bíróból játékossá vált. Egykor annak az elképzelésnek a hangoztatója volt, hogy a nyitottság mindenki számára előnyös, de ma már egyre inkább csak a saját feltételei szerint kívánja a nyitottságot megvalósítani.
Az IMF hitelezési döntéseinek minősége is valószínűleg romlik. Amikor a Valutaalap hitelez, természetesen jellemző, hogy a gazdasági nehézségekkel küzdő, jó kapcsolatokkal rendelkező országok könnyebb feltételek mellett több támogatást szereznek. Bár az IMF hitelnyújtását mindig is befolyásolták politikai tényezők, a múltban nagyobb volt az esélye annak, hogy a hitelezés sikeres legyen, mivel az igazgatótanács befolyásos tagjai külső segítséget nyújtottak – gondoljunk például az 1994-es mexikói válságra, ahol az USA jelentős mértékben hozzájárult a mentőcsomaghoz.
Most, hogy a költségvetési források még a G7-ek körében is szűkösek, az IMF-nek egyre inkább kockáztatnia kell saját tőkéjét, ahogy az igazgatótanács nagyhatalmú tagjai, akik kevéssé a saját bőrüket viszik vásárra, a hiteleket a barátaik és szomszédjaik felé irányítják. Ami még rosszabb, hogy ez a különleges bánásmód talán nem is segít a hitelfelvevőkön, akik közül soknak inkább szorosabb pórázra lenne szükségük.
Összefoglalva, az IMF irányítási struktúrája egyre inkább káros hatással lesz a valutaalap tevékenységére.
De vajon nem vezet-e káoszhoz, ha az IMF szavazati súlyait úgy osztják újra, hogy azok a gazdasági hatalom jelenlegi megoszlását tükrözzék? Nem fogja-e blokkolni Kína a G7-hez kötődő országok hitelezését, és fordítva? Nem jobb-e egy nem megfelelően működő irányítás, mint a szervezet abszolút bénultsága?
Talán erre igen a válasz, ezért van az, hogy az országok szavazati súlyát érintő reformnak ki kell terjednie az IMF irányításának alapvető megváltoztatására is.
Az igazgatótanácsnak többé nem kellene szavaznia az operatív döntésekről, beleértve az egyes hitelprogramokat is.
Ehelyett a Valutaalap top menedzsmentjének szabad kezet kellene kapnia a világgazdaság javát szolgáló operatív döntések meghozatalában oly módon, hogy az igazgatótanács csak átfogó iránymutatásokat határoz meg, és rendszeresen megvizsgálja, hogy ezeket az iránymutatásokat betartották-e.
Sőt, az igazgatótanácsnak – a vállalatokhoz hasonlóan – egyfajta irányító testületté (governance board) kellene válnia. Ez azt jelentené, hogy meghatározná a szervezet működési mandátumát, kinevezné és megváltoztatná a menedzsmentet, valamint figyelemmel kísérné a szervezet általános teljesítményét, de nem ellenőrizné a napi döntéseket. Minden operatív döntést depolitizálni kellene. Valójában John Maynard Keynes is ezt szerette volna látni a Valutaalap megalapításakor. Amerika túlzott befolyásától tartva nem rezidens igazgatótanácsot javasolt, ami a korlátozottabb kommunikációs lehetőségek és a gőzhajózás korában egy nem ügyvezető jellegű igazgatótanácsot és felhatalmazott menedzsmentet jelentett.
Ezzel a javaslattal szemben felmerülhet néhány ellenvetés.
Az első az, hogy a gazdaságilag erős országok nem lesznek hajlandók az adófizetőik forrásait a Valutaalaphoz lekötni, hacsak nem gyakorolhatnak teljes ellenőrzést azok felhasználása felett. Pontosan ez az, amit azonban az igazgatótanácsban domináns szereppel bíró országok már most is elvárnak a világ többi részétől.
Egy másik ellenvetés az, hogy a feltörekvő hatalmak, mint Kína, nem biztos, hogy beleegyeznek az IMF szerkezetének megváltoztatásába éppen most, amikor ők maguk is a hatalom megszerzésének küszöbén állnak. Ha azonban ezek az országok nem fogadnak el semmilyen változtatást, akkor a régi hatalmak sem fognak. A legutóbbi, 16. általános kvótafelülvizsgálat alig hozott változást az igazgatótanácsi székek elosztásában. Ugyanez várható, ha a régi és a feltörekvő hatalmak nem kötnek egy nagyszabású alkut.
Végezetül, az országoknak nem tetszene, ha a költségvetési forrásokat a nem választott menedzsment költené el, akik érzéketlenek lennének a világ népeinek szükségletei iránt. A politikai megfontolások továbbra is szerepet fognak játszani. A kormányok által kinevezett igazgatótanácsi tagok fogják kinevezni az IMF felső vezetőit, akiknek a kormányok szakpolitikai helyzetértékelése alapján széleskörű utasításokat fognak adni. A hitelezésre vonatkozó szabályok például enyhébbek lehetnek, ha azt az igazgatótanácsi tagok megfelelőnek tartják. A különbség az, hogy a szabályokat minden országra egységesen fogják alkalmazni. A bajba lévő országok befolyásos barátai továbbra is segíthetnek, de ezt az adott IMF-programon kívül kell majd megtenniük, nem pedig a szabályok megkerülése révén.
Nyolc évtizeddel az IMF megalapítása után a világ köthet – és kell is kötnie – egy nagyszabású alkut az IMF irányítási struktúrájának reformja és a felmerülő kihívások kezelése érdekében.
Ennek alternatívája pedig az lenne, hogy alig történik változás, és így végignézhetjük, ahogy a szervezet eljelentéktelenedik.
A német Volkswagen csoport tulajdonában lévő Audi jövő év február 28-án bezárja brüsszeli autógyárát – jelentette be a vállalat vezetése kedden rendkívüli üzemi tanácsülésen. A vezetőség hozzátette, hogy még mindig tárgyalnak egy potenciális vevővel a belga üzem átvételéről.
Azt azonban leszögezték 2025 elejéig nem várható elbocsátás, és egy új tulajdonos alatt akár tovább folytatódhatna a működése – bár nem biztos, hogy az üzemben autókat gyártanának. A megmentő például a haszongépjármű-ágazatból érkezhet, a szakszervezetek egy traktorgyártót javasolnak.
Eközben tovább mélyül a Volkswagen-válság is, az Audi a Volkswagen leányvállalata, amely éppen két nappal ezelőtt jelentette be, hogy három németországi gyár bezárását tervezi. Ez lenne az első alkalom a vállalat 87 éves történetében, hogy a hazai piacon bezárna gyártóüzemeket. A Handelsblatt szerint a Volkswagen vezetősége a bérek és bónuszok csökkentésével próbálja elkerülni a bezárásokat Németországban. A legújabb javaslatok szerint a csoport alapmárkájánál például egy 10 százalékos általános bércsökkentés évente közel 800 millió eurót takarítana meg.
Berlin azért nem képes a kormányzásra, mert a baloldali koalíció semmiben sem tud egyetérteni. A Német Takarékpénztárak Szövetségének elnöke ezért azt követeli a kancellártól, hogy tegyen végre rendet a házában, és kezdje el vezetni az országot.
A német hárompárti kormánykoalíció politikusainak félre kellene tenniük nézeteltéréseiket, hogy az ország stagnáló növekedésével foglalkozzanak – mondta Ulrich Reuter, a Német Takarékpénztárak Szövetségének (DSGV) elnöke a Reutersnek adott interjúban.
A német gazdaság tavaly zsugorodott, és a kormány előrejelzése szerint idén is ezt teszi, miközben a Nemzetközi Valutaalap a múlt héten szintén csökkentette az országra vonatkozó előrejelzését.
Nagyon aggódunk a németországi gazdasági helyzet miatt, azt látjuk, hogy Berlin semmit sem tesz a válság megoldására – közölte a DSGV elnöke pénteken a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank éves találkozójának alkalmából. Szerinte, ha Németország valaha vissza akar térni a növekedés útjára, az Olaf Scholz vezette hárompárti koalíciónak
véget kell vetnie a politikusok közti folyamatos háborúzásnak,
meg kell szabadulnia a bürokratikus akadályoktól, valamint
világos és jövőorientált tervet kell bemutatnia a nagyobb versenyképesség érdekében.
A kormány felelős a német gazdasági összeomlásért
A balközép szociáldemokraták (SPD), a Zöldek és a szabad demokraták (FDP) úgynevezett közlekedésilámpa-koalíciójának három pártja – amely 2021 óta kormányozza Európa legnagyobb gazdaságát – eltérő nézeteket vall a növekedés ösztönzésének módjáról.
Az SPD-s kancellár és a zöldpárti Robert Habeck gazdasági miniszter például nemrég ismertette a gazdasági programjukat, melyek merőben eltérő pontokat tartalmaztak, miközben az FDP-s Christian Lindner pénzügyminiszter elmondta, hogy ő is dolgozik a saját javaslatain, melyeket hamarosan bemutatna.
A kormány papíron „keményen dolgozik” a vérszegény növekedés élénkítésén, azonban kudarcot kudarcra halmoz, és a 2025 szeptemberére esedékes választáshoz közeledve még mindig nem tudott egyértelmű utat kijelölni a gazdaságnak.
Olvastam a programokat, és beszéltem Lindnerrel, mindegyik javaslatban látok fantáziát. De az ökör három irányba húz, és még a pártokon belül is súlyos nézeteltérések vannak, így mindenki attól retteg, hogy mikor borul fel a szekér – kommentálta a koalíció munkáját Reuter, aki évek óta könyörög Berlinben, hogy a kormány szedje össze magát.
A DSGV négy németországi vállalatból hárommal áll üzleti kapcsolatban, és nagy szerepet játszik a Mittelstand néven ismert kis- és középvállalkozások finanszírozásában, amelyek együttesen a németországi munkahelyek 55 százalékát adják.
Az elmúlt években tapasztalt gazdasági visszaesés katasztrofális károkat okozott a Mittlestandon belül, a túlélő vállalatok pedig egyre óvatosabbak a hiteligénylésben, ami Reuter szerint megölte az innovációt és ellehetetleníti a jövőbeli beruházásokat.
A Moody’s pénteken stabilról negatívra rontotta Belgium adósbesorolását. A nemzetközi hitelminősítő szerint „a döntés azt a kockázatot tükrözi, hogy a következő kormány nem lesz képes olyan intézkedéseket végrehajtani, amelyek stabilizálják a kormány adósságterhét”. A belga központi bank figyelmeztetett, hogy az ország államháztartása továbbra is aggodalomra ad okot, és hogy a költségvetési kilátások „messze nem rózsásak”.
Alexander de Croo belga miniszterelnök június 9-én könnyeivel küszködve ajánlotta fel lemondását, miután liberális pártja (Open VLD) rossz eredményeket ért el a választásokon – a szavazatok kevesebb mint 7 százalékát szerezte meg.
A felmérések szélsőjobb győzelmet prognosztizáltak, de a jobboldali nacionalista Új Flamand Szövetség megtartotta az első helyet, 22 százalékkal. A jobboldali Flamand Érdek párt vezetője lett a második, a szavazatok 17,5 százalékával. A választási eredmények új koalíciós tárgyalásokat indítottak el, a nyelv és a regionális identitás által mélyen megosztott országban.
Itt az újabb csapás, leminősítették Belgiumot
A Flamand Érdek párttal eddig nem léptek koalícióra a mainstreampártok, de ebben is változás jöhet. Bár az új belga kormány várhatóan még idén megalakul, Belgiumban hagyománya van a hosszadalmas tárgyalásoknak.
A 2019-es választást követően Belgiumban hosszú ideig nem alakult kormány. Alexander De Croo 652 nappal a voksolás után esküdött fel a „Vivaldi-koalíció” néven ismert hétpárti kormány miniszterelnökeként. A belső viszályok megtorpedózták a javasolt reformprogramot, beleértve az adózással kapcsolatos terveket, amelyeket tavaly el kellett hagyni.
A Moody’s közben pénteken stabilról negatívra rontotta Belgium adósbesorolását, amely eddig „Aa3” volt – világított rá cikkében az Economx. A hitelminősítő szerint az átsorolás azt a veszélyt tükrözi, hogy a következő kormány nem fog tudni olyan intézkedéseket végrehajtani, amelyekkel stabilizálni tudná az adósságterheket.
A hitelminősítő jelenleg hét szinttel a „junk”, azaz magyarul „szemét” szint felett értékeli Belgium hitelképességét, ami megegyezik a Fitch besorolásával, az pedig már 2023 márciusában negatívra módosította Belgium kilátását – emlékeztetett a Bloomberg.
Komoly problémákkal küzd Brüsszel
A növekvő közkiadások és az öregedő népességgel kapcsolatos költségek miatt Belgium adósságrátája évek óta meghaladja az euróövezetét. Az előrejelzések szerint az ország terhei tovább nőnek: a Scope áprilisban azt jósolta, hogy 2028-ra Görögország és Olaszország után itt lesz a harmadik legmagasabb a költségvetési hiány Európában, meghaladja majd a GDP 5 százalékát.
A belga központi bank figyelmeztetett, hogy az ország államháztartása továbbra is aggodalomra ad okot, és hogy a költségvetési kilátások „messze nem rózsásak”.
Márciusi becslése szerint a következő kormánynak évente csaknem 2,5 milliárd euróval (ezermilliárd forinttal) kell majd csökkentenie a költségvetési egyenleget pusztán a hiány stabilizálásához.
Haladékot kaptak, de fogy az idő
Tekintettel a kormányalakításban tapasztalt késedelemre, az Európai Bizottság a múlt hónapban elfogadta Belgium kérését, hogy legkésőbb december 31-ig nyújtsa be költségvetési tervét – közölte a Bloomberg állítása szerint egy szövetségi kormánytisztviselő.
Az EU Belgiumot Franciaországgal és öt másik országgal együtt a túlzott hiány esetén követendő eljárás alá vonta (túlzottdeficit-eljárás) a szigorúbb költségvetési fegyelem kikényszerítése érdekében, ami a hiánynak a GDP 3 százalék alatt tartását írja elő.
Belgiumnak szeptember 20-ig kellett volna benyújtania középtávú költségvetési-strukturális terveit, a költségvetési tervezeteket pedig október 15-ig.
Új kormány alakult Egyiptomban, a védelmi és a külügyi tárca élére is új minisztereket neveztek ki. Az egyiptomi állami média jelentése szerint Mohamed Zaki védelmi minisztert Abdelmagíd Szakr váltja pozíciójában, a veterán Számeh Sukri helyett pedig Badr Abdel-Áti került a külügyi tárca élére.
Az új kormányt is Musztafa Madbúli vezeti, aki 2018 óta tölti be Egyiptom miniszterelnöki pozícióját.
Az előző kabinet egy hónappal ezelőtt mondott le amiatt, hogy a 105 milliós lakosságú Egyiptom hónapok óta súlyos gazdasági válsággal küzd. Abdel-Fattáh esz-Szíszi elnök ezt követően újra Madbúlit nevezte ki kormányfőnek, kérve, hogy az új kabinet az infláció csökkentését, a piacok szabályozását és a befektetések növelését tekintse legfontosabb feladatának.
A gazdaság stabilizálása érdekében a kormány márciusban bejelentette, hogy nemzeti valutájának értékmeghatározását a piaci erőkre bízza, de ez további leértékelődéshez vezetett.
A becslések szerint több mint kilencmillió bevándorló otthonául szolgáló Egyiptom súlyosan érintett az Izrael és a Hamász palesztin szélsőséges fegyveres szervezet között kirobbant gázai konfliktus és a szudáni polgárháború regionális hatásaiban is.
A mozgósítási törvény május 18-a utáni hatályba lépése után összeomolhat a közúti szállítási piac a mozgósítási halasztás kidolgozatlansága miatt – jelentette ki szerdán Volodimir Balin, az Ukrán Nemzetközi Gépjármű-fuvarozók Szövetségének alelnöke, számolt be az rbc.ua hírportál az Ipari Minisztérium sajtószolgálatára hivatkozva.
A jelentés szerint Balin elmondta: „Az utóbbi időben azt a tendenciát tapasztaltuk, hogy a nemzetközi irányú teherszállítás mennyisége csökken. A sofőrök nem hajlandók elindulni a járatokra, mert félnek, hogy megállítják őket az ellenőrző pontokon, és már vannak ilyen esetek. Úgy gondoljuk, hogy ez hamarosan elvezethet nem csak az ukrajnai közlekedési ágazat, hanem általában a gazdaság összeomlásához is, ezért a piaci szereplőkkel együtt arra kérjük az állami hatóságokat, hogy hozzanak létre egy átlátható és érthető halasztási rendszert.”
A szakember szerint a kormány jelenleg új halasztási eljárást készít elő, és a piaci szereplők szerint a közlekedési ágazatot is a gazdaság léte szempontjából kritikus fontosságúnak kell tekinteni – egyenrangúnak az agrárszektorral, az informatikával és egyebekkel. A szövetség törvényi szintű döntést javasolt arról, hogy azok a vállalkozások, amelyek 2022 előtt kezdték meg tevékenységüket, rendelkeznek nemzetközi közúti fuvarozási engedéllyel, és erősítsék meg az államhatár átlépésének tényét, vonják halasztás alá – tette hozzá. Ezenkívül az ilyen vállalatoknál minden alkalmazottnak a teljes körű invázió megkezdése előtti foglalkoztatással kell rendelkezniük – magyarázta.
„Nem hiszem, hogy a mi piacunkon a cégek több mint 10%-a kaphatja meg a kritikus státuszt. Túl összetettek a teljesítendő kritériumok. De meg kell találni az egyensúlyt az állammal az igényekben a fegyveres erők, a gazdaság, mindenekelőtt a közúti szállítás számára, amely a háború kezdete óta hatalmas export-import műveleteket biztosított a kikötők bezárása miatt” – mutatott rá Volodimir Balin.
