Az egyszer használatos műanyagok környezeti következményeivel küszködő világban a kutatók folyamatosan keresik a megoldást a problémára. A Berkley-i Kaliforniai Egyetem kutatócsoportja forradalmi műanyag-hasznosítási eljáráson dolgozik, amiről a New Scientist számolt be.
Egy olyan úttörő innovációt dolgoztak ki, amely alapvetően megváltoztathatja a hulladékkezelésünket. A kutatók olyan elgőzölési technikát fejlesztettek ki, amely lehetővé teszi a műanyag zacskók és eldobható termékek végtelen számú újrahasznosítását. Az elpárolgó műanyag módszere reményt adhat a műanyagszennyezés elleni küzdelemben.
A műanyagok jelenlegi újrahasznosítási gyakorlata korántsem tökéletes. A legtöbb műanyagot csak korlátozott számú alkalommal lehet újrahasznosítani, mielőtt minőségük romlana, és végül használhatatlanná válnának. Ez a korlátozás hozzájárult ahhoz, hogy a hulladéklerakókban és az óceánokban elképesztő mennyiségű műanyaghulladék halmozódik fel. A hagyományos módszerek gyakran nagy energiaráfordítást igényelnek, és gazdaságilag kivitelezhetetlenek lehetnek, ami tovább bonyolítja a problémát.
A John Hartwig által vezetett tudóscsoport által úttörőként kidolgozott új eljárás ígéretes alternatívát kínál. A párologtatási módszer kémiai reakciók sorozatát használja fel a műanyagok eredeti monomerjeikre történő lebontására. Ezek a monomerek ezután minőségromlás nélkül új műanyagtermékekké állíthatóak össze, gyakorlatilag egy zárt körfolyamatú újrahasznosítási rendszert hozva létre.
A módszerrel végzett korai kísérletek ígéretesnek tűntek, de a ritka és drága fémkatalizátorok, például az irídium szükségessége akadályozta őket. Hartwig és csapata azóta továbbfejlesztette a technikát, és arra összpontosított, hogy bőségesebb és megfizethetőbb alternatívákat találjon. Az eljárás legutóbbi kezdeményezése sikeresen megszüntette a ritka fémektől való függőséget, így az eljárás gazdaságilag életképesebbé vált.
Az innovatív módszer lényege abban rejlik, hogy a műanyaghulladékot gázneművé párologtatja, majd katalitikus reakciónak veti alá. Ebben az állapotban a bonyolult polimerláncok egyszerűbb monomerekre bomlanak le. A tisztítás után ezek a monomerek új műanyagokká polimerizálhatók, megtartva az eredeti anyaggal azonos tulajdonságokat.
Ennek a technológiának messzemenő következményei vannak. Azáltal, hogy lehetővé teszi a műanyagok végtelen újrahasznosítását, a párologtatási módszer drasztikusan csökkentheti a műanyaghulladék mennyiségét. Ez nemcsak a hulladéklerakókra nehezedő nyomást csökkenti, hanem a tengeri és szárazföldi ökoszisztémák műanyagszennyezésével járó környezeti hatásokat is mérsékli.
Gazdaságilag az eljárás jelentős lehetőségeket rejt magában. Ez technológia a műanyag visszanyerésére és újrahasznosítására összpontosító új iparágak kialakulásához vezethet, munkahelyeket teremtve és ösztönözve a gazdasági növekedést.
Bár a párologtatási módszer még mindig a fejlesztés stádiumában van, az elpárolgó műanyag módszerének kezdeti eredményei rendkívül biztatóak. Hartwig csapata most az eljárás méretnövelésén és kísérleti tanulmányok elvégzésén dolgozik, hogy felmérje annak gyakorlati alkalmazhatóságát a valós körülmények között. Ha sikerrel jár, ez kulcsfontosságú pillanatot jelenthet a műanyagszennyezés elleni küzdelemben.
A műanyag újrahasznosítására szolgáló párologtatási módszer monumentális előrelépést jelent a fenntartható hulladékgazdálkodásban. A hagyományos újrahasznosítás korlátainak kezelésével és a műanyagok potenciálisan végtelen életciklusának biztosításával ez az innovatív megközelítés hozzájárulhat korunk egyik legsürgetőbb környezeti kihívásának megoldásához.
A környezetvédelem nevében valahogy visszatértek a műanyaghoz. A legnagyobb károkat pedig pont az újrahasznosított papírcsomagolások gyártói fogják elszenvedni.
Heves szavazásra készülnek a képviselők az Európai Parlamentben, ahol több millió tonna csomagolási hulladék sorsáról döntenének. Itt azonban nem csak szemétről van szó, hanem teljes iparágak működéséről és megélhetéséről, így a törvénycsomag soha nem látott lobbitevékenységbe ütközött – írta a Financial Times.
A brüsszeli javaslat lassan, gyakori kiegészítésekkel és engedményekkel hátráltatva tudott csak keresztüljutni a brüsszeli bürokrácián, jelezve, hogy valójában milyen bonyolult a blokk éves szemétmennyiségét – ami jelenleg több mint 80 millió tonna – folyamatosan csökkenteni.
A végső javaslat emiatt egy jogi szörnyeteggé vált: 118 oldal a hozzá tartozó 13 melléklettel, de még a kemény lobbizás és az engedmények mellett is rengeteg iparágat és több száz vállalatot fog érinteni, amelyek közül sokan ráadásul az újrahasznosítással foglalkoznak.
„Egy hatalmas szövegről van szó, de muszáj volt így összeraknunk, hogy minél több egyszer használatos terméket be tudjunk tiltani” – mondta Pascal Canfin, egy liberális francia törvényhozó, aki a parlament környezetvédelmi bizottságát vezeti. Az új jogszabály például olyan termékeket célozna meg, mint a szállodai piperecikkek, a kávézókban használt cukortasakok vagy a gyümölcsökön lévő matricák.
Mivel alig van olyan termék a boltok polcain, ami ne lenne becsomagolva, a blokk teljes gazdaságára hatással lehet, és így nem meglepő, hogy ez lett „minden idők legjobban lobbizott uniós jogszabálya”. Brüsszel azonban nemcsak a múltban ragadt, felelőtlenül szemetelő cégeknek lépett rá a tyúkszemére, hanem a legzöldebbeket is maga ellen fordította.
Finnország, mivel hatalmas papírüzemei vannak, már egy ideje elszakadt a műanyag csomagolásoktól, míg Olaszországban egy magasan integrált újrahasznosítási rendszer működik. Dánia, az egyik legkiterjedtebb zöldprogrammal rendelkező tagállam egyedül a sörgyártásban kért engedményeket, míg a franciák a speciális importtermékeiket szeretnék megőrizni.
Az Európai Parlament azonban nem enged, annak ellenére, hogy a lehető legrosszabb utat választotta:
a hulladék csökkentése érdekében az újrahasznosítás helyett a többször használható csomagolásokat támogatná, amelyek nem papírból, hanem pont műanyagból lennének gyártva.
Brüsszel abban bízik, hogy a jogszabály segítségével 2030-ig minden csomagolás újrahasznosítható lesz a blokkon belül, amivel közelebb tudunk jutni a körforgásos gazdaság megteremtéséhez. Ezzel a lépéssel azonban pont az ellenkezőjét érhetik el, és tovább nőhet a környezetre káros műanyagok mennyisége az európai szemétben.
A javaslat több jó pontot is tartalmaz: a hamis aljzatok, a dupla falak és a fogyasztók megvezetésére alkalmas csomagolások betiltása régóta érik, ahogyan a fenntarthatóbb tárolóeszközök biztosítása is pozitív eredményeket érhet el.
A műanyagalapú csomagolóipart képviselő Europen fontos lépésnek nevezte a jogszabályt a fenntarthatóság útján, és abban bízik, hogy az új kötelezettségekkel az innovációt is fel fogja gyorsítani az ágazatban.
A papír- és kartongyártók azonban kevésbé vannak megelégedve Brüsszel célkitűzéseivel.
„Egy generációt töltöttünk azzal, hogy elérjük a mai újrahasznosítási szintet, azonban most a blokk hirtelen az ellenkező irányba akar fordulni, és visszaérne a műanyaghoz? A többszöri felhasználás csak akkor működik, ha motiválják rá az embereket, ilyen eszközt azonban nem tartalmaz a javaslat”– mondta Alex Manisty, a DS Smith csomagolóipari vállalat stratégiai vezetője. Szerinte a kemény műanyagból készült, többször felhasználható csomagolóanyagok gyártása több kárt okozna a környezetnek, mint hasznot.
Az Európai Bizottság tisztviselői azonban azzal védik a javaslatot, hogy az újrafelhasználási célkitűzésekkel a tartós műanyagok elterjedését akarják beindítani, amelyet később visszaváltási rendszerekkel is bátorítanának.
Brüsszel korábban megállapította, hogy például az egyszer használatos papírpoharakkal, kartontálcákkal és más környezetbarát csomagolásokkal szemben a műanyag tárolók előállításához sokkal kevesebb vizet használnak, és a szén-dioxid-kibocsátásuk is alacsonyabb.
Ezek a pozitívumok azonban csak akkor működnek, ha az többszöri felhasználás valóban működik – ennek megteremtésében azonban a blokk súlyosan le van maradva.
Today, we are proposing a targeted review of the Common Agricultural Policy.
The aim is to reduce administrative burden and offer more flexibility to our farmers, while maintaining a strong, sustainable and competitive policy for EU agriculture and food.
Nehéz helyzetbe hozta a luxuscikkek gyártóit, hogy eladatlan készleteiket nem dobhatják ki márkájuk és az árak védelme érdekében, mert az új francia hulladékgazdálkodási törvény tiltja ezt a pazarlást is.
A francia luxusiparban a nagy márkák inkább megsemmisítették az el nem adott készleteiket, mint hogy leértékeljék azokat, ám az új hulladékszabályozás miatt ez már nem tehetik meg – derül ki a Világgazdaság cikkéből. Ez ugyanis megtiltotta számos el nem adott termék megsemmisítését vagy szemétlerakókba szállítását.
Évente csaknem 32 kilogramm ruházati terméket dob ki egy átlagos francia fogyasztó. így 13 millió tonna textilhulladék keletkezik minden évben, aminek becslések szerint a 95 százaléka újrahasznosítható lenne. A divatipar az egyik fő okozója annak, hogy évente 650 millió eurónyi új fogyasztói terméket semmisítenek meg Franciaországban, és még ennél is nagyobb értékű eladatlan áru landol a szeméttelepeken.
Nem könnyíti meg a luxuscégek dolgát, hogy esetükben a megmaradt áru árának csökkentése nem igazán opció, mivel ezzel éppen ezeknek a termékeknek az elit státusza válik kétségessé. Nem csoda, hogy máshol keresik a vállalatok a megoldást, például az árukészlet finomhangolásában. Ennek során a nagy luxusmárkák a modern technológia vívmányait is segítségül hívják, például a mesterséges intelligencia használatával kezelik hatékonyabban a készleteiket.
További lehetőség az adományozás: az LVMH például egy olyan alapítvánnyal áll kapcsolatban, amely azoknak az álláskeresését segíti megfelelő öltözékekkel, akik amúgy nem tehetnék meg, hogy jól öltözötten jelenjenek meg egy állásinterjún. Emellett ma már a dizájnerek a maradék vagy kidobásra ítélt textíliákból állítják elő az új ruhadarabokat.
Az élelmiszer-hulladék több szempontból is óriási problémát jelent az emberiség számára. Az első gond maga a pazarlás: a statisztikák szerint a világon gyártott összes élelmiszer egyharmada, de akár 40 százaléka is veszendőbe mehet, anélkül, hogy elfogyasztanánk. A szemétbe kerülő élelmiszer, illetve a főzés során létrejövő szerves hulladék pedig bomlástermékek révén járul hozzá a klímaváltozáshoz.
Mindkettő ellen szeretne küzdeni a finn Rens cipőgyártó cég, amely különleges alapanyagot választott legújabb sportcipői gyártásához. A Nomad fantázianevű cipőjüket ugyanis részben újrahasznosított műanyagból, részben pedig kávézacc segítségével előállított fonalból készítik – írja a Euronews.
A hírcsatorna információi szerint Finnország a világ legnagyobb kávéfogyasztója, a finnek az International Coffee Organization adatai szerint évente több mint 14,3 millió tonna kávézaccot termelnek, ami a skandináv ország összes élelmiszer-hulladékának 13 százalékát teszi ki.
A szemétbe kerülő kávézaccból bomlás közben metán szabadul fel, ami harminckétszer rosszabb hatással van a bolygó felmelegedésére, mint a szén-dioxid. Ez ráadásul öngerjesztő folyamatot indít be: ahogy világszerte egyre jobban növekszik a kávé iránti kereslet – az előrejelzések szerint 2050-re megduplázódik a fogyasztás – az időjárásra rendkívül érzékeny kávécserjék egyre rosszabbul viselik a klímaváltozás szélsőséges meteorológiai hatásait.
Amikor belekezdtünk a kávézaccból készülő cipők gyártásába, akkor jöttünk rá, hogy a világon termelt kávézaccnak csak körülbelül 5 százalékát hasznosítják újra” – nyilatkozta a Euronewsnak Jesse Tran, a Rens egyik alapítója és vezetője.
A cég minden cipő előállításához 300 gramm kávézaccot használ fel, ami 21 csésze kávé elfogyasztásával jön létre.
„Miután az emberek megisszák a kávét és eldobják a zaccot, mi fogjuk és újrahasznosított műanyagpalackokból készült granulátummal keverjük össze” – magyarázata a cégvezető. „Ebből pedig úgynevezett kávé-poliészter fonalat állítunk elő, ebből készül a cipőink felső részének többsége.”
A Rens alapítói 2017-ben találták ki a fenntartható cipőt, amelyre 24 óra alatt több mint 486 ezer euró támogatást gyűjtöttek össze a Kickstarter közösségi adománygyűjtő oldalon. Tavaly szintén indítottak egy hasonló kampányt, amelyből további háromszázezer euró jött össze a cipők sorozatgyártására.
A fenntartható termékek nagyon népszerűek, viszont sokszor gondot jelent, hogy ezeket nem a fiataloknak kínálják – mutatott rá a cég másik alapítója, Son Chu, hozzátéve: „a hasonló termékek forgalmazói gyakran azt mondják, vedd meg ezt, különben elpusztul a bolygó. Ez a hozzáállás számunkra nem szimpatikus. Olyan márka szeretnénk lenni, amely fenntartható termékeket gyárt, amelyek jól néznek ki, hasznosak és az emberek valóban használják is azokat.”
A Rens ráadásul azt is vállalja, hogy a cipők gyártásának, csomagolásának és szállításának környezeti terhelését is ellensúlyozza.
Egy pár kávézacc-alapú cipőért 96 eurót kell fizetni. Bár ez elsőre soknak tűnhet, ha belegondolunk, hogy ismert nagy márkák sportcipőiért ennek akár a dupláját, sőt akár a tripláját is elkérhetik, máris sokkal (környezet)barátibb az ár.
A kormány jóváhagyta a „A Természetvédelmi Alapra vonatkozó jogszabályok megsértésével okozott kár összegének kiszámítására vonatkozó különdíjakról” szóló határozatot, számolt be a Környezetvédelmi és Természeti Erőforrások Minisztérium sajtószolgálata.
A határozat korábbi változata módosításokat írt elő az ilyen jellegű jogsértésekért járó díjak indexálásának bevezetésében, mivel a kár összegének kiszámításának mechanizmusa nem felelt meg a ténylegesen okozott kár mértékének, és nem tette lehetővé azok megszüntetését.
A dokumentum jóváhagyja a természetvédelmi alapban keletkezett kárért járó díjak mértékének kiszámítására vonatkozó eljárást vállalkozások, intézmények, szervezetek és állampolgárok számára. Meghatározza a kár összegének kiszámítását a fogyasztói árindex (inflációs index) és a természetvédelmi alap területének és objektumok környezeti értékét meghatározó együttható figyelembevételével.
„Új megközelítést dolgozunk ki Ukrajna természetvédelmi alapjában okozott károk kiszámítására. A számítási képlet szerint a kár összege 10-szeresére nő, és évente kerül indexálásra. Ezen intézkedések segítik megvédeni ezeket a területeket és megőrizni biológiai sokszínűségüket” – kommentálta a Ruszlan Sztrilec, Ukrajna környezetvédelmi és természeti erőforrások minisztériumának ügyvivője.
A környezetvédelmi jogszabályok megszegői ezen túl sokkal nagyobb bírságot fognak fizetni az alábbi tevékenységekért:
illegális fakivágás, fa- és növénykárosítás;
az erdei kultúrák, a természetes aljnövényzet és az önvetés, a palánták és facsemeték károsítása;
pázsit és virágágyások károsítása;
széna jogosulatlan betakarítása vagy szarvasmarha-legeltetés;
vadon élő állatok illegális megsemmisítése, élőhelyük károsítása és szaporodásuk megakadályozása;
vadon termő növények, erdei avarok, gyógynövények, diófélék vadon termő gyümölcsei, gombák, bogyók illegális begyűjtése vagy megsemmisítése;
jármű alkalmazása, repülőgépek leszállása;
telkek jogosulatlan elfoglalása, területszennyezés stb.
Vállalást tett a Coca-Cola HBC AG, hogy 2040-ig a teljes értéklánca karbonsemlegessé válik – közölte a vállalat kedden.
A tájékoztatás szerint 2030-ig 25 százalékkal, a következő évtizedben pedig további 50 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázokból keletkező közvetlen és közvetett kibocsátást a teljes értékláncon belül.
Mivel a vállalatcsoport teljes értékláncában a kibocsátások 90 százaléka harmadik féltől származik, ezért a Coca-Cola HBC kibővíti beszállítóival kötött partnerségi egyezményeit annak érdekében, hogy a vele együttműködő partnerek is a lehető legnagyobb mértékben hozzájárulhassanak a klímacélok eléréséhez. Ahol a problémát nem lehet teljesen megszüntetni, ott a vállalat más klímavédelmi intézkedéseket célzó beruházással mérsékli azt – hangsúlyozták a közleményben.
A célkitűzések elérése érdekében 2025-ig 250 millió eurót fektetnek be olyan kezdeményezésekbe, amelyek nyomán jelentősen kevesebb üvegházhatású gázt bocsájtanak majd ki a vállalat működése során. Az energiahatékonyság folyamatos javításával és innovációkkal, a 100 százalékban megújuló villamos energiára és alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokra való átállással csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást a közvetlen működésben.
A vállalat olyan, a csomagolások körforgását támogató technológiákba fektet be, amelyek jelentősen csökkentik az ezzel járó szén-dioxid kibocsátást. Ez a vállalás például az újrahasznosított PET alapanyag mennyiségének növelésével, a csomagolásmentes és újratölthető csomagolási alternatívák bevezetésével, valamint a műanyag alapanyag másodlagos csomagolásokból történő eltávolításával valósulhat meg – jelezték.
A tervek között szerepel, hogy a Coca-Cola energiatakarékos és környezetbarát hűtőberendezéseket biztosít vevőpartnereinek, csökkenti a mezőgazdasági alapanyagokból származó üvegházhatású gázok kibocsátását, a „Zöld flotta” program bevezetésével pedig alacsony vagy zéró szén-dioxid-kibocsátású alternatívákra vált.
A Planet Budapest 2021 program keretén belül konferenciát tartottak a Makkosjánosi Helikon hotelben, melynek központi témája a környezetvédelem, a vízgazdálkodás és a hulladékkezelés volt. Magyarország Ungvári és Beregszászi Konzulátusa a CED Közép-európai Gazdaságfejlesztési Hálózat Nonprofit Kft Beregszászi Képviseleti Irodájával karöltve annak érdekében szervezte a nagyszabású összejövetelt, hogy magyarországi környezetipari technológiákat, illetve azok átültetési lehetőségeit mutassák be az egybegyűlteknek.
A Planet Budapest 2021 program keretén belül konferenciát tartottak a Makkosjánosi Helikon hotelben, melynek központi témája a környezetvédelem, a vízgazdálkodás és a hulladékkezelés volt.
Az összejövetelen Rezes Károly, a Beregszászi Járási Tanács elnöke ismertette a jelenlegi helyzetet. Elmondása szerint sikerült 32 illegális hulladéklerakót likvidálni, továbbá több pet palack lerakó helyet is kialakítottak, viszont az igazi megoldást a Jánosi szemétfeldolgozó telep beindítása jelentené.
„Hulladékgazdálkodás és vízipari infrastruktúra magyar termékeinek bemutatása, know-how átadása, illetve azok lehetséges átültetése Kárpátaljára” címmel szervezett konferenciát Magyarország Ungvári és Beregszászi Konzulátusa a CED Közép-európai Gazdaságfejlesztési Hálózat Nonprofit Kft.
Beregszászi Képviseleti Irodájával karöltve a Planet Budapest 2021 keretein belül. A nagyszabású összejövetel elsődleges célja, hogy a résztvevők szakmai előadásokat és Magyarországról érkező termékgyártó, szolgáltatói vállalatok bemutatkozását hallgassa meg. A konferenciát Joó István, a Planet Budapest 2021 Fenntarthatósági Expo és Világtalálkozó lebonyolításáért felelős kormánybiztos, az export növeléséért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg.
A fogyasztók pedig naponta több százezer okostelefont dobnak ki ahelyett, hogy megjavítanák elromlott telefonjaikat, amelyek aztán csatlakoznak ahhoz a több milliárd tonna elektronikai hulladékhoz, amely a lerakókba, az óceánba és a városok utcáira kerül.
Még mindig túl drága a javíttatás, túl gyors az elavulási idő az okostelefonoknál, vagy más elektronikai eszközöknél. Aljas trükk, hogy csavarozás helyett egyre inkább ragasztják az eszközöket, de az is, hogy szofteveresen akadályozzák a javítást. Az Európai Parlament már lépett.
Az okostelefonok komoly környezeti terhet rónak a környezetre. Az iPhone-ok, mint a legtöbb okostelefon, lítiumion-akkumulátorral működnek – ezeket a tibeti füves területekről, a chilei sós síkságokról és hamarosan a kaliforniai Salton-tengerből bányászott nemesfémekből gyártják. A bányákból származó hulladék mérgező, rengeteg víz kell a kitermeléséhez, miközben a kimosott zagyvíz akár Pest megyényi terület vízbázisát is tönkreteheti, miközben a helyi ivóvízbázisokat is erősen megcsapolja.
A fogyasztók pedig naponta több százezer okostelefont dobnak ki, amiből több milliárd tonna elektronikai hulladék lett csak az elmúlt tíz évben. A régi okostelefonokat újabb és újabb készülékekkel helyettesítik, növelve ezzel a technológiai ipar szénlábnyomát. Az Apple saját környezetvédelmi jelentései szerint az újabb iPhone-modellek élettartamra vonatkozó szén-dioxid-kibocsátása magasabb, mint a régebbi modelleké, és még növekszik is – ami egyenesen ellentmond a zöldebb telefonról szóló állításaiknak, amelyhez az elmúlt időszakban ragaszkodott. Az iPhone 12 esetében a kibocsátások több mint 80 százaléka a gyártás során keletkezett. A lítium és a réz iránti kereslet tehát egyre nő. A technológia egyszer használatos modellje fenntarthatatlan.
A környezetterhelés legveszélyesebb részét viszont nem is a földfémek teszik ki, vagy a huzalozáshoz használt réz, hanem a gyártáshoz használt ragasztó. A fogyasztói technológiai gyártók a csavarokat fokozatosan ragasztóval helyettesítették. Egyrészről ez egy veszélyes vegyszer, de a közvetett kár, amit okoz, sokkal nagyobb: még nehezebbé válik tőle az elromlott eszközök javítása.
A legújabb iPhone-modelleknél például a ragasztó gondoskodik arról, hogy a készülékek hátlapján lévő üveget szinte lehetetlen kicserélni. Az okostelefonjaink nem csak tele vannak pusztító ritkaföldfémekkel, de össze vannak ragasztva, tele vannak speciális csavarokkal, amik mind elveszik a kedvét a szervizeknek a javításoktól. Ha pedig ez nem is lenne elég, olyan szoftvereket fejlesztettek, amelyek észlelik és figyelmeztetnek, ha alkatrészeket cseréltek az eszközben.
Ezek együttesen gondoskodtak arról, hogy a technika nehezen javítható legyen, mind a független javítóműhelyek, mind a barkácsmesterek számára. A technológiai iparágat is ezek tartják virágzóban. A fogyasztók eközben kénytelenek pénzt adni a gyártónak a javításért – vagy, ami még gyakrabban fordul elő, egyszerűen új telefont venni. Javíthatatlan technológiáink így gyors ütemben haladnak a szeméttelep felé. A tömeges pazarlás elleni küzdelemhez a fogyasztóknak nemcsak a készülékeink javításának jogára van szükségük – hanem arra is, hogy értékeljük a tartós technológiát – írja a Business Insider.
Hasonló trükk a techcégektől a kompatibilitás kérdése: az Apple és a Samsung is olyan fülhallgatókat gyárt, amelyek más eszközökkel párosítva már nem működnek jól. Ez ösztönzi a felhasználókat, hogy ugyanattól a gyártától vegyék új telefonjukat.
Tavaly tavasszal, a világjárvány kezdetekor kezdett felhangosodni a vita a javíthatóság kérdéséről. Ahogy a világjárvány megtöltötte a sürgősségi osztályokat, a lélegeztetőgépek elkezdtek tönkremenni. A kórházak pedig nem voltak képesek megjavítani őket: Az orvostechnikai gyártók szeszélyei korlátozták őket, akik gyakran eltitkolják a javítási utasításokat a nyilvánosság elől, és arra kényszerítik a kórházakat, hogy dedikált szervizekkel konzultáljanak, még akkor is, ha lenne is megfelelő képesítéssel rendelkező technikusa a kórháznak, aki képes lenne az eszközöket megszerelni.
A javíthatatlannak tűnő elromlott lélegeztetőgép egy olyan visszás helyzetet teremtett, ami rávilágított, hogy mennyire igazságtalan is a tehcnológiai szektor. Az orvosbiológiai technikusok kénytelenek voltak feltörni a lélegeztetőgépek szoftvereit, maguk kitalálni, hogy mi is a hiba az eszközökkel. Ron Wyden oregoni demokrata szenátor erről írta a Slate-ben, hogy a javíthatatlanság „a beteg emberek életmentő berendezésekhez való hozzáférésének megtagadását jelenti”. Ez metaforává vált arra, ahogyan a technológiai vállalatok a fogyasztókat túszként tartják fogva a bevétel érdekében.
A fogyasztók – és a független javítóműhelyek – harca azért, hogy saját maguk szervízelhessék eszközeiket, régebbi múltra tekint vissza. A 2010-es évek elején az autóipar keményen lobbizott az ellen a törvényjavaslat ellen, amely biztosította volna, hogy a független javítóműhelyek ugyanolyan javítási információkhoz férjenek hozzá, mint a márkakereskedők. Végül egy massachusettsi helyi törvény volt, amely arra kényszerítette az iparágat, hogy országos szabványokat dolgozzon ki a javítási jogokkal kapcsolatban – bár az autógyártók még mindig lobbiznak ellenük. Ez volt a „javításhoz való jog” első jelentős győzelme – egy régóta tartó mozgalom, amely a fogyasztóknak jogot biztosít a saját javításhoz. A legtöbb más iparágban azonban nincs ilyen megállapodás.
A múlt hónapban Biden elnök aláírta azt a végrehajtási rendeletet, amelyben bejelentette, hogy támogatja a javításokkal kapcsolatos fogyasztóvédelmi jogok bővítését, és utasította a Szövetségi Kereskedelmi Bizottságot (Federal Trade Commission, FTC), hogy vizsgálja meg a javítási lehetőség szabaddá tételét. Néhány héttel ezelőtt pedig az FTC egyhangúlag megszavazta a javítási jogok kibővítését, a gyártókra nézve szigorúbb szabályozását.
Ez a retorikai támogatás persze még nem jelentkezett tényleges végrehajtásban. Az Egyesült Államok félelmetes szellemi tulajdonjogi rendszere komoly veszélyt jelent az ügynek. A gyártók pedig évekig megúszták, hogy szinte érvényesíthetetlen garanciaszabályokat dolgoztak ki, amelyek megakadályozták a fogyasztókat abban, hogy harmadik féltől kérjenek javítást. Maga az FTC is arra a következtetésre jutott az év elején kiadott jelentésében, hogy „komoly aggályok” merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a gyártók betartják-e az ilyen törvényeket.
Közben viszont az óra ketyeg. Az elektronikai berendezésekből származó felesleges hulladék komoly veszélyt jelent a környezetre – az ENSZ szerint ez a „leggyorsabban növekvő mennyiségű hulladékmennyiség” -, és súlyosbítja a közelgő éghajlati katasztrófát.
Az FTC bejelentése fontos első lépést jelez: az olyan törvények érvényesítését, mint a Magnuson-Moss szavatossági törvény, amely már most is jogot biztosít a fogyasztóknak a harmadik fél általi javításra a garancia megszegése nélkül. De sokkal többre van szükség ahhoz, hogy csökkentsük a gyatra, egyszer használatos fogyasztói technológiák által termelt rendkívüli hulladékot.
Biden végrehajtási rendelete és az FTC intézkedései a piaci versenyre összpontosítanak – a gyártók által a termékeik javításának korlátozásával létrehozott utópiaci monopóliumok visszaszorítására. De nem foglalkoznak a technológiai ipar által létrehozott alapvető kultúrával: Ahogy egy tanulmány megállapította, a fogyasztók gyakran akkor is szívesen frissítik iPhone-jukat, ha semmi baj nincs vele, és ezzel az Apple és más vállalatok által forgalmazott pazarló esztétikát veszik meg. Az egyre növekvő e-hulladékhalmaz ellen a fogyasztóknak inkább azt kell akarniuk, hogy a technológiájuk tartós legyen.
„Ideje, hogy a zöld megállapodásban szereplő célokat az egységes piac alapvetéseinek tekintsük, és ott a hosszú élettartamra tervezett termékeket és szolgáltatásokat részesítsük előnyben. Ehhez átfogó szabályrendszerre van szükség, amely a politikai bátorságot nélkülöző, a fogyasztókat és a vállalatokat egyaránt összezavaró adminisztratív módosítások helyett világos és egyszerű döntéseken alapul. A Parlament a jelentés elfogadásával egyértelmű üzenetet küld: az egységes és kötelező tartóssági címkézés és a termékek élettartam-rövidítésének felszámolása jelenti az utat előre” – jelentette ki David Cormand (Zöldek/EFA) francia zöldpárti képviselő még tavaly novemberben, amikor az Európai Parlament kidolgozta javaslatát a javításhoz való joghoz.
A Parlament a fenntarthatóság érdekében a fogyasztókat a termékek újrahasználatára és javítására ösztönzi, és tiltaná, hogy a gyártók szándékosan lerövidítsék a termékek élettartamát. A fenntarthatóbb egységes piacról szóló állásfoglalást 395 szavazattal, 94 ellenében és 207 tartózkodás mellett fogadták el a képviselők.
A képviselők több támogatást kértek a használtcikk-piactereknek, és olyan intézkedéseket szorgalmaznak, amelyek hatására a gyártók felhagynak termékeik élettartamának lerövidítésével, a gyártást pedig fenntarthatóvá teszik. Az elektronikai hulladék csökkentéséhez ismét azt kérik, hogy legyenek egységesek a töltők, a termékek címkéin pedig szerepeljen a tartósságukra utaló jelzés (például egy életciklus-grafikon vagy a várható élettartam egyértelmű megjelölése).
De azt is javasolták, hogy ha például egy gyártó környezetbarátként hirdeti termékét, akkor állításának az ökocímke-tanúsításéhoz hasonlóan egységes kritériumokon kell alapulnia. Az állásfoglalás ezenkívül az uniós ökocímke szerepének megerősítését is szorgalmazza, hogy több gyártó alkalmazza azt, és ismertebb legyen a fogyasztók körében.
Végezetül az indítvány új szabályokat javasol a hulladékgazdálkodásra, és sürgeti a javítás, a továbbértékesítés és az újrahasználat útjában álló jogi akadályok felszámolását. Mindez kedvezően hatna a másodlagos nyersanyagok piacára is.
