Az állam részesedése az üzemanyagpiacon jelentősen megnőtt, miután az Ukrnafta felvásárolta a Shell ukrajnai hálózatát. Az ukrán üzemanyagpiac 2025 közepére találhat egy új egyensúlyi pontot.
Az ukrán üzemanyagpiac 2024 végére egy komplex átalakulási folyamat küszöbére érkezett. Az új adózási előírások, az állami szabályozás szigorodása és a háború következményei alapjaiban formálják át a piac szerkezetét.
A prémium hálózatok a marketing- és infrastruktúrafejlesztés révén tovább erősítik pozícióikat, a kisebb, olcsó üzemanyagot kínáló szereplőknek olyan terhekkel kell szembenézniük, amelyek hosszú távú fennmaradásukat kérdőjelezik meg. Ebben a környezetben nemcsak a piaci szereplők jövője, de a fogyasztók pénztárcája és az infláció alakulása is komoly tét.
Adók és új szabályozások: a változások katalizátorai
2024 novemberében Volodimir Zelenszkij ukrán elnök aláírta azt a törvényt, amely jelentős terheket ró az üzemanyagpiaci szereplőkre. A szabályozás egyik legnagyobb újdonsága az előzetes adófizetés kötelezettsége, amely szerint minden töltőállomásnak 60 ezer hrivnya (563 ezer forint) adót kell befizetnie még az üzemanyag értékesítése előtt. A szakértők szerint ez a kisebb hálózatok számára különösen nehéz helyzetet teremt, hiszen a magasabb költségeket nem tudják könnyen áthárítani a fogyasztókra.
Ez az új szabályozás gyakorlatilag ellehetetleníti a diszkont-töltőállomásokat, amelyek kénytelenek árat emelni, vagy csődbe mennek – mondta Dmitro Ljouskin, a Prime csoport társalapítója.
A törvény emellett kötelezővé teszi az üzemanyagkészletek minimális szintjének fenntartását is, ennek mértéke a forgalom 3 százalékát teszi ki. Ez további költségekkel jár, különösen a kisebb hálózatok számára. Az intézkedések együttes hatása 2025 elejére akár 2-4 hrivnyával (19-38 forinttal) is megemelheti a benzin literenkénti árát.
Csökkenő kereslet: az ukrán háború hosszú távú hatásai
Az üzemanyagpiacot jelentősen befolyásolja az évek óta tartó háborús helyzet és az azóta is fennálló gazdasági bizonytalanság.
A fogyasztás évente átlagosan 10 százalékkal csökken, amit a lakosság elvándorlása, a mozgósítás, valamint az ipari és logisztikai tevékenységek visszaesése okoz.
A kereslet csökkenése a háborús kockázatok és az általános gazdasági visszaesés következménye. A mobilizáció és az ipar leállása különösen erősen érintette a piacot – nyilatkozta Dmitro Ljouskin.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az üzemanyagok iránti kereslet szezonális növekedése is elmaradt, mivel az agrárszektor is visszaesett. Az előrejelzések szerint 2026-ra a jelenlegi több tucat hálózat helyett mindössze öt nagy szereplő maradhat fenn, amelyek felvásárolják a kisebb, veszteséges töltőállomásokat.
Erősödik az állami térnyerés
Az ukrán állam részesedése az üzemanyagpiacon 2024-ben jelentősen megnőtt, miután az Ukrnafta felvásárolta a Shell ukrajnai hálózatát. Ezzel az állami tulajdonú vállalat 500 töltőállomással rendelkezik, ami 15 százalékot piaci részesedést jelent.
Az állami vállalatok térnyerése jelentős versenyt teremt, különösen a kisebb hálózatok számára, amelyek nem rendelkeznek hasonló erőforrásokkal vagy politikai támogatással – fogalmazott Szerhij Kujun, az A-95 tanácsadó cég igazgatója.
Az Ukrnafta helyzete azért is különleges, mert saját olajkitermeléssel rendelkezik, ami jelentős költségelőnyt biztosít a versenytársakkal szemben. A vállalat az elmúlt évben nemcsak a diszkontpiacot célozta meg, hanem a prémium szegmensben is terjeszkedett.
Elkerülhetetlen az áremelkedés
Az új szabályozások és a növekvő adóterhek közvetlen hatással vannak az üzemanyagárakra. Az elemzők szerint a benzin és a dízel árának literenkénti emelkedése még idén elkezdődhet, és 2025 első negyedévében további növekedés várható.
Az üzemanyagárak emelkedése nemcsak az autósokat érinti, hanem az inflációt is felgyorsítja, hiszen a logisztikai költségek minden termék árát befolyásolják – tette hozzá Kujun.
A prémium hálózatok, mint az OKKO és a WOG, jobban tudják kezelni az áremelkedéseket, mivel nagyobb mozgásterük van a marketingköltségek csökkentésére.
Ezzel szemben a kisebb diszkonthálózatok kénytelenek lesznek jelentősen árat emelni vagy bezárni.
A jövőben csak azok a hálózatok maradnak fenn, amelyek valamilyen egyedi előnnyel rendelkeznek, legyen az hatékony logisztika, erős marketing vagy saját kitermelés – fogalmazott Ljouskin.
Az állami beavatkozás azonban hosszú távon bizonytalanságot okozhat, különösen, ha politikai irányváltás történik. A szakértők szerint a piaci átrendeződés 2025 nyarára érhet el egyensúlyi állapotot, amikor az új szabályozások hatásai már teljes mértékben érvényesülnek.
A folyamat végső nyertesei tehát azok lehetnek, akik képesek alkalmazkodni az új körülményekhez, legyenek azok prémium hálózatok vagy állami vállalatok. Az átalakulás azonban mindenképp fájdalmas lesz a fogyasztók számára, akik az emelkedő árakon és tágabb értelemben vett infláción keresztül fogják megérezni a változások következményeit.
A Shell hivatalosan is kivonult az ukrán piacról, eladva helyi érdekeltségeit az Ukrnafta állami olajvállalatnak, a lépés pedig jelentős változásokhoz vezethet az ország energiaszektorában – írta a Bloomberg.
A vállalat november 19-én bejelentette, hogy otthagyja az ukrán piacot, kivétel nélkül megszabadulva az országban található üzemanyagtöltő állomásaitól és telephelyeitől.
Megrázta az ukrán piacot a Shell kivonulása
A globális energiaszektor egyik legnagyobb szereplőjének távozása széles körű hatással lehet a helyi üzemanyag-ellátottságra és a versenyre. Az Ukrnafta ezen töltőállomások megvásárlásával nagyobb piaci részesedést és befolyást szerzett az ukrán energiaiparban, még több hatalmat helyezve a vállalatot irányító kormány kezébe.
A Shell távozása egy globális trend része, ugyanis a jelenlegi geopolitikai és piaci feszültségek mellett számos nagyvállalat igyekszik biztonságos helyet találni a befektetéseinek, Kijev és Moszkva számára pedig megmutatja, hogy a háború elhúzása csak egyre súlyosabb károkhoz fog vezetni mindkét gazdaság számára.
A Shell kivonult a kínai energiapiacokról, hogy jövedelmezőbb tevékenységekre összpontosítson, köztük a gáz- és olajüzletágra. A hírt a Reuters közölte.
A Shell úgy döntött, hogy kivonul a kínai energiapiacról, amely magában foglalta az energiatermelést, a kereskedelmet és a marketinget – áll a vállalat közleményében. A határozat 2023 végén lépett hatályba.
„Szelektíven fektetünk be az energiába, és arra összpontosítunk, hogy energiaportfóliónkból értéket teremtsünk, ami összetett döntéseket igényel” – mondta a Shell.
A cég honlapján található információk szerint a Shell Energy China volt az egyik első olyan külföldi társaság, amely teljes egészében a Shell tulajdonában volt, amely részt vett a kínai szén-dioxid-kibocsátási egységek piacán, és bekerült a kínai villamosenergia-piacra.
A holland-angol multinacionális olajipari vállalat több mint egy évvel azután, hogy ígéretet tett arra, hogy kivonul az orosz energiapiacról, még mindig kereskedik orosz gázzal.
A Global Witness kampánycsoport elemzése szerint a Shell 2022-ben az oroszországi hajón szállított gázexport közel nyolcadában vett részt – írja a BBC.
Oleg Usztenko, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök tanácsadója azzal vádolta a Shellt, hogy „vérdíjat” fogad el.
A Shell szerint a kereskedelem „hosszú távú szerződéses kötelezettségvállalások” eredménye, és nem sérti a törvényeket vagy a szankciókat.
Nemrég, május 9-én egy hatalmas tartályhajó, amely több mint 160 ezer köbméter folyékony sűrített gáz – cseppfolyósított földgáz vagy LNG – szállítására képes, kihajózott az Oroszország messzi északi részén található Jamal-félszigeten lévő Sabetta kikötőjéből.
A rakományt a Shell vásárolta meg, mielőtt továbbindult volna végső célállomására, Hongkongba.
Ez egyike annak a nyolc LNG-szállítmánynak, amelyet a Shell idén Jamalról vásárolt a Kpler adatbázisának a Global Witness által elemzett adatai szerint.
A Global Witness számításai szerint tavaly a Shell az oroszországi tengeri LNG-kereskedelem 12%-át tette ki, és abban az évben az orosz eredetű LNG öt legnagyobb kereskedője között volt.
2022 márciusában, az ukrajnai inváziót követő hetekben a Shell bocsánatot kért egy rakomány orosz olaj megvásárlásáért, és közölte, hogy ki kíván vonulni az orosz olaj- és gáziparból.
Azt közölte, hogy felhagy az orosz olajvásárlással, eladja oroszországi töltőállomásait és egyéb üzleteit, amit meg is tett. Megszüntette a Gazprom állami energiaipari óriáscéggel közös vállalkozásait is.
És azt mondta, hogy megkezdi „az orosz kőolajtermékekből, a vezetékes gázból és az LNG-ből való fokozatos kivonulást”. De figyelmeztetett, hogy ez „összetett kihívás” lesz.
Azóta továbbra is két orosz kikötőből, a Jamalból és a távol-keleti Szahalinból vesz át LNG-szállítmányokat.
A Shell korábban kisebbségi befektető volt a szahalini gázprojektben, de tavaly szeptemberben lemondott erről az igényéről, miután az orosz kormány átruházta részvényeit egy helyi vállalkozásra – és azóta nem vesz át gázt Szahalinról.
A Reuters hírügynökség szerint azonban továbbra is betartja a Novatek orosz LNG-vállalattal kötött szerződést, amely arra kötelezi, hogy a 2030-as évekig évi 900 ezer tonnát vásároljon Jamalról.
A Novatek Oroszország második legnagyobb gázipari vállalata, és az általa fizetett adók jelentősen hozzájárulnak az orosz kormány költségvetéséhez.
Oleg Ustenko, az ukrán elnök tanácsadója elmondta: „A dolog nagyon egyszerű: azzal, hogy a Shell továbbra is orosz gázzal kereskedik, pénzt tesz Putyin zsebébe, és hozzájárul Oroszországnak az ukrán nép elleni brutális agressziójához annak finanszírozásával.
„A hatalmas összegeket, amelyeket a Shell és az egész olajipar Oroszországban keresett, Ukrajna újjáépítésének finanszírozására kellene fordítani, ahelyett, hogy a részvényeseik zsebét tömnék”.
A Shell olajipari óriás bejelentette, hogy Ben van Beurden vezérigazgató az év végén lemond tisztségéről, a szakember közel egy évtizedig állt a vállalat élén.
Wael Sawan lesz a Shell következő vezérigazgatója január 1-től, ő jelenleg az olajcég integrált gáz, megújuló energiaforrások és energetikai ágazatának igazgatója.
A Reuters két meg nem nevezett forrásra hivatkozva írja, hogy a Shell igazgatótanácsának utódlási bizottsága az elmúlt hónapokban többször is ülésezett, hogy terveket dolgozzon ki van Beurden távozására vonatkozóan, és interjúkat folytasson a lehetséges cégvezér-jelöltekkel. Mostanra megerősítették a Shell-nél, hogy Wael Sawan veszi át a már közel tíz éve vezérigazgatóként helyt álló ben van beurden helyét.
Van Beurden most 64 éves és még 1983-ban csatlakozott a Shellhez, de csak 2014-ben lett a vállalat vezérigazgatója. A libanoni-kanadai kettős állampolgárságú Sawan a Shellnél eltöltött 25 éves pályafutása során a downstream kiskereskedelemben és különböző kereskedelmi projektekben töltött be pozíciókat.
„Kiváltság és megtiszteltetés volt közel négy évtizeden át szolgálni a Shellt, és az elmúlt kilenc évben vezetni a vállalatot” – mondta a leköszönő van Beurden.
Egyre több nagyvállalat veszi komolyan a klímaváltozás elleni harcot, legalább a nyilatkozatok terén.
Ehhez csatlakozott a holland Royal Dutch Shell is, amely ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy legkésőbb 2030-ig meg fogják felezni a károsanyag-kibocsátásukat – írja a The Guardian. Nem volt előzmény nélküli azonban, hogy ezt a nyilatkozatot tették.
A Shell legnagyobb befektetői ugyanis azt követelték a holland olajipari óriástól, hogy végre egyértelmű kiállást tanúsítson a klímaváltozás kérdésében, amit akár azon az áron is megtehetnek, hogy feldarabolják több vállalatra a mamutcéget.
Klímaaktivisták azonban elégtelennek tartják a Shell ígéretét, mivel a cég károsanyag-kibocsátásának mindössze 10 százaléka származik abból, hogy maguk termelnek káros gázokat az olaj kitermelésével, valamint a szénhidrogén termékek szállításával.
A Shell károsanyag-kibocsátásának 90 százaléka ugyanis abból származik, hogy a közlekedés, az ipar és a magánszemélyek számára szénhidrogéneket biztosítanak, ebből kifolyólag bár nem közvetlenül, de közvetett módon súlyosan hozzájárulnak a klímakatasztrófához.
Daniel Loeb, a Third Point nevű amerikai hedge fund vezetője vádolta meg azzal a Shellt, hogy inkoherens kommunikációt folytatnak a klímaváltozás ügyében, amelynek keretében „több érdeknek is kedvezni akarnak, de végül egyiket sem elégítik ki”.
A Third Point követelte azt is, hogy a Shellnek fel kellene darabolnia magát több önálló entitásra, köztük egy úgynevezett „örökségcégre”, amely folytatná az olajjal és földgázzal kapcsolatos tevékenységét.
Bern van Beurden, a Shell vezérigazgatója viszont kijelentette, hogy nem igaz az inkoherens stratégiára vonatkozó állítása, szerinte igenis nagyon koherens stratégiája van a cégnek, amit „feldarabolva egyszerűen nem lehetne megismételni”.
„Az energiaátállás szignifikáns részét az örökség (olaj és földgáz) fogja finanszírozni” – mondta van Beruden, aki közölte, hogy éppen idén szavaztak meg egy teljesen új tervet, méghozzá az igazgatótanács 90 százalékos támogatásával.
