A hagyományos bankrendszeren keresztül minden évben a globális GDP 2-5 százalékát mossák tisztára a bűnözők, és ugyan kisebb mértékben, de a probléma a blokkláncon is létezik. A kriptopiac intézményesülése minden bizonnyal segít majd a helyzet javításában, de jelenleg még egyértelműen jelen van a probléma a szegmensben.
Az elmúlt években folyamatosan csökkenő pályán mozgott az illegális tevékenységekhez köthető pénzmozgások aránya a kriptopiacon, a 2023-as adatok szerint már csak a teljes tranzakciótömeg alig 0,63 százaléka volt érintett valamilyen törvénytelen cselekményben. Ez a szám azonban csak közelítőleges, hiszen sokszor nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen kívülről megmondani, hogy egy-egy adott utalás milyen céllal történik, sőt, blokklánc és blokklánc közt is lehetnek különbségek az illicit pénzmozgások arányában.
A Northsake kiberbiztonsági cég 2023 októberi jelentése például azt találta, hogy az ethereum blokkláncon, mely az ether tokennek is otthont ad, az utalások 0,46–1,56 százaléka származhat valamilyen illegális tevékenységből, vagy irányulhat annak pénzelésére. Az ilyen utalások azonban nem mindig például terrorizmus vagy kábítószer-kereskedelem finanszírozására irányulnak: sokszor egyszerűen csak a hagyományosan is nagy múlttal rendelkező pénzmosás művészetét ültetik át a blokkláncra – egy csavarral.
A bűnözőkről közismert, hogy igyekeznek mindig legalább egy lépéssel a bűnüldöző szervek előtt járni, a kriptopiac pedig a közelmúltban megindult intézményesülést megelőzően sokak számára egyet jelentett az illicit pénzmozgások lefolytatásának mekkájával, mivel nem rendelkezett (és tulajdonképpen nem rendelkezik még most sem) egy központi irányító, felügyelő szervvel.
Azzal viszont, hogy a szektort a bitcoin-, majd az ether-ETF-ek elindulásával a tőkepiacok legnagyobb szereplői beemelték a befektetési paletta fővonalába, módszereik megújítására kényszerítették a bűnözőket is – akik kreativitásnak távolról sincsenek híján.
Hogy működik a pénzmosás a kriptopiacon?
Ahogy a hagyományos bankrendszeren belül is, ahol a globális GDP 2–5 százalékának megfelelő pénzmennyiséget mosnak át minden évben, úgy a kriptopiacon is biztosan temérdek módszer áll a bűnözők rendelkezésére pénzük átmosásához – a leginkább kézenfekvőnek ugyan az NTF-művek túlárazott viszonteladása tűnhet sokak számára, mégis léteznek ennél sokkal szofisztikáltabb módszerek is.
Ilyen az utalások kezelési költségeinek bődületes felpumpálása is.
A módszer megértéséhez érdemes átfutni, pontosan hogyan is működnek az utalások a blokkláncon, vegyük most példának az ethereum hálózatát. Ha valaki utalást szeretne indítani egy másik számla irányába, akkor a címzett tárcájának címén és az utalni kívánt összegen túl lehetősége van manuálisan beállítani azt is, hogy pontosan mekkora kezelési költséget, azaz kriptós nyelven gas feet, azaz „üzemanyag-hozzájárulást” szeretne fizetni a hálózat validátorainak, azaz azoknak az egyéneknek, akik ellenőrzik a tranzakciókat, majd a csekkolt adatokat felviszik a rendszerbe, és létrehoznak egy új blokkot a láncon.
Ez a lépés persze nem kötelező, mivel a rendszer saját terheltségétől függően beállítja az utalásokhoz a számukra leginkább optimális, ajánlott költséget, de ha valaki gyorsabban szeretné lezárni saját utalását, akkor megteheti, hogy magasabb összeget kínál a validátoroknak, akik ezért előre fogják venni az ő tranzakciójának ellenőrzését.
És ezzel el is érkeztünk ahhoz a részhez, ahol kifejezetten könnyen tudnak trükközni azok, akiknek tisztára mosandó pénzük pihen a kriptotárcájukban. A szemfüles bűnözők ugyanis ki tudják számolni, hogy mikor kell feladniuják utalásukat, hogy az egy olyan validátor keze alatt fusson át, aki hajlandó velük együttműködni az ügyletben – így, ha az időzítés helyes,
a pénzmosó hatalmas gas feet ad meg saját utalásához,
amit az együttműködésre nyitott validátor munkaköri leírásának megfelelően zsebre tesz,
a pénz a tranzakción keresztül legitimmé válik egy felületes külső szemlélő számára,
az immár tiszta summát pedig elosztják egymás közt a bűnözők.
Nem minden feltétlenül pénzmosás, ami gyanús
Fontos azonban kiemelni, hogy nem minden olyan tranzakció köthető feltétlenül pénzmosáshoz, ami bődületesen nagy gas feevel kerül elszámolásra: nemegyszer esett már ugyanis meg, hogy egy-egy ügyfél teljesen véletlenül 1-2 nullával többet nyomott a kezelési költségének rubrikájába, ami így igazán kellemes meglepetést okozott az érintett validátornak.
Hasonló eset történt a napokban is, amikor egy 2200 dolláros ethertranzakció során az utaló fél állítása szerint véletlenül 89 200 dollárt fizetett a validátorának, a piaci árazás szerint ezzel 1 783 900 százalékkal fizetett többet, mint kellett volna.
Az állítólagos mellégépelés gyakoriságát pedig az is alátámasztja, hogy az elmúlt szűk egy évben legalább két másik hasonló eset is napvilágot látott: egy illető egy ezerdolláros NTF-ért 1,6 millió dollárt perkált le a blokkláncon, egy másik pórul járt illető pedig egy ingyenes NFT-ért adott ki 191 ezer dollárt.
Azt persze, hogy ezek mennyire voltak valóban véletlen esetek, soha nem fogjuk megtudni.
