Ismét napirenden a nagymuzsalyi aranybánya ügye. A bányát működtető Avellana Gold cég egyik alvállalkozója, a Richmond Zakarpattya jelezte a Beregszászi Kistérségi Tanácsnak, hogy szeretnék a területet megvásárolni. A KMKSZ frakciója azonban nem szavazta meg a kezdeményezést.
Az aranybánya körül kialakult vitás kérdések tisztázása érdekében a Beregszászi Kistérségi Tanács vezetői és frakcióvezetői, illetve a Richmond Zakarpattya képviselője már másodszor ültek tárgyalóasztalhoz. A múlt heti első egyeztető ülést követően részletes költségvetési és üzleti tervet kértek a cégtől, hogy objektíven dönthessenek az ügyben. A kérések ellenére csak részleges dokumentációval jelentek meg, ezért az egyeztető ülésen a küldöttek a terület bérbeadásáról döntöttek, amelyet a Kistérségi Tanács a november 9-i soron kívüli ülésen szavazhat meg.
Ismét napirenden van a nagymuzsalyi aranybánya ügye. A bányát működtető Avellana Gold cég egyik alvállalkozója jelezte a Beregszászi Kistérségi Tanácsnak: szeretnék a területet megvásárolni. A KMKSZ frakciója azonban nem szavazta meg a kezdeményezést.
Az aranybánya körül kialakult vitás kérdések tisztázása érdekében a Beregszászi Kistérségi Tanács vezetői és frakcióvezetői, illetve az Avellana Gold cég alvállalkozói tárgyalóasztalhoz ültek.
A nagymuzsalyi bányaüzemben járt a Beregszászi Járási Tanács küldöttsége. A cél az volt, hogy személyesen győződjenek meg róla: a munkafolyamat során nem szennyeződik sem a talaj, sem az ivóvíz.
Ez alkalommal a Beregszászi Járási Tanács küldöttsége a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola szakembereivel látogatott el a Nagymuzsaly melletti aranybánya területén másfél éve termelést folytató kőzetzúzó és -mosó üzembe. Pavel Sztukan igazgató kalauzolta a vendégeket a bányaüzemben és annak területén, bemutatva a termelést, az ülepítő tavakat és mindent, amire kíváncsiak voltak a képviselők és a szakemberek.
Sin József, a járási tanács KMKSZ-frakciójának vezetője látogatásukat azzal magyarázta, hogy sokféle mendemondát lehet hallani a bánya területén termelésbe kezdett üzemről. Úgy gondolták, jobb egyszer látni, mint százszor beszélni róla. „Amit eddig láttunk, az megnyugtató. Az üzem vezetői biztosítottak minket arról, hogy az általuk végzett termelés nem veszélyezteti a környezetünket. Igazából akkor leszünk majd nyugodtak, ha a főiskola laboratóriumában elvégzett, független vizsgálatok is alátámasztják a bányaüzem igazgatójának állításait.
Rezes Károly, a Beregszászi Járási Tanács elnöke lapunknak elmondta: „A látogatásunk során arról akarunk meggyőződni, hogy környezetvédelmi szempontból valóban tiszta-e a technológia. Az üzemben a korábbi kitermelés idején felszínre hozott és ott felhalmozott anyagot dolgozzák fel. Arra kerestük a választ, hogy használnak-e a fémek kinyeréséhez valamilyen vegyi anyagot.
Megnéztük a technológiát: az aprószemcsékre tört kőzetet vízzel mossák át, centrifugális és gravitációs elven igyekeznek koncentrálni a benne lévő fémeket. A felhasznált vízből építési alapanyagot, homokot és agyagot nyernek ki, majd újrahasznosítják a leülepített vizet. A beregszászi főiskoláról hoztunk magunkkal három szakembert is, akik mintát vettek az itt található anyagokból és vízből.” Rezes Károly aziránt is érdeklődött a bányaüzem vezetőjénél, hogy mennyi talajvizet használnak fel a termeléshez, hisz a nagymuzsalyi kutakban egyre kevesebb a víz. Pavel Sztukan igazgató elmondta, hogy jelenleg 10% körüli a párolgási veszteség, amit pótolniuk kell. A vizsgálódás során annak is utána szeretnének járni, hogy pontosan mennyi vizet jelent az a kb. 10% – mondta el tudósítónknak Rezes Károly.
Az üzem vezetője kérdésre válaszolva kijelentette, hogy egy műszak alatt átlagosan 120–150 tonna kőzetet tudnak feldolgozni.
Kohut Erzsébet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Biológia és Kémia Tanszékének vezetője és két munkatársa mintát vettek a feldolgozásra váró kőzetből, az ülepítő tavak vizéből, valamint abból a szilárd anyagból, amelyet az arany kiszűrése után frakcionálnak, és felhasználni kívánnak építőanyagként. Tervezik, hogy a község ivóvízkútjaiból is vesznek majd mintát. A tanszékvezető asszony hangsúlyozta: „Ez nyilvánvalóan korszerűbb technológia a muzsalyi aranybányában használt korábbiaknál. Ugyanakkor, amíg nem vizsgáljuk meg a mintákat, nem szeretnék ennél többet mondani. Mindenesetre el kell mondjam, hogy az igazgató úr segítőkész volt, minden kérdésünkre igyekezett válaszolni.”
Csoma Zoltánnak, a biológia–kémia tanszék helyettes vezetőjének ugyancsak pozitívak voltak az első benyomásai. Hangsúlyozta: „Első látásra is kijelenthetem, hogy az itt tíz évvel ezelőtt kitermelést végző bányaüzem sokkal több káros anyaggal terhelte a környezetet, mint ez a mostani. A mostaniak tulajdonképpen azt takarítják el, amit környezetszennyező anyagként a felszínen hagyott az előző üzem” – jegyezte meg Csoma Zoltán.
Információink szerint az Avellana Gold bányavállalat levélben kereste meg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Biológia és Kémia Tanszékét, miszerint a muzsalyi üzemükben kitermelt, fémekben gazdag koncentrált anyag vegyelemzését szeretnék üzleti alapon elvégeztetni a főiskola korszerű laboratóriumában. Szerintük a főiskola laboratóriuma jobban felszerelt a Kárpátalján rendelkezésükre álló laboroknál.
A Beregszászi Kistérségi Tanács aranybányával kapcsolatban létrehozott eseti bizottsága ellátogatott a muzsalyi bányaüzembe. A Muzsalyi-hegy bányáiból évtizedekkel ezelőtt kitermelt kőzetet az Avellana Gold cég és alvállalkozói másfél évvel ezelőtt kezdték átmosni.
Jakab Erika, a Beregszászi Kistérségi Tanács képviselője, a KMKSZ Nagymuzsalyi Alapszervezetének elnöke elmondta, hogy 2019 márciusában jelent meg a jelenleg aranymosást végző Avellana Gold cég a településen. Az akkor összehívott lakossági fórumon a nagymuzsalyiak egyhangúlag elutasították, hogy az amerikai tulajdonú, Cipruson bejegyzett cég fémmosásba kezdjen a falu feletti hegyen. Ennek ellenére valahogy mégis megszerezték a helyi tanács engedélyét, és elkezdődött az üzem kiépítése és a termelés. A cég a kőzetanyag átmosásához szükséges vizet egy Nagymuzsaly határában lévő, a szovjet időkben, az akkori bányavállalat által fúrt kútból nyeri, miközben a község több utcájában kiszáradtak a kutak. Emellett a gyümölcstermesztésből és falusi turizmusból élő helyiek rettegnek az esetleges környezetszennyezéstől is. Máig senki nem látta a cég engedélyét arra, hogy hatalmas víztározót alakíthassanak ki a falu feletti hegy oldalában.
A kistérségi tanács által delegált bizottságot Vincze István alpolgármester vezette, a bizottság tagjai között volt Jakab Erika és Tóth Győző képviselő, Fecsora András, a Beregszászi Kistérségi Tanács Gazdasági Osztályának vezetője, Papp Péter, az építészeti osztály főszakembere, Füzesi Béla helyi lakos és lapunk munkatársa, Badó Zsolt, akiknek Pavel Sztukan, a bányaüzem vezetője és munkatársai mutatták be a termelést. Az üzemben vízzel keverve, pormentesen zúzzák apró szemcséssé a hatalmas felszíni meddőhányókból nyert kőzetet, majd vízzel, gravitációs módszerrel mossák ki a törmelékből a kinyerhető fémeket. A termelési lánc végén még mindig erősen szennyezett, aranyat, cinket, ólmot és más fémeket tartalmazó anyag ülepítő zsákokban gyűlik össze, melyet külföldre szállítanak további finomítás céljából – hangsúlyozta Pavel Sztukan.
A bányaüzem vezetői bemutatták, hogy a kőzettörmelék átmosásához használt vizet nem engedik vissza a természetbe, egy gép segítségével kiszűrik belőle a homokot, majd a még mindig zavaros vizet hatalmas ülepítőkben ülepítik. Az így megtisztított vizet egy a hegyen kialakított medencében gyűjtik össze, majd az üzemben újra felhasználják. Az ülepítőkben felhalmozódó, agyagásványokban gazdag, finom üledéket téglagyáraknak értékesítik. Az eddigi másfél évben maximum kétezer tonna kőzetet mosott át az üzem – mondta el Pavel Sztukan.
Érdekesség, hogy a cég már másfél éve folytatja a termelést, de a bemutatott engedélyeiket ez év februárjában adták ki. Az említett külföldi cég megbízásából négy, Ukrajna különböző részein, például Lembergben bejegyzett cég végzi a különböző munkafolyamatokat, amelyekből semmilyen adóbevétele nincs a Beregszászi Kistérségi Tanácsnak – mondta el Fecsora András. Senki nem kontrollálta ez idáig, hogy mennyi vizet használtak fel eddig a bányászati tevékenységükhöz.
Pavel Sztukan szerint a rendszer kezdeti feltöltése óta szinte alig vesznek fel vizet a kútból, hisz egy zárt rendszerben újrahasznosítják a víztározójukban leülepített vizet, csak a párolgási veszteséget kell pótolniuk. Szerinte nincs annak akadálya, hogy a cégeiket átregisztrálják Beregszászba, azaz az adójuk egy része a faluhoz tartozó kistérség költségvetésébe folyjon be. Illetve igény esetén Nagymuzsaly lakosainak vezetékes ivóvízzel való ellátásáról is hajlandóak tárgyalni az önkormányzat vezetőivel, esetleg támogatnák is annak kiépítését. A bányalátogatás után Vincze István megállapodott abban a vállalat képviselőivel, hogy a bizottság ezentúl ellenőrizni fogja az üzem vízfogyasztását, valamint időről időre a termelést is. Megvizsgálják, hogy a cégnek volt-e engedélye víztározó létrehozására, szorgalmazzák, hogy itt adózzanak, ezáltal hozzájárulva a kistérség intézményeinek fenntartásához, ha már a helyieknek el kell viselniük a termelés okozta kellemetlenségeket.
Nincs garancia arra, hogy a baleset nem ismétlődik meg
Húsz évvel ezelőtt ezekben a napokban, 2000. január 30. és február 12. között vonult le a Szamoson és a Tiszán a Nagybánya melletti nagybozintai tározóból kiszabadult százezer köbméternyi cianid- és nehézfém-szennyeződés, végigpusztítva a Zazar, a Lápos, a Szamos és a Tisza élővilágát. Fokozatosan hígult, hatása ennek ellenére érzékelhető volt Belgrádnál a Dunában, sőt lejjebb, Bulgáriában, de még a fekete-tengeri torkolatban is. Az ok a mentegetőzők szerint az ötnapos heves esőzés volt, amelynek következtében megcsúszott a tározó oldalfala. Azaz a környezeti katasztrófát nem emberi felelőtlenség, hozzá nem értés, nem a technológia okozta, hanem a természet maga. Csakhogy azt a tározót megépítette valaki, üzemeltették hosszú időn át állami, majd vegyesvállalatok.
Cserzett arcú halászok, gátőrök hányták vasvillával a tengernyi haltetemet a dögkonténerekbe, közben potyogtak a könnyeik. Ki a munkáját veszítette el, ki illúzióját a természet szépségéről, ember és természet békés együttéléséről. A folyók újjáéledtek, a tiszavirág násztáncát járja június közepén a Tisza hullámai fölött, nyugodtak mégsem lehetünk!
A kárpátaljai, Beregszász melletti Nagymuzsalynaksem hozott szerencsét az aranybányája.
A falu fölé magasodó hegyen az 1200-as években a környékre telepített szászok már bányásztak. A lelőhely eddig feltárt érctartalékai 55 tonna aranyat tesznek ki, valamint cinket és ólmot tartalmaznak, amelyek értéke közel 3,8 milliárd USA-dollár. Ukrajna vezetői egyre gyakrabban büszkélkednek azzal, hogy a kárpátaljai lelőhelyek aranya olyan jelentős, hogy hamarosan Európa elitjébe emeli országukat aranykitermelési mutatói alapján.
A hegyen több mint egy évtizede elhagyottan állt a bánya, mert a kitermelést, feldolgozást végző Zakarpat Polimetál állami vállalat becsődölt, elvonult, hátrahagyva 168 ezer köbméter meddőhányót. 2019 novemberének legelején került nyilvánosságra, hogy a bánya területén terpeszkedő meddőhányók feldolgozásának, majd a kitermelés folytatásának jogát elnyerő amerikai hátterű, Cipruson bejegyzett Avellana Gold alapította ukrajnai vállalat, a Karpatszka Rudna Kompanija kész a termelés újraindítására. A cég 2032-ig szóló engedélyére hivatkozva szélsebesen birtokba vette a bánya területét, felépítette technológiai épületét a berendezésekkel, kialakított két ülepítőtározót. Próbaüzemet követően mégsem kezdett hozzá a termeléshez, a halottaiból feltámadó Zakarpat Polimetállal folyó jogi háborúskodás tartja vissza. Egyelőre…
Pedig az Avellana Gold tervei távolba mutatnak: húsz-negyven éves tervről tájékoztatnak szórólapjaik. Első lépés a meddőhányók feldolgozása, aztán következik a még fel nem tárt készletekhez való hozzáférés felszíni vagy mélyműveléssel. Nagymuzsaly után a beregszászi és a kovászói aranylelőhelyek következnének.
Arszen Iljin, a társaság igazgatója a Magyar Nemzet kérésére hangsúlyozza: kizárólag a legújabb, környezetkímélő, leghatékonyabb, ökológiailag legbiztonságosabb megoldásokat alkalmazzák, semmilyen vegyi anyagot nem használnak, technológiájuk nem veszélyezteti a nagymuzsalyi embereket, ellenkezőleg, a javukat szolgálja. Első lépésben a meddőhányókban felhalmozott kőzet újrafeldolgozását végzik el, kivonva a rejtőzködő ásványokat. A kőzetet homokszemcsényire őrlik, amely rázóasztalra, illetve centrifugába kerül. A rázóasztalról a nehézfémásványokat tartalmazó szemcsék súlyuknál fogva hamarabb lehullanak, illetve a centrifuga dobjának résein keresztül távoznak. A kinyert ásványok zárt konténerekben utaznak feldolgozásuk helyszínére, Dnyipróba (orosz nevén Dnyepropetrovszkba).
A bányaterületen elmondása szerint nem marad más, csak homok, amely semmiféle ártalmas anyagot nem tartalmaz, építkezésekhez kiválóan alkalmazható. A kérdésre, hogy a későbbiekben sem nyúlnak-e majd cianidos technológiához, határozott nemmel válaszol.
Hegyről sártenger
Miből mennyi? A feldolgozás során egytonnányi anyagból körülbelül öt kilogrammnyi a számukra értékes, elszállítandó, a többi marad. Azaz maradnak a meddőhányók, csak nem kő-, hanem homokszem méretű tartalommal. Arszen Iljin tökéletesen biztonságosnak ítéli meg az ülepítőtározókat, azokat szerinte szakszerűen alakították ki, feneküket és oldalfalaikat vízzáró fóliával bélelték, veszélyt nem jelenthetnek.
Igaz, a technológia rengeteg vizet igényel: egy köbméternyi kőzet feldolgozása négy köbmétert, de nem gond, mert az ülepítőmedencék vizét folyamatosan visszaszivattyúzzák, ismét felhasználják. Úgy kalkulálnak, hogy legfeljebb 15-20 százaléknyi víz pótlására lehet szükség, amelyet saját kútjukból pótolnak. A „saját” kutat még a szovjet időkben a bányászat lehetőségét vizsgáló geológuscsapat részére fúrták lenn, a Nagymuzsaly melletti mezőn. A faluban nincs vezetékes vízellátás, a lakosok közkifolyókból nyerik vizüket, valamint az udvarukon fúratott kutakból házi vízellátó berendezés segítségével. Ha a környék mélyben húzódó vízbázisa a bánya kútjának folyamatos szivattyúzása miatt változik, a felszín alatti vizek szintje süllyed, a település fúrt kútjai ennek előbb-utóbb kárát látják, elveszítik utánpótlásukat.
Ficaj László polgármester rendíthetetlenül hisz az aranybánya és a falu közös boldogulásában. Véleménye szerint a bánya újraindítása nemcsak Nagymuzsalynak hoz gazdasági fellendülést, hanem a Beregszászi járás, sőt Kárpátalja megye egészének. Meggyőzte őt a cég vezetőinek segítőkészsége. A vállalat leaszfaltozta a település egyik utcáját, s időről időre újabb utcák következhetnek, sorra kerülhet a vízvezeték- és a szennyvízhálózat kiépítése a bányavállalkozó közreműködésével.
A falubeliek jó része másként látja. Szerintük az ígéretek és a létrejövő munkahelyek elenyészően kevés hasznot, annál több veszélyt hordoznak. Nagymuzsaly jövője a szőlő- és gyümölcstermesztés, az ott élők hozzáértése, szorgalma, amely korábban már meghozta eredményét. Az 1950-es években a falu felvirágzott, a domboldalakon finomabbnál finomabb csemege- és borszőlőt, barackot termesztettek, szárítókat, gyümölcs-aszalókat építettek. Aztán Beregszász üzemei elszívták a munkaerőt.
A rendszerváltozást követően megint fellendült a gyümölcstermesztés, a szőlészet, a borászat. Családi vállalkozások szerezték vissza a nagymuzsalyi bor hírnevét. A település jövedelmének legnagyobb részét a kajszibarack, a cseresznye és a földieper adja. Tartanak a természeti katasztrófától, a bánya felől szállongó, gyümölcsfáik leveleire tapadó portól. Emlékeznek a 2009. júniusi felhőszakadásra, amikor a hegyről sártenger zúdult a falura, és azt kérdezik: mi lesz, ha a bánya ülepítőtározói hasonló esőben túlcsordulnak?
Nagymuzsaly hat kilométerre fekszik a Tiszától, hétre a magyar határtól. Üzemzavar, rendkívüli esőzés határon átgyűrűző hatást hordoz, ez vitathatatlan. A környezet védelméért felelős Agrárminisztérium 2019-ben több levélben fordult ukrajnai partneréhez az Espoo-i Egyezményre hivatkozva, amely nemzetközi jogi lehetőséget biztosít Magyarország mint potenciális hatásviselő fél számára, hogy a hatásvizsgálati eljárásba bekapcsolódjon. A környezeti hatástanulmányt Ukrajnának rendelkezésre kell bocsátania Magyarország nyilvánossága és szakértői, szakhatóságai számára is. Normális menetben az érintett ukrán és magyar szakértők és hatóságok véleményt cserélnek. Az ukrán engedélyező hatóság a környezetvédelmi engedélyezési eljárást lezáró döntését csak a nemzetközi folyamat befejezését követően, az információkat mérlegelve hozhatja meg. Az eljárás vétójogot ugyan nem biztosít, de az ukrán hatóságnak figyelembe kell vennie a hatásviselő fél véleményét. Válasz nem érkezett. Nehezen érthető, hogyan kaphatott engedély a Karpatszka Rudna Kompanija.
Amíg Nagybányán, Verespatakon, Kárpátalján gazdaságos kinyerésre érdemes színesérc marad, a befektetők fenik rá a fogukat. Románia, Ukrajna aktuális kormányán múlik, milyen nyomásnak enged, hiszen a bányajáradék, az adókból befolyó nyereség nagyon is jól jön az államoknak.