Nyolc évtizeddel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) megalapítása után a világ országai nagyszabású alkut köthetnek – és kell is kötniük – az IMF irányítási struktúrájának reformja és a felmerülő kihívások kezelése érdekében. A dolgok jelenlegi állása szerint az IMF egyre rosszabb helyzetben van ahhoz, hogy teljesítse a tőle elvárt feladatokat.
A világnak szüksége van egy hatékony Nemzetközi Valutaalapra. A koronavírus-járványt követően az országok hatalmas mértékben eladósodtak, valamint egyre nő az újabb sokkok kockázata a globális felmelegedés és új kórokozók megjelenése miatt. A protekcionizmus (néha biztonsági érdekek mögé bújtatva) erősödik, ami akadályozza a fejlődés hagyományos útjait. Miközben a gazdaságok gyengélkednek, senki sem akarja befogadni azokat a kétségbeesett embereket, akik dzsungeleken átküzdve magukat vagy rozoga, túlzsúfolt csónakokra felmászva próbálnak tisztességes megélhetést találni.
Szükségünk van egy megbízható közvetítőre, aki segít az országoknak abban, hogy kitárgyalják a nemzetközi devizakereskedelem tisztességes szabályait (beleértve legközvetlenebbül a támogatásokra vonatkozó szabályokat), aki felszólítja a szabályszegőket, kritizálja a rossz intézkedéseket, és aki végső hitelezőként lép közbe a bajba jutott országok számára. Sajnos az IMF – vezetőségének és munkatársainak magas szakmai színvonala ellenére – egyre kevésbé alkalmas ezen feladatok ellátására.
A szervezet problémái az anakronisztikus irányítási modelljében rejlenek.
A legtöbb kulcsfontosságú döntést, beleértve az országhiteleket is, az IMF igazgatótanácsa hozza, ahol a G7-ek tagjai bírnak a legtöbb hatalommal.
Az Egyesült Államok de facto vétójoggal rendelkezik, és Japán szavazati súlya is meghaladja Kínáét, miközben utóbbi gazdasága mellett eltörpül Japáné.
India szavazati súlya is jóval kisebb, mint az Egyesült Királyságé vagy Franciaországé, annak ellenére, hogy gazdasága nagyobb és gyorsabban növekszik, mint az utóbbi két országé.
Mivel a világ egykori meghatározó hatalmai nem hajlandók engedni, a gyorsan növekvő feltörekvő gazdaságok alulreprezentáltsága továbbra is fennáll. Ugyanakkor már nem egyértelmű, hogy a régi hatalmak még mindig a globális érdekeket tartják-e szem előtt. A II. világháborút követő években az Egyesült Államokra, mint egyetlen gazdasági szuperhatalomra, lehetett bízni, hogy betartatja a játékszabályokat, és általában véve felülemelkedik a viszályokon. De ahogy nőtt az aggodalma, hogy lehagyják, bíróból játékossá vált. Egykor annak az elképzelésnek a hangoztatója volt, hogy a nyitottság mindenki számára előnyös, de ma már egyre inkább csak a saját feltételei szerint kívánja a nyitottságot megvalósítani.
Az IMF hitelezési döntéseinek minősége is valószínűleg romlik. Amikor a Valutaalap hitelez, természetesen jellemző, hogy a gazdasági nehézségekkel küzdő, jó kapcsolatokkal rendelkező országok könnyebb feltételek mellett több támogatást szereznek. Bár az IMF hitelnyújtását mindig is befolyásolták politikai tényezők, a múltban nagyobb volt az esélye annak, hogy a hitelezés sikeres legyen, mivel az igazgatótanács befolyásos tagjai külső segítséget nyújtottak – gondoljunk például az 1994-es mexikói válságra, ahol az USA jelentős mértékben hozzájárult a mentőcsomaghoz.
Most, hogy a költségvetési források még a G7-ek körében is szűkösek, az IMF-nek egyre inkább kockáztatnia kell saját tőkéjét, ahogy az igazgatótanács nagyhatalmú tagjai, akik kevéssé a saját bőrüket viszik vásárra, a hiteleket a barátaik és szomszédjaik felé irányítják. Ami még rosszabb, hogy ez a különleges bánásmód talán nem is segít a hitelfelvevőkön, akik közül soknak inkább szorosabb pórázra lenne szükségük.
Összefoglalva, az IMF irányítási struktúrája egyre inkább káros hatással lesz a valutaalap tevékenységére.
De vajon nem vezet-e káoszhoz, ha az IMF szavazati súlyait úgy osztják újra, hogy azok a gazdasági hatalom jelenlegi megoszlását tükrözzék? Nem fogja-e blokkolni Kína a G7-hez kötődő országok hitelezését, és fordítva? Nem jobb-e egy nem megfelelően működő irányítás, mint a szervezet abszolút bénultsága?
Talán erre igen a válasz, ezért van az, hogy az országok szavazati súlyát érintő reformnak ki kell terjednie az IMF irányításának alapvető megváltoztatására is.
Az igazgatótanácsnak többé nem kellene szavaznia az operatív döntésekről, beleértve az egyes hitelprogramokat is.
Ehelyett a Valutaalap top menedzsmentjének szabad kezet kellene kapnia a világgazdaság javát szolgáló operatív döntések meghozatalában oly módon, hogy az igazgatótanács csak átfogó iránymutatásokat határoz meg, és rendszeresen megvizsgálja, hogy ezeket az iránymutatásokat betartották-e.
Sőt, az igazgatótanácsnak – a vállalatokhoz hasonlóan – egyfajta irányító testületté (governance board) kellene válnia. Ez azt jelentené, hogy meghatározná a szervezet működési mandátumát, kinevezné és megváltoztatná a menedzsmentet, valamint figyelemmel kísérné a szervezet általános teljesítményét, de nem ellenőrizné a napi döntéseket. Minden operatív döntést depolitizálni kellene. Valójában John Maynard Keynes is ezt szerette volna látni a Valutaalap megalapításakor. Amerika túlzott befolyásától tartva nem rezidens igazgatótanácsot javasolt, ami a korlátozottabb kommunikációs lehetőségek és a gőzhajózás korában egy nem ügyvezető jellegű igazgatótanácsot és felhatalmazott menedzsmentet jelentett.
Ezzel a javaslattal szemben felmerülhet néhány ellenvetés.
Az első az, hogy a gazdaságilag erős országok nem lesznek hajlandók az adófizetőik forrásait a Valutaalaphoz lekötni, hacsak nem gyakorolhatnak teljes ellenőrzést azok felhasználása felett. Pontosan ez az, amit azonban az igazgatótanácsban domináns szereppel bíró országok már most is elvárnak a világ többi részétől.
Egy másik ellenvetés az, hogy a feltörekvő hatalmak, mint Kína, nem biztos, hogy beleegyeznek az IMF szerkezetének megváltoztatásába éppen most, amikor ők maguk is a hatalom megszerzésének küszöbén állnak. Ha azonban ezek az országok nem fogadnak el semmilyen változtatást, akkor a régi hatalmak sem fognak. A legutóbbi, 16. általános kvótafelülvizsgálat alig hozott változást az igazgatótanácsi székek elosztásában. Ugyanez várható, ha a régi és a feltörekvő hatalmak nem kötnek egy nagyszabású alkut.
Végezetül, az országoknak nem tetszene, ha a költségvetési forrásokat a nem választott menedzsment költené el, akik érzéketlenek lennének a világ népeinek szükségletei iránt. A politikai megfontolások továbbra is szerepet fognak játszani. A kormányok által kinevezett igazgatótanácsi tagok fogják kinevezni az IMF felső vezetőit, akiknek a kormányok szakpolitikai helyzetértékelése alapján széleskörű utasításokat fognak adni. A hitelezésre vonatkozó szabályok például enyhébbek lehetnek, ha azt az igazgatótanácsi tagok megfelelőnek tartják. A különbség az, hogy a szabályokat minden országra egységesen fogják alkalmazni. A bajba lévő országok befolyásos barátai továbbra is segíthetnek, de ezt az adott IMF-programon kívül kell majd megtenniük, nem pedig a szabályok megkerülése révén.
Nyolc évtizeddel az IMF megalapítása után a világ köthet – és kell is kötnie – egy nagyszabású alkut az IMF irányítási struktúrájának reformja és a felmerülő kihívások kezelése érdekében.
Ennek alternatívája pedig az lenne, hogy alig történik változás, és így végignézhetjük, ahogy a szervezet eljelentéktelenedik.
Már Christian Lindner német pénzügyminiszter is elismeri, hogy hazája aligha lehet boldog a gazdaság teljesítményétől. A politikus szerint a német gazdaság egyhelyben toporog, miután a strukturális változás a versenyképesség elvesztésével párosul.
A német gazdaság Olaf Scholz 2021 végi kancellárrá választása óta nem tudott zsinórban két negyedévet nőni, és Lindner hétfői luxemburgi szavai azután hangzottak el, hogy az ipari rendelésállományról szóló legfrissebb adatok kiábrándító képet festettek a német gazdaságról. Ha a keddi ipari termelési adatok is hasonlók lesznek, akkor szinte borítékolható a szerdai kormányzati előrejelzés további romlása is, mely azt jelenti, hogy már a német kormány is visszaesésre számít idén.
A német modell működik, de kellenek a reformok
Az újságíróknak nyilatkozó Lindner a Bloomberg tudósítása szerint ahhoz ragaszkodott, hogy a német gazdasági modell nem bukott meg, ám hozzátette, hoy az ország egy évtizedre elvesztette versenyképességét, aminek kezelésére kínálat oldali lépéseket terveznek. Ez érinti a munkaerőpiacot, az adókat, a juttatásokat és az energiapolitikai újragondolását is. Ám a szabaddemokrata színekben miniszteri tárcához jutó politikus szerint ezek után a reformok után Németország visszanyeri versenyképességét és látható lesz a növekedési potenciál.
A Bundesbank a hónap során már figyelmeztetett, hogy könnyen lehet, hogy a német gazdasá már recesszióban van, mivel a mostani negyedév is csökkenést hozhatott, ahogy az előző is azt hozott. Lindner nem valószínű, hogy sokáig megőrzi miniszteri székét, pártja ugyanis a bejutás küszöbén egyensúlyoz a jövő szeptemberi választások előtt.
A legfrissebb adatok szerint már „csak” 3194 dollármilliárdos él a Földön. A legtöbben az Egyesült Államokban. A szűk elitklubba a legtöbben Óceániából léptek be 2022-ben.
Elkészült a legfrissebb összesítés a világ dollármilliárdosairól. A New York-i Altrata vállalat éves kimutatása szerint 2022-ben csökkent a milliárdosok száma a világon, 2021-hez képest 3,5 százalékkal kevesebben lettek, és a legszűkebb elithez már „csak” 3194 ember tartozik.
A kutatás szerint a legtöbben közülük az Egyesült Államokban élnek, itt 955 szupergazdag lakik, míg a dobogóra Kína (357 fő) és Németország (173 fő) került még fel. A legnagyobb esést a milliárdosok számában Kína könyvelhette el, ahol csaknem negyvenen kerültek ki az elitklubból egyetlen év alatt, de a megmaradt milliárdosok vagyona is nagyot zuhant, több mint tíz százalékkal lett kisebb.
Ez egyébként világszerte igaz volt a szupergazdagokra, a leggazdagabb 3194 ember összesen mintegy 11,1 ezer milliárd dollárnyi vagyonon ül.
Az utánuk következő „kasztba”, amelyet az Altrata a 30 millió és 1 milliárd dolláros vagyon közé lőtt be, 387 ezren tartoznak, míg a következő lépcső, az 5 millió és 30 millió dolláros vagyon közötti gazdagok pedig több mint 3,6 millióan vannak.
Ez a nagyjából 4 millió ember összesen 81 ezermilliárd dollárral rendelkezik. Az igazi gazdagságot a Földön egyébként mindössze tizenöten érezhetik, az ő vagyonuk fejenként meghaladja az 50 milliárd dolláros álomhatárt.
Bár az Altrata neveket nem említ, nem nehéz kitalálni, hogy a több listán is éllovasnak számító Elon Musk és Jeff Bezos is köztük van.
Érdekes módon mégsem a Musk főhadiszállásának számító és a Szilícium-völgynek is otthont adó San Francisco a milliárdosok kedvenc lakóhelye, hiszen két város is megelőzte.
A kaliforniai nagyvárosban 84 milliárdos lakik, ezzel éppen csak felkerült a dobogóra Moszkva (76 fő) és London (75 fő) elé, az első két helyen pedig New York (136 fő), illetve Hongkong (112 fő) áll.
A milliárdosok száma egyébként csak két országban nőtt, Szingapúrban és Oroszországban. Ez utóbbiban 4,7 százalékkal lett több szupergazdag, akiknek a száma így 112-re emelkedett. Ez azért különösen érdekes, mert Oroszországot súlyos gazdasági szankciók sújtják, a nemzetközi kereskedelem szinte lehetetlenné vált, és a külföldi befektetéseket is erősen korlátozták a nyugati országok. Így is több új orosz dollármilliárdos lett az elmúlt egy évben.
Az adatokból az is kiderült, hogy bár a szupergazdagok közül a legtöbben már igen fiatalon elindították saját vállalkozásaikat, első dollármilliárdjukra igencsak sokat kellett várniuk, de többségükben, 64 százalékban saját erőből gazdagodtak meg. Negyven évnél fiatalabbak igazából csak öröklés útján kerültek be a listába. Az ötven évnél fiatalabb szupergazdagok száma mindössze 9,5 százalék, a 70 évnél idősebbek pedig 42,2 százalékot tesznek ki.
A szupergazdagok egyébként a felmérés szerint nemcsak vagyont gyűjteni, de adni is szeretnek. A legkedveltebb hobbinak a jótékonykodás, különböző alapítványok kezelése számít a körükben, ezt követik a sportok, a repülés, a művészet és az utazás, illetve a politika. Elsősorban az oktatásra fordítják a vagyonukat, de a szociális és egészségügyi fejlesztések, valamint a kultúra és a környezetvédelem is kiemelt területnek számít – olvasható a Világgazdaságban.
Majdnem fél évvel előbb érte el a csúcsot az észt infláció, mint a magyar, hasonló szinten. Azóta majdnem megfelezték, az észt gazdaság mégis beleragadt a recesszióba: utoljára 2021-ben láttak gazdasági növekedést, amikor Kaja Kallas kormányfő hatalomra került.
Kevés gazdasági babér terem a külpolitikában aktív, radikálisan oroszellenes Kaja Kallas észt kormányfőnek: amikor 2021-ben hatalomra került, még nőtt az észt gazdaság, tavaly azonban már negyedévről negyedévre visszaesett, és a friss idei első negyedéves adatok további zsugorodást mutatnak. A három balti köztársaság közt ez a legrosszabb gazdasági teljesítmény, bár a legutóbbi két negyedévvel Litvánia sem büszkélkedhet.
Az egyetlen vigasz az első negyedévi észt bruttó hazai termék adataiban, hogy a visszaesés ezúttal csak 0,6 százalék az előző három hónaphoz képest, holott tavaly rendre mínusz 1 százalék körüli számokat produkált az észt gazdaság. Ez most arra volt elegendő, hogy éves bázison csak 3,2 százalék legyen a visszaesés a tavaly év végi 4,0 százalék után, miközben a litvánok mínusz 2,5 százaléknál tartanak, a letteknél pedig enyhén, 0,7 százalékkal nőtt az első negyedévi GDP éves alapon.
Pedig az inflációban – amely erősen befolyásolja a GDP egyik alapösszetevőjét, a fogyasztást – az észtek már jelentős eredményt értek el. Az Európai Unióban az inflációs folyamatok határozott regionális jellegzetességeket mutatnak, a jelenlegi árhullám során a Baltikumban például hamarabb érték el a csúcsokat másoknál, és meglehetősen magas szinten. Az észt infláció körülbelül ugyanazon a szinten csúcsosodott ki, mint a magyar, 25 százalék körül, csak nagyjából fél évvel korábban. Azóta áprilisig 13,5 százalékra csökkent.
Az alacsonyabb – bár még mindig tetemes – infláció, úgy tűnik, egyelőre nem hozta meg a háztartások vásárlási kedvét: a január–márciusi időszakban 1,9 százalékkal volt kisebb a privát fogyasztás, mint egy évvel korábban, ez még a negyedik negyedévi 1,5 százalékos csökkenésnél is nagyobb. Ha a GDP-t nem is, a külkereskedelmi mérleget ez javíthatta, hiszen az import a 3,6 százalékos növekedés helyett 7,3 százalékkal visszaesett, ám a külkereskedelem dinamikája mégsem mondható rózsásnak: az export 6,9 százalékkal zuhant, ami alig jobb teljesítmény a megelőző negyedévi mínusz 7,3-nél. Saját devizájuk nincs, az eurót használják, így saját árfolyam-politikával nem befolyásolhatják a külkereskedelmet és az inflációt sem.
A beruházások esnek, holott a Kallas liberális Reform Pártja által kormányzott Észtország nem néz szembe olyan csúszással az európai uniós pénzek utalásában, mint Lengyelország és Magyarország: az éves visszaesés 3,4 százalék az előző negyedévi 13,1 százalékos növekedés után. A háztartások 63,7 százalékkal költöttek kevesebbet ingatlanra. Ami még mindig húz a termelés oldalán, az a mezőgazdaság, de visszarántja a gazdaságot az olyan kulcságazat, mint az információ és kommunikáció, és a gyengélkedő energiatermelés-légkondicionálás és szállítás-logisztika.
Kallas Reform Pártja márciusban nyert választásokat, a következő voksolást csak négy év múlva tartják.
[type] => post [excerpt] => Majdnem fél évvel előbb érte el a csúcsot az észt infláció, mint a magyar, hasonló szinten. Azóta majdnem megfelezték, az észt gazdaság mégis beleragadt a recesszióba: utoljára 2021-ben láttak gazdasági növekedést, amikor Kaja Kallas kormányfő hat... [autID] => 12 [date] => Array ( [created] => 1685622300 [modified] => 1685602400 ) [title] => Hiába csökkent az infláció, recesszióban ragadt a kardcsörtető Észtország [url] => https://economic.karpat.in.ua/?p=38653&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 38653 ) [aut] => totinviktoria [lang] => hu [image_id] => 38654 [image] => Array ( [id] => 38654 [original] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/06/3c3aa63ca80245978c10489515e9cdd4.jpg [original_lng] => 145143 [original_w] => 1200 [original_h] => 800 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/06/3c3aa63ca80245978c10489515e9cdd4-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/06/3c3aa63ca80245978c10489515e9cdd4-300x200.jpg [width] => 300 [height] => 200 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/06/3c3aa63ca80245978c10489515e9cdd4-768x512.jpg [width] => 768 [height] => 512 ) [large] => Array ( [url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/06/3c3aa63ca80245978c10489515e9cdd4-1024x683.jpg [width] => 1024 [height] => 683 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/06/3c3aa63ca80245978c10489515e9cdd4.jpg [width] => 1200 [height] => 800 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/06/3c3aa63ca80245978c10489515e9cdd4.jpg [width] => 1200 [height] => 800 ) [full] => Array ( [url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/06/3c3aa63ca80245978c10489515e9cdd4.jpg [width] => 1200 [height] => 800 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => economic [color] => orange [title] => Економіка ) [_edit_lock] => 1685591607:12 [_thumbnail_id] => 38654 [_edit_last] => 12 [translation_required] => 1 [views_count] => 996 [translation_required_done] => 1 [_oembed_cc00b385ea2859d48074f95715da17b5] =>
Demonstrations in front of the government headquarters in Buenos Aires and several cities in Argentina yesterday against the rising cost of living, the government and the agreement reached with the IMF. Inflation exceeds 60% in the country. pic.twitter.com/uZTXKBoLcK
A német gazdaság 2023-ban sem tud kitörni a recesszióból, de a téli két negyedéves zsugorodást követően tavasszal megkezdődik a fellendülés – közölte az Ifo gazdasági intézet.
Az első negyedévben a bruttó hazai termék (GDP) várhatóan 0,2 százalékkal zsugorodik az Ifo szerdán közzétett előrejelzése szerint – idézi a Reuters. A gazdaság 2022 negyedik negyedévében 0,4 százalékkal zsugorodott az előző három hónaphoz képest.
A recessziót általában úgy határozzák meg, hogy két egymást követő negyedévben zsugorodik a gazdaság.
Az intézet előrejelzése szerint a gazdasági teljesítmény 2023-ban nagyjából az előző évi szinten marad, 0,1%-kal zsugorodik.
Ezzel szemben a német kormány 0,2%-os növekedést vár az idei évre, és egy másik vezető német gazdasági intézet, az IfW szerdán 0,3%-ról 0,5%-ra emelte növekedési előrejelzését, mondván, hogy a szűk keresztmetszetek enyhülése hozzájárulhat a felfelé ívelő tendenciához.
Mindkét intézet azt jósolja, hogy a gazdaság 2024-ben fellendül, az Ifo 1,7%-os, az IfW pedig 1,4%-os növekedést prognosztizál, az infláció pedig idén makacsul magas marad, majd jövőre csökken.
Az Ifo szerint 2023-ban az infláció a tavalyi 6,9%-ról 6,2%-ra, 2024-ben pedig 2,2%-ra csökken. Hasonlóképpen, az IfW szerint a fogyasztói árak idén 5,4%-kal, jövőre pedig 2,1%-kal emelkednek.
„Elértük az infláció csúcsát” – mondta Timo Wollmershaeuser, az Ifo gazdaságkutatója, az energiaárak csökkenésére és az ellátási láncok szűk keresztmetszeteinek enyhülésére hivatkozva. A bérek erőteljes emelkedése azonban új árnyomást okoz – tette hozzá.
„A magas infláció csökkenti a háztartások rendelkezésre álló jövedelmét, és a magánfogyasztási kiadások csökkenéséhez vezet az idei évben” – mondta az IfW. Az intézet szerint „érezhető vásárlóerő-veszteség”, 1,8”% van kilátásban.
A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank január első felében a világgazdaság recessziót prognosztizálta, amely 2023-ban az világ országaira is kiterjed. A Forbes közölte, a brit Gazdaság- és Vállalkozáskutató Központ adatai szerint a világgazdaság növekedése 2023-ban leáll, miközben a kormányok az áremelésekkel harcolnak.
Kristalina Georgieva, a Nemzetközi Valutaalap ügyvezető igazgatója a Financial Timesnak adott interjújában hangsúlyozza, hogy a recesszió a világ gazdaságainak egyharmadát fogja lefedni. Hiszen az USA, az EU és Kína gazdasága egyidőben fog lelassulni.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet jelentése a növekedés jövő évi meredek lelassulását jelzi, ami leginkább Európát érinti. Mindez a kontinens az 1970-es évek óta tapasztalható legsúlyosabb energiaválsága miatt.
A kis országok a legsebezhetőbbek
A Világbank a globális gazdasági kilátásokról szóló jelentése szerint további kedvezőtlen sokkok várhatóak, amelyek 2023-ban recesszióba taszítják a világgazdaságot. A gazdasági sokkoknak leginkább a kis országok lesznek kiszolgáltatva – írja a Bloomberg. A Világbank úgy véli, hogy 2023-ban a világ a gazdaság lassú növekedésére számíthat. Ez az inflációszabályozási politikát, valamint Oroszország Ukrajna elleni háborúját tükrözi.
A Világbank sürgős intézkedések meghozatalára szólít fel a fejlődő országok recessziójának és adósságproblémáinak csökkentése érdekében. Az ilyen országokban a legalacsonyabb a beruházások növekedési szintje az elmúlt két évtizedben.
Nem lesz mély recesszió
Január végén minden piacon jelentősen csökkent annak valószínűsége, hogy a világgazdaság recesszióba esik. A JP Morgan a gazdasági recesszió valószínűségének meredek csökkenését jósolja 2023-ban, számol be az Ekonomicsna pravda a Bloomberg-re hivatkozva. A Goldman Sachs idén az eurózóna gazdaságának 0,6%-os növekedésére számít a korábbi csökkenést kilátásba helyező prognózishoz képest.
Az Economist azt írta, hogy az amerikai gazdaság recesszióval néz szembe, nem pedig válsággal. A gazdaságról szóló anyag szerzője, Simon Rabinovich szerint az USA recessziója enyhe lesz. Az év végére az infláció visszaszorul, és az amerikai gazdaság kilábal az enyhe recesszióból.
Krisztalina Georgijeva, a Nemzetközi Valutaalap feje szerint 2023 még a mögöttünk hagyott évnél is nehezebbnek ígérkezik. Egyszerre lassulnak le a világ legnagyobb gazdaságai, és ezt a világ jórésze megérzi.
A világgazdaság jó része számára 2023 nehéz év lesz, mert a fő növekedési motorok – az Egyesült Államok, Európa és Kína – mind gyengülő aktivitással szembesülnek – jósolta a Nemzetközi Valutaalap ügyvezető igazgatója, Krisztalina Georgijeva.
Az IMF vezetője a CBS vasárnap reggeli „Face the Nation” programjának nyilatkozva azt mondta, az újév „keményebb lesz, mint a magunk mögött hagyott év” – írta a Reuters. Az ok: az USA, az Európai Unió és Kína gazdasága egyszerre lassul le.
Már az IMF októberi világgazdasági előrejelzése sem tűnt túl optimistának: csökkentették növekedési előrejelzésüket az elhúzódó ukrajnai háború hatásai, a magas infláció és a nagy jegybankok, mint a Federal Reserve kamatemelései miatt.
Azóta Kína felhagyott a gazdaságot visszafogó zéró-Covid politikával, de a gazdasága újranyitása kaotikus, és a fogyasztók most a járvány gyors terjedése miatt váltak óvatossá. Újévi köszöntőjében Hszi Csin-ping elnök egységre és új erőfeszítésekre kérte a kínaiakat.
Negyven év után először, Kína növekedése 2022-ben valószínűleg megegyezett a globális növekedéssel, vagy alatta volt – mondta Georgijeva, aki nemrégiben maga is Kínában járt. Ráadásul a járvány futótűzszerű terjedése a következő hónapokban is visszafoghatja a kínai gazdaságot, tette hozzá.
Kínában voltam a múlt héten, egy buborékban, egy városban, ahol nincs Covid. De ez nem marad így, miután az emberek elkezdenek utazni – mondta. A következő hónapok kemények lesznek Kína számára, a hatás a növekedésre negatív lesz, a régióra is, és a globális gazdaságra is – jósolta az IMF-vezér.
„A monetáris unió történetében sohasem volt még ilyen magas, kétszámjegyű az infláció” – figyelmeztetett Christine Lagarde, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke pénteken, az EBC frankfurti eseményén. Az elnök beszédében arra is kitért, miért nem bízhatjuk Kínára és Oroszországra az energiaellátásunkat, és a leküzdésre váró legnagyobb kihívásokra is rámutatott.
A 32. Európai Bankkongresszuson tartott beszédében Christine Lagarde hangsúlyozta, hogy a „tömbökre bomló világban” fontos, hogy Európa továbbra is hozzáférjen a kulcsfontosságú technológiákhoz és erőforrásokhoz, mint például a kőolaj és a földgáz. Ezt az elnök szerint mind a stratégiai iparágak áthelyezésével és stratégiai szövetségek biztosításával érheti el Európa.
Az inflációval kapcsolatban az elnök hangsúlyozta, hogy az árstabilitás biztosítása az EKB prioritása. Lagarde az EKB részéről további kamatemelést lengetett be az infláció elleni harc érdekében.
Nőtt az euróövezet recessziójának kockázata
Lagarde szerint a kamatlábakat olyan szintre kell emelni, amely korlátozza a gazdasági bővülést, hogy le lehessen szorítani a hivatalos célérték több mint ötszörösére ugrott inflációt.
Lagarde pénteken azt mondta, hogy a recesszió kockázata megnőtt, de a visszaesés önmagában nem lesz elegendő a száguldó árak megfékezéséhez.
Miután az EKB már végrehajtotta története legagresszívabb monetáris szigorítását, a jövő hónapban várhatóan a jelenlegi 1,5 százalékról 2 százalékra vagy még magasabbra emeli a hitelfelvételi költségeket – véli a Bloomberg.
Lagarde a frankfurti beszédében leszögezte, hogy további kamatemelés várható. „Végső soron olyan szintre fogjuk emelni a kamatokat, amely időben visszavezeti az inflációt a középtávú célunkhoz” – ismertette.
Az EKB tisztviselői fenntartják, hogy a hitelfelvételi költségeknek tovább kell emelkedniük, hogy ellensúlyozzák az elmúlt két évtized leggyorsabban emelkedő inflációját. Azonban egy olyan környezetben, ahol egymást követték a 75 bázispontos emelések, az ilyen drasztikus lépések iránti kedv csökkenhet, különösen mivel az előrejelzések szerint téli recesszió várható az euróövezetben.
A recesszió sem állítja meg az inflációt
A Bloomberg szerint az év utolsó, december 15-i döntésénél valószínűbb lehet egy 50 bázispontos emelés, amennyiben az e havi inflációs adat nem emelkedik a várakozásokon felül.
Luis de Guindos, az EKB alelnöke szerint az euróövezetben októberben mért 10,6 százalékos infláció még hónapokig magasan maradhat. Lagarde-hoz hasonlóan ő is azt mondta, hogy az orosz–ukrán háború és az azt követő energiaválság miatt gyengülő gazdasági háttér önmagában nem fogja visszafogni az árak emelkedését – mutatott rá a Bloomberg.
„Az euróövezetben az infláció túlságosan magas” – véli Lagarde. „A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy recesszió valószínűleg nem fogja jelentősen csökkenteni az inflációt, legalábbis rövid távon” – húzta alá.
Az elnök megerősítette, hogy a mennyiségi szigorításként ismert folyamatra vonatkozó legfontosabb elveket decemberben fogják lefektetni.
Londoni makrogazdasági elemzők friss előrejelzése szerint várhatóan recesszióban tölti a jövő évet a brit gazdaság a magas infláció, az emelkedő kamatok és a világgazdaság általános gyengélkedése miatt.
A brit hazai össztermék (GDP) az idei harmadik negyedévben 0,3 százalékkal csökkent, és várhatóan 0,2 százalékkal esik vissza a negyedik negyedévtől a jövő év második negyedévének végéig terjedő időszak minden egyes negyedévében – valószínűsíti az EY globális pénzügyi tanácsadó cég ITEM Club nevű londoni gazdasági kutatóintézetének szerdán ismertetett őszi prognózisa.
Az ITEM Club számításai szerint ez azt jelenti, hogy a brit GDP-érték 2023 egészében 0,3 százalékkal csökken. A ház hangsúlyozza, hogy ez erősen rontott előrejelzés, a nyári EY ITEM Club-prognózisban ugyanis még 1 százalékos brit gazdasági növekedés szerepelt 2023-ra.
A cég 2022-re 8,9 százalékos, jövőre 5,5 százalékos egész évi átlagos inflációt vár Nagy-Britanniában, 2024-re azonban azt valószínűsíti, hogy a fogyasztóiár-index átlagos emelkedési üteme a Bank of England 2 százalékos célszintje alá, 1,8 százalékra lassul.
Az ITEM Club londoni elemzőinek várakozása szerint ebben az inflációs környezetben a brit jegybank jelenlegi kamatemelési ciklusa a piac által árazott 5,50 százalék helyett 4,00 százalékos kamatszinten tetőzik jövő tavasszal, 2023 végén és 2024-ben pedig kamatcsökkentések következhetnek. A Bank of England – az EU-n kívüli legnagyobb európai gazdaság központi bankja – tavaly, december 16-án kezdte jelenlegi szigorítási ciklusát, 0,10 százalékos, rekordmélységű kamatszintről.
A legutóbbi, szeptember végén bejelentett hetedik kamatemelés óta a brit jegybanki alapkamat 2,25 százalék, a 2008-as globális pénzügyi válság előtti időszak óta a legmagasabb. A piac feszülten várja a november 3-án esedékes következő kamatdöntést, miután Andrew Bailey, a Bank of England kormányzója egy minapi pénzügyi fórumon felszólalva kijelentette, hogy a mostani inflációs környezetben a vártnál is erőteljesebb monetáris lépés következhet.
Az elemzői előrejelzések nem zárják ki, hogy a Bank of England monetáris tanácsa novemberben akár egy teljes százalékponttal is emelheti az alapkamatot. A brit statisztikai hivatal (ONS) szerdán ismertetett friss adatai szerint a brit fogyasztói árindex (CPI) a múlt hónapban 10,1 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Ez az ütem a legmagasabb azóta, hogy az éves infláció havi rendszerességű mérése a jelenlegi módszertannal 1997 januárjában megkezdődött Nagy-Britanniában.
A modellezéssel még korábbra visszaszámolt adatok szerint legutóbb több mint negyven éve, 1982 januárjában volt ennél magasabb az éves brit infláció, 11 százalék körüli ütemmel. A brit gazdaság recesszióját más nagy londoni házak is valószínűsítik.
Az S&P Global Ratings nemzetközi hitelminősítő a minap leminősítés lehetőségére utaló negatívra rontotta az addigi stabilról Nagy-Britannia AA/A-1 plusz szintű államadós-osztályzatának kilátását. A cég elsősorban azzal a várakozásával indokolta a lépést, hogy a brit kormány által nem sokkal korábban bejelentett – a hatalmas piaci felfordulás hatására azóta csaknem teljes egészében visszavont – nagyszabású adócsökkentési program az évtized közepéig tartó előrejelzési időszakban folyamatosan növelni fogja a brit államháztartási hiányt és az államadósság-rátát.
Az indoklásban szerepelt az is, hogy a brit GDP-érték 2023 egészében 0,5 százalékkal visszaesik. Ez erősen rontott előrejelzés, mivel az S&P korábbi prognózisa 2023-ra 2,3 százalékos növekedést valószínűsített a brit gazdaságban.
Nouriel Roubini közgazdász, aki a 2008-as pénzügyi válságot is megjósolta, „hosszú és csúnya” recesszióra számít az Egyesült Államokban és világszerte – írja a Bloomberg.
„Még egy sima recesszióban is 30%-ot eshet az S&P 500” – mondta Roubini, a Roubini Macro Associates elnök-vezérigazgatója egy hétfői interjúban. „Igazi kemény landolás esetén”, amire ő is számít, akár 40%-ot is eshet.
Roubini, aki a 2007–2008-as ingatlanbuborék kipukkanásának előrejelzésével a dr. Doom becenevet kapta, elmondta, hogy akik enyhébb amerikai recesszióra számítanak, azoknak a vállalatok és a kormányok magas adósságrátáját kellene nézniük. A kamatlábak emelkedésével „sok intézmény, zombi háztartás, vállalat, bank, árnyékbank és zombi ország fog meghalni” Roubini – aki bika- és medvepiaci időszakok alatt is figyelmeztetett arra, hogy a globális adósságszintek le fogják húzni a részvényárfolyamokat – úgy gondolja, a 2%-os inflációs ráta elérése kemény landolás nélkül a Fed számára „lehetetlen küldetés” lesz. A következő ülésen 75 bázispontos kamatemelésre számít, novemberben és decemberben pedig egyaránt 50 bázispontosra. Ez azt eredményezné, hogy a Fed alapkamata az év végére 4% és 4,25% közé kerülne.
A tartós infláció, különösen a bérek és a szolgáltatási szektor esetében, azt jelenti, hogy a Fed-nek „valószínűleg nem lesz más választása”, mint további emeléseket végrehajtani, és a kamatlábak hamarosan 5% felé nőnek majd. Ráadásul a világjárványból, az orosz–ukrán háborúból és Kína zéró Covid-intézkedéseiből eredő negatív kínálati sokkok magasabb költségeket és alacsonyabb gazdasági növekedést eredményeznek majd. Ezzel a Fed csak nagyon nehezen tudná teljesíteni a „növekedési recessziós” célját, amely egy elhúzódó, csekély növekedéssel és növekvő munkanélküliséggel járó időszakot jelentene az infláció megfékezésére.
Ha a világ egyszer recesszióba kerül, Roubini nem számít fiskális ösztönzőkre, mivel a túlságosan eladósodott kormányok „kifogynak a fiskális munícióból”. A magas inflációt ráadásul tetézi „a fiskális ösztönzők alkalmazása, amely túlfűti az aggregált keresletet”. Roubini tehát az 1970-es évekhez hasonló stagflációt és a globális pénzügyi válsághoz hasonló masszív adósságválságot jelez előre.
Ez nem egy rövid és sekély recesszió lesz, hanem súlyos, hosszú és csúnya – idézi a Bloomberg Roubinit.
Roubini arra számít, hogy az amerikai és a globális recesszió egész 2023-ig el fog tartani, attól függően, hogy a kínálati sokk és a pénzügyi válság mennyire lesz súlyos. A 2008-as válság során a háztartásokat és a bankokat érte a legnagyobb csapás. Szerinte „ezúttal a vállalatok és az árnyékbankok, például a fedezeti alapok, a magántőke- és a hitelalapok fognak összeomlani”.
