Acélválság sújthat le Európára

Az orosz és az ukrán acél az európai felhasználás 20 százalékát adta. A szektor bespájzolt ugyan a háború kitörésének hírére, a készletek azonban fogyóban vannak. Alternatív beszerzési forrásokat lehet találni – jóval drágábban.

Oroszország Ukrajna elleni inváziójának a kezdete előtt a mariupoli Azovsztal acélgyár északkeleti szomszédunk ipari exportjának az egyik legfontosabb szimbóluma volt, számos londoni ikonikus épület ukrán acél felhasználásával épült. A porig rombolt üzem ma az ellenállás jelképe, az objektum védői a végsőkig kitartottak.

Az Azovsztal tulajdonosa, a Metinvest legfontosabb gyárának a kiesése után máshol igyekszik beindítani a termelést. Az ukrán acélipar békeidőben félmillió embernek adott munkát, s a GDP nagyjából 10 százalékát adta. Egy másik ukrajnai acélóriás, az ország déli részén, Krivij Rihben található üzem az ArcelorMittal – a világ második legnagyobb acélkonglomerátuma – tulajdonában van. Az orosz megszállás kezdetekor itt is leállították a termelést, s a közelmúltban kezdték meg a gyártás beindításának előkészületeit. A termelés volumene azonban csak a töredéke lesz a korábbinak, és az oroszok által szétlőtt szállítási infrastruktúra, valamint a zár alá vont, elfoglalt ukrán kikötők miatt az export is erősen akadozik.

Az ukrán acél kiesése az európai piacról már most pánikot okoz néhány felhasználónál – kifogytak a készletekből. Oroszország és Ukrajna a világ legnagyobb acél-exportőrei közé tartozik, a két ország az európai felhasználás nagyjából 20 százalékát adta. Az öreg kontinens számos acélgyára erősen függ az ukrán alapanyagoktól, például az e fém előállításához felhasznált széntől és vasérctől. A Ferrexpo az egyik legnagyobb exportőr volt, részvényeit jegyzik a londoni tőzsdén. Ukrán acéltermékek sokaságát használta az európai építőipar – amíg lehetett. Most más beszerzési források után kell nézni – sokkal drágábban.

Jurij Rizsenkov, a Metinvest vezérigazgatója elmondta: békeidőben a társaság termelésének nagyjából a felét értékesítette az EU-nak és Nagy-Britanniának. A szakember szerint különösen nagy gond lesz Olaszországban és a briteknél, ahol az építőipar a legnagyobb arányban használta fel az ukrán félkész termékeket. Az olasz Marcegaglia egyike Európa legnagyobb fémfeldolgozó gyárainak, feldolgozandó acéllemezeinek a 60-70 százalékát importálta északkeleti szomszédunkból. „A szektorban pánikközeli helyzet alakult ki” – mondta Antonio Marcegaglia, a cég vezérigazgatója a Financial Timesnak. A kieső ukrán importot ázsiai és ausztrál beszerzésekkel tudták nagy nehezen pótolni. A hiány többek között a török acél-ipart is felértékelte, a gond azonban az, hogy az új beszerzési források lényegesen drágábbak.

A feldolgozóiparban általánosan használt melegen hengerelt acéllemez, melynek ára így egyfajta iparági benchmarkká vált, tonnánként 950 euróba került az invázió előtt. Áprilisban viszont már 1400-ra drágult, majd május elején, az ukrán acélipar újraindításának a hírére 1200-ra szelídült vissza. Egy acélpiaci elemző szerint a háború megindítása után a piaci szereplők pánikvásárlásokba kezdtek, igyekeztek minél nagyobb készleteket felhalmozni. A kínálat elapadása azonban nem volt olyan drámai, mint amilyenre sokan számítottak. Ahogy a Metinvest és a Ferrexpo újra elkezdett exportálni, és a felhasználók megtalálták az alternatív beszerzési forrásaikat, az árak is lejjebb mentek.

Egy iparági szervezet, az Eurofer arra figyelmeztetett, hogy az európai acélfogyasztás az idén 2 százalékkal csökkenhet a dráguló energia, valamint az akadozó szállítások következtében. Ha ez valóban bekövetkezik, akkor az elmúlt négy évből ez lesz a harmadik, amikor csökken a kereslet az acéltermékek iránt. Az Eurofer szerint az öreg kontinens acéliparát megfektette ugyan a háború által okozott alapanyag-kiesés, de számos nagy szereplő olyan mennyiségű készletet vásárolt, amely a jelenlegi várakozások szerint elegendő lesz a fegyveres konfliktus – egyelőre nem ismert – végéig. Hasonlóan vélekedik az ArcelorMittal, amely szerint Európában 2-4 százalékkal csökken az idén az acélfelhasználás. A háború előtti előrejelzésük még 0-2 százalékos növekedést jósolt.

Az árak konszolidációjához az Európai Bizottság és az USA egyaránt azt javasolta, hogy függesszék fel egy évre az ukrán acélra kivetett importvámokat. A nagy kérdés azonban az, hogy szétrombolt háttérrendszerrel északkeleti szomszédunk ipara mikor lesz képes nagyobb volumenben termelni és exportálni. „Minden a vasúti infrastruktúrától függ. Vasércet és szenet Lengyelországból is tudunk vásárolni, vasércet még Ausztráliából vagy Brazíliából. Viszont elsődleges prioritásunk az ukrán import – már ameddig ez működik” – nyilatkozta egy nagy európai acélgyár vezérigazgatója.

A Metinvest is keményen dolgozik a szállítási útvonalak átstrukturálásán. Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül egyaránt szállítanak, egy algériai megrendelést például a romániai Konstanca kikötőjén keresztül teljesítettek. A gyár a termékszerkezetét is átalakította – elkezdtek például golyóálló mellényekhez szükséges acélbetéteket, valamint tankcsapdákat gyártani az ukrán hadsereg számára. A cég pénzügyi helyzete egyelőre viszonylag stabil. A Fitch hitelminősítő ügynökség nemrég közölte: szerintük a Metinvest képes lesz kifizetni egy 2023 áprilisában lejáró 176 millió dolláros kötvény esedékes kamatait.

Forrás: vg.hu