Az óceánok feneke rejti a bányászat jövőjét

A tengerfenéken több milliárd dollárnyi, az akkumulátorgyártáshoz szükséges ásványkincs található, amelyet a modern technológiák segítségével könnyen a felszínre lehet hozni. Ám a mélytengeri bányászat visszafordíthatatlan károkat okozhat az óceánok élővilágában, így az újszülött iparág már most ellentétbe kerül a joggal – írta a Wired.

Tavaly októberben egy óriási gép kezdett el dolgozni a Csendes-óceán mélyén – egy 90 tonnás, távirányítású bányászrobot, amelyet egy csaknem öt kilométer hosszú kábel segítségével irányítottak. A fekete-fehér-sárga óriás a sötétben, egy magas nyomású fúróval bontja meg a tengerfeneket, és ökölnyi, fekete köveket válogat ki az iszapból, amelyeket csövek segítségével hoz a felszínre.

A kövek nagy mennyiségű kobaltot, lítiumot, rezet és egyéb ritka fémeket tartalmaznak, amelyek kulcsfontosságúak az elektromos járművekben használt akkumulátorok gyártásához.

A szárazföldi bányákból kifejtendő ásványkincsek többszöröse található meg a tengerfenéken, és mára ezek modern technológiák segítségével könnyen elérhetővé váltak. Az amerikai földtani intézet becslése szerint a Csendes-óceán egyetlen régiójában 21 milliárd tonna ilyen ásványkincs nyerhető ki. A gyakorlatnak azonban súlyos környezetkárosító hatásai vannak – a munkák közben a robot felkavarja az iszapot, zavarja a mélytengeri állatokat, amelyek akár meg is fulladhatnak a felkavart porfelhőben.

Ez átalakíthatja az óceánokat, mégpedig a lehető legrosszabb módon. Az ilyen projektek miatt elveszíthetjük a bolygó egyes részeit és az ott élő fajokat, jóval azelőtt, hogy a kutatók megvizsgálják őket – mondta Diva Amon tengerkutató.

A nemzetközi jog tiltja a mélytengeri bányászatot, ám az ezzel foglalkozó cégek találtak egy kiskaput, és kisebb szigetországokkal együttműködve a partok közelében tudnak dolgozni. A kanadai Metals Company például a dél-csendes-óceáni Nauru kormányával kötött szerződést, hogy az egyébként nyersanyagokban szegény ország a bányászat engedélyezéséért cserébe részesedni tudjon a profitból.

Ez azonban nem enyhített az ellenérzéseken. Környezetvédő csoportok, tudósok, sőt még az akkumulátorfémek piacán tevékenykedő egyes vállalatok is tartanak a tengerfenék-bányászat lehetséges pusztításától. Az Európai Parlament, Chile és több szigetország is átfogó tilalmat vezetne be az így megszerzett nyersanyagok felhasználása ellen. Az olyan vállalatok, mint a BMW, a Microsoft vagy a Google, ígéretet tettek arra, hogy nem vásárolnak mélytengeri fémeket. A Nemzetközi Tengerfenék-hatóság pedig azon dolgozik, hogy minél több ország bővítse ki az óceánok jogainak védelmét.

A klímavédelem szempontjából az elektromos járművek bevezetése fontos szerepet tölt be, ezekhez azonban nagy teljesítményű akkumulátorok gyártására van szükség. A kulcsfontosságú ritkafémeket jelenleg Indonéziában és Chilében bányásszák, ahol őserdőket kell kiirtani a bányák bővítésekor. A nehezen fellelhető nyersanyagok ráadásul a nemzetközi kereskedelemben is szűk keresztmetszetet jelentenek, ami könnyen meghiúsíthatja a villanyautók terjesztését.

A mélytengeri bányászat is környezetromboló hatású, ám a kutatók szerint sokkal kisebb kárt okoz, mint a jelenlegi, szárazföldi módszerek. Azonban az óceánok védelme most kiemelt figyelmet élvez, így nagy az ellenállás a váltással szemben.

Egyelőre a talán leggazdagabb természetes nyersanyagforrás, a tengerfenék kihasználatlanul marad. A bányászat a kisebb szigetországok partja mentén folyik, amíg a közhangulat meg nem változik. Kína és Japán az utóbbi években egyre nyitottabb a gyakorlatra, kutatóhajóik pedig elkezdték feltérképezni a tengereket – valószínűleg az Egyesült Államok sem fog sokáig várni, nehogy lemaradjon a trendről.

A vállalatoknak és a környezetvédőknek meg kell találniuk az egyensúlyt, ráadásul a mélytengeri robotok segítségével a kutatók is könnyebben hozzáférhetnek az óceánok élővilágához. A klímavédelem érdekében pedig szükség lesz a nyersanyagokra, amelyeket sokkal könnyebben lehet így megszerezni, mint a meglévő módszerekkel.

(vg.hu)