Latin-Amerika bekeményít: övék a lítium, és nem adják

Globális verseny folyik a zöldátálláshoz szükséges alapanyagokért, és Latin-Amerika az eddigieknél nagyobb szerepet akar játszani. A kontinens országai, például Chile, Brazília és Argentína, rendelkeznek a világ egyik legnagyobb tartalékával az érintett ásványkincsekből, így a fehér aranynak is nevezett lítiumból, de ezt ma Kínába exportálják feldolgozásra, ahonnan készterméket vásárolnak vissza.

Az Európai Unió is szorosabb együttműködést szeretne a régióval, hogy kielégíthesse növekvő lítiumszükségleteit, a hét eleji brüsszeli csúcson azonban a részt vevő latin-amerikai vezetők világossá tették, hogy nem elégednek meg többé a kitermelői státusszal.

„Nem akarunk lítiumot eladni Európának… Lítiumos akkumulátorokkal felszerelt autókat akarunk eladni” – erősítette meg Gustavo Martínez Pandiani argentin külügyi államtitkár. „Ez lehetővé teszi számunkra, hogy fejlesszük a saját iparágainkat, a vállalataink hozzáadott értékkel exportáljanak. Ilyenfajta együttműködést akarunk kialakítani” – idézte a politikust a Politico.

A lap emlékeztetett, hogy a régió országai az elmúlt időszakban elkezdtek nagyobb ellenőrzést gyakorolni az ásványkincseik és az ellátási lánc felett: Bolívia az év elején közös latin-amerikai lítiumpolitika kialakítását javasolta, Chile pedig bejelentette, hogy az ágazat államosítását tervezi.

A térség államai ezért az EU-val való együttműködés alapvető feltételéül szabják meg, hogy az ásványkincseket odahaza dolgozzák fel, kialakítva ezzel egy nagy értékű ellátási láncot, amelynek ők a haszonélvezői. A csúcson alá is írtak Chilével egy új partneri megállapodást a „fenntartható nyersanyagértékláncok integrálása érdekében, többek között közös projektfejlesztés révén”.

Ez volt az első alkalom, hogy egyértelműen meghatároztunk egy mechanizmust, amely kiemeli Latin-Amerikát a kitermelői szerepkörből – emelte ki a csúcstalálkozó után Alberto Fernández argentin elnök.

Az EU fontos szerepet szán a zöldátállásban az Argentínát, Chilét és Bolíviát átfogó „lítiumháromszögnek”, ahol a világ ismert készleteinek mintegy fele található. A blokk lítiumszükségletének jelenleg a 78 százalékát Chile biztosítja, és szakértők szerint az európai ellátás szempontjából nem okoz fenyegetést, hogy az érintett országok nagyobb ellenőrzést akarnak a saját vagyonuk felett.

Nincs feltétlenül konfliktus abban, hogy Európa ki akarja építeni saját finomítókapacitását, miközben támogatja az olyan partnerrégiókat, mint Latin-Amerika, hogy ugyanezt tegyék – állítja Chris Heron, az Eurometaux ipari lobbi szóvivője, aki azzal érvel, hogy az ásványok iránti kereslet „olyan nagy, hogy a két félnek együtt kell működnie”.

Az EU 2035-től betiltja a robbanómotorokat, így a következő években várhatóan nagyszámú elektromos autó jelenik meg az európai utakon, vagyis az egekbe szökik a lítiumion-akkumulátorok iránti kereslet. A leuveni egyetem tanulmánya szerint a lítium iránti igény a 35-szörösére ugrik 2050-re.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint a globális lítiumtermelés megháromszorozódott 2015 óta, 2021-re elérte az évi százezer tonnát. Előrejelzések szerint a növekedés továbbra is exponenciális lesz, és gyorsan emelkednek majd az árak is.

Abban azonban a szakértők kételkednek, hogy a latin-amerikai országok képesek lesznek gyorsan létrehozni a saját akkumulátorgyártási kapacitásukat. Michael Schmidt, az ásványkincsekkel foglalkozó német szövetségi ügynökség (Deutsche Rohstoffagentur – DERA) kutatója úgy véli, hogy míg Argentína, Brazília vagy Mexikó megfelelő helyzetben van ehhez, mások, például Chile vagy Bolívia eleinte komoly nehézségekkel néznek majd szembe. A siker szerinte „bizonyos fokig attól függ, van-e már az adott országnak autóipara, kialakult helyi ellátási lánca, hazai felvevőpiaca vagy hozzáférése más piacokhoz”.

Szakértők egyetértenek abban, hogy az EU-nak elsősorban arra kell összpontosítania, hogy együttműködjön a régióval a lítium kibányászásában és piacra juttatásában.

Elméletben nem nehéz biztosítani a megfelelő mennyiségű lítiumot, mert van elegendő belőle a föld alatt, a gyakorlatban azonban tíz év kell ahhoz, hogy a felfedezéstől eljussanak a kitermelésig.

Az EU azzal is tisztában van, hogy az együttműködésnek kölcsönösen előnyösnek kell lennie, másképp nem tudja „elcsábítani” a latin-amerikai országokat Kínától, amelynek már kiépített kapcsolatai vannak a régióban. A CATL által vezetett CBC kínai konzorcium például 1,4 milliárd dollárért fog lítiumot bányászni Bolíviában egy friss megállapodás szerint. A lítiumláz az amerikai autógyártókat sem kerüli el. A lítiumtermelő amerikai Livent és a dél-amerikai székhelyű Allkem már korábban megállapodott, hogy egy globális bányászati vállalatot hoznak létre, és ebbe befektetőként is beszállnak az autógyártók.

(vg.hu)