Latin-Amerika három igen komoly kihívással néz szembe egyidejűleg, amelyek együttesen az elmúlt évszázad legsúlyosabb válságát jelenthetik a régióra nézve.
Az első kihívás a koronavírus-járvány, amely elárasztotta a régiót, hatalmas emberáldozatokat követelt, soha nem látott terhet rótt az egészségügyi rendszerekre, illetve tesztelte a kormányok adminisztratív képességeit a sürgősségi segítségnyújtás hatékonyságára vonatkozóan.
A második a vírus okozta gazdasági válság: a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank legutóbbi előrejelzései szerint Latin-Amerika és a Karib-térség lesznek a világjárvány által legérzékenyebben érintett területek a világ összes feltörekvő piaca közül.
A harmadik a venezuelai menekültválság, amely a régió történelmének legnagyobb migrációs problémája, és amely megközelítőleg ötmillió embert (!), azaz az ország teljes népességének egyhatodát érinti.
A régió június eleje óta a járvány egyik legnagyobb epicentrumává vált; a Covid-19 halálesetek több mint 40 százaléka itt történik, noha a bolygó népességének csak 8 százaléka él itt.
Az egészségügyi válság egyúttal a GDP történelmi csökkenését is eredményezi. A Bank of America közgazdászainak nemrégiben készített becslése szerint 2020-ban 8,2 százalékos gazdasági visszaesés várható a térségben, ami rosszabb, mint amit a Közel-Keleten, Afrikában vagy Ázsia feltörekvő gazdaságaiban várnak.
A válság a régió összes gazdaságát rosszul érinti:
- Brazíliában – amely egyébként csak nemrég lábalt ki a recesszióból – 5-7 százalék közötti visszaesést várnak;
- Mexikóban 8,8-12 százalék közötti GDP-zuhanást valószínűsítenek;
- Latin-Amerika harmadik legnagyobb gazdaságában, Argentínában – amely már a járvány előtt is súlyos gazdasági válsággal küzdött – 11,5 százalékos GDP-csökkenést várnak;
- Perura vonatkozóan nincsenek előrejelzések, de tény, hogy ez az ország szenvedi meg az egyik legjobban a válságot: a második negyedévben éves szinten 30,2 százalékkal csökkent a gazdaság;
- Kolumbiában és Chilében egyaránt 7 százalékos GDP-zuhanást valószínűsítenek (előbbinek egyébként a venezuelai menekültválsággal is meg kell küzdenie, lévén 1,5 millió migráns szeretne letelepedni az országban);
- Venezuela pedig a lehető legrosszabb helyzetben van: a már a világjárvány előtt is politikai és gazdasági káoszban szenvedő országban 30 százalékos gazdasági visszaesést jósolnak.
Ezeket a katasztrofális GDP-adatokat elnézve nem gondolnánk, hogy a régióban tapasztalható hármas válságnak bármi pozitív hatása is lehet, mégis így van: kimozdíthatja a latin-amerikai gazdaságokat a holtpontról.
A válság ugyanis mélyen gyökerező strukturális problémákat tár fel, amelyeket most hosszú távra szóló – és régóta esedékes – reformokkal meg lehetne oldani, legyen szó az oktatásról, az egészségügyről vagy akár a jogállamiságról. Emellett komolyabban lehetne foglalkozni a kereskedelemmel: a Mercosur és a Csendes-óceáni Közösség kereskedelmi egyezményeinek összekapcsolásával létrehozhatnák a világ egyik legfontosabb kereskedelmi blokkját.
Természetesen sokminden az erős politikai vezetéstől függ, illetve attól, hogy a kormányok végrehajtják-e ezeket az alapvető reformokat. Amennyiben politikai kudarc lesz a válság vége, akkor Latin-Amerika újabb elvesztegetett évtized elé néz.