A fogyasztók pedig naponta több százezer okostelefont dobnak ki ahelyett, hogy megjavítanák elromlott telefonjaikat, amelyek aztán csatlakoznak ahhoz a több milliárd tonna elektronikai hulladékhoz, amely a lerakókba, az óceánba és a városok utcáira kerül.
Még mindig túl drága a javíttatás, túl gyors az elavulási idő az okostelefonoknál, vagy más elektronikai eszközöknél. Aljas trükk, hogy csavarozás helyett egyre inkább ragasztják az eszközöket, de az is, hogy szofteveresen akadályozzák a javítást. Az Európai Parlament már lépett.
Az okostelefonok komoly környezeti terhet rónak a környezetre. Az iPhone-ok, mint a legtöbb okostelefon, lítiumion-akkumulátorral működnek – ezeket a tibeti füves területekről, a chilei sós síkságokról és hamarosan a kaliforniai Salton-tengerből bányászott nemesfémekből gyártják. A bányákból származó hulladék mérgező, rengeteg víz kell a kitermeléséhez, miközben a kimosott zagyvíz akár Pest megyényi terület vízbázisát is tönkreteheti, miközben a helyi ivóvízbázisokat is erősen megcsapolja.
A fogyasztók pedig naponta több százezer okostelefont dobnak ki, amiből több milliárd tonna elektronikai hulladék lett csak az elmúlt tíz évben. A régi okostelefonokat újabb és újabb készülékekkel helyettesítik, növelve ezzel a technológiai ipar szénlábnyomát. Az Apple saját környezetvédelmi jelentései szerint az újabb iPhone-modellek élettartamra vonatkozó szén-dioxid-kibocsátása magasabb, mint a régebbi modelleké, és még növekszik is – ami egyenesen ellentmond a zöldebb telefonról szóló állításaiknak, amelyhez az elmúlt időszakban ragaszkodott. Az iPhone 12 esetében a kibocsátások több mint 80 százaléka a gyártás során keletkezett. A lítium és a réz iránti kereslet tehát egyre nő. A technológia egyszer használatos modellje fenntarthatatlan.
A környezetterhelés legveszélyesebb részét viszont nem is a földfémek teszik ki, vagy a huzalozáshoz használt réz, hanem a gyártáshoz használt ragasztó. A fogyasztói technológiai gyártók a csavarokat fokozatosan ragasztóval helyettesítették. Egyrészről ez egy veszélyes vegyszer, de a közvetett kár, amit okoz, sokkal nagyobb: még nehezebbé válik tőle az elromlott eszközök javítása.
A legújabb iPhone-modelleknél például a ragasztó gondoskodik arról, hogy a készülékek hátlapján lévő üveget szinte lehetetlen kicserélni. Az okostelefonjaink nem csak tele vannak pusztító ritkaföldfémekkel, de össze vannak ragasztva, tele vannak speciális csavarokkal, amik mind elveszik a kedvét a szervizeknek a javításoktól. Ha pedig ez nem is lenne elég, olyan szoftvereket fejlesztettek, amelyek észlelik és figyelmeztetnek, ha alkatrészeket cseréltek az eszközben.
Ezek együttesen gondoskodtak arról, hogy a technika nehezen javítható legyen, mind a független javítóműhelyek, mind a barkácsmesterek számára. A technológiai iparágat is ezek tartják virágzóban. A fogyasztók eközben kénytelenek pénzt adni a gyártónak a javításért – vagy, ami még gyakrabban fordul elő, egyszerűen új telefont venni. Javíthatatlan technológiáink így gyors ütemben haladnak a szeméttelep felé. A tömeges pazarlás elleni küzdelemhez a fogyasztóknak nemcsak a készülékeink javításának jogára van szükségük – hanem arra is, hogy értékeljük a tartós technológiát – írja a Business Insider.
Hasonló trükk a techcégektől a kompatibilitás kérdése: az Apple és a Samsung is olyan fülhallgatókat gyárt, amelyek más eszközökkel párosítva már nem működnek jól. Ez ösztönzi a felhasználókat, hogy ugyanattól a gyártától vegyék új telefonjukat.
Tavaly tavasszal, a világjárvány kezdetekor kezdett felhangosodni a vita a javíthatóság kérdéséről. Ahogy a világjárvány megtöltötte a sürgősségi osztályokat, a lélegeztetőgépek elkezdtek tönkremenni. A kórházak pedig nem voltak képesek megjavítani őket: Az orvostechnikai gyártók szeszélyei korlátozták őket, akik gyakran eltitkolják a javítási utasításokat a nyilvánosság elől, és arra kényszerítik a kórházakat, hogy dedikált szervizekkel konzultáljanak, még akkor is, ha lenne is megfelelő képesítéssel rendelkező technikusa a kórháznak, aki képes lenne az eszközöket megszerelni.
A javíthatatlannak tűnő elromlott lélegeztetőgép egy olyan visszás helyzetet teremtett, ami rávilágított, hogy mennyire igazságtalan is a tehcnológiai szektor. Az orvosbiológiai technikusok kénytelenek voltak feltörni a lélegeztetőgépek szoftvereit, maguk kitalálni, hogy mi is a hiba az eszközökkel. Ron Wyden oregoni demokrata szenátor erről írta a Slate-ben, hogy a javíthatatlanság „a beteg emberek életmentő berendezésekhez való hozzáférésének megtagadását jelenti”. Ez metaforává vált arra, ahogyan a technológiai vállalatok a fogyasztókat túszként tartják fogva a bevétel érdekében.
A fogyasztók – és a független javítóműhelyek – harca azért, hogy saját maguk szervízelhessék eszközeiket, régebbi múltra tekint vissza. A 2010-es évek elején az autóipar keményen lobbizott az ellen a törvényjavaslat ellen, amely biztosította volna, hogy a független javítóműhelyek ugyanolyan javítási információkhoz férjenek hozzá, mint a márkakereskedők. Végül egy massachusettsi helyi törvény volt, amely arra kényszerítette az iparágat, hogy országos szabványokat dolgozzon ki a javítási jogokkal kapcsolatban – bár az autógyártók még mindig lobbiznak ellenük. Ez volt a „javításhoz való jog” első jelentős győzelme – egy régóta tartó mozgalom, amely a fogyasztóknak jogot biztosít a saját javításhoz. A legtöbb más iparágban azonban nincs ilyen megállapodás.
A múlt hónapban Biden elnök aláírta azt a végrehajtási rendeletet, amelyben bejelentette, hogy támogatja a javításokkal kapcsolatos fogyasztóvédelmi jogok bővítését, és utasította a Szövetségi Kereskedelmi Bizottságot (Federal Trade Commission, FTC), hogy vizsgálja meg a javítási lehetőség szabaddá tételét. Néhány héttel ezelőtt pedig az FTC egyhangúlag megszavazta a javítási jogok kibővítését, a gyártókra nézve szigorúbb szabályozását.
Ez a retorikai támogatás persze még nem jelentkezett tényleges végrehajtásban. Az Egyesült Államok félelmetes szellemi tulajdonjogi rendszere komoly veszélyt jelent az ügynek. A gyártók pedig évekig megúszták, hogy szinte érvényesíthetetlen garanciaszabályokat dolgoztak ki, amelyek megakadályozták a fogyasztókat abban, hogy harmadik féltől kérjenek javítást. Maga az FTC is arra a következtetésre jutott az év elején kiadott jelentésében, hogy „komoly aggályok” merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a gyártók betartják-e az ilyen törvényeket.
Közben viszont az óra ketyeg. Az elektronikai berendezésekből származó felesleges hulladék komoly veszélyt jelent a környezetre – az ENSZ szerint ez a „leggyorsabban növekvő mennyiségű hulladékmennyiség” -, és súlyosbítja a közelgő éghajlati katasztrófát.
Az FTC bejelentése fontos első lépést jelez: az olyan törvények érvényesítését, mint a Magnuson-Moss szavatossági törvény, amely már most is jogot biztosít a fogyasztóknak a harmadik fél általi javításra a garancia megszegése nélkül. De sokkal többre van szükség ahhoz, hogy csökkentsük a gyatra, egyszer használatos fogyasztói technológiák által termelt rendkívüli hulladékot.
Biden végrehajtási rendelete és az FTC intézkedései a piaci versenyre összpontosítanak – a gyártók által a termékeik javításának korlátozásával létrehozott utópiaci monopóliumok visszaszorítására. De nem foglalkoznak a technológiai ipar által létrehozott alapvető kultúrával: Ahogy egy tanulmány megállapította, a fogyasztók gyakran akkor is szívesen frissítik iPhone-jukat, ha semmi baj nincs vele, és ezzel az Apple és más vállalatok által forgalmazott pazarló esztétikát veszik meg. Az egyre növekvő e-hulladékhalmaz ellen a fogyasztóknak inkább azt kell akarniuk, hogy a technológiájuk tartós legyen.
„Ideje, hogy a zöld megállapodásban szereplő célokat az egységes piac alapvetéseinek tekintsük, és ott a hosszú élettartamra tervezett termékeket és szolgáltatásokat részesítsük előnyben. Ehhez átfogó szabályrendszerre van szükség, amely a politikai bátorságot nélkülöző, a fogyasztókat és a vállalatokat egyaránt összezavaró adminisztratív módosítások helyett világos és egyszerű döntéseken alapul. A Parlament a jelentés elfogadásával egyértelmű üzenetet küld: az egységes és kötelező tartóssági címkézés és a termékek élettartam-rövidítésének felszámolása jelenti az utat előre” – jelentette ki David Cormand (Zöldek/EFA) francia zöldpárti képviselő még tavaly novemberben, amikor az Európai Parlament kidolgozta javaslatát a javításhoz való joghoz.
A Parlament a fenntarthatóság érdekében a fogyasztókat a termékek újrahasználatára és javítására ösztönzi, és tiltaná, hogy a gyártók szándékosan lerövidítsék a termékek élettartamát. A fenntarthatóbb egységes piacról szóló állásfoglalást 395 szavazattal, 94 ellenében és 207 tartózkodás mellett fogadták el a képviselők.
A képviselők több támogatást kértek a használtcikk-piactereknek, és olyan intézkedéseket szorgalmaznak, amelyek hatására a gyártók felhagynak termékeik élettartamának lerövidítésével, a gyártást pedig fenntarthatóvá teszik. Az elektronikai hulladék csökkentéséhez ismét azt kérik, hogy legyenek egységesek a töltők, a termékek címkéin pedig szerepeljen a tartósságukra utaló jelzés (például egy életciklus-grafikon vagy a várható élettartam egyértelmű megjelölése).
De azt is javasolták, hogy ha például egy gyártó környezetbarátként hirdeti termékét, akkor állításának az ökocímke-tanúsításéhoz hasonlóan egységes kritériumokon kell alapulnia. Az állásfoglalás ezenkívül az uniós ökocímke szerepének megerősítését is szorgalmazza, hogy több gyártó alkalmazza azt, és ismertebb legyen a fogyasztók körében.
Végezetül az indítvány új szabályokat javasol a hulladékgazdálkodásra, és sürgeti a javítás, a továbbértékesítés és az újrahasználat útjában álló jogi akadályok felszámolását. Mindez kedvezően hatna a másodlagos nyersanyagok piacára is.
Az Európai Unió 122,4 millió eurót fektet a gazdaság dekarbonizálását célzó innovatív kezdeményezések finanszírozásába 14 uniós tagállamban, valamint Izlandon és Norvégiában; a támogatott projektek között egy magyar-német közös kezdeményezés is szerepel – közölte az Európai Bizottság kedden.
Olyan projektek kapják meg ezeket a vissza nem térítendő támogatásokat, amelyek célja karbonszegény technológiák bevezetése az energiaigényes iparágakban, a hidrogéniparban, az energiatárolás és a megújuló energiaforrások ágazatában.
Az uniós bizottság indoklása szerint azért esett a választás a kiválasztott 32 kezdeményezésre, mivel ezek a legkorszerűbb technológiákon is túlmutató technikát vezetnének be az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére. A kiválasztott projektek az érintett ágazatok széles körét ölelik fel, az európai ipar és energiaágazat különböző részeinek dekarbonizálására.
A támogatott kezdeményezések között szerepel a VerBioChem nevű, magyarországi és németországi székhellyel rendelkező vállalatok projektje, amely bioüzemanyagokkal és biofinomító üzemek fejlesztésével foglalkozik, hogy az európai zöld gazdaságot megújuló szénnel lássa el.
A kisléptékű projektekre vonatkozó pályázati felhívás kedvezményezettjei megkezdik az egyedi támogatási megállapodások kidolgozását, amelyeket a negyedik negyedévben kell véglegesíteni, lehetővé téve az Európai Bizottság számára, hogy megkezdhesse a támogatások folyósítását. A projektek pénzügyi lezárására legfeljebb négy év áll rendelkezésre.
Thank you, dear friend @JeppeKofod, for your timely visit proving Denmark’s solidarity with Ukraine in the time of Russia’s unprovoked and unacceptable threats. The decision to allocate additional €22 mln for strengthening Ukraine’s security sector is an act of true friendship. https://t.co/TlTl7ZkdC2
Today ?? government approved 13 mil ? support for ??. - 5 mil ? to the World Bank fund for Ukraine. - 4 mil ? for restoration of ?? energy infrastructure. - 2 mil ? for ?? war refugees in Moldova. - 2 mil ? to "Grains from Ukraine" initiative.
?: As long as Russia continues its war against Ukraine, NL will provide assistance to Ukraine. Military, humanitarian and diplomatic. We’re allocating €2.5 bn for this in 2023. Ukraine can rely on the Netherlands. We just confirmed this in our conversation with @ZelenskyyUa. pic.twitter.com/VdzMKCqkWR
Ungváron bemutattak egy, a szennyvíziszap kezelésére használt rendszert. Egy ilyen szerkezet ára 400 ezer euró, amely nagy mennyiségű szennyvíziszap feldolgozására lett tervezve. A közeljövőben például Lembergben 11 hasonló modult fognak telepíteni. Ungvár számára egy is elegendő lenne.
Átadták Magyarország első mobil hidrogén-töltőállomását csütörtökön Budapesten, a Linde Gáz Magyarország Zrt. telephelyén.
Palkovics László, innovációs és technológiai miniszter az ünnepélyes átadáson kiemelte: a magyar hidrogénstratégiai jövőkép megvalósításában fontos állomást jelent az első töltőállomás átadása és tesztüzeme. “Ma egy lépéssel közelebb került az ország ahhoz a célkitűzéshez, hogy 2050-ig klímasemlegessé váljon” – húzta alá. A miniszter köszönetet mondott a Linde vezetésének azért, hogy az elmúlt egy évben biztosították az oxigént a magyar egészségügyi rendszer számára a koronavírusos betegek ellátásához.
Lepsényi István, a Nemzeti Hidrogéntechnológiai Platform elnöke megkerülhetetlennek nevezte a hidrogéntechnológiát. A hidrogén a karbonsemlegesség egyik alapvető eleme, és az európai közérdekeket képviselő projektekben kiemelkedő szerepet fog játszani – hangsúlyozta.
Palkovics László kitért arra, hogy a hidrogén használata egybevág a kormány politikájával, miszerint a magyar jövő nemzeti, high-tech és zöld. A hidrogén jelentősége egy sor területen kiemelt, ipari hajtó-tüzelőanyagként vagy a közlekedésben, a mobilitásban betöltött szerepe miatt. Emissziómentesre módosították a másfél évvel ezelőtti buszstratégia azon megfogalmazását is, miszerint 2022-től a 25 ezernél több lakosú városokban csak elektromos buszokat lehet alkalmazni. Kitért arra: idén év végétől magyar gyártású hidrogén üzemanyagcellás autóbusz fog készülni.
A tárcavezető szerint a kormány a Linde csoportban partnert lát, a cég több évtizedes hazai múlttal rendelkezik, “a magyar kormány és a Linde technológiai együttműködése sikerre van ítélve” – fogalmazott. Közlése szerint a hidrogénstratégiát a kormány jövő héten tárgyalja és várhatóan elfogadja. A stratégia egyik eleme a hidrogén töltőhálózat kiépítése, amely szavai szerint megkezdődik.
Lepsényi István szerint Magyarországnak elemi érdeke, hogy a meglévő kutatási kapacitásaira, a meglévő innovációs bázisra támaszkodva aktívan vegyen részt a hidrogén-technológia fejlesztésében, alkalmazásában. A platform – közlése szerint – több mint hetven taggal dolgozik azon, hogy a hidrogénben érdekelt cégek, kutatóintézetek kerekasztal körül megosszák az elképzeléseiket, feladataikat, elvárásaikat. Öt munkacsoportot hoztak létre, és megalkották az úgynevezett Fehér könyvet, amely a hazai hidrogén és hidrogéntechnológiai szektor stratégiai megalapozó tanulmánya, szakpolitikai elképzelések mellett vállalati stratégiákat dolgoz fel. Ezt az elnök átadta a miniszternek, azzal, hogy a kézikönyv tudásanyag a jogi és technológiai háttér megismertetéséhez, és iránymutatás a későbbi jogszabályalkotás számára.
Hegedüs Ákos a Linde Gáz Magyarország Zrt. vezérigazgatója kiemelte: a vállalatcsoport az egyik legnagyobb tapasztalattal rendelkezik a hidrogéngyártásban, felhasználásban, és tárolásban. Közös célnak nevezte a szén-dioxid-semleges zöld megoldások elindítását, támogatását. Az idén Európa egyik legnagyobb, 100 megawatt teljesítményű elektrolízis technológiával megvalósuló zöld hidrogén gyártóegységének telepítését és üzemeltetését jelentették be Németországban. Magyarországon 1992-óta vannak jelen, az elmúlt 25 évben közel 300 millió euró értékben hajtottak végre fejlesztéseket Vas, Tolna, és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben, jelenleg közel 50 millió forint értékben építenek új levegőszétválasztó üzemet Kazincbarcikán. Dunaújvárosban pedig az ország egyik legnagyobb és legmodernebb ipari gázpalackozóját építik. 2020-tól már Magyarországon is forgalmaznak úgynevezett zöld oxigént és zöld nitrogént, amelyek előállításához megújuló energiaforrásokat használnak, a megújuló erőforrásokra egyre nagyobb az igény – mondta.
Történelmi lépést tesz annak érdekében a világ legnagyobb hajózási társasága, hogy hajói többé ne fosszilis üzemanyaggal működjenek – jelentette a Bloomberg.
A dán hajózási vállalat egyik szállító hajója. FORRÁS: AFP/AXEL SCHUETT
A globális tengeri kereskedelem mintegy 80 százalékát mozgató és a globális szén-dioxid kibocsátás 3 százalékáért felelős szállítmányozási vállalat 2050-re teljesen karbonsemleges flottát kíván létrehozni, és 2030-ra már készen áll az ilyen hajók üzemeltetésére.
A szállítmányozási vállalaton nagy a nyomás, hiszen 200 legnagyobb ügyfelének a fele már kitűzött szén-dioxid semleges célokat az ellátási láncában.
Így a Maersk nem csupán karbonsemlegessé válik 2050-re, de partner egy olyan kutatóközpont létrehozásában is, mely az iparág károsanyag-kibocsátásának csökkentésére összpontosít.
A cég 2018-ban jelentette be, hogy 2050-re karbonsemlegessé kíván válni. Az akkori könnyen elérhető cél mára igazi kihívást jelent, mivel jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő szén-dioxid-semleges üzemanyag. Az ammónia és tiszta metanol formák mellett az úgynevezett alkohol lignin keverék lehet az elsődlegesen megcélzandó üzemanyag.
A vállalat szándékainak komolyságát igazolandó, már 2023-ban, hét évvel korábban az eredeti tervhez képest, vízre bocsátja első szén-dioxid-semleges hajóját. Reményei szerint ez kellő motivációt szolgáltat az alternatív üzemanyagokat gyártóknak is a termelés felgyorsítására.
A lengyel környezetvédelmi miniszter szerint Pomerániában építhetik fel az első lengyelországi atomerőművet. A meglepő helyről érkező bejelentés bizonyára kiváltja majd a német, a svéd és a dán környezetvédők barátságtalan reakcióját is. Nem csak azért, mert utóbbiak valóban környezetvédők.
Michal Kurtyka lengyel környezetvédelmi miniszter január 14-én bejelentette, hogy a tervezett lengyel atomerőmű minden bizonnyal Lengyelország északi részén, a tengerparton, azon belül Pomerániában épül fel – adta hírül a Business Insider Polska. A miniszter az RMF FM rádiónak azt is elmondta, hogy az első blokkot 2033-ban helyezhetik üzembe.
A mostani bejelentés azonban két, egészen más aspektusból lehet igazán érdekes. Az egyik, hogy a helyszín megválasztása milyen következményekkel járhat. A másik, hogy miért tesz a környezetvédelmi tárca vezetője a kormány nevében bármilyen bejelentést egy atomerőmű építésével kapcsolatban, s vajon ezügyben miért nem az energetikai miniszter nyilatkozik.
Az első válasz az, hogy a Lengyelország északnyugati részén lévő helyszín közel van Németországhoz, Svédországhoz és Dániához, amelyek nem lesznek elragadtatva attól az ötlettől, hogy a közelükben atomerőművet akarnak építeni. Már csak azért sem, mert Dánia 1985 óta nem engedélyezi ezen energiahordozó használatát a határain belül, Németország és Svédország a nukleáris áramtermelő technológia kivezetését végzi éppen – arra hivatkozva, hogy annak kockázatai, üzemeltetési költsége magas, miközben a biztonságos, károsanyag-kibocsátás mentes energiatermelésben ma már van jobb, kifizetődőbb út is, mint az atomerőmű építése. Lengyelország így komolyabb ellenállásra is készülhet, ha a nukleáris projekt tényleg komolyabbra fordul.
A második kérdésre a válasz az, hogy Lengyelország még mindig 80 százalékban szénerőművekkel állítja elő elektromosenergia-szükségletét, amit néhány évtized alatt a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében nullára kellene csökkentenie. A jelenlegi varsói kormány szerint ehhez atomerőművekre lesz szükség, annak ellenére, hogy Lengyelországban ismeretlen az ilyenfajta áramtermelés. A létesítményeket az orosz technológiát elutasítva nyugati cégek segítségével akarják felépíteni.
Kurtyka – az aktuális lengyel kormányzati politikai szólamoknak megfelelően – már korábban is azt mondta, hogy rendkívül nehéz lenne nukleáris energia nélkül elérniük az európai országok által támogatott, ambiciózus klímacélokat. A regnáló varsói kabinet álláspontja az, hogy 3-9 ezer megawatt atomenergia-kapacitásra van szüksége Lengyelországnak a kieső szénerőművek pótlására. Az első blokk építését 2026-ban kezdenék meg, reményeik szerint ez indulhatna el 2033-ban.
A reaktorok pontos helyét két éven belül akarják kijelölni.
A Trump-adminisztráció megnyitotta Alaszka sarkvidéki nemzeti parkjának (ANWR) egy részét az olajkitermelők előtt.
A 78 ezer négyzetkilométeren elterülő vadrezervátum kulcsfontosságú élőhely számos állat, köztük a jegesmedve számára, amelynek vemhes nőstényei a térségben alakítanak ki odúkat maguknak a téli hónapokban, hogy azokban hozzák világra kicsinyeiket – olvasható a BBC News honlapján. A hőmérséklet emelkedésével és a tengeri jég vékonyodásával a ragadozók a szárazföldön, elsősorban a vadrezervátum part menti síkságán kezdtek odukat építeni. A nemzeti park ad otthont továbbá a világ egyik legnagyobb Grant-karibucsordájának, amely nagyjából 200 ezer egyedet számlál. Tavasszal az állatok a part menti síksághoz vándorolnak elleni.
A Trump-adminisztráció most erre a területre – a nemzeti park nagyjából 5 százalékára – vonatkozóan kezdte meg az olajkutatási engedélyek értékesítését. Ezek az kőolaj- és földgázkitermelési jogok tíz évig érvényesek. Az eladás megindításának megakadályozására tett utolsó lépések ugyan elbuktak a bíróságon, ám a környezetvédők és az őslakosok tovább fognak küzdeni a terület megóvásáért. A jelentések szerint alacsony az érdeklődés a koncessziós jogok iránt, szerdán csupán 14,4 millió dollárért adtak el engedélyeket. 2019-ben a kongresszusi költségvetési iroda azzal számolt, hogy 1,8 milliárd dollár fog befolyni az ANWR két térségére kiadandó jogokból a következő tíz évben.
Noha a becslések szerint nagyjából 11 milliárd hordónyi olajat rejthet a vadrezervátum, utak és egyéb infrastruktúra híján rendkívüli költségekkel jár a kitermelés egy ilyen területen. Számos nagy amerikai bank jelezte továbbá, hogy nem fogja támogatni az olaj és földgáz kitermelését a térségben.
Szuga Josihide, japán kormányfő december 4-én bejelentette, 2 billió jent (19 milliárd dollár) különít el egy környezetvédelmi alap számára a környezetvédelmi vállalkozások és az innováció előmozdítása céljából annak érdekében, hogy 2050-re elérjék a nulla szén-dioxid-kibocsátást – közölte a helyi sajtó.
Szuga Josihide, aki szeptember közepe óta Japán kormányfője, az éghajlatváltozást politikájának egyik fő célkitűzésként jelölte meg a japán társadalom digitális átalakulásának elősegítése mellett – ezek mindazok a problémák, amelyeket elődje, Abe Sindzó hagyott rá, aki rossz egészségi állapota miatt kénytelen volt lemondani.
„Az Alap feladata, hogy befektetőket vonzzon be a környezetvédelmi ágazatba, mivel arra törekszünk, hogy világelsők legyünk ezen a területen” – mondta.
Még októberi beszédében azt ígérte, hogy 2050-ig Japán eléri szén-dioxid-semlegességét, bár ez a feladat komoly problémát jelent, tekintve Japán jelentős függőségét a fosszilis tüzelőanyagoktól.
A beiktatása pillanatától a december 4-én megtartott első teljes értékű sajtókonferenciáján Japán miniszterelnöke bejelentette, hogy kormánya a jövő hétre tervezi a gazdasági csomag elfogadását, amely 1 billió jent (9,5 milliárd dollárt) foglal magában az ország digitális átalakulásának támogatására mintegy hiánypótlásként, amit Japán most ismert fel, amikor a vállalatok megengedhették volna alkalmazottaiknak, hogy otthon dolgozhassanak világjárvány miatt, sok japán ezt nem tudta megtenni.
Bár Szuga Josihide, mint politikus, a cél elérése pragmatikus megközelítéséről híres, van-e elegendő politikai súlya a „haszon érdekek” leküzdéséhez, hogy a forrásokban szegény országot leszoktassa az olaj- és gázimporttól való közvetlen függőségről.
A miniszterelnök azt is elmondta, hogy Japánnak világelsőnek kell lennie a szén-dioxid-semlegesség elérésében, és a környezetvédelmi beruházások – a fejlődés lehetősége, nem pedig „teher”.
Szuga Josihide megismételte, hogy Japán és az Egyesült Államok közötti szövetség elmélyítését tervezi, és előmozdítja a „szabad és nyitott Indiai-Csendes-óceáni térség” tervét, hogy ellent lehessen állni Kína egyre növekvő befolyásának a régiójukban.
Megemlítette a koronavírus problémáját is. „Jelenleg, amikor országszerte próbálunk megbirkózni a Covid-19 esetekkel, az egyensúly fenntartása a világjárvány és a gazdaság védelmének felügyelete között továbbra is elsődleges feladata a kormánynak… Mindazonáltal mindaddig, amíg koronavírus fertőzéses esetekkel szembesülünk, a legfontosabb a számunkra a biztonságérzet és a jövő reményének helyreállítása” – konstatálta Szuga Josihide.
Nagy-Britanniában az eddig tervezettnél tíz évvel előbb, már 2030-ban megtiltják a benzin- és dízelüzemű új személyautók és furgonok értékesítését.
Boris Johnson brit miniszterelnök szerdán hirdeti meg a kormány által „zöld ipari forradalom” címmel összeállított, nagyszabású és hosszú távú gazdaságátalakítási csomagtervet. Ennek főbb pontjait szerda hajnalban ismertette a londoni kormányfői hivatal.
London már 2017 közepén bejelentette, hogy több évtizedre szóló környezetvédelmi program keretében 2040-től csak elektromos, illetve hibridüzemű autók és kisteherautók kerülhetnek forgalomba Nagy-Britanniában. A brit kormány azonban a Downing Street szerdai ismertetése szerint egy évtizeddel korábban, 2030-ban be akarja szüntetni az új benzin- és dízelüzemű személyautók és furgonok értékesítését, 2035-től pedig a hibrid meghajtásúakét is. A kormány meghirdetett célja, hogy a brit gazdaság 2050-re nettó semleges széndioxid-kibocsátóvá váljon.
A program fő elemei közé tartozik az a célkitűzés, hogy 2030-ra minden nagy-britanniai háztartásnak tengeri szélerőművek szolgáltassák az energiát. Ennek érdekében tíz éven belül 40 gigawattra, a jelenlegi szint négyszeresére kell emelni az ilyen erőművek energiatermelését.
Nagy-Britannia a kormány szerdán meghirdetett programcsomagja alapján világelsőségre törekszik a légkörből káros szennyezőanyagokat kivonó és tároló technológiák kidolgozásában is. A célkitűzés az, hogy e technológiákkal 2030-ra évi tízmillió tonna szén-dioxidot lehessen eltávolítani az atmoszférából. A kormány mindezek megvalósítására költségvetési forrásokból 12 milliárd font (4900 milliárd forint) beruházást tervez a következő évtizedben, és a magánszektorból ennek több mint a háromszorosát kívánja bevonni társfinanszírozás formájában.
Boris Johnson már az év elején körvonalazta a nagyszabású „zöld” gazdaságátalakítási program főbb elemeit azon a londoni rendezvényen, amely az ENSZ eredetileg novemberre Glasgowba összehívott 26. nemzetközi klímakonferenciáját volt hivatott előkészíteni. A konferenciát utóbb a koronavírus-világjárvány miatt egy évvel elhalasztották.
A londoni Tudománytörténeti Múzeumban tartott februári rendezvényen a brit kormányfő elmondta: Nagy-Britannia 1992 óta 42 százalékkal csökkentette széndioxid-kibocsátását, miközben 73 százalékkal emelkedett a brit hazai össztermék (GDP) értéke.
Három évtizede a brit áramtermelés 70 százalékát adták széntüzelésű erőművek; ez az arány mára 3 százalékra csökkent – hangsúlyozta a brit kormányfő. A brit kormány szándéka az, hogy 2024-ben már ne működjön szénerőmű Nagy-Britanniában.
Korábban már beszámoltunk az ungvári Öko-Csubakkák csoportról, arról, hogy két kerékpáros lány hogyan gyűjtötte az újrahasznosítható hulladékot. Ezúttal bemutatjuk azt a helyet is, ahová a hulladék kerül. A vállalkozás már 15 éve működik, másfél éve pedig új címre, a Proektna 3 alá költözött. A telep címe egyben az üzem neve is lett. Itt papírt, műanyagot és üveget dolgoznak fel.
