Európa legnagyobb gazdaságában az egy főre jutó GDP 2000 euróval lesz alacsonyabb, mint amekkora a béke megőrzése esetén lenne.
Az ukrajnai háború az idei év végéig mintegy 160 milliárd euróval, azaz mintegy 4 százalékkal csapolja meg a német bruttó hazai összterméket – mondta Peter Adrian, a német ipari és kereskedelmi kamarák (DIHK) vezetője vasárnap a Rheinische Postnak.
Hozzáfűzte, ez azt jelenti, hogy Európa legnagyobb gazdaságában az egy főre jutó GDP 2000 euróval lesz alacsonyabb, mint békés körülmények közepette lenne.
Németországban ugyanis az ipar nagyobb arányt képvisel a gazdaságban, mint a legtöbb országban, és az ágazat nagyrészt energiaigényes, emiatt a német vállalatokat különösen súlyosan érintette az energiaárak emelkedése.
A német ipar 2023-ban mintegy 40 százalékkal fizethet többet az energiáért, mint 2021-ben – derült ki az Allianz Trade múlt havi tanulmányából is.
A 2023-as és 2024-es növekedési kilátások ezért gyengébbek, mint sok más országban – mondta Adrian, hozzátéve, hogy ez már tavaly is így volt.
Németország, amely évtizedekig a viszonylag olcsó orosz vezetékes gázra támaszkodott, most rendkívül nehéz helyzetbe került a saját földgázkészletekkel rendelkező Egyesült Államokhoz vagy az atomenergiával bőségesen ellátott Franciaországhoz képest.
A gáz ára körülbelül háromszor-ötször magasabb, mint az Egyesült Államokban, az áram pedig négyszer olyan drága, mint Franciaországban.
Japan’s buyers of Russian liquefied natural gas are assessing how imminent changes to shipping insurance — triggered by the ongoing war in Ukraine — will affect supplies from the key Sakhalin-2 project in Russia’s Far East https://t.co/q53aZCBnYE
Jelentősen romlottak a német gazdaság növekedési kilátásai – derül ki a müncheni ifo gazdaságkutató intézet hétfőn publikált elemzéséből.
A müncheni egyetem intézete (ifo Institut – Leibniz-Institut für Wirtschaftsforschung an der Universität München e.V.) legfrissebb negyedéves prognózisában csökkentette az idei és a jövő évre vonatkozó növekedési előrejelzését, miközben megemelte az ugyanerre az időszakra vonatkozó inflációs várakozásait.
A GDP 2022-ben 1,6 százalékkal bővülhet a korábban várt 2,5 százalékkal szemben, míg az ifo várakozása szerint 2023-ban Európa legnagyobb gazdasága 0,3 százalékkal zsugorodik. Júniusi jelentésben az ifo még 3,7 százalékos GDP-növekedéssel számolt. Tavaly a német gazdaság 2,6 százalékkal bővült.
Az intézet szerint negyedéves összevetésben a német gazdaság a 2022. harmadik negyedéves stagnálás után a negyedik negyedévben 0,2, a jövő év első negyedévében 0,4 százalékkal zsugorodik, amit a megemelkedett energiakiadásokkal és az elszálló inflációval indokoltak.
“Az Oroszországból érkező gázszállítások és a drasztikus áremelkedések aláásták a koronavírus-járványt követő gazdasági fellendülést” – értékelte az ifo prognózis igazgatója, Timo Wollmershaeuser, aki szokatlannak nevezte, hogy ilyen mértékben romlottak a növekedési kilátások az előző, három hónappal korábbi jelentéshez képest. A bérek vásárlóértéke idén és jövőre is három százalékkal eshet, amelyre az adatközlés kezdete, 1970 óta nem volt példa – tette hozzá.
Az ifo az idei inflációs kilátásokat 6,8 százalékról 8,1 százalékra, a jövő évit pedig 3,3 százalékról 9,3 százalékra emelte. 2021-ben a fogyasztói árak éves átlagos növekedési üteme 3,1 százalék volt. Az infláció 2023 első negyedévében 11 százalék körül tetőzhet a magas energiaárak miatt.
Az ifo elemzői szerint a német gazdaság 2024-ben térhet vissza a normális kerekvágásba: a jövő évi recessziót követően a GDP 1,8 százalékkal emelkedhet, miközben az infláció 2,5 százalékra lassulhat – áll a jelentésben.
Tízmilliárd eurós adócsökkentést tervez a német pénzügyminisztérium az infláció hatásának ellensúlyozására. Berlinben azt is közölték, hogy ezzel több tízmillió ember helyzetét javíhatják.
Christian Lindner pénzügyminiszter berlini tájékoztatóján kiemelte, hogy az állam nem „gazdagodhat” az infláció révén a polgárai kárára, ezért ki kell egyenlítenie az adóterhek inflációból fakadó növekedését.
A legfontosabb az úgynevezett hideg progresszió hatásának felszámolása. Ez a jelenség azokra az adórendszerekre jellemző, amelyekben a jövedelem növekedésével az adó is emelkedik. Így, amikor valakinek, az infláció ellensúlyozsára, emelik a fizetését, belekerülhet egy magasabb adósávba, amely akár el is viheti a béremelést.
Ez pedig azt is jelenti, hogy fizetésének reálértéke valójában nem változik, mégis úgy kell adóznia, mintha többet keresne. Vagyis rejtett, lopakodó adóemelés történik, ez pedig a Németországot is sújtó gazdasági nehézségek miatt elfogadhatatlan – húzta alá a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) politikusa.
Hozzátette, hogy az inflációkompenzációs törvény megalkotására tett javaslat másik fő eleme a családtámogatások, köztük a családi pótlék emelése.
A tárca számításai szerint a javaslat végrehajtásával 48 millió adófizető helyzetén lehet javítani, nettó jövedelmük az idén átlagosan 193 euróval emelkedne. Ráadásul az adómentes jövedelem határának módosítása – miszerint jövőre 285 euróval 10 632 euróra, 2024-től pedig további 300 euróval 10 932 euróra emelkedik az adómentességi határ, vagyis csak ezen összegek felett kellene jövedelemadót fizetni – csökkentené a bürokráciát, mert több mint 270 ezerrel emelkedne mindaztok száma, akiknek egyáltalán nem kellene adóbevallást készíteniük.
A miniszter hangsúlyozta, hogy főleg az alacsony jövedelműek helyzetén javítanának. Viszont a legtöbbet keresők esetében nem egyenlítenék ki a hideg progresszió hatását, vagyis továbbra is évi 277 826 euró felett kellene a legmagasabb, 45 százalékos kulccsal adózni.
A koalíciós társak – a szociáldemokraták (SPD) és a Zöldek – azonban éppen a társadalmi szolidaritásra hivatkozva bírálták az FDP-s vezetésű minisztérium javaslatát. Mindkét párt szakpolitikusai úgy vélték, hogy a terv nem kellően kiegyensúlyozott, és a segítség nem oda érkezne, ahol a legnagyobb a szükség.
Németországban az infláció az év első öt hónapjában folyamatosan emelkedett, májusban már 7,9 százalék – az 1973-as olajválság óta a legmagasabb – volt a fogyasztói árak éves szintű emelkedése. Júniusban viszont 7,6 százalékra, júliusban pedig 7,5 százalékra mérséklődött, főleg a közlekedés költségeinek csökkentését szolgáló kormányzati intézkedések hatására.
Demonstrations in front of the government headquarters in Buenos Aires and several cities in Argentina yesterday against the rising cost of living, the government and the agreement reached with the IMF. Inflation exceeds 60% in the country. pic.twitter.com/uZTXKBoLcK
Az olaj és a földgáz mellett Németország más fontos nyersanyagokat is Oroszországból szerez be, a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok megszakítása így makroszintű pénzügyi sokkot okozhat.
Az ukrajnai orosz invázió kezdete és a nyugati szankciók bevezetése óta különösen nagy nyomás nehezedik Németországra moszkvai kapcsolatai miatt. Leginkább Európa legnagyobb gazdaságának olaj- és gázfüggőségéről beszélnek, ami érthető is, hiszen Németország többet vásárol Moszkvától ebből a két áruból, mint a kontinens bármely más országa. Sok német vállalat számára azonban hasonlóan kulcsfontosságú sok más orosz exportcikk, különösen a nyersanyagok, például a nikkel, a palládium, a réz és a króm folyamatos szállítása – emlékeztetett a Deutsche Welle. A nikkel a rozsdamentes acél gyártása mellett kulcsfontosságú az elektromos autók lítiumion-akkumulátoraihoz, a palládium pedig a katalizátorokhoz. Vagyis mindkettő nélkülözhetetlen az autóipar számára, amely a német GDP mintegy tíz százalékát adja és nyolcszázezer embert foglalkoztat.
Oroszország Indonézia és a Fülöp-szigetek után a világon a harmadik legnagyobb nikkelforrás, és Németország első számú beszállítója. 2020-ban Oroszországból érkezett a Németországban felhasznált nikkel 39 százaléka, palládium negyede, a króm és kadmium 15-20 százaléka, a vörösréz 11 százaléka, a platina 10,9 százaléka és a vasérc 8,5 százaléka.
A kölni székhelyű IW gazdaságkutató intézet friss tanulmánya szerint jó néhány Oroszországból importált nyersanyagot nehéz lenne máshonnan beszerezni, de muszáj alternatív forrásokat keresni. A nikkel ebből a szempontból kiemelt fontosságú. Oroszország adja a világ legtisztább, 1. osztályú nikkeljének a 20 százalékát, amelyre az elektromosautó-gyártás miatt egyre nagyobb a kereslet globálisan, Elon Musk is gyakran panaszkodik a Twitteren a hiánya miatt. A legtisztább nikkel ára duplájára nőtt az elmúlt két évben, csak az idén pedig 400 százalékkal drágult. Egyes elemzők szerint csak a nikkelválság legalább ezer dollárral emeli meg a fogyasztók számára egy új elektromos autó árát.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a két ország közötti kereskedelmi forgalom tavaly jelentősen, 34,1 százalékkal megugrott 2020-hoz képest, és a német szövetségi statisztikai intézet adatai szerint elérte az 59,8 milliárd eurót. A német import még ennél is nagyobb mértékben, 54,2 százalékkal nőtt, míg az export csupán 15,4 százalékkal. Ennek ellenére Oroszország csak a teljes német külkereskedelem 2,3 százalékát adta 2021-ben.
Bár az orosz energiaimport betiltásáról egyelőre még nem jutott dűlőre az Európai Unió, annak súlyos következményei lennének Németország számára. Öt vezető német gazdaságkutató intézet legfrissebb előrejelzése szerint a teljes energiaembargó mély recessziót okozna, 2,2 százalékkal zsugorodna a gazdaság és több mint négyszázezer munkahely szűnne meg. Elsősorban a földgázbehozatal azonnali megszüntetése jelentene valóságos sokkot, az előrejelzés szerint ebben az esetben a német gazdaság 220 milliárd eurót veszítene a következő két évben. Egyetért ezzel Paul Gruenwald, az S&P Global vezető közgazdásza is, aki szerint a német-orosz gazdasági kapcsolatok megszakítása megrogyasztaná a német feldolgozóipart, amely az amerikai és a kínai mellett a világ legjelentősebb központja. „Ez pedig alacsonyabb GDP-t, alacsonyabb foglalkoztatottságot, alacsonyabb bizalmat eredményezne, és ez egyfajta makroszintű pénzügyi sokkot okozna. Szóval ez az a fajta forgatókönyv, amely miatt aggódunk, és amely alapjaiban változtatna a jelenlegi helyzeten” – nyilatkozta a CNBC-nek.
A gázembargó okozta várható termelés-kiesésre olyan német óriásvállalatok is figyelmeztettek, mint a világ legnagyobb vegyipari vállalata, a BASF és az egyik legnagyobb acélipari cége, a Thyssenkrupp. A szakértők közül azonban nem mindenki osztja ezt a pesszimizmust. „Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy egy orosz gázembargó világvége forgatókönyvet okozna” – mondja a Bloombergnek Ruediger Bachmann, az amerikai Notre Dame Egyetem közgazdász professzora, aki szerint „a hatás jelentős, de kezelhető lenne, ha a politikusok időben meghoznák a megfelelő döntéseket.
A német gazdaságot mindig is „annak az igáslónak” tekintették, amely kihúzza az Európai Uniót a válságból. A jelenlegi helyzet mind az EU-ban, mind világszerte megváltozott – az exportorientált gazdaságok, mint például a német gazdaság, lassabban lendülnek fel a koronavírus világválságot követően, mint mások. A német gazdaság jelenleg sereghajtó európai gazdaságok között.
Jelenleg a német gazdaság gyártási szektora komoly problémákkal küzd a gépek és berendezések összeszerelése terén az alkatrész- és nyersanyag valamint a munkaerőhiány miatt. Ezeket a problémákat még tetézi az energiaforrások drágulás, amelyek csillagászati villanyszámlákat generáltak. Mindezek mellett a német vállalkozóknak több százmilliárd eurót kell költeniük a „tiszta” energiára és gazdaságra való átállásra, amely folyamatban az EU világvezető szerepre törekszik.
A Wall Street Journal szakértői szerint a könnyű nemzetközi kereskedelem és a gyors globalizáció korszaka geopolitikai feszültségekhez és közlekedési dugókhoz vezetett, amit még a szállítási akadozások is fokoznak.
Ráadásul a kínai cégek, amelyek eddig a német áruk fő vásárlói voltak, valójában közvetlen versenytársakká váltak. Ráadásul a drága német autók iránti kereslet is úgymond a levegőben függ az elektromos járművek népszerűségének köszönhetően.
Ennek eredményeként Németország GDP-je idén közel 9%-kal volt alacsonyabb, mint 2015 augusztusában. Ugyanakkor az euró zóna gazdasága összességében az utolsó nyári hónapban 2%-ot nőtt. Elég, ha azt mondjuk, hogy a szomszédos Olaszország gazdasága körülbelül 5%-kal nőtt az elmúlt hat év alatt.
Nem örvendeztetett meg az IMF sem, amely a közelmúltban 3,6%-ról 3,1-re csökkentette a német gazdaság 2021-re vonatkozó előrejelzését. Az IMF közgazdászai ugyanakkor megjegyzik, hogy a német gazdaság 2022-ben nagyjából olyan ütemben áll talpra, mint Franciaország és az Egyesült Királyság, viszont 2023-ban lemarad a konkurenseitől.
Ugyanakkor Németország üzleti élet szereplői és az ország vezető politikusai között „forró viták” dúlnak arról, hogy szüksége van-e a német gazdaságnak a reformokra, és ha igen, akkor milyenek kell, hogy legyenek.
A három párt, amely jelenleg a koalíciós megállapodás megkötéséről tárgyal, az infrastrukturális beruházások növelését, béremelést, egyértelmű tervezést szorgalmaz abban a reményben, hogy ez megerősíti a növekedés belső forrásait és enyhíti a német gazdaság az országon kívüli kereslettől való függőségét.
Ha ezek a tervek megvalósulnak, akkor hosszú távon Európa első számú gazdaságában hosszúévek óta ez lesz a legnagyobb „újraindítás”. Számos közgazdász azonban úgy véli, hogy ez a terv jelentős kockázatot hordoz magában és erős gazdasági válságot okozhat.
Persze tudni kell azt is, hogy a 30%-ban exportfüggő német gazdaság gyengesége körülbelül 4-szer nagyobb, mint az Egyesült Államokban, ami még a koronavírus világjárvány előtt vette kezdetét. Koronavírus egyszerűen jelentősen megerősítette. Valójában a termelés és az export stagnálása Németországban még 2017-ben megkezdődött.
Németországban szomszédoktól való gazdasági lemaradás még 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején kezdődött. Akkor, még a német lakosság körében is népszerűtlen reformok sorozata visszaállította Németország versenyképességét, és néhány évig a világ legnagyobb exportőre volt. Viszont a mai külső körülmények lényegesen rosszabbak, mint két évtizeddel ezelőtt. Elég, ha csak azt említjük, hogy a „mindent és mindenhova exportáló” Kína is egyre inkább a belföldi keresletre és fogyasztásra helyezi a hangsúlyt.
Ezért a német autóipar visszaesése vált a gazdasági visszaesés fő forrásává. 2017-hez képest Németország autógyártása több mint 50%-kal csökkent. Az idei év kilenc hónapja alatt még az előző időszak azonos időszakához képest is csökkent, de ez az enyhe csökkenés a globális autógyártás közel 10%-os növekedése mellett következett be. A 2015-2020-as időszakban Németország részesedése a globális autógyártás 7%-ról 5%-ra csökkent. A német autóipar pedig (egyébként a legnagyobb Európában) közel 800 ezer dolgozót foglalkoztat, és a gazdasági termelés 5%-át biztosítja.
Már ismeretes, hogy az új német kormány által tervezett reformok, amelyek több éves takarékosságot követően a kiadások növelését célozzák meg, a belső piac fejlesztésére helyezi a hangsúlyt.
Viszont számos közgazdász úgy véli, hogy Németország hazai piaca soha nem lesz képes biztosítani a német autóipar számára szükséges keresletet, mert az ágazat társaságai termékeik közel 80%-át külföldi vásárlóknak küldik. Sőt, a németországi szakértők közül sokan meg vannak győződve arról, hogy Németország mindig is „exportőr” ország lesz.
Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a „zöld” energiára való átállás Németországnak már a közeljövőben mintegy 5 billió eurójába (a gazdasági termelés 5,2%-ába) került. Összehasonlításképpen: Németország 1990-es újraegyesítése a nyugatnémet adófizetőknek kevesebb, mint 2 billió eurójába került az elmúlt 20 év alatt.
Ha Németország a közeljövőben nem tud „megszabadulni” saját gazdasági problémáitól, az minden bizonnyal még komolyabb válságot és gazdasági visszaesést fog kiváltani.
