Szombaton, a brit
EU-tagság megszűnése utáni első napon megkezdődött az átmeneti időszak
Nagy-Britannia és az Európai Unió viszonyrendszerében. Ez várhatóan 11 hónapig
tart, és lejártáig gyakorlatilag semmi nem változik az EU-hoz fűződő kétoldalú
kapcsolatok szabályaiban.
Az alapesetben december 31-ig tartó átmeneti időszakban az
egyik legfontosabb feladat egy átfogó szabadkereskedelmi megállapodás elérése,
amely – legalábbis London szándékai szerint – kiterjedne a szolgáltatások
kereskedelmére is.
Az időszak a Brexit feltételrendszerét rögzítő megállapodás
alapján kétszer egy évre meghosszabbítható, de a Boris Johnson miniszterelnök
vezette konzervatív párti brit kormány erről hallani sem akar, olyannyira nem,
hogy külön törvényben tiltotta meg saját magának és a brit parlamentnek a
hosszabbítás kezdeményezését.
A tét 600 milliárd euró
A szabadkereskedelmi tárgyalások sikerének vagy kudarcának
tétje mindazonáltal meghaladja több
közepes európai gazdaság éves hazai össztermékének (GDP) értékét: az Egyesült
Királyság és az Európai Unió éves kereskedelmi forgalmának értéke meghaladja a
600 milliárd eurót (több mint 200 ezer milliárd forint).
Ennek jelentős része szolgáltatás-kereskedelem – a brit
hazai össztermék (GDP) 80 százalékát a szolgáltatási szektor állítja elő,
hasonlóan más magasan fejlett gazdaságokhoz –, és valószínűleg ez lesz a
legfőbb ütközési pont a jövőbeni kapcsolatrendszerről folytatandó
tárgyalássorozaton.
London ugyanis a Kanadával kötött EU-egyezményhez hasonló,
de annál jóval szélesebb körű, félhivatalos megjelöléssel „Kanada-plusz-plusz-plusz”
szabadkereskedelmi megállapodásra törekszik az Európai Unióval, olyanra,
amelynek hatálya kiterjed a szolgáltatások kereskedelmére is.
Erre mindenekelőtt a londoni Cityben honos nagy pénzügyi
szolgáltató cégeknek lenne szükségük. Ezek a cégek a Brexit-folyamat kezdete
óta tartanak attól, hogy átfogó kétoldalú megállapodás nélkül elveszíthetik
passporting-jogosultságaikat, vagyis az euróövezeti piacokra szóló
szolgáltatásnyújtási engedélyeiket.
Az egyik nagy londoni pénzügyi elemzőház, a Centre for
London becslése szerint, ha London pénzügyi központja elveszíti hozzáférését az
Európai Unió egységes belső piacához, az 70 ezer pénzügyi szolgáltatási
munkahely megszűnéséhez vezethet a Cityben.
A cég szerint ez katasztrófával érne fel, mivel London
teljes önálló exportján belül a pénzügyi és egyéb kapcsolódó szolgáltatások
exportjának értéke eléri az évi 100 milliárd fontot. Ez London önálló gazdasági
egységként lebonyolított teljes exportjának a fele.
Nagy-Britannia nem csemegézheti ki magának az EU-tagsággal járó
előnyöket
Uniós részről azonban többen is megkérdőjelezik, hogy
lehetséges-e – főleg a szombaton kezdődött átmeneti időszak rövid, alig 11
hónapos időszaka alatt – elérni egy olyan szabadkereskedelmi megállapodást,
amely a szolgáltatásokra is kiterjed.
Az Európai Bizottság előző elnöke, Jean-Claude Juncker – aki
a Brexit feltételrendszeréről tartott tárgyalások idején állt a bizottság élén
– a BBC televíziónak nyilatkozva a héten kijelentette: az EU meglepetéssel
értesült arról, hogy brit kormányilletékesek szerint Nagy-Britanniának szabad
hozzáférést kell biztosítani az európai pénzügyi szolgáltatások piacához. „Miért
kellene? Ha Önök nem lesznek részesei a vámuniónak és az egységes belső
piacnak, akkor miért követelik, hogy a londoni Citynek ugyanolyan jogosultságai
legyenek, mint más európai pénzügyi központoknak?” – kérdezte az Európai
Bizottság volt vezetője.
Juncker e kijelentése tükrözi azt a többször is
megfogalmazott uniós alapelvet, hogy Nagy-Britannia nem csemegézheti ki magának
az EU-tagsággal járó előnyöket, miközben immár nem uniós országként nem tesz
eleget a tagsággal járó kötelezettségeknek, nem érvényesíti például az
EU-állampolgárok akadálytalan mozgásának és letelepedésének szabadságjogát.
Elsődleges feltétel az uniós állampolgárok szabad mozgásának
biztosítása
Juncker utódja, Ursula van der Leyen máris jelezte, hogy ha
London valóban átfogó, a közvetlen áruforgalmon túlterjedő szabadkereskedelmi
megállapodást akar, akkor nem lesz tartható az átmeneti időszak lejárta után
tervezett új brit bevándorlási rendszer, amely az unión kívülről érkezőkkel
azonos elbírálás alá venné a Nagy-Britanniában letelepedni kívánó
EU-állampolgárokat.
Az Európai Bizottság jelenlegi elnöke minapi londoni
látogatásán kijelentette: a teljes körű – vagyis a szolgáltatásokra és a
tőkeforgalomra is kiterjedő – szabadkereskedelmi egyezmény feltétele az uniós
állampolgárok szabad mozgásának további biztosítása, vagyis az emberek szabad
mozgása nélkül nem lehetséges a tőke és a szolgáltatások szabad mozgása.
Ursula von der Leyen ezzel valószínűleg meg is adta a
jövőbeni kereskedelmi szabályrendszerről Londonnal tartandó tárgyalások
alaphangját.