A tengerfenéken több milliárd dollárnyi, az akkumulátorgyártáshoz szükséges ásványkincs található, amelyet a modern technológiák segítségével könnyen a felszínre lehet hozni. Ám a mélytengeri bányászat visszafordíthatatlan károkat okozhat az óceánok élővilágában, így az újszülött iparág már most ellentétbe kerül a joggal – írta a Wired.
Tavaly októberben egy óriási gép kezdett el dolgozni a Csendes-óceán mélyén – egy 90 tonnás, távirányítású bányászrobot, amelyet egy csaknem öt kilométer hosszú kábel segítségével irányítottak. A fekete-fehér-sárga óriás a sötétben, egy magas nyomású fúróval bontja meg a tengerfeneket, és ökölnyi, fekete köveket válogat ki az iszapból, amelyeket csövek segítségével hoz a felszínre.
A kövek nagy mennyiségű kobaltot, lítiumot, rezet és egyéb ritka fémeket tartalmaznak, amelyek kulcsfontosságúak az elektromos járművekben használt akkumulátorok gyártásához.
A szárazföldi bányákból kifejtendő ásványkincsek többszöröse található meg a tengerfenéken, és mára ezek modern technológiák segítségével könnyen elérhetővé váltak. Az amerikai földtani intézet becslése szerint a Csendes-óceán egyetlen régiójában 21 milliárd tonna ilyen ásványkincs nyerhető ki. A gyakorlatnak azonban súlyos környezetkárosító hatásai vannak – a munkák közben a robot felkavarja az iszapot, zavarja a mélytengeri állatokat, amelyek akár meg is fulladhatnak a felkavart porfelhőben.
Ez átalakíthatja az óceánokat, mégpedig a lehető legrosszabb módon. Az ilyen projektek miatt elveszíthetjük a bolygó egyes részeit és az ott élő fajokat, jóval azelőtt, hogy a kutatók megvizsgálják őket – mondta Diva Amon tengerkutató.
A nemzetközi jog tiltja a mélytengeri bányászatot, ám az ezzel foglalkozó cégek találtak egy kiskaput, és kisebb szigetországokkal együttműködve a partok közelében tudnak dolgozni. A kanadai Metals Company például a dél-csendes-óceáni Nauru kormányával kötött szerződést, hogy az egyébként nyersanyagokban szegény ország a bányászat engedélyezéséért cserébe részesedni tudjon a profitból.
Ez azonban nem enyhített az ellenérzéseken. Környezetvédő csoportok, tudósok, sőt még az akkumulátorfémek piacán tevékenykedő egyes vállalatok is tartanak a tengerfenék-bányászat lehetséges pusztításától. Az Európai Parlament, Chile és több szigetország is átfogó tilalmat vezetne be az így megszerzett nyersanyagok felhasználása ellen. Az olyan vállalatok, mint a BMW, a Microsoft vagy a Google, ígéretet tettek arra, hogy nem vásárolnak mélytengeri fémeket. A Nemzetközi Tengerfenék-hatóság pedig azon dolgozik, hogy minél több ország bővítse ki az óceánok jogainak védelmét.
A klímavédelem szempontjából az elektromos járművek bevezetése fontos szerepet tölt be, ezekhez azonban nagy teljesítményű akkumulátorok gyártására van szükség. A kulcsfontosságú ritkafémeket jelenleg Indonéziában és Chilében bányásszák, ahol őserdőket kell kiirtani a bányák bővítésekor. A nehezen fellelhető nyersanyagok ráadásul a nemzetközi kereskedelemben is szűk keresztmetszetet jelentenek, ami könnyen meghiúsíthatja a villanyautók terjesztését.
A mélytengeri bányászat is környezetromboló hatású, ám a kutatók szerint sokkal kisebb kárt okoz, mint a jelenlegi, szárazföldi módszerek. Azonban az óceánok védelme most kiemelt figyelmet élvez, így nagy az ellenállás a váltással szemben.
Egyelőre a talán leggazdagabb természetes nyersanyagforrás, a tengerfenék kihasználatlanul marad. A bányászat a kisebb szigetországok partja mentén folyik, amíg a közhangulat meg nem változik. Kína és Japán az utóbbi években egyre nyitottabb a gyakorlatra, kutatóhajóik pedig elkezdték feltérképezni a tengereket – valószínűleg az Egyesült Államok sem fog sokáig várni, nehogy lemaradjon a trendről.
A vállalatoknak és a környezetvédőknek meg kell találniuk az egyensúlyt, ráadásul a mélytengeri robotok segítségével a kutatók is könnyebben hozzáférhetnek az óceánok élővilágához. A klímavédelem érdekében pedig szükség lesz a nyersanyagokra, amelyeket sokkal könnyebben lehet így megszerezni, mint a meglévő módszerekkel.
Az olvadó jégtakaró a klímaváltozás csalhatatlan jele, ám a folyamat üzleti lehetőségeket is rejt magában, így hamarosan Grönlandon is bányák nyílhatnak – írja a CNN. A szigeten különböző ásványok után kutató kaliforniai startup, a Kobold Metals vezérigazgatója, Kurt House szerint akár a világ legnagyobb vagy második legnagyobb cink- és kobaltlelőhelyét is megtalálhatják kutatásaik során.
A 2018-ban alapított startup finanszírozói között megtalálhatjuk Bill Gatest, Jeff Bezost vagy épp Michael Bloomberget, de a lelőhelyek felkutatását mesterséges intelligencia segítségével ígérő vállalkozás már az Andreessen Horowitztól vagy épp a norvég olajóriás kockázati tőkével foglalkozó részlegétől is jutott befektetéshez. A cég a világ egyik legnagyobb bányavállalatával, a BHP-val is együttműködik a The Wall Street Journal szerint.
A grönlandi kutatásokat nem a BHP, hanem a Bluejay Mining partnereként végzik. A londoni és a frankfurti tőzsdén kettős listázással jelen lévő, 2005-ben alapított bányaipari vállalat vezérigazgatója, Bo Moller Stensgaard szerint aggasztó a klímaváltozás hatásait látni Grönlandon, ám annak hatásai egyszerűbbé tették a kutatást és a feltárást a szigeten. A jégmentes időszakok miatt például egyszerűbb a különböző felszerelések hajón történő szállítása is.
A grönlandi Disko-sziget és Nuussuaq félsziget pedig különböző ritkaföldfémeket és más ásványokat rejthet, de a grönlandi aranylázat tüzelhetik a sziget mélyén található szén-, réz- és aranykészletek is.
Az említettek mellett cink is lehet még a föld mélyén dán és grönlandi geológiai kutatások szerint. Az ásványkincsekben rejlő lehetőségekkel a dán kormány is tisztában van, ám a beruházásokat igyekeznek a fenntarthatóság irányába terelni és felelős módon végezni.
A hírek hatására a Bluejay Mining részvényei 20 százalékot ugrottak, míg a Kobold Mining eddig összesen több mint 200 millió dolláros finanszírozást vonzott be, ebből a legnagyobb, több mint 190 millió dolláros részt idén februárban. Persze nem tudni, hogy a két cég együttműködése a grönlandi feltárásokon sikerrel jár-e, ha igen, az sokat segíthet az elektromos járművek akkumulátoraihoz szükséges nyersanyagok ellátásában, és a részt vevő cégek is jóval nagyobbra nőhetnek.
Tekintve, hogy a legfrissebb amerikai szabályozás szerint az elektromos járművek esetében a támogatásért cserébe elvárás, hogy a nyersanyagok nagy része amerikai vagy az országgal szövetséges viszonyban álló helyről származzon, siker esetén a kereslettel szinte biztos, hogy nem lesz gond.
A Jadar-bányaprojektet felfüggesztik Szerbiában, mert súlyos aggályaik vannak a kitermelés körülményeivel kapcsolatban a lakosságnak és a környezetvédőknek is.
A beruházó Rio Tinto közölte, hogy elhalasztja legalább egy évvel a loznicai lítiumbánya tervezett megnyitását. A szerb kormány pedig ígéretet tett arra, hogy nem hoz semmiféle döntést ebben az ügyben anélkül, hogy konzultálna a környéken élőkkel.
A miniszterelnök, Ana Brnabic úgy fogalmazott, hogy számára a Jadar-projekt tényleg lekerül a napirendről. Tárgyalni fog minden érintettel, nem lát semmiféle problémát ebben. A Rio Tintóval már többször is egyeztetett, mindig teljesen világos és átlátható volt.
A lakosság mindenesetre győzelemként értékeli, hogy leállítják a majdnem 2,5 milliárd dolláros beruházást, amely környezetvédelmi szakemberek szerint tönkretenné a termőföldeket és a vízkészletet. A Rio Tinto azzal érvel, hogy a lítiumbánya terve megfelel a legmagasabb szintű környezetvédelmi követelményeknek. Az EU szerbiai képviseletének vezetője pedig azt hangsúlyozza, hogy ha valóban megoldott a biztonságos működtetés, ez az új bánya jelentős gazdasági és társadalmi fejlődés motorja lehetne Szerbia nyugati részén.
Az EU egyik vezető pénzügyi szabályozója ismét arról beszélt, hogy be kellene tiltani a bitcoin bányászatot az EU-ban, mivel egyre több megújuló energiát fordítanak a kripto bányászatra, amivel más ágazatoktól veszik el a kapacitásokat. Egészen pontosan a proof of work mechanizmusról beszélt, és hozzátette, hogy alapvetően magukkal a kriptovalutákkal nincs baj, csupán át kellene őket állítani proof of stake-re, ami az Ethereum esetében idén nyáron esedékes.
PoW out, PoS in
Erik Thedéen, az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság (ESMA) alelnöke a Financial Timesnak nyilatkozva elmondta, hogy hazája, Svédország számára a bitcoin-bányászat „nemzeti kérdéssé” vált, és figyelmeztetett, hogy a kriptovaluták veszélyeztetik a Párizsi Megállapodásban foglalt éghajlat-változási célok elérését.
Thedéen szerint az európai szabályozóknak meg kellene fontolniuk a „proof of work” bányászati módszer betiltását, és helyette a kevésbé energiaigényes „proof of stake” modell felé kellene terelni az iparágat, hogy csökkentsék az ágazat hatalmas energiafelhasználását.
A Bitcoin és az Ethereum – a két legnagyobb kriptovaluta – is a proof of work modellre épül, amely megköveteli, hogy a blokklánc digitális főkönyvének minden résztvevője ellenőrizze a tranzakciókat. A bányászokat, akik gyors számítógépekkel teli, hatalmas adatközpontokat használnak a bonyolult rejtvények megoldására, újonnan létrehozott tokenekkel jutalmazzák.
Ez a fajta mechanizmus lényegesen több energiát igényel, mint a proof of stake modell, ahol a tranzakciókat érvényesítő felek száma sokkal kisebb.
A megoldás a proof of work betiltása. A proof of stake-nek lényegesen kisebb az energiaigénye – mondta Thedéen, aki egyben a svéd pénzügyi szolgáltató hatóság főigazgatója és az Iosco nemzetközi szervezet fenntartható pénzügyekért felelős elnöke.
Nem új a felvetés
A bányászat rendkívül jövedelmező és versenyképes üzletággá vált, a Blockchain.com szerint a folyamatra fordított számítási teljesítmény rekordszinten áll jelenleg. Kína májusban betiltotta a bányászatot, de a bányászok szétszóródtak a világban, és ma már több tőzsdén jegyzett vállalat is foglalkozik ezzel a tevékenységgel.
Beszélnünk kell arról, hogy az iparágat egy hatékonyabb technológiára kell átállítani. A pénzügyi ipar és sok nagy intézmény már aktív a kriptopénzpiacokon, és nekik ESG felelősségük van – mondta Thedéen, hozzátéve, hogy nem támogatja a kriptvaluták teljes betiltását.
Észrevételeit azt követően tette, hogy a svéd hatóságok tavaly novemberben először vetették fel a gyakorlat betiltásának ötletét, megjegyezve, hogy egyre több megújuló energiát fordítanak a kriptovalutákra, miközben kijelentették, hogy „a kriptoeszközök társadalmi haszna megkérdőjelezhető”.
Felszólítjuk az EU-t, hogy fontolja meg az energiaigényes bányászati módszer, a proof of work uniós szintű betiltását – közölte novemberben a svéd pénzügyi felügyelet.
Több a megújuló a bányászatban, de ennek nem mindenki örül
A kriptovaluta-bányászatot egyre több kritika éri a környezetre gyakorolt hatása miatt. A Cambridge Bitcoin Electricity Consumption Index adatai szerint a gyakorlat a világ teljes energiafogyasztásának 0,6 százalékát teszi ki, és évente több áramot használ fel, mint Norvégia vagy Ukrajna.
A növekvő kritikákkal és a kínai tilalommal szembesülve a bányászok növelik a számítógépeik működtetéséhez használt megújuló energia arányát, és olyan országokba települnek, ahol sok a szél- és napenergia, például Svédországba és Norvégiába.
A bitcoin most nemzeti ügy Svédországban, a bányászatra fordított megújuló energia mennyisége miatt – mondta Thedéen.
Beavatkozás nélkül – figyelmeztetett – a megújuló energia jelentős része a bitcoin bányászatra menne el, ahelyett, hogy a hagyományos szolgáltatásokat elmozdítanák a szénalapú energiaforrásoktól.
A svéd szabályozók a cambridge-i egyetem becslésére hivatkozva azt is megjegyezték, hogy egyetlen bitcoin token bányászata ugyanannyi energiát emészt fel, mintha egy közepes méretű elektromos autót 1,8 millió kilométert vezetnének.
Ironikus lenne, ha a Svédország hosszú tengerpartján termelt szélenergiát bitcoin-bányászatra fordítanák – mondta Thedéen.
Az Ethereum hálózat egyébként az ETH 2.0 keretében a tervek szerint még idén (elméletileg júniusban) át fog térni a proof of stake mechanizmusra. A Bitcoinnál egyelőre nem lehet tudni ilyen dátumról.
Mennyire fájna a hálózatnak, ha valóban betiltanák az EU-ban a bitcoin bányászatot?
Szintén a Cambridge Egyetem adatait segítségül hívva látható, hogy az EU-s országok aránya a teljes hálózaton belül relatíve alacsony (bár a legutolsó adatok tavaly augusztusiak). Ezek alapján Németország 4,5 százalékát, Írország pedig 4,7 százalékát adja a teljes számítási kapacitásnak. Ha ehhez még az „egyéb” kategória által képviselt 8,9 százalékot hozzáadjuk, az összeg még így is messze elmaradna a korábbi kínai aránytól.
Azt pedig tudjuk, hogy még a kínai tiltást is aránylag gyorsan kiheverte a hálózat, hiszen a Blockchain.com adatai szerint a hash rate jelenleg új csúcson van annak ellenére, hogy nyáron gyakorlatilag lefeleződött a kínai tiltást követően. Hosszabb távon tehát valószínűleg nem lenne tartós hatása.
Valamint az árfolyam is kiheverte a kínai tiltást, hiszen azt követően tavaly év végén új csúcsra ment a bitcoin, majd innen jött a jelenleg is tartó lejtmenet, amelyben a legnagyobb piaci értékű kriptovaluta árfolyama durván 40 százalékot esett a csúcsról.
A világ legnagyobb szigetén hatalmas ritkaföldfém készletek találhatók, amelyeket kompakt, rendkívül erős mágnesek létrehozására használnak, ezek pedig olyan berendezésekhez kellenek, mint a szélturbinák, elektromos járművek, harci repülőgépek és fegyverrendszerek.
A fémek világszerte megtalálhatóak, de feldolgozásuk nehéz és piszkos munka – olyannyira, hogy az Egyesült Államok, amely korábban uralta a termelést és feldolgozást, körülbelül 20 évvel ezelőtt átadta ezt a pozíciót Kínának.
Grönland jégtakarójának és gleccsereinek olvadásával egyidőben két ausztráliai székhelyű bányavállalat – az egyik az Egyesült Államokban keres befektetőket, a másik pedig a kínai állam által támogatott cég tulajdonában van – jóváhagyásért versenyez, hogy feltárhassa azt, amit az Egyesült Államok Geológiai Intézete (USGS) a világ legnagyobb feltáratlan ritkaföldfém-lelőhelyének nevez.
A verseny kihangsúlyozza a tiszta energia „szennyező” oldalát, valamint azt, hogy a Nyugatnak nehéz elszakadni Kínától egy létfontosságú erőforrás előállítása során. A ritkaföldfémeket sok területen használják és tavaly Kína ezek 90%-át állította elő – állítja a torontói központú Adamas Intelligence tanácsadó cég.
Az Egyesült Államok és Kína közötti feszültség fokozódásával Joe Biden elnök adminisztrációja a múlt hónapban kijelentette, hogy felülvizsgálja az USA legfontosabb készleteit, beleértve a ritkaföldfémeket is. Az egyetlen ritkaföldfém bánya, amely jelenleg az Egyesült Államokban működik és a kaliforniai Mountain Passban található, részben egy kínai állam által támogatott vállalat tulajdonában van, amely Kínába küldi feldolgozásra a kibányászott anyagot.
Minden egyes grönlandi bánya kialakítása mintegy 500 millió dollárba kerülne, állítják a cégek. A kibányászott anyagot mindkét cég elküldené a helyszínről végső feldolgozásra, amely tevékenység erősen Kínában koncentrálódik. A grönlandi lelőhelyek kevesebb mint 16 km-re vannak egymástól, a sziget déli csücskében, egy UNESCO Világörökség közelében.
Az első tervezett bánya – amely egy ausztrál geológus magánkezdeményezése – nem foglalkozna nukleáris anyagok kitermelésével. A projekt előzetes környezetvédelmi jóváhagyást is nyert, de pénzre és feldolgozási tervre van szüksége. A másik cég már több mint 100 millió dollárt költött előkészületekre, kínai partnerén keresztül bizonyította a feldolgozási technológiát és elnyerte a grönlandi koalíciós kormány kezdeti politikai támogatását. Tervei között szerepel azonban az urán – nukleáris üzemanyag – Kínába történő exportálása is, ami a közelmúltban erős ellentétbe ütközött többek között a közeli Narsaq város lakói részéről.
A vita politikai válságot váltott ki a fővárosban, Nuukban, ahol emiatt áprilisra általános választásokat írtak ki. Sok grönlandi – bár aggódik a szennyezés miatt – úgy érzi, hogy a bányászat kulcsfontosságú törékeny gazdaságuk fejlesztéséhez. Egy 2013-as közvélemény-kutatásban az 56.000 lakos kicsivel több mint a fele azt szerette volna, hogy a nyersanyagok váljanak az ország fő bevételi forrásává.
Grönland a Dán Királyság autonóm tartománya, ez alapján államformája alkotmányos monarchia, bruttó hazai terméke pedig körülbelül 3 milliárd dollár. Mivel lakosai leginkább halászatból és a Koppenhága által nyújtott támogatásokból élnek, kormánya szívesen fogadja a külföldi befektetéseket. Az országnak egyelőre nincs becslése az első projekt jogdíjairól, de évente körülbelül 1,5 milliárd dán koronát (245 millió dollárt) vár a kínai kapcsolattól – ami az állami kiadások nagyjából 15%-ának felel meg.
Stratégiai források
Grönland ritkaföldfémei Amerikának és Európának is esélyt jelentenének arra, hogy visszanyerjék az irányítást a stratégiai erőforrások felett. A sziget potenciálja, mint a megújuló energiák technológiáihoz szükséges alapanyagok forrása, 2010-ben új lendületet kapott, amikor Kína azzal fenyegetett, hogy megszünteti a ritkaföldfémek Japánba történő szállítását, és szigorította a kvótákat a nemzetközi vásárlók számára.
Néhány fém ára az elmúlt hónapokban megugrott, amit az elektromos járművek iránti növekvő kereslet, valamint az az aggodalom okozott, hogy Peking korlátozhatja az értékesítést.
Grönland földrajzi helyzete az Egyesült Államok keleti szárnya közelében érzékeny helyszíné teszi a szigetet. Donald Trump volt amerikai elnök felajánlotta 2019-ben, hogy megvásárolja a szigetet, de nem ő volt az első, aki így tett: 1946-ban Harry S. Truman 100 millió dollárt ajánlott fel Grönlandért Dániának.
Friedbert Pflüger, az Atlantic Council vezető munkatársa szerint egy nagy bánya által generált bevétel a tulajdonosa számára befolyást jelenthet a grönlandi politikába, és egy erős kínai jelenlét stratégiai fenyegetésekkel is járhat. Kína a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség tagja, ezért importálhat Grönlandról uránt – de mivel az üzemanyagot nukleáris fegyverekben használnák, ezért ez egy igen érzékeny téma.
A végső döntéssel bíró Koppenhága nem nyilatkozott még az ügyben.
Oroszország egyik leghidegebb városában, Norilszkban bővíti bitcoinfarmját az orosz BitCluster. A hidegnek ugyanis rendkívül fontos szerepe van a farm adottságai miatt.
Norilszk nem hivatalosan a világ legélhetetlenebb városa címmel „büszkélkedhet”. A települést az év kétharmadában, vagy akár háromnegyedében is hó borítja, ezen belül négy hónapig hóviharok tombolnak, télen pedig hat héten keresztül nem kel fel a nap. Novembertől márciusig a hőmérő higanyszála csak nagyon ritkán emelkedik mínusz 20 fok fölé, és a városba külföldi csak külön engedéllyel látogathat.
Az Ural-hegységen túl fekvő orosz városban télen 12 óra után nem sokkal kel fel a nap, majd 14 óra után alig negyedórával, már tér is nyugodni, miután néhány napja véget ért a november 29-e óta tartó teljes sötétség, amikor is a nap egyáltalán nem kelt fel. A legalább 100 ezer lakossal rendelkező városok közül Norilszk a Föld legészakibb városa, mely már az Északi sarkkörön is túl van.
A mintegy 180 ezres lélekszámú város azonban nem csak a fagyos klímájáról híres, hanem mellé a világ egyik legsúlyosabb környezetszennyezéséről is, melyet a város gazdasági élete szempontjából meghatározó jelentőségű környékbeli színesfémbányászat okoz. Ennek keretében elsősorban nikkelt, rezet és palládiumot bányásznak.
Nagyjából egy éve azonban egy teljesen újfajta bányászat is megjelent a városban: a bitcoin-bányászat, melynek viszont kifejezetten kedvez ez a klíma. Ennek oka, hogy a kriptopénz bányászat speciális adottságai miatt az átlagos számítógépeket jelentősen meghaladó számítási teljesítményre van szükség, ehhez pedig jelentős áramfelvétel társul, amivel arányosan pedig a hőkibocsátás is nő, így a folyamat hűtésigénye is igen jelentős.
A bitcoinfarmokat nem néhány gép, hanem rengeteg gép alkotja, ameddig csak a szem ellát, így az együttes hőteljesítmény elvezetése igen komoly kihívás elé állítja a farmok tulajdonosait.
Norilszkban azonban az áramköltség is olcsó és a hűtés is stabilan biztosított, ezért az orosz BitCluster cég – úgy tűnik – megalapozott döntést hozott a tavalyi évben, amikor ezernyi gépből álló bányászfarmját az északi városba költöztette. Kiderült ugyanakkor az is: a rengeteg számítástechnikai berendezést még annak ellenére is külön kell hűteni, hogy az átlagos kinti hőmérséklet – 10 Celsius fok körül mozog.
„Minden jó, minden működik” – somázza Vitalij Borscsenko, a cég társalapítója. „Már megtapasztaltuk a mínusz 15 fok alatti hőmérsékletet, és a másodpercenkénti 30 méteresnél is erősebb szelet.”
„Legalább 25 százalékkal olcsóbb itt az áram, mint Oroszország más régióiban. Ez egy elég markáns különbség, ha bitcoin bányászatról beszélünk” – teszi hozzá Borscsenko.
Az elektromos áram és a hűtés költsége ugyanis a legnagyobb összetevő a kriptobányászat költségei közt.
A kezdeti tapasztalatok alapján nem csoda, ha a vállalat máris a bővítésen, illetve új adatközpont felállításán gondolkodik. Az adatközpont kapacitását már le is szerződtették, az ügyfelek a világ minden tájáról érkeztek, beleértve Svájcot, az Egyesült Államokat és Japánt is.
Az új létesítmény egy nikkel fémfeldolgozó közelében nyílt meg, melyet a helyi bányásztársaság, a Norilsk Nickel (Nornickel) korábban már bezárt. A Nornickel olcsó villamos energiával látja el a bitcoin bányászfarmot, mely ráadásul Oroszország elektromos hálózatától teljesen független.
#SouthKorea has expanded the list of goods whose export to #Russia requires special permits from 57 to 798 items.
Such measures were explained with a high probability of the use of these goods by importing countries for the production of weapons and for military purposes. pic.twitter.com/IsjtffwhKs
Nincs garancia arra, hogy a baleset nem ismétlődik meg
Húsz évvel ezelőtt ezekben a napokban, 2000. január 30. és február 12. között vonult le a Szamoson és a Tiszán a Nagybánya melletti nagybozintai tározóból kiszabadult százezer köbméternyi cianid- és nehézfém-szennyeződés, végigpusztítva a Zazar, a Lápos, a Szamos és a Tisza élővilágát. Fokozatosan hígult, hatása ennek ellenére érzékelhető volt Belgrádnál a Dunában, sőt lejjebb, Bulgáriában, de még a fekete-tengeri torkolatban is. Az ok a mentegetőzők szerint az ötnapos heves esőzés volt, amelynek következtében megcsúszott a tározó oldalfala. Azaz a környezeti katasztrófát nem emberi felelőtlenség, hozzá nem értés, nem a technológia okozta, hanem a természet maga. Csakhogy azt a tározót megépítette valaki, üzemeltették hosszú időn át állami, majd vegyesvállalatok.
Cserzett arcú halászok, gátőrök hányták vasvillával a tengernyi haltetemet a dögkonténerekbe, közben potyogtak a könnyeik. Ki a munkáját veszítette el, ki illúzióját a természet szépségéről, ember és természet békés együttéléséről. A folyók újjáéledtek, a tiszavirág násztáncát járja június közepén a Tisza hullámai fölött, nyugodtak mégsem lehetünk!
A kárpátaljai, Beregszász melletti Nagymuzsalynaksem hozott szerencsét az aranybányája.
A falu fölé magasodó hegyen az 1200-as években a környékre telepített szászok már bányásztak. A lelőhely eddig feltárt érctartalékai 55 tonna aranyat tesznek ki, valamint cinket és ólmot tartalmaznak, amelyek értéke közel 3,8 milliárd USA-dollár. Ukrajna vezetői egyre gyakrabban büszkélkednek azzal, hogy a kárpátaljai lelőhelyek aranya olyan jelentős, hogy hamarosan Európa elitjébe emeli országukat aranykitermelési mutatói alapján.
A hegyen több mint egy évtizede elhagyottan állt a bánya, mert a kitermelést, feldolgozást végző Zakarpat Polimetál állami vállalat becsődölt, elvonult, hátrahagyva 168 ezer köbméter meddőhányót. 2019 novemberének legelején került nyilvánosságra, hogy a bánya területén terpeszkedő meddőhányók feldolgozásának, majd a kitermelés folytatásának jogát elnyerő amerikai hátterű, Cipruson bejegyzett Avellana Gold alapította ukrajnai vállalat, a Karpatszka Rudna Kompanija kész a termelés újraindítására. A cég 2032-ig szóló engedélyére hivatkozva szélsebesen birtokba vette a bánya területét, felépítette technológiai épületét a berendezésekkel, kialakított két ülepítőtározót. Próbaüzemet követően mégsem kezdett hozzá a termeléshez, a halottaiból feltámadó Zakarpat Polimetállal folyó jogi háborúskodás tartja vissza. Egyelőre…
Pedig az Avellana Gold tervei távolba mutatnak: húsz-negyven éves tervről tájékoztatnak szórólapjaik. Első lépés a meddőhányók feldolgozása, aztán következik a még fel nem tárt készletekhez való hozzáférés felszíni vagy mélyműveléssel. Nagymuzsaly után a beregszászi és a kovászói aranylelőhelyek következnének.
Arszen Iljin, a társaság igazgatója a Magyar Nemzet kérésére hangsúlyozza: kizárólag a legújabb, környezetkímélő, leghatékonyabb, ökológiailag legbiztonságosabb megoldásokat alkalmazzák, semmilyen vegyi anyagot nem használnak, technológiájuk nem veszélyezteti a nagymuzsalyi embereket, ellenkezőleg, a javukat szolgálja. Első lépésben a meddőhányókban felhalmozott kőzet újrafeldolgozását végzik el, kivonva a rejtőzködő ásványokat. A kőzetet homokszemcsényire őrlik, amely rázóasztalra, illetve centrifugába kerül. A rázóasztalról a nehézfémásványokat tartalmazó szemcsék súlyuknál fogva hamarabb lehullanak, illetve a centrifuga dobjának résein keresztül távoznak. A kinyert ásványok zárt konténerekben utaznak feldolgozásuk helyszínére, Dnyipróba (orosz nevén Dnyepropetrovszkba).
A bányaterületen elmondása szerint nem marad más, csak homok, amely semmiféle ártalmas anyagot nem tartalmaz, építkezésekhez kiválóan alkalmazható. A kérdésre, hogy a későbbiekben sem nyúlnak-e majd cianidos technológiához, határozott nemmel válaszol.
Hegyről sártenger
Miből mennyi? A feldolgozás során egytonnányi anyagból körülbelül öt kilogrammnyi a számukra értékes, elszállítandó, a többi marad. Azaz maradnak a meddőhányók, csak nem kő-, hanem homokszem méretű tartalommal. Arszen Iljin tökéletesen biztonságosnak ítéli meg az ülepítőtározókat, azokat szerinte szakszerűen alakították ki, feneküket és oldalfalaikat vízzáró fóliával bélelték, veszélyt nem jelenthetnek.
Igaz, a technológia rengeteg vizet igényel: egy köbméternyi kőzet feldolgozása négy köbmétert, de nem gond, mert az ülepítőmedencék vizét folyamatosan visszaszivattyúzzák, ismét felhasználják. Úgy kalkulálnak, hogy legfeljebb 15-20 százaléknyi víz pótlására lehet szükség, amelyet saját kútjukból pótolnak. A „saját” kutat még a szovjet időkben a bányászat lehetőségét vizsgáló geológuscsapat részére fúrták lenn, a Nagymuzsaly melletti mezőn. A faluban nincs vezetékes vízellátás, a lakosok közkifolyókból nyerik vizüket, valamint az udvarukon fúratott kutakból házi vízellátó berendezés segítségével. Ha a környék mélyben húzódó vízbázisa a bánya kútjának folyamatos szivattyúzása miatt változik, a felszín alatti vizek szintje süllyed, a település fúrt kútjai ennek előbb-utóbb kárát látják, elveszítik utánpótlásukat.
Ficaj László polgármester rendíthetetlenül hisz az aranybánya és a falu közös boldogulásában. Véleménye szerint a bánya újraindítása nemcsak Nagymuzsalynak hoz gazdasági fellendülést, hanem a Beregszászi járás, sőt Kárpátalja megye egészének. Meggyőzte őt a cég vezetőinek segítőkészsége. A vállalat leaszfaltozta a település egyik utcáját, s időről időre újabb utcák következhetnek, sorra kerülhet a vízvezeték- és a szennyvízhálózat kiépítése a bányavállalkozó közreműködésével.
A falubeliek jó része másként látja. Szerintük az ígéretek és a létrejövő munkahelyek elenyészően kevés hasznot, annál több veszélyt hordoznak. Nagymuzsaly jövője a szőlő- és gyümölcstermesztés, az ott élők hozzáértése, szorgalma, amely korábban már meghozta eredményét. Az 1950-es években a falu felvirágzott, a domboldalakon finomabbnál finomabb csemege- és borszőlőt, barackot termesztettek, szárítókat, gyümölcs-aszalókat építettek. Aztán Beregszász üzemei elszívták a munkaerőt.
A rendszerváltozást követően megint fellendült a gyümölcstermesztés, a szőlészet, a borászat. Családi vállalkozások szerezték vissza a nagymuzsalyi bor hírnevét. A település jövedelmének legnagyobb részét a kajszibarack, a cseresznye és a földieper adja. Tartanak a természeti katasztrófától, a bánya felől szállongó, gyümölcsfáik leveleire tapadó portól. Emlékeznek a 2009. júniusi felhőszakadásra, amikor a hegyről sártenger zúdult a falura, és azt kérdezik: mi lesz, ha a bánya ülepítőtározói hasonló esőben túlcsordulnak?
Nagymuzsaly hat kilométerre fekszik a Tiszától, hétre a magyar határtól. Üzemzavar, rendkívüli esőzés határon átgyűrűző hatást hordoz, ez vitathatatlan. A környezet védelméért felelős Agrárminisztérium 2019-ben több levélben fordult ukrajnai partneréhez az Espoo-i Egyezményre hivatkozva, amely nemzetközi jogi lehetőséget biztosít Magyarország mint potenciális hatásviselő fél számára, hogy a hatásvizsgálati eljárásba bekapcsolódjon. A környezeti hatástanulmányt Ukrajnának rendelkezésre kell bocsátania Magyarország nyilvánossága és szakértői, szakhatóságai számára is. Normális menetben az érintett ukrán és magyar szakértők és hatóságok véleményt cserélnek. Az ukrán engedélyező hatóság a környezetvédelmi engedélyezési eljárást lezáró döntését csak a nemzetközi folyamat befejezését követően, az információkat mérlegelve hozhatja meg. Az eljárás vétójogot ugyan nem biztosít, de az ukrán hatóságnak figyelembe kell vennie a hatásviselő fél véleményét. Válasz nem érkezett. Nehezen érthető, hogyan kaphatott engedély a Karpatszka Rudna Kompanija.
Amíg Nagybányán, Verespatakon, Kárpátalján gazdaságos kinyerésre érdemes színesérc marad, a befektetők fenik rá a fogukat. Románia, Ukrajna aktuális kormányán múlik, milyen nyomásnak enged, hiszen a bányajáradék, az adókból befolyó nyereség nagyon is jól jön az államoknak.
