A német gazdaságot mindig is „annak az igáslónak” tekintették, amely kihúzza az Európai Uniót a válságból. A jelenlegi helyzet mind az EU-ban, mind világszerte megváltozott – az exportorientált gazdaságok, mint például a német gazdaság, lassabban lendülnek fel a koronavírus világválságot követően, mint mások. A német gazdaság jelenleg sereghajtó európai gazdaságok között.
Jelenleg a német gazdaság gyártási szektora komoly problémákkal küzd a gépek és berendezések összeszerelése terén az alkatrész- és nyersanyag valamint a munkaerőhiány miatt. Ezeket a problémákat még tetézi az energiaforrások drágulás, amelyek csillagászati villanyszámlákat generáltak. Mindezek mellett a német vállalkozóknak több százmilliárd eurót kell költeniük a „tiszta” energiára és gazdaságra való átállásra, amely folyamatban az EU világvezető szerepre törekszik.
A Wall Street Journal szakértői szerint a könnyű nemzetközi kereskedelem és a gyors globalizáció korszaka geopolitikai feszültségekhez és közlekedési dugókhoz vezetett, amit még a szállítási akadozások is fokoznak.
Ráadásul a kínai cégek, amelyek eddig a német áruk fő vásárlói voltak, valójában közvetlen versenytársakká váltak. Ráadásul a drága német autók iránti kereslet is úgymond a levegőben függ az elektromos járművek népszerűségének köszönhetően.
Ennek eredményeként Németország GDP-je idén közel 9%-kal volt alacsonyabb, mint 2015 augusztusában. Ugyanakkor az euró zóna gazdasága összességében az utolsó nyári hónapban 2%-ot nőtt. Elég, ha azt mondjuk, hogy a szomszédos Olaszország gazdasága körülbelül 5%-kal nőtt az elmúlt hat év alatt.
Nem örvendeztetett meg az IMF sem, amely a közelmúltban 3,6%-ról 3,1-re csökkentette a német gazdaság 2021-re vonatkozó előrejelzését. Az IMF közgazdászai ugyanakkor megjegyzik, hogy a német gazdaság 2022-ben nagyjából olyan ütemben áll talpra, mint Franciaország és az Egyesült Királyság, viszont 2023-ban lemarad a konkurenseitől.
Ugyanakkor Németország üzleti élet szereplői és az ország vezető politikusai között „forró viták” dúlnak arról, hogy szüksége van-e a német gazdaságnak a reformokra, és ha igen, akkor milyenek kell, hogy legyenek.
A három párt, amely jelenleg a koalíciós megállapodás megkötéséről tárgyal, az infrastrukturális beruházások növelését, béremelést, egyértelmű tervezést szorgalmaz abban a reményben, hogy ez megerősíti a növekedés belső forrásait és enyhíti a német gazdaság az országon kívüli kereslettől való függőségét.
Ha ezek a tervek megvalósulnak, akkor hosszú távon Európa első számú gazdaságában hosszúévek óta ez lesz a legnagyobb „újraindítás”. Számos közgazdász azonban úgy véli, hogy ez a terv jelentős kockázatot hordoz magában és erős gazdasági válságot okozhat.
Persze tudni kell azt is, hogy a 30%-ban exportfüggő német gazdaság gyengesége körülbelül 4-szer nagyobb, mint az Egyesült Államokban, ami még a koronavírus világjárvány előtt vette kezdetét. Koronavírus egyszerűen jelentősen megerősítette. Valójában a termelés és az export stagnálása Németországban még 2017-ben megkezdődött.
Németországban szomszédoktól való gazdasági lemaradás még 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején kezdődött. Akkor, még a német lakosság körében is népszerűtlen reformok sorozata visszaállította Németország versenyképességét, és néhány évig a világ legnagyobb exportőre volt. Viszont a mai külső körülmények lényegesen rosszabbak, mint két évtizeddel ezelőtt. Elég, ha csak azt említjük, hogy a „mindent és mindenhova exportáló” Kína is egyre inkább a belföldi keresletre és fogyasztásra helyezi a hangsúlyt.
Ezért a német autóipar visszaesése vált a gazdasági visszaesés fő forrásává. 2017-hez képest Németország autógyártása több mint 50%-kal csökkent. Az idei év kilenc hónapja alatt még az előző időszak azonos időszakához képest is csökkent, de ez az enyhe csökkenés a globális autógyártás közel 10%-os növekedése mellett következett be. A 2015-2020-as időszakban Németország részesedése a globális autógyártás 7%-ról 5%-ra csökkent. A német autóipar pedig (egyébként a legnagyobb Európában) közel 800 ezer dolgozót foglalkoztat, és a gazdasági termelés 5%-át biztosítja.
Már ismeretes, hogy az új német kormány által tervezett reformok, amelyek több éves takarékosságot követően a kiadások növelését célozzák meg, a belső piac fejlesztésére helyezi a hangsúlyt.
Viszont számos közgazdász úgy véli, hogy Németország hazai piaca soha nem lesz képes biztosítani a német autóipar számára szükséges keresletet, mert az ágazat társaságai termékeik közel 80%-át külföldi vásárlóknak küldik. Sőt, a németországi szakértők közül sokan meg vannak győződve arról, hogy Németország mindig is „exportőr” ország lesz.
Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a „zöld” energiára való átállás Németországnak már a közeljövőben mintegy 5 billió eurójába (a gazdasági termelés 5,2%-ába) került. Összehasonlításképpen: Németország 1990-es újraegyesítése a nyugatnémet adófizetőknek kevesebb, mint 2 billió eurójába került az elmúlt 20 év alatt.
Ha Németország a közeljövőben nem tud „megszabadulni” saját gazdasági problémáitól, az minden bizonnyal még komolyabb válságot és gazdasági visszaesést fog kiváltani.
