Az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban és Hollandiában a jövő héttől ideiglenesen felfüggesztik az Egyesült Államokba irányuló csomagküldést az alacsony értékű árukra bevezetett új amerikai vámok miatt. Több európai ország is leállítja az Egyesült Államokba irányuló csomagküldést arra reagálva, hogy Donald Trump amerikai elnök a múlt hónapban megszüntette a 800 dollárnál kisebb értékű importáruk vámmentességét.
A Fehér Ház szerint az intézkedés célja az illegális és visszaélésszerű gyakorlatok elleni küzdelem, példaként pedig az illegális kábítószerek Egyesült Államokba történő behozatalát hozták fel. A 100 dollár alatti értékkel rendelkező levelekre és kisebb csomagokra nem vonatkozik a döntés, legalábbis egyelőre.
Az intézkedés augusztus 29-én lép életbe, de a posták több európai országban is úgy látják, hogy nem kaptak elég időt arra, hogy alkalmazkodni tudjanak az új szabályrendszerhez. Az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország és Hollandia ezért a jövő héttől ideiglenesen felfüggeszti az Egyesült Államokba irányuló csomagküldést, Belgium pedig már pénteken leállította azt, egészen addig, ameddig nem sikerül kidolgozni a szolgáltatás új keretrendszerét.
A brit Royal Mail közleményében az szerepel, hogy reményeik szerint napokon belül sikerül majd létrehozniuk egy olyan rendszert, amely megfelel az új szabályoknak. A Deutsche Post és a DHL viszont azt közölte, hogy továbbra is kulcsfontosságú problémák várnak megoldásra az új vámokkal kapcsolatban.
A francia La Poste szerint az európai postai szolgáltatóknak egyszerűen nem volt elég idejük felkészülni, az előírások és a technikai részletek pedig még mindig hiányosak amerikai részről. A spanyol Correos az ügyfelei érdekeinek védelmére hivatkozva állította le a csomagküldést.
Az ideiglenes leállás elsősorban azokat a vállalatokat érinti majd, amelyek arra specializálódtak, hogy kisértékű árukat exportálnak az Egyesült Államokba. Ők akkor is rosszul fognak járni, ha az európai postáknak sikerül felállítaniuk az új rendszereiket, hiszen augusztus 29-től az ő termékeikre is vámot kell majd fizetni.
Trump nem sokkal azután jelentette be az alacsony értékű árukra vonatkozó vámmentesség eltörlését, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió megállapodott egy átfogó vámmegállapodásról. Ennek értelmében az Amerikába irányuló európai exportra 15 százalékos vám fog vonatkozni.
Az uniós országok a gáztárolóik feltöltését illetően majdnem elérték célindexet – számolt be a Jevropejszka Pravda az RMF FM rádióra és az Európai Bizottság képviselőjére hivatkozva.
„Az energiaszektorban meghozott intézkedéseinknek köszönhetően jobb helyzetben vagyunk és jobban felkészültünk a következő télre” – mondta.
„Természetesen továbbra is éberek maradunk, és teljesen tisztában vagyunk a lehetséges kockázatokkal. Folytatjuk a télre való felkészülést, hogy biztosítsuk az energiaellátás biztonságát és az energia elérhetőségét az EU-ban” – mondta az EB képviselője.
A jelentés szerint a mai adatok szerint az EU tagországai 88%-ra töltötték fel gáztárolóikat.
A tavaly elfogadott új gáztárolási célok értelmében az EU-tagállamoknak november 1-ig 90%-ra kell feltölteniük tárolóikat. Minden arra utal, hogy ezt a célt még ennél az időpontnál is korábban sikerül elérni.
Az uniós országok tavaly november 1-jére könnyedén túllépték az akkor kitűzött 80 százalékos célt, és a tervezettnél korábban érték el ezt a szintet. Ekkor a tárolók csúcsteljesítménye elérte a kapacitásuk 95%-át.
Tavaly az EB arra kérte a tagállamokat, hogy 15%-kal csökkentsék a gázfogyasztást, hogy túléljék a 2022/2023-as telet, ami közel 18%-kal csökkentette a gázigényt, a megtakarítás felét pedig a háztartások kapták. Jelenleg az Európai Unió is hasonló megtakarítások felé halad.
Mint ismeretes, az elmúlt évtizedben a lényegesen magasabb bérek és a vízumkövetelmények könnyítése okán tömegesen özönlöttek az ukrán munkavállalók az Európai Unió országaiba.
Az európai országok pedig örömmel fogadták őket, mivel azok az állások, amelyekre az ukránok jelentkeztek, nem voltak eléggé jól megfizetve a helyi munkavállalók számára, többek között az építő- és autóiparban, az élelmiszergyártás és a nehézipar területén.
Február 24-ét követően ezek közül a munkások közül sokan hazatértek, hogy megvédjék hazájukat az oroszok inváziójától, amely hamarosan munkaerőhiányhoz vezetett az iparilag fejlett európai országokban.
A Reuters alkalmazottai Lengyelország és Csehország cégvezetőivel, vállalkozóival, ipari szervezetek képviselőivel és közgazdászokkal folytatott tárgyalásokat, akik kijelentették, az ukrán munkások távozása a költségek jelentős növekedéséhez és a gyártási megrendelések és az építési munkák végrehajtásának késedelméhez vezetett.
Mint ismeretes, hogy Oroszország február 24-i inváziójáig az ukránok alkották a külföldi munkavállalók legnagyobb csoportját Közép-Európában. Ipari kereskedelmi csoportok adatai szerint csak a már említett Lengyelországban és Csehországban mintegy 600, illetve több mint 200 ezer ukrán állampolgár dolgozott hivatalosan.
Az ország 19 000 vállalatát képviselő „Lengyelországi munkaadók” kereskedelmi csoport úgy véli, hogy a háború kezdete óta mintegy 150 000 ukrán munkás, többségében férfi hagyta el Lengyelországot. Az Európai Központi Bank a múlt hónapban bejelentette, hogy az ukrán menekültek hulláma valószínűleg csökkenti a munkaerőhiányt az eurózónában, viszont az iparilag fejlett, az eurózónán kívüli országokban úgy néz ki az ellenkezője van kialakulóban.
Ennek az az oka, hogy a több százezer ukrán menekültek zöme nők és gyerekek, és nem alkalmasak a betöltetlen állásokra. Az állás gyakran fizikai terheléssel jár, például az építőiparban, a gyártásban vagy az öntödékben, ahol törvény szabályozza, hogy a nők mekkora súlyt emelhetnek fel.
Ráadásul a hirtelen kialakult férfi munkaerőhiány különösen komoly probléma számos vállalatnál, amelyek megpróbálnak talpraállni a pandémia okozta gazdasági következményeit követően, most pedig az energiahordozók drágulásával és inflációval szembesültek.
„Az ukrán munkavállalók elvesztése fokozta a problémákat, amelyekkel a cégek szembesültek” – jelentette ki Radek Spikar, a Cseh Ipari Szövetség alelnöke. „A cégek azt mondják, hogy már nem tudják kielégíteni az üzleti ügyfelek igényeit, ezért késik a termékek szállítása és bírságokat kénytelenek fizetni”.
A Lengyel szélenergia-szövetség a kormányhoz fordult azzal a kéréssel, hogy engedélyezze a szélparkok befejezésének elhalasztását. „Sok ukrán munkavállaló, többek között, akik az építőipari cégeknél dolgoznak, akik a zöld energiával kapcsolatos projekteket valósítják meg, hazautaznak harcolni hazájukért” – áll a Szövetség közleményében. – Üresek lettek az építkezések”.
A GDP 30%-át kitevő ipari termeléssel foglalkozó Csehország az EU iparilag fejlett országa, Lengyelország pedig szorosan mögötte, 25%-kal.
Az orosz invázió kezdetéig a német Hofmann Personal munkaerő-toborzó cég több mint ezer ukrán jelöltet várt, akiknek májustól júniusig kellett volna Csehországba érkezniük, hogy az autóiparban, a logisztikában és a termelési ágazatban vállaljanak munkát. Azok a cégek számára, amelyek ezeket a munkásokat alkalmazták, jelenleg gondot okoz a megüresedett állások betöltése.
A vállalatok vezetői és a kereskedelmi csoportok azt állítják, hogy az ukrán munkavállalók távozásának következményei különösen Európa fejlődő országaiban érzékelhetőek, mivel ez a régió kevésbé automatizált, mint például az Európai Unió fejlettebb gazdaságai, többek között Németország.
Ez különösen igaz az építőipar, az ipari feldolgozási és a közlekedési szektorra, ahol a férfi munkások dominálnak, és ahol a Lengyelországban foglalkoztatott ukránok körülbelül 30%-a dolgozott – írja a Business Insider Polska. A BNP Paribas bank becslései szerint a háború előtt az építőiparban dolgozók 11%-a, a fuvarozásban pedig 13%-a volt ukrán.
Michal Dybula, a BNP Paribas bank vezető közgazdásza megjegyezte, a gazdasági adatokra és a nemzeti vállalatok képviselőivel való találkozásokra hivatkozva, az ukrán munkások elvesztése nyilvánvalóan károkat fog okozni az Lengyelország, az EU hatodik legnagyobb gazdaságában, legalábbis rövid távon, bár a következmények mértékét még korán értékelni.
A gyártók számára a humán erőforrás kérdése egy sorban áll a többi problémával: az energiaköltségekkel, amelyek folyamatosan növekednek, a háború miatti anyagellátással, és a szállítási láncokban a világjárvány miatti elhúzódó akadozásokkal. A termelői árindex – a vállalatok inflációs mutatója – júniusban Lengyelországban csaknem 25,6%, Csehországban pedig 28,5% volt.
Annak érdekében, hogy megbirkózzanak a válsággal, egyes vállalatok béreket emelnek, hogy bevonzzák a helyi munkavállalókat, és megszabaduljanak az ukránok versenytársaitól, akik még mindig az országban tartózkodnak. A munkaerőhiány arra kényszerítette a vállalatokat, hogy átgondolják munkamódszereiket, és azokhoz az országokhoz forduljanak, mint például Mongólia és a Fülöp-szigetek, viszont a nyelvi, logisztikai és vízumproblémák megnehezítik a megüresedett állások betöltését.
