A Hormuzi-szoros blokádja miatt az Európai Uniónak élelmiszerhiánnyal és jegyrendszer bevezetésével kell szembenéznie – jelentette ki Christine Lagarde, amelyről a Strana számolt be a Reuters hírügynökségre hivatkozva.
A lap kifejti, az Európai Központi Bank elnöke szerint a szoroson keresztül nemcsak az energiahordozók jelentős része jut el Európába, hanem a műtrágyák egyharmada is. Ezek hiánya azonnal hatással lenne az élelmiszertermelésre. „A műtrágyák egyharmadát a Hormuzi-szoroson keresztül szállítják. Ha az élelmiszerárak jelentősen emelkednek, az az inflációs várakozások növekedéséhez vezet, mivel tudjuk, hogy az emberek két dologra különösen figyelnek: az élelmiszerárakra és a benzinkutaknál tapasztalható üzemanyagárakra” – mondta Christine Lagarde.
Jelenleg a nitrogénalapú műtrágyák ára majdnem kétszer olyan magas, mint az Egyesült Államok és Izrael Iránnal vívott háborúja előtt.
Christine Lagarde hozzátette, hogy a konfliktus szakaszos jellege – háború, tűzszünet, tárgyalások, azok megszakadása, blokád, annak feloldása és újbóli bevezetése – rendkívül megnehezíti a következmények mélységének és időtartamának felmérését.
Korábban arról számoltak be, hogy az Európai Bizottság intézkedéseket javasol az uniós országok közötti repülőgép-üzemanyag elosztásának optimalizálására, valamint alternatív ellátási forrásokon gondolkodik a Hormuzi-szoros lezárása miatt. Néhány napja pedig arról is hírt adtak, hogy a közel-keleti háború már most negatívan hat az ukrán gazdákra is: a mezőgazdasági export akár 40 százalékkal is csökkenhet miatta.
Ha 24 órán belül véget érne az iráni válság, akkor sem kerülhető el iparágak leállása és az élelmiszerhiány
A Hormuzi-szoros blokádja megemelte az olajárakat, megzavarta a műtrágya- és nyersanyagellátást, ami ipari fennakadásokat és akár élelmiszerár-emelkedést is okozhat világszerte a profile.ru oldal cikke szerint. Azt írták, bár a globális éhínség lehetőségét többen túlzásnak tartják, a kockázat nem elhanyagolható.
A szoros jelentősége az ipar számára is kiemelkedő: a térségből érkező alapanyagok hiánya láncreakciót indíthat el a műanyag-, autó- és elektronikai iparban. Sok vállalat csak rövid időre elegendő készletekkel rendelkezik, ezért egy elhúzódó blokád akár széles körű termelési leállásokat is okozhat.
A szakértők figyelmeztetése szerint, ha a helyzet tartóssá válik, „globális ipari bénulás” sem zárható ki. Emellett a Hormuzi-szoros kulcsfontosságú kereskedelmi útvonal, így a fennakadások a nemzetközi logisztikát is megzavarják. Már most is jelentkeznek szállítási problémák, különösen az autóiparban, és a helyreállás hosszabb időt vehet igénybe. A szoros blokádja tehát nem csupán az olajárak emelkedését jelenti, hanem tartós gazdasági következményekkel is járhat.
A legszegényebb és az energiaimportra szoruló fejlődő országok a legnagyobb vesztesei a közel-keleti konfliktusnak. A Hormuzi-szoros körüli harcok, és az energiaválság hosszú távú hatásai továbbra is magasan tartják a kőolaj- és földgáz világpiaci árát – figyelmeztetett Kristalina Georgieva, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója a Világbankkal közös washingtoni ülést követően.
A közel-keleti válság még tart, de ha azonnal véget érne, a következmények még akkor is sokáig megmaradnak. A legszegényebb afrikai országoknak további kölcsönökre lesz szükségük az IMF szerint, sokuk ráadásul már most is részt vesz valamelyik nemzetközi programban. Az alacsony és közepes jövedelmű energiaimportőr országoknak egyszerre kell megbirkózniuk a növekvő
energia,
élelmiszer
és műtrágyaárakkal.
A napokban előrelépés történt az Egyesült Államok és Irán között, a tárgyalások során az ellenségeskedő felek megállapodtak a Hormuzi-szoros újranyitásában, ám szombatra ismét kiújultak a harcok a térségben és egyelőre patthelyzet van. A globális piacoknak mindenesetre jót tett a felek közötti látszólagos közeledés, ennek köszönhetően az olajárak érdemben csökkentek.
A nemzetközi egyeztetést követően Andrzej Domanski lengyel pénzügyminiszter kiemelte, szerinte csak korlátozott hatása lesz a válságnak a globális gazdaságra, de csak akkor, ha mielőbb véget ér a konfliktus – számolt be a Financial Times. Az IMF a világgazdaság kilátásait elemezve 0,3 százalékponttal csökkentette a feltörekvő országok gazdasági növekedési előrejelzéseit, a fejlett gazdaságok növekedési előrejelzésén ugyanakkor nem változtatott a valutaalap a konfliktust megelőző prognózisához képest.
A vezérigazgató ugyanakkor megjegyezte, a terhek növekedése nem egyenletesen oszlik meg, az Egyesült Királyság kilátásai például érdemben romlottak.
Az Egyesült Államok képviselői ezzel szemben kedvezőbben értékelik a helyzetet. Szerintük a világ sokkal ellenállóbbá vált a magas kőolajárakkal szemben, köszönhetően annak, hogy a világ sokkal energiahatékonyabbá vált.
A világ vezetői ugyanakkor egyetértettek abban, hogy a globális piaci helyzet továbbra is nagyon törékeny és kiszámíthatatlan marad, a jelenlegi energiaválság pedig tovább növelte a szakadékot a szegények és a gazdagok között.
Németország teljes állami költségvetése a válság sújtotta 2022 óta a legnagyobb hiánnyal zárta a 2025-ös évet, számolt be a DW. A hírt kedden jelentette be a wiesbadeni Szövetségi Statisztikai Hivatal, írta az Ukrinform.
A hatóság adatai szerint a költségvetési hiány elérte a 127,3 milliárd eurót, ami 22,9 milliárddal több, mint egy évvel korábban. Az összes bevétel mintegy 2,081 billió eurót, a kiadások pedig mintegy 2,208 billió eurót tettek ki.
A hiány növekedésének fő oka a szövetségi központ volt – hiánya 34,5 milliárddal nőtt, elérve a 85,4 milliárd eurót. Az ok az adósságfinanszírozás mértéke volt – a Bundeswehr, az infrastruktúra és az éghajlatvédelem számára létrehozott speciális alapokon keresztül, amelyeket teljes egészében hitelekből képeztek. Az önkormányzatok rekordméretű, 31,9 milliárd eurós hiányt könyveltek el: a kiadások 5,6%-kal, míg a bevételek mindössze 4,1%-kal nőttek.
Ugyanakkor a szövetségi tartományoknak és a társadalombiztosítási rendszernek sikerült csökkentenie a hiányát. Az állami hiány 9,5 milliárd euróval 8,7 milliárd euróra csökkent, amelynek háromnegyede Berlin, Hamburg és Bremen városállamoktól származott, míg öt tartomány, köztük Bajorország és Hessen, költségvetési többletet ért el.
A társadalombiztosítási rendszer hiánya 9,2 milliárddal csökkent, és 1,3 milliárd eurót tett ki – a biztosítási járulékok 9%-os növekedése miatt, beleértve az egészségbiztosítási alapba befizetett többletbefizetések növekedését is. Megjegyzendő, hogy a szövetségi központ kiadásainak növekedése a szociális alapok javára nyújtott megnövekedett támogatásoknak és hiteleknek köszönhető. A szövetség 5,3 milliárd eurót különített el a Deutsche Bahnnak saját tőkéjének növelésére, és 3 milliárd eurós hitelt nyújtott számára. A kiadások növekedésének kulcstényezője a katonai beszerzések voltak, amelyek 23,4%-kal, 39 milliárd euróra nőttek. Az állampapírok elszámolási gyakorlatának változása lehetővé tette a kamatkiadások csökkentését 2024-hez képest.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) az iráni háború miatt várhatóan lefelé módosítja idei globális növekedési előrejelzését – közölte kedden Kristalina Georgieva, a szervezet vezérigazgatója, miután előző nap már beszélt a kilátások romlásáról. A konfliktus kitörése előtt az IMF még a prognózis javítását tervezte, az energiaellátási válság azonban alapvetően megváltoztatta az előrejelzést – írja a Bloomberg.
Az Egyesült Államok és Izrael február 28-án indított iráni támadása óta akadoznak az Öböl-térségből érkező energiaszállítmányok. Ez klasszikus negatív kínálati sokkot okozott a piacon. A Brent nyersolaj ára a háború előtti hordónkénti 70 dollárról nagyjából 110 dollárra ugrott. A dízel és a kerozin ára pedig ennél is meredekebben emelkedett.
Georgieva szerint éppen ezért az infláció elleni fellépésnek kell prioritást élveznie.
Az IMF vezetője arra figyelmeztetett, hogy a világ ma jóval kevésbé felkészült egy komolyabb gazdasági visszaesés kezelésére, mint a koronavírus-járvány előtt volt. A pandémia és az ukrajnai háború után a legtöbb kormány gazdaságpolitikai mozgástere beszűkült, miközben az államadósság szintje érdemben nem csökkent. Ezzel párhuzamosan a nagyhatalmi feszültségek megnehezítik a válságkezeléshez elengedhetetlen nemzetközi együttműködést.
Az energiapiaci zavarok mellett a konfliktus a globális műtrágyaellátást is megakasztotta, ami már a nemzetközi élelmezésbiztonságot is fenyegeti. Az ENSZ Világélelmezési Programja (WFP) szerint a háború elhúzódása és a tartósan száz dollár feletti olajár esetén további 45 millió ember nézhet szembe súlyos élelmezési válsággal.
A gazdasági sokk hatásai aszimmetrikusak. A legsebezhetőbb helyzetben a konfliktushoz földrajzilag közelebb lévő, nettó energiaimportőr és szűk költségvetési mozgástérrel rendelkező országok vannak. Különösen igaz ez a Perzsa-öbölből származó energiától erősen függő ázsiai régióra. Több kormány már hatósági árakkal és támogatásokkal próbálja tompítani az energiaárak emelkedésének hatásait. Georgieva azonban óva intett attól, hogy ezek az intézkedések meghaladják az adott országok költségvetési teherbíró képességét.
Az exportkorlátozásokat pedig egyenesen károsnak nevezte.
A jegybankok számára az IMF vezérigazgatója szerint a legfőbb kihívás az infláció letörése és a gazdasági növekedés fenntartása közötti egyensúly megtalálása lesz. Ez éles ellentétben áll a 2020-as koronavírus-válsággal. Akkor a kereslet és a kínálat egyidejű visszaesése miatt a fiskális és a monetáris politikai válaszlépéseket még könnyen össze lehetett hangolni.
Az IMF új makrogazdasági előrejelzései a jövő héten, a szervezet washingtoni tavaszi ülésszakán válnak hivatalossá.
Az iráni konfliktus a világ eddigi legsúlyosabb energiaválságát okozza, ami felgyorsíthatja a megújuló energiaforrások, a nukleáris energia és az elektromobilitás terjedését – mondta a Le Figaro című francia lap keddi számában megjelent interjúban Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) vezérigazgatója.
A török szakember szerint „van ok optimizmusra is”, mert úgy véli, hogy a világ energiarendszereinek felépítése a következő években át fog alakulni. „Ehhez évekre lesz szükség. Nem jelent megoldást a jelenlegi válságra, de az energia geopolitikája gyökeresen fog megváltozni” – fogalmazott Birol, aki szerint egyes technológiák gyorsabban fejlődnek majd, mint mások. „Így lesz a megújulókkal, a nap- és szélenergiával, melyhez a technológia gyorsan telepíthető. Ez nagyon gyorsan, hónapokon belül be fog következni” – fejtette ki a vezérigazgató.
Birol az elektromos autózás további fejlődése mellett az atomenergia reneszánszára is számít, ami a jelenlegi erőművek élettartamának meghosszabbításával és kisebb, moduláris reaktorok üzembe állításával tart valószínűnek.
Fatih Birol szerint azonban a jelenlegi helyzetben a világ országainak a lehető legtakarékosabban kell felhasználniuk az energiát, ahol lehet spórolni kell vele és javítani kell az energiafelhasználás hatékonyságát. A török közgazdász elmondta, hogy abból a szempontból viszont nagyon borúlátó, hogy a világ korábban még soha nem tapasztalt ilyen léptékű zavart az energiaellátási láncokban.
„A jelenlegi válság súlyosabb, mint az 1973-es, az 1979-es és a 2002-es együttvéve” – szögezte le Fatih Birol, aki szerint a március is nehéz volt, de utána még rosszabb, „fekete áprilisra” számít. Mint mondta: a jelenlegi háború a világgazdaság „egyik artériáját szorítja el”, nemcsak a földgáz és a kőolaj, hanem a műtrágya, más petrolkémiai termékek és a hélium útját is elzárja.
Az IEA vezérigazgatója elmondta, hogy ha a tengerszoros egész hónapban zárva marad, akkor ebben a hónapban kétszer annyi kőolaj és finomított kőolajszármazék esik ki a világpiacról, mint márciusban. Miközben Magyarországon a kormány továbbra is biztosítja a védett üzemanyagárakat, addig Németországban – ahogy erről beszámoltunk a hirado.hu oldalán – egyre súlyosabb helyzetbe kerülnek az autósok: húsvétkor már a 3 euró literenkénti árat is meghaladták egyes kutakon az árak.
A legkritikusabb helyzet a Rajna–Majna térségében alakult ki, például Frankfurt környékén. Egyes kutakon húsvétvasárnap a dízel ára 3,16 euró, a benziné 3,03 euró volt literenként. Ez messze meghaladja azt a lélektani határt, amelyet sok autós még elfogadhatónak tart. Bár később az árakat csökkentették, így is 2,6–2,8 euró körül maradtak, ami továbbra is kiemelkedően magas szint.
Ahogy korábban a hirado.hu közölte, „védett árat vezet be a kormány a benzinre és a gázolajra” – jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök március 9-én a Facebook-oldalán közzétett videóban.
A döntés értelmében a benzin literenként legfeljebb 595 forintba, a gázolaj pedig 615 forintba kerülhet a töltőállomásokon.
A kormányfő elmondta: az intézkedéssel a magyar embereket, a mezőgazdászokat és a vállalkozásokat kívánják megvédeni az üzemanyagárak emelkedésétől.
Megfeleződhet az Egyesült Államok negyedéves gazdasági növekedése a folytatódó kormányzati leállás miatt – jelentette ki Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter vasárnap a szövetségi intézmények 40 napja húzódó működési kényszerszünetének hatásairól.
A pénzügyminiszter a CBS televízió vasárnapi politikai magazinműsorában felhívta a figyelmet arra, hogy az első két negyedévben tapasztalt kedvező gazdasági növekedés megtorpanhat, és akár felére eshet, amennyiben tovább tart a kormányzati leállás, aminek gazdasági hatásai napról-napra egyre súlyosabbak.
Scott Bessent emlékeztetett arra, hogy a szövetségi légiirányítók hiánya miatt elrendelt légtér-forgalom csökkentés nem csak az utazókat érinti, hanem a teherjáratokat is, ami az ellátási lánc akadozásához vezet, valamint az ünnepi időszak kezdetekor az áruszállításban is fennakadások lehetne.
A miniszter szerint a kormányzati intézmények újraindításához a kongresszus felsőházában 5 demokrata szenátorra van szükség, aki úgy dönt, hogy megszavazza az átmeneti költségvetést.
Szombati összesítések szerint az Egyesült Államokban már 1000 járatot töröltek és mintegy 5000 késés volt, vasárnap a reggeli órákis több száz járat törlését jelentették be. Az amerikai közlekedési minisztérium péntektől az amerikai légtér forgalmának 10 százalékos csökkentését rendelte el a légiirányítók leterheltségének csökkentése miatt.
A szövetségi hivatalként működő légiirányítás (Federal Aviation Administration) hosszabb ideje munkaerő-hiánnyal küzd, amin rontott a kormányzati leállás. Az alkalmazottak nem kapnak fizetést, így annak érdekében, hogy bevételre tegyenek szert másodállásokat vállalnak. A kormányzati leállás idején a szövetségi alkalmazottak fizetés nélküli kényszerszabadságon vannak, ugyanakkor az olyan folyamatos üzemek esetében, mint a légiirányítás a munka felvétele kötelező.
Adam Schiff demokrata párti szenátor a CBS televízió vasárnapi műsorában megerősítette, hogy egyelőre nincs szándék arra, hogy csatlakozzanak a republikánusokhoz és megszavazzák az átmeneti költségvetést. Azzal érvelt, hogy céljuk a Barack Obama nevéhez fűződő szociális alapú egészségbiztosítási rendszer idén lejáró szabályainak meghosszabbítása, ennek teljesülése nélkül nem szavazzák meg a költségvetést.
Rámutatott arra is, hogy előterjesztettek egy kompromisszumos javaslatot, amely az egészségbiztosítási rendszer kedvezményeit további egy évig meghosszabbítaná, ami időt ad hosszú távú megoldás kidolgozására.
Donald Trump amerikai elnök vasárnap a közösségi médiában közzétett bejegyzésében a Barack Obama elnöksége idején elfogadott egészségbiztosítási törvény (Affordable Care Act) helyett teljesen új ellátási rendszert sürgetett. A hatályban lévő rendszert „a lehető legrosszabbnak” minősíttette, ami rendkívül sokba kerül. Az elnök azt javasolta, hogy a jelenleg egészségbiztosítóknak folyósított szövetségi forrásokat közvetlenül az állampolgárokhoz juttassák el egészségügyi ellátásuk fedezeteként.
Az elmúlt években ritkán látott válság söpör végig az európai cukorpiacon. Az árak hároméves mélyponton járnak, miközben a termelési költségek folyamatosan emelkednek, a klímaváltozás és a betegségek pedig újabb terheket raknak a gazdák és a gyártók vállára. A szakértők szerint, ha a helyzet nem változik, az európai cukoripar válsága további gyárbezárásokhoz és a termelés drasztikus csökkenéséhez vezethet.
Az Európai Bizottság adatai szerint a cukor ára 2024 nyara óta több mint harmadával esett vissza, tonnánként 536 euróra. Az áresés hátterében három tényező áll:
az ukrán export megugrása, amely 2023–2024-ben meghaladta az egymillió tonnát,
a cukorrépa-termelés növekedése
és a fogyasztás mérséklődése Európában.
A piaci szereplők szerint ezek együtt olyan túlkínálatot hoztak létre, amely teljesen felborította a kereslet-kínálat egyensúlyát.
Az iparág szereplői sorra jelentenek be drámai eredményeket: a francia Tereos bevétele 25 százalékkal esett vissza, működési eredménye pedig 79 százalékkal zuhant. A német Südzucker, Európa legnagyobb cukorgyártója 85 százalékos profitcsökkenést jelentett, és akár 200 millió eurós éves veszteséget is kilátásba helyezett. A Cristal Union pedig 62 százalékkal alacsonyabb nyereségről számolt be, és még kedvezőtlenebb piaci környezetre figyelmeztetett.
Csak 2025-ben eddig öt cukorgyár zárta be kapuit Európában, a 2010 óta felszámolt brit üzemekkel együtt már 83 működő gyár maradt a kontinensen.
A gyárak mellett a termelők is egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Az alacsony árak miatt sokan inkább csökkentik a vetésterületet, nehogy veszteségesen kelljen értékesíteniük a répát. A szakértők szerint a termőterület közel 10 százalékkal zsugorodhat idén.
Eközben a költségek folyamatosan emelkednek: a Tereos számításai szerint 2017 óta tonnánként 200 euróval drágult a cukor előállítása, főként a megugró energiaárak, az inputanyagok drágulása és a klímaváltozással összefüggő kockázatok miatt.
A gyártók egy része az uniós szabályozásban látja a gondok forrását: szerintük
a szigorú környezetvédelmi előírások miatt az európai termelők drágábban állítanak elő cukrot,
miközben az EU vámmentesen engedi be a harmadik országokból származó termékeket.
„Ez súlyosan aláássa az európai versenyképességet” – mondta a Cristalco vezetője. Az ukrán import kiemelten érzékeny téma: bár Brüsszel júliustól 80 százalékkal csökkentette a kvótát, a korábbi hónapokban már akkora készletek halmozódtak fel, hogy az árak stabilizálódása egyelőre nem várható.
Lesz kiút a válságból?
A szakértők szerint az áraknak rövid távon mindenképpen emelkedniük kellene ahhoz, hogy az iparág fenntartható maradjon. A Südzucker például a második fél évre mérsékelt áremelkedést valószínűsít, de egyelőre bizonytalan, hogy ez elég lesz-e a veszteségek csökkentéséhez. Hosszabb távon az európai cukoripar válsága több fronton is változtatásokat sürget: hatékonyabb termelést, jobb alkalmazkodást a klímaváltozáshoz, valamint az uniós szabályozás és a kereskedelmi politika jobb összehangolását.
A cégcsődök száma magasabb, mint az elmúlt tíz évben bármikor, munkahelyek százezrei vannak veszélyben Németországban.
Németország gazdaságát komoly csődhullám sújtja. A vállalati fizetésképtelenségek száma több hónapja meredeken emelkedik – számolt be a V4NA Nemzetközi Hírügynökség.
„A gazdasági válság egyre több vállalat létfenntartásába kerül” – mondta Volker Treier, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) külgazdasági ügyekért felelős vezetője és elnökségi tagja a Welt német lapnak nyilatkozva.
A szövetségi statisztikai hivatal 2024-re közel 22 ezer cégcsődöt jelentett, ami közel tíz éve a legmagasabb szám. A hatóság szerint a növekedés mértéke 22,4 százalék, az egy évvel korábbi bő 22 százalékos megugrást követően.
„A vállalatok jelentős problémákkal néznek szembe” – magyarázta Frank Schlein, a Crif pénzügyi információs szolgáltató németországi ügyvezető igazgatója, aki a problémák között említette a megrendelések hiányát, a tartósan gyenge hazai gazdaságot, a magas energia- és személyi költségeket valamint az egyre növekvő bürokratikus terheket.
„Mindent egybevetve, nem csak egy, hanem több párhuzamos válság fennállása a vállalatok pénzügyi instabilitásának növekedéséhez vezet” – mondja Schlein.
A gazdasági kár jelentős. Különösen azért, mert tavaly az átlagot jelentősen meghaladó mértékben nőtt a nagyobb fizetésképtelenségek száma – derül ki a Creditreform elemzéséből. Felmérésében a hitelminősítő mintegy 56 milliárd euróra becsüli a bedőlt követelések veszteségének összegét.
A tanulmányok azt mutatják, hogy a legtöbb esetben a hitelezők nagyrészt üres kézzel maradnak, és az esetek több mint 90 százalékában le kell mondaniuk követeléseik többségéről.
A Creditreform a veszélyeztetett vagy megszűnt munkahelyek számát mintegy 320 ezerre teszi.
Ez a szint utoljára a 2020-as koronavírusos évben volt jellemző.
Iránban a kormányhivatalok zárva tartanak vagy csökkentett nyitvatartással működnek. Az iskolák és főiskolák kizárólag online oktatnak. Az autópályák és a bevásárlóközpontok sötétbe borultak, az ipari üzemek pedig nem kapnak áramot, így a gyártás szinte teljesen leállt.
Annak ellenére, hogy Irán rendelkezik a világ egyik legnagyobb földgáz- és nyersolajkészletével, teljes körű energiaválságban van, ami az évek óta tartó szankcióknak, a rossz gazdálkodásnak, az elöregedő infrastruktúrának, a pazarló fogyasztásnak − és az Izrael által elkövetett célzott támadásoknak − tudható be.
Nagyon súlyos egyensúlytalanságokkal nézünk szembe a gáz, a villamos energia, az energia, a víz, a pénz és a környezetvédelem terén. Mindegyik nagyon könnyen válságba fordulhat − mondta az ország elnöke decemberben a nemzethez intézett, élőben közvetített televíziós beszédében. Bár Irán évek óta küzd infrastruktúrájának problémáival, az elnök figyelmeztetett, hogy most már kritikus ponthoz érkeztek − írja cikkében a The New York Times.
Csaknem egy hétre leállt az ország
Nemrégiben az ország gyakorlatilag majdnem egy teljes hétre leállt, hogy energiát takarítson meg. Miközben az irániak dühöngtek, és az ipari vezetők arra figyelmeztettek, hogy az ezzel járó veszteségek több tízmilliárd dollárra rúgnak, Peszeskján nem tudott mást tenni, mint hogy sajnálkozását fejezte ki.
„Bocsánatot kell kérnünk az emberektől, hogy olyan helyzetbe kerültünk, amelynek a terhét nekik kell viselniük. Ha Isten is úgy akarja, jövőre azon leszünk, hogy ez ne történjen meg” − mondta.
A tisztviselők szerint az ország működéséhez szükséges gázmennyiség hiánya napi körülbelül 350 millió köbmétert tesz ki, és mivel a hőmérséklet csökkent, a kereslet pedig megugrott, így szélsőséges intézkedésekhez kellett folyamodniuk.
A kormány két kemény választási lehetőséggel nézett szembe. Vagy a lakossági gázszolgáltatást szünteti meg, vagy leállítja a villamosenergia-termelő erőművek gázellátását.
Komoly biztonsági kockázatok
Az utóbbit választották, mivel a lakossági egységek gázellátásának elzárása komoly biztonsági kockázatokkal járna, és a legtöbb iráni számára a fűtés hiányát jelentené.
„A kormány politikája az, hogy mindenáron megakadályozza a gáz és a fűtés leállítását a lakásokban” − mondta Sejed Hamid Hosszeini, a kereskedelmi kamara energiaügyi bizottságának tagja egy telefoninterjúban. „Igyekeznek kezelni a válságot, és megfékezni a károkat, mert ez olyan, mint egy puskaporos hordó, amely felrobbanhat és zavargásokat okozhat az egész országban.”
Péntekre 17 erőművet teljesen lekapcsoltak, és a többi is csak részlegesen működött.
A Tavanir, az állami áramszolgáltató vállalat figyelmeztette a termelőket, hogy készüljenek fel a napokig vagy hetekig tartó, széles körű áramkimaradásokra. A hír mind az állami irányítású, mind pedig a magániparágakat mélyrepülésbe taszította.
Mehdi Bosztancsi, az országos szintű, az ipar és a kormány közötti összekötő szerepet betöltő Iparági Koordinációs Tanács vezetője egy Teheránból adott interjúban elmondta, hogy a helyzet katasztrofális, és semmihez sem hasonlítható, amit az ipar valaha is tapasztalt.
Becslései szerint csak a múlt heti veszteségek legalább 30-50 százalékkal csökkenthetik az iráni gyártást, és több tízmilliárd dolláros veszteséget jelenthetnek. Elmondta, hogy bár egyetlen vállalkozást sem kímélt, a kisebb és közepes méretű gyárakat sújtotta a legsúlyosabban.
Nyolc évtizeddel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) megalapítása után a világ országai nagyszabású alkut köthetnek – és kell is kötniük – az IMF irányítási struktúrájának reformja és a felmerülő kihívások kezelése érdekében. A dolgok jelenlegi állása szerint az IMF egyre rosszabb helyzetben van ahhoz, hogy teljesítse a tőle elvárt feladatokat.
A világnak szüksége van egy hatékony Nemzetközi Valutaalapra. A koronavírus-járványt követően az országok hatalmas mértékben eladósodtak, valamint egyre nő az újabb sokkok kockázata a globális felmelegedés és új kórokozók megjelenése miatt. A protekcionizmus (néha biztonsági érdekek mögé bújtatva) erősödik, ami akadályozza a fejlődés hagyományos útjait. Miközben a gazdaságok gyengélkednek, senki sem akarja befogadni azokat a kétségbeesett embereket, akik dzsungeleken átküzdve magukat vagy rozoga, túlzsúfolt csónakokra felmászva próbálnak tisztességes megélhetést találni.
Szükségünk van egy megbízható közvetítőre, aki segít az országoknak abban, hogy kitárgyalják a nemzetközi devizakereskedelem tisztességes szabályait (beleértve legközvetlenebbül a támogatásokra vonatkozó szabályokat), aki felszólítja a szabályszegőket, kritizálja a rossz intézkedéseket, és aki végső hitelezőként lép közbe a bajba jutott országok számára. Sajnos az IMF – vezetőségének és munkatársainak magas szakmai színvonala ellenére – egyre kevésbé alkalmas ezen feladatok ellátására.
A szervezet problémái az anakronisztikus irányítási modelljében rejlenek.
A legtöbb kulcsfontosságú döntést, beleértve az országhiteleket is, az IMF igazgatótanácsa hozza, ahol a G7-ek tagjai bírnak a legtöbb hatalommal.
Az Egyesült Államok de facto vétójoggal rendelkezik, és Japán szavazati súlya is meghaladja Kínáét, miközben utóbbi gazdasága mellett eltörpül Japáné.
India szavazati súlya is jóval kisebb, mint az Egyesült Királyságé vagy Franciaországé, annak ellenére, hogy gazdasága nagyobb és gyorsabban növekszik, mint az utóbbi két országé.
Mivel a világ egykori meghatározó hatalmai nem hajlandók engedni, a gyorsan növekvő feltörekvő gazdaságok alulreprezentáltsága továbbra is fennáll. Ugyanakkor már nem egyértelmű, hogy a régi hatalmak még mindig a globális érdekeket tartják-e szem előtt. A II. világháborút követő években az Egyesült Államokra, mint egyetlen gazdasági szuperhatalomra, lehetett bízni, hogy betartatja a játékszabályokat, és általában véve felülemelkedik a viszályokon. De ahogy nőtt az aggodalma, hogy lehagyják, bíróból játékossá vált. Egykor annak az elképzelésnek a hangoztatója volt, hogy a nyitottság mindenki számára előnyös, de ma már egyre inkább csak a saját feltételei szerint kívánja a nyitottságot megvalósítani.
Az IMF hitelezési döntéseinek minősége is valószínűleg romlik. Amikor a Valutaalap hitelez, természetesen jellemző, hogy a gazdasági nehézségekkel küzdő, jó kapcsolatokkal rendelkező országok könnyebb feltételek mellett több támogatást szereznek. Bár az IMF hitelnyújtását mindig is befolyásolták politikai tényezők, a múltban nagyobb volt az esélye annak, hogy a hitelezés sikeres legyen, mivel az igazgatótanács befolyásos tagjai külső segítséget nyújtottak – gondoljunk például az 1994-es mexikói válságra, ahol az USA jelentős mértékben hozzájárult a mentőcsomaghoz.
Most, hogy a költségvetési források még a G7-ek körében is szűkösek, az IMF-nek egyre inkább kockáztatnia kell saját tőkéjét, ahogy az igazgatótanács nagyhatalmú tagjai, akik kevéssé a saját bőrüket viszik vásárra, a hiteleket a barátaik és szomszédjaik felé irányítják. Ami még rosszabb, hogy ez a különleges bánásmód talán nem is segít a hitelfelvevőkön, akik közül soknak inkább szorosabb pórázra lenne szükségük.
Összefoglalva, az IMF irányítási struktúrája egyre inkább káros hatással lesz a valutaalap tevékenységére.
De vajon nem vezet-e káoszhoz, ha az IMF szavazati súlyait úgy osztják újra, hogy azok a gazdasági hatalom jelenlegi megoszlását tükrözzék? Nem fogja-e blokkolni Kína a G7-hez kötődő országok hitelezését, és fordítva? Nem jobb-e egy nem megfelelően működő irányítás, mint a szervezet abszolút bénultsága?
Talán erre igen a válasz, ezért van az, hogy az országok szavazati súlyát érintő reformnak ki kell terjednie az IMF irányításának alapvető megváltoztatására is.
Az igazgatótanácsnak többé nem kellene szavaznia az operatív döntésekről, beleértve az egyes hitelprogramokat is.
Ehelyett a Valutaalap top menedzsmentjének szabad kezet kellene kapnia a világgazdaság javát szolgáló operatív döntések meghozatalában oly módon, hogy az igazgatótanács csak átfogó iránymutatásokat határoz meg, és rendszeresen megvizsgálja, hogy ezeket az iránymutatásokat betartották-e.
Sőt, az igazgatótanácsnak – a vállalatokhoz hasonlóan – egyfajta irányító testületté (governance board) kellene válnia. Ez azt jelentené, hogy meghatározná a szervezet működési mandátumát, kinevezné és megváltoztatná a menedzsmentet, valamint figyelemmel kísérné a szervezet általános teljesítményét, de nem ellenőrizné a napi döntéseket. Minden operatív döntést depolitizálni kellene. Valójában John Maynard Keynes is ezt szerette volna látni a Valutaalap megalapításakor. Amerika túlzott befolyásától tartva nem rezidens igazgatótanácsot javasolt, ami a korlátozottabb kommunikációs lehetőségek és a gőzhajózás korában egy nem ügyvezető jellegű igazgatótanácsot és felhatalmazott menedzsmentet jelentett.
Ezzel a javaslattal szemben felmerülhet néhány ellenvetés.
Az első az, hogy a gazdaságilag erős országok nem lesznek hajlandók az adófizetőik forrásait a Valutaalaphoz lekötni, hacsak nem gyakorolhatnak teljes ellenőrzést azok felhasználása felett. Pontosan ez az, amit azonban az igazgatótanácsban domináns szereppel bíró országok már most is elvárnak a világ többi részétől.
Egy másik ellenvetés az, hogy a feltörekvő hatalmak, mint Kína, nem biztos, hogy beleegyeznek az IMF szerkezetének megváltoztatásába éppen most, amikor ők maguk is a hatalom megszerzésének küszöbén állnak. Ha azonban ezek az országok nem fogadnak el semmilyen változtatást, akkor a régi hatalmak sem fognak. A legutóbbi, 16. általános kvótafelülvizsgálat alig hozott változást az igazgatótanácsi székek elosztásában. Ugyanez várható, ha a régi és a feltörekvő hatalmak nem kötnek egy nagyszabású alkut.
Végezetül, az országoknak nem tetszene, ha a költségvetési forrásokat a nem választott menedzsment költené el, akik érzéketlenek lennének a világ népeinek szükségletei iránt. A politikai megfontolások továbbra is szerepet fognak játszani. A kormányok által kinevezett igazgatótanácsi tagok fogják kinevezni az IMF felső vezetőit, akiknek a kormányok szakpolitikai helyzetértékelése alapján széleskörű utasításokat fognak adni. A hitelezésre vonatkozó szabályok például enyhébbek lehetnek, ha azt az igazgatótanácsi tagok megfelelőnek tartják. A különbség az, hogy a szabályokat minden országra egységesen fogják alkalmazni. A bajba lévő országok befolyásos barátai továbbra is segíthetnek, de ezt az adott IMF-programon kívül kell majd megtenniük, nem pedig a szabályok megkerülése révén.
Nyolc évtizeddel az IMF megalapítása után a világ köthet – és kell is kötnie – egy nagyszabású alkut az IMF irányítási struktúrájának reformja és a felmerülő kihívások kezelése érdekében.
Ennek alternatívája pedig az lenne, hogy alig történik változás, és így végignézhetjük, ahogy a szervezet eljelentéktelenedik.
