Ukrajnában az otthoni naperőművek már rég túlléptek az egzotikumok határán. Az RBC-Ukrajina szerint csak 2024-ben a naperőmű-kapacitás növekedését 800–850 MW-ra becsülték, és ennek a növekedésnek az egyik mozgatórugója az állami „zöld tarifa” mechanizmusa volt.
Most ebbe a történetbe egy új támogatási elem is bekerül: a kormány megváltoztatta a nap- és szélerőműveket telepítő háztartások kedvezményes hiteleinek mechanizmusát: a kamatkompenzáció helyett az állam hajlandó visszafizetni a hitel egy részét.
„Kedvezmény” kamat helyett: miről döntött a kormány
Az RBC-Ukrajina az Energiaügyi Minisztérium Telegram csatornájára hivatkozva közölte, a Minisztertanács tökéletesítette az állami támogatás nyújtásának eljárását azon magánszemélyek számára, akik megújuló energiatermelő berendezéseket telepítenek otthonukban. A havi kamatkompenzáció helyett az állam mostantól akár a kölcsön tőkeösszegének 30 százalékát is megtéríti.
Az Energiaügyi Minisztérium emlékeztet arra, hogy a tavaly indított hibrid energiaellátó rendszerek kedvezményes hitelprogramja máris népszerűvé vált: a megvalósítás kezdete óta több mint háromezer hitelszerződést kötöttek magánszemélyekkel, több mint egymilliárd hrivnya értékben, a finanszírozott berendezések teljes kapacitása pedig meghaladta a 26 MW-ot.
A minisztérium adatai szerint a program forrásait elsősorban nemzetközi partnerektől és pénzügyi intézményektől szerzik be. Arra számítanak, hogy a kamatkompenzációról a hiteltőke egyszeri „kedvezményére” való áttérés bővíti azon emberek körét, akik megengedhetik maguknak a hibrid rendszereket otthonaikban, és ezáltal erősíti az állam energiabiztonságát az energiainfrastruktúrát ért folyamatos támadások közepette.
Hogyan működik a „zöld tarifa”, és miért fontos még mindig
Ezzel párhuzamosan Ukrajnában továbbra is működik egy másik támogatási eszköz – a „zöld tarifa”. Danilo Kramarenko az RBC-Ukrajnának írt cikkében kifejti, hogy ez egy olyan mechanizmus, amelynek keretében az állam megújuló forrásokból termelt villamos energiát vásárol speciális, a piaci árnál magasabb áron. Ez konkrétan a napelemekből, szélturbinákból és más alternatív berendezésekből származó villamos energiára vonatkozik. Történelmileg az ilyen tarifák koncepciója az 1970-es években jelent meg az Egyesült Államokban, és 2005 és 2015 között vált széles körben elterjedtté, amikor a megfelelő technológiák olcsóbbá váltak. Ukrajnában a „zöld tarifa” 2008 óta van érvényben, és jelenleg mind a jogi személyekre, mind a háztartásokra vonatkozik, de különféle korlátozásokkal. A program 2030-ig érvényes.
A vállalkozások számára nincs kapacitáskorlátozás ebben a mechanizmusban, bár a 150 kW feletti állomásokhoz engedély szükséges. Magánszemélyek esetében a „zöld tarifa” alapján működő otthoni állomás maximális kapacitása 30 kW.
Mennyit fizetnek kilowattonként, és mi változott a díjszabásban?
Az RBC-Ukrajina cikkében megjegyezte, hogy az elmúlt években a „zöld tarifa” feltételei fokozatosan változtak. A 4015-IX. számú törvény elfogadása után az otthoni napelemes állomások tulajdonosainak adóterhe 23%-ra nőtt, a tarifakulcs pedig a 2025-ben üzembe helyezett állomások esetében 0,146 euróról 0,132 euróra csökkent kWh-ként. A 2026–2029-ben üzembe helyezett létesítmények esetében ez az érték még alacsonyabb lesz – 0,119 euró kWh-ként.
A részletes hrivnyaárfolyamokat, emlékeztet a kiadvány, az energia- és közműszektor állami szabályozásáért felelős Nemzeti Bizottság külön határozata szabályozza. 2025-től az állam vásárolja az otthoni állomások áramát – a létesítmény üzembe helyezésének évétől függően –, a legújabb állomások esetében áfa nélkül 5,86 hrivnyára/kWh-ra csökkentett tarifákkal.
A publikáció szerzője ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a fotovoltaikus modulok árának csökkenése segít abban, hogy a beruházások megtérülési ideje a tarifacsökkentés ellenére is megközelítőleg azonos szinten maradjon. Az RBC-Ukrajina becslései szerint az otthoni napelemes állomások átlagosan három-hat év alatt megtérülnek, ezt követően a tulajdonos stabil jövedelemhez jut a felesleges villamos energia értékesítéséből.
Hitelek, tarifák és a kérelmezők sora
A kormány döntése, miszerint a hitelösszeg 30%-át kompenzálják, valójában rárakódik a már meglévő „zöld tarifa” rendszerre. Julia Malovicsko az RBC-Ukrajnáról szóló híradásában megjegyezte, hogy a hibrid rendszerek kedvezményes hitelezése már tömegtermékké vált, és az új megközelítés célja, hogy még elérhetőbbé tegye azt.
Ezzel párhuzamosan, emlékeztet a szerkesztőség, 2025 első hét hónapjában több mint két és fél ezer háztartási naperőművet csatlakoztattak az egyik legnagyobb energiacég, a DTEK elektromos hálózatára, az új szerződések többségét a kijevi régióban kötötték meg. Egy korábbi, a „zöld tarifáról” szóló elemző cikkében az RBC-Ukrajina már felhívta a figyelmet arra, hogy a naperőművek továbbra is az ukránok körében az egyik legnépszerűbb befektetés, és az állami áramvásárlás fix áron érthetővé és kiszámíthatóvá teszi ezeket a projekteket a háztartások számára.
Mit jelent ez a háztartások számára
Ha összeillesztjük a két történetet – a hitelek „kedvezményeiről” és a „zöld tarifáról” szólót –, egységesebb kép bontakozik ki. Egyrészt az állam felajánlja, hogy részben fizeti a telepítés költségeit a hitel egy részének kompenzálásával. Másrészt a felesleges áramot továbbra is speciális tarifán vásárolja 2030-ig, egyértelműen meghatározott díjszabással, az erőmű indulásának évétől függően.
Julia Malovicsko és Danilo Kramarenko az RBC-Ukrajina kiadványnak írt cikkeiben ezeket a megoldásokat egyetlen politika elemeinek tekintik: ösztönözni a háztartásokat nap- és szélerőművek telepítésére, növelni a megújuló energiaforrásokból származó energiatermelés arányát, és megerősíteni az energiarendszer ellenálló képességét, nemcsak nagy erőműveken, hanem országszerte több ezer magánháztetőn és udvaron keresztül is.
