A hajdanán 1600 kutat számláló Privat kútlánc maradék 400 töltőállomását is valószínűleg értékesítik. A valamikor vezető töltőállomás-hálózat a piac harmadát fedte le.
Néhány évvel ezelőttig Ihor Kolomojszkij Privat csoportja vezető szerepet töltött be az ukrán üzemanyagpiacon. Az Ukrnafta vállalat és a Kremencsuk olajfinomító, elvesztése után a kútlánc is omladozni kezdett. Az egykor több mint 1500 kútról mára körülbelül 600 maradt Kolomojszkij csoportjának irányítása alatt, de az elmúlt hónapokban Kolomojszkij üzleti partnere, Mihajlo Kiperman aktívan tárgyal üzletemberekkel, és vizsgálja a megmaradt üzemanyag-üzletág eladásának lehetőségét.
Az Ekonomicsna Pravda forrásai szerint a fő érdeklődő Volodimir Petrenko, az UPG hálózat tulajdonosa, aki kész megvásárolni körülbelül 400 ANP/Aviash benzinkutat. A felek a folyamatot kisebb lépésekkel már el is kezdték: Kijev környékén több mint 30 kutat bérbe is adtak.
Kútlánc: szétesett az oligarcha olajbirodalma
A háború előtt Kolomojszkij Ukrajna egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb oligarchája volt, aki különböző iparágakban rendelkezett részesedésekkel: 2003-ban az általa birtokolt Privat csoport megszerezte az Ukrnafta – az ország legnagyobb olajkitermelőjének – irányítását. Akkoriban azonban az államé volt a társaság 51 százaléka.
Kolomojszkij később elismerte, hogy 2003-tól kezdve havonta 5 millió dollár (összesen 110 millió dollár) kenőpénzt fizetett Leonyid Kucsma akkori elnök vejének, Viktor Pincsuk oligarchának az Ukrnafta irányításáért.
2007-ben Kolomojszkij és partnerei erőszakos módon átvették az Ukrtransznafta irányítását, a vállalat vezetését innentől kezdve évekig a Privat csoport menedzserei végezték.
Az üzleti modell úgy működött, hogy a fő nyereséget az állami Ukrnafta nyersanyagának alacsony áron való kivonása és a Kremencsuk olajfinomítóban történő feldolgozása biztosította. A profit legnagyobb részét a benzinkúthálózaton keresztül vonták ki, amely két évtized alatt az ország legnagyobb hálózatává nőtte ki magát, csúcspontján több mint 1600 kúttal.
Minden megváltozott 2022 őszén, amikor az állam úgy döntött, hogy államosítja az Ukrnaftát és az Ukrtransznaftát, Kolomojszkijt pedig letartóztatták. Az Ukrnafta új vezetője, Szerhij Koreckij azt állította, hogy Kolomojszkij és menedzserei miatt az állam akár 100 milliárd hrivnyát is veszíthetett – így aztán Kolomojszkij előzetes letartóztatásban maradt.
Az oligarcha olajbirodalma szétesett, az államosítás során 537 benzinkutat vett vissza az immár állami Ukrnafta. További 245 kút a Privatbank zálogában volt, és az állami bank valamint Kolomojszkij képviselői közötti jogi viták tárgyát képezte.
Aztán 2024 októberében ezeket a komplexumokat egy aukción a kevéssé ismert Max Energo Resource cég vásárolta meg, azonban az új tulajdonos nem kapott engedélyt az eszközök koncentrációjára.
Jelenleg körülbelül 600, Kolomojszkij üzleti partnerei irányítása alatt álló komplexum működése is leállt az üzemanyag hiánya miatt. A munkavállalók nem kaptak fizetést, pereket indítottak – írja a lap.
Évekig élősködött a csoport az államon, olcsó olajhoz és feldolgozáshoz jutva, a benzinkutak pedig készpénztermelő eszközként szolgáltak. Amikor kivették alólunk a finomítót, képtelenek voltak a piacról megélni.
Napjainkban a talponmaradás, és a legégetőbb tartozások kiegyenlítése érdekében havonta eladnak néhány benzinkutat.
Mennyit is adnak el?
A Privat csoport olajüzletágának kurátora, Mihajlo Kiperman állítólag a megmaradt benzinkutak eladásának lehetőségeit vizsgálja. Többször tárgyalt a belorusz üzemanyag fő importőrének, így a Lukasenka-rezsim nagy támogatójának tartott
Volodimir Petrenko üzletemberrel. Kiperman régóta külföldön tartózkodik, Ukrajnában több büntetőeljárásban is érintett, 400–420 benzinkút eladását fontolgatja, míg körülbelül 200-at a Privat csoport tulajdonában tervez megtartani. A Pravda informátorai szerint Petrenko azonban inkább a bérlés lehetőségét fontolgatja, elsősorban a Kijev-környéki, viszonylag jól menő töltőállomások érdeklik.
A bérleti díj 3-10 ezer dollárig terjedhet, de egy kiemelt helyen lévő töltőállomás havidíja a 25 ezer dollár is elérheti. Ha vásárlásról van szó, akkor egy fővárosi kútért akár 1 millió dollárt is kérhetnek az informátor szerint.
Persze az üzlet teljesen bizonytalan, egyrészt versenyhatóság jóváhagyása sem borítékolható, másrészt maguk a tárgyalópartnerek is kiszámíthatatlanok – teszik hozzá.
