Hosszas vajúdás után sem született meg a várt döntés az olajkitermelés korlátozásának enyhítéséről pénteken, az OPEC+ közös miniszteri monitoring bizottságának éjszakába nyúló online ülésén – közölte a fórum szóvivője Bécsben pénteken.
A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) Szaúd-Arábia vezetésével tárgyaló 13 tagja és az Oroszország körül tömörülő 10 szervezeten kívüli ország képviselői azonban továbbra is bíznak benne, hogy dűlőre tudnak jutni, ezért a csütörtöki és a pénteki ülés után hétfőn is megkísérlik a megállapodást.
A tét nem kicsi, hiszen a világgazdaság pandémia utáni újraindulásának sikerét alapvetően határozza meg a nyersolaj árának alakulása. A Bank of America nemrégen közzétett becslése szerint például az északi-tengeri Brent típusú kőolaj jegyzése jövőre akár 100 dollár fölé is mehet, mivel a kereslet tartósan meghaladja a kínálatot. Ezért kulcsfontosságú lenne a kínálat növelése.
Az elemzők szerint az egekbe szökő olajárak megroppanthatják például a törékeny indiai növekedést, ám az inflációs nyomás fokozódásán keresztül az amerikai és európai alapkamat-emelésekre is hatással lehetnek.
Az OPEC+ ülésén résztvevő 23 ország a kiszivárgó hírek szerint közel volt a megegyezéshez, csupán az Egyesült Arab Emírségek (EAE) egyetértése hiányzott a döntéshez szükséges teljes konszenzushoz. A többi delegáció által elvben elfogadott alku tervezete szerint augusztustól év végéig havonta napi 400 ezer hordóval növelnék a kitermelést, azaz decemberben már napi 2 millió hordó lenne a növekmény. Ezzel egyidejűleg viszont a tavaly – a koronavírusra tekintettel – elhatározott eredetileg napi 10 millió hordós termeléscsökkentésből december végéig a többszöri enyhítést követően megmaradó napi 3,8 millió hordós mínusz kivezetésének határidejét jövő áprilisról 2022 végére tolnák ki.
Abu-Dzabi a termelés növelésével egyetért, azonban a fennmaradó termeléscsökkentés meghosszabbításától elzárkózott. Álláspontja szerint tavaly indokolatlanul alacsonyan határozták meg termelési kapacitását, azaz azt a szintet, amelyhez képest a ráeső termeléscsökkentést ki kell számolni. Ugyan anno ezt elfogadta, de csakis a korlátozás jövő áprilisi kivezetésre tekintettel.
Így aztán előállt az a helyzet, hogy bár minden olajexportáló ország egyetért a termelés növelésével, annak megvalósításáról mégsem tudnak megállapodni. A tudósítások szerint amúgy az oroszok támogatták a leginkább a kínálat bővítését, a szaúdiak viszont a járvány negyedik hullámától tartva jóval óvatosabbak voltak.
Az orosz álláspont mögött főként az a megfontolás rejlik, hogy nem akarják tovább rángatni az oroszlán bajszát, vagyis attól tartanak, hogy a 2019-es napi 13 millió hordós csúcstermeléséhez képest egyelőre napi 2 millió hordóval kevesebb nyersolajat előállító Egyesült Államokban újra fellendül a palaolaj-bányászat, és akkor lőttek a termelői szempontból kedvező áraknak. A folyamat egyébként, ha a vártnál lassabban is, de már megkezdődött, mivel az idén eddig 124 fúrókutat állítottak vissza a termelésbe, így Texasban már 222, az Egyesült Államok többi részén pedig 253 kút működik.
A jelenlegi helyzet kialakulásában a washingtoni politikai változásoknak is szerepük van – mondta a napokban a Royal Bank of Canada (RBC) vezető árupiaci stratégája, Helima Croft a CNBC stúdiójában. A zölddfordulat miatt elbizonytalanodó olajbányász-cégek befektetőik megtartása érdekében inkább osztalékot fizettek, illetve adósságuk csökkentésére törekedtek, a fejlesztéseket pedig mellőzték. Ezért reagálnak lassan a piaci helyzet változására, annak ellenére, hogy elemzők szerint 50 dolláros olajárnál már nyereségesen működhetnének.
