Az uniós vezetők az EU félidős költségvetési felülvizsgálatáról szóló legújabb javaslatot vitatták meg, amely 17 milliárd eurónyi támogatást és 33 milliárd eurónyi költségvetésen kívüli hitelt tartalmazott volna Kijev számára.
Charles Michel, a tanács elnöke legutóbbi költségvetési javaslatában 22,5 milliárd euróról 21 milliárd euróra csökkentette a tagállamoktól kért friss finanszírozás összegét, s ezzel állítólag meg is győzte a főként észak-európaiakból álló „fukar”, a költségvetési fegyelem mellett érvelő államokat.
A kiszivárgott információk szerint a kormányfők kisebb csoportokra oszlottak, hogy kompromisszumot találjanak – ez szinte már hagyomány a brüsszeli késő esti csúcstalálkozókon, a mostani például péntek hajnali 3-kor ért véget.
A politikusok végül abban maradtak, hogy januárban, egy újabb csúcstalálkozón folytatják az ukrán alap és az uniós költségvetés átalakításáról szóló vitát. Mark Rutte holland miniszterelnök közölte: „Intenzíven tárgyaltunk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a legjobb, ha adunk még egy kis időt.”
Az Európai Bizottság új javaslatot dolgozott ki pénteken, miszerint támogatások és kölcsönök formájában nyolcmilliárd eurós pénzügyi támogatást nyújtana Ukrajnának. Mindezt úgy, hogy az EU költségvetése erre nem nyújt fedezetet, ezért az Európai Uniónak is hitelt kell felvennie, hogy pénzt küldjön Ukrajnának.
Az Európai Unió az uniós országok által nyújtott garanciák alapján és az Európai Bizottság legújabb javaslata szerint Ukrajnának hosszú futamidejű kölcsönként legfeljebb 5 milliárd eurót folyósítana. A kamatfizetést az EU az Európai Uniós költségvetésből támogatná.
A fennmaradó összeget, mintegy 3 milliárd eurót azonban már támogatásként biztosítanák – írta meg a Politico.
Az új javaslat azután született, hogy a korábban 9 milliárd euróra tervezett hitelösszegre Németország nem volt hajlandó garanciát nyújtani Ukrajna számára. Berlin azzal érvelt, hogy a támogatások a hitelhez képest alkalmasabbak Kijev – amely egyébként is súlyosan eladósodott – megsegítésére, és példaként hozta fel, hogy Németország nem hitelt, hanem eddig egymilliárd euró támogatást adott Ukrajnának.
Ez az álláspont kérdéseket vetett fel az Ukrajnának korábban már szintén anyagi támogatást nyújtó Olaszországban és Franciaországban, ezért az Európai Bizottság újratárgyalta az ügyet.
Bár még nincs ütemezés, az Európai Bizottság arra törekszik, hogy szeptemberben megkapja az Európai Parlament és az EU-tagországok jóváhagyását, hogy a folyósítás októberben megkezdődhessen.
Mindezt annak ellenére, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nemrég még azzal ostorozta az Európai Uniót, hogy az késlekedik az Ukrajnának szánt pénzküldéssel.
Ennek háttere, hogy az EU vezetői májusban legfeljebb 9 milliárd eurós Ukrajnának küldendő pénzügyi támogatást ígértek Kijevnek. Ebből az összegből eddig az Európai Bizottság egymilliárd euró kölcsönt tudott Ukrajnának folyósítani, mivel az EU költségvetése erre biztosított fedezetet.
Ukrajnában az orosz invázió óta havi 5 milliárd dollár körüli költségvetési hiány keletkezik, ezért az ukrán elnök pénzt vár a nemzetközi adományozóktól, hogy a befolyó pénzekből Ukrajna ki tudja fizetni a nyugdíjakat és a közszféra béreit.
Mindennap többféle módon emlékeztetem az Európai Unió vezetőit, hogy az ukrán nyugdíjasok, a lakóhelyüket elhagyni kényszerülők, a tanáraink és más, a költségvetési kifizetésektől függő emberek nem lehetnek az uniós vezetők határozatlanságának vagy a bürokráciájuk túsza. Az Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatás mesterséges késleltetése vagy bűncselekmény, vagy hiba, és nehéz megmondani, hogy a forró szakaszába lépett háború közepette melyik a rosszabb verzió – mondta Zelenszkij, utalva a 9 milliárd eurós összegből még ezt követően utalásra kerülő 8 milliárd euróra.
Az Európai Bizottság eközben olyan falakba ütközött, hogy miképp tudja finanszírozni azt a 70 százalékos garanciát, amelyre ahhoz van szüksége, hogy forrásokat szerezhessen (hiteleket vehessen fel), mivel saját költségvetése már korábban kimerült.
Nem született megállapodást az Európai Unió 2021 utáni hétéves keretköltségvetéséről az uniós állam- és kormányfők e témában összehívott rendkívüli brüsszeli csúcstalálkozóján – közölte péntek este Charles Michel, az Európai Tanács elnöke.
Az uniós tagországok állam- és kormányfőit tömörítő tanács
elnöke sajtótájékoztatóján elmondta: nagyon keményen dolgoztak azért, hogy
megpróbáljanak közös nevezőre jutni, de pénteken sajnos nem sikerült
megállapodásra jutni. „Azt látjuk, hogy ehhez több időre van szükségünk” – tette
hozzá.
Charles Michel azt mondta, továbbra is minden javaslat és
tagállami elképzelés „az asztalon van.”
A tanács elnöke szerint további informális konzultációkra
lesz szükség ahhoz, hogy egy újabb, szintén rendkívüli EU-csúcs időpontját ki
lehessen tűzni. Hozzátette, biztos abban, hogy az intenzív és a kölcsönös
tiszteleten alapuló párbeszéd folytatásával sikerül megállapodásra jutni.
Szombaton, a brit
EU-tagság megszűnése utáni első napon megkezdődött az átmeneti időszak
Nagy-Britannia és az Európai Unió viszonyrendszerében. Ez várhatóan 11 hónapig
tart, és lejártáig gyakorlatilag semmi nem változik az EU-hoz fűződő kétoldalú
kapcsolatok szabályaiban.
Az alapesetben december 31-ig tartó átmeneti időszakban az
egyik legfontosabb feladat egy átfogó szabadkereskedelmi megállapodás elérése,
amely – legalábbis London szándékai szerint – kiterjedne a szolgáltatások
kereskedelmére is.
Az időszak a Brexit feltételrendszerét rögzítő megállapodás
alapján kétszer egy évre meghosszabbítható, de a Boris Johnson miniszterelnök
vezette konzervatív párti brit kormány erről hallani sem akar, olyannyira nem,
hogy külön törvényben tiltotta meg saját magának és a brit parlamentnek a
hosszabbítás kezdeményezését.
A tét 600 milliárd euró
A szabadkereskedelmi tárgyalások sikerének vagy kudarcának
tétje mindazonáltal meghaladja több
közepes európai gazdaság éves hazai össztermékének (GDP) értékét: az Egyesült
Királyság és az Európai Unió éves kereskedelmi forgalmának értéke meghaladja a
600 milliárd eurót (több mint 200 ezer milliárd forint).
Ennek jelentős része szolgáltatás-kereskedelem – a brit
hazai össztermék (GDP) 80 százalékát a szolgáltatási szektor állítja elő,
hasonlóan más magasan fejlett gazdaságokhoz –, és valószínűleg ez lesz a
legfőbb ütközési pont a jövőbeni kapcsolatrendszerről folytatandó
tárgyalássorozaton.
London ugyanis a Kanadával kötött EU-egyezményhez hasonló,
de annál jóval szélesebb körű, félhivatalos megjelöléssel „Kanada-plusz-plusz-plusz”
szabadkereskedelmi megállapodásra törekszik az Európai Unióval, olyanra,
amelynek hatálya kiterjed a szolgáltatások kereskedelmére is.
Erre mindenekelőtt a londoni Cityben honos nagy pénzügyi
szolgáltató cégeknek lenne szükségük. Ezek a cégek a Brexit-folyamat kezdete
óta tartanak attól, hogy átfogó kétoldalú megállapodás nélkül elveszíthetik
passporting-jogosultságaikat, vagyis az euróövezeti piacokra szóló
szolgáltatásnyújtási engedélyeiket.
Az egyik nagy londoni pénzügyi elemzőház, a Centre for
London becslése szerint, ha London pénzügyi központja elveszíti hozzáférését az
Európai Unió egységes belső piacához, az 70 ezer pénzügyi szolgáltatási
munkahely megszűnéséhez vezethet a Cityben.
A cég szerint ez katasztrófával érne fel, mivel London
teljes önálló exportján belül a pénzügyi és egyéb kapcsolódó szolgáltatások
exportjának értéke eléri az évi 100 milliárd fontot. Ez London önálló gazdasági
egységként lebonyolított teljes exportjának a fele.
Nagy-Britannia nem csemegézheti ki magának az EU-tagsággal járó
előnyöket
Uniós részről azonban többen is megkérdőjelezik, hogy
lehetséges-e – főleg a szombaton kezdődött átmeneti időszak rövid, alig 11
hónapos időszaka alatt – elérni egy olyan szabadkereskedelmi megállapodást,
amely a szolgáltatásokra is kiterjed.
Az Európai Bizottság előző elnöke, Jean-Claude Juncker – aki
a Brexit feltételrendszeréről tartott tárgyalások idején állt a bizottság élén
– a BBC televíziónak nyilatkozva a héten kijelentette: az EU meglepetéssel
értesült arról, hogy brit kormányilletékesek szerint Nagy-Britanniának szabad
hozzáférést kell biztosítani az európai pénzügyi szolgáltatások piacához. „Miért
kellene? Ha Önök nem lesznek részesei a vámuniónak és az egységes belső
piacnak, akkor miért követelik, hogy a londoni Citynek ugyanolyan jogosultságai
legyenek, mint más európai pénzügyi központoknak?” – kérdezte az Európai
Bizottság volt vezetője.
Juncker e kijelentése tükrözi azt a többször is
megfogalmazott uniós alapelvet, hogy Nagy-Britannia nem csemegézheti ki magának
az EU-tagsággal járó előnyöket, miközben immár nem uniós országként nem tesz
eleget a tagsággal járó kötelezettségeknek, nem érvényesíti például az
EU-állampolgárok akadálytalan mozgásának és letelepedésének szabadságjogát.
Elsődleges feltétel az uniós állampolgárok szabad mozgásának
biztosítása
Juncker utódja, Ursula van der Leyen máris jelezte, hogy ha
London valóban átfogó, a közvetlen áruforgalmon túlterjedő szabadkereskedelmi
megállapodást akar, akkor nem lesz tartható az átmeneti időszak lejárta után
tervezett új brit bevándorlási rendszer, amely az unión kívülről érkezőkkel
azonos elbírálás alá venné a Nagy-Britanniában letelepedni kívánó
EU-állampolgárokat.
Az Európai Bizottság jelenlegi elnöke minapi londoni
látogatásán kijelentette: a teljes körű – vagyis a szolgáltatásokra és a
tőkeforgalomra is kiterjedő – szabadkereskedelmi egyezmény feltétele az uniós
állampolgárok szabad mozgásának további biztosítása, vagyis az emberek szabad
mozgása nélkül nem lehetséges a tőke és a szolgáltatások szabad mozgása.
Ursula von der Leyen ezzel valószínűleg meg is adta a
jövőbeni kereskedelmi szabályrendszerről Londonnal tartandó tárgyalások
alaphangját.
Még messze vannak egymástól az álláspontok az Európai Unió következő többéves költségvetését illetően – mondta Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke újságíróknak a Kohézió Barátai csoport kormányfői szintű ülését követően, szombaton a portugáliai Beja városában.
A kormányfő kiemelte: az elmúlt években az európai
gazdaságpolitikát Brüsszelben „elrontották”, és ennek hamarosan látni fogjuk a
nyilvánvaló következményeit. Már arra lehet számítani, hogy ebben az évben az
eurózóna „biztosan elveszíti a növekedési képességét, vagyis megáll” – vélekedett.
Hozzátette: de az övezeten kívül is – Közép-Európát is ideértve – lehetnek
hatásai a korábbi rossz gazdaságpolitikának.
Közölte: bár Magyarország megtette, a legtöbb ország nem
csökkentette az adókat, nem támogatta a versenyt és olyan védelmi
intézkedéseket vezetett be, amelyek rosszak voltak a gazdaságnak. Összességében
az európai gazdaság versenyképessége „világméretekben csökkent, és ennek meg
kell fizetni az árát” – hangsúlyozta.
Orbán Viktor elmondta: a mostani tárgyalás arról szólt, hogy
mit kell tenni annak érdekében, hogy az európai gazdaság ismét növekedési
pályára álljon és visszanyerje a versenyképességét.
Emlékeztetett: éppen most ér véget az előző hétéves
költségvetés, „most egy újat kell megalkotni”, és most arról beszéltek, hogyan
kell ezt megtenni, hogy az az európai gazdaság növekedéséhez, gyarapodásához,
így az emberek jólétéhez vezessen. „A viták elején vagyunk, nagyon messze
vannak még az álláspontok” – fogalmazott.
Úgy látja, elsősorban abban kell egyetértenie a
tagállamoknak, hogy az EU versenyképességének visszaszerzése a legfontosabb.
Ehhez pedig olyan költségvetésre van szükség, amely a lehető legnagyobb
rugalmasságot biztosítja a tagállamoknak, továbbá ösztönözni kell azokat az
országokat, amelyek készen állnak az adók csökkentésére – közölte.
A miniszterelnök azzal kapcsolatban, hogy Nagy-Britannia
EU-tagsága pénteken megszűnt, azt mondta: „a britek kilépése és az, hogy ma
mindenki életben van Nagy-Britanniában, azt mutatja, hogy az Európai Unión
kívül is van élet”.
Orbán Viktor arra a kérdésre, hogy tervezi-e bejelenteni a
Fidesz kilépését az Európai Néppártból, nemmel felelt, hozzátéve: nem tervez
semmilyen bejelentést.
A Kohézió barátai csoport 2005-ben jött létre lengyel
kezdeményezésre, hogy képviselje a kedvezményezett tagországok érdekeit a nettó
befizető országokkal szemben, ráirányítsa a figyelmet
