Az új-zélandi miniszterelnök a régiós feszültség emelkedésére hivatkozva a védelmi kiadások növelését jelentette be hétfőn, hozzátéve: a cél, hogy nyolc éven belül a bruttó hazai termék (GDP) egy százalékáról több mint két százalékra növeljék az erre a célra szánt kiadásokat – írta meg a Reuters.
Sajtótájékoztatóján Christopher Luxon elmondta, a tervek szerint a következő négy évben 12 milliárd új-zélandi dollárt fektetnének a védelmi kapacitások fejlesztésébe annak érdekében, hogy hazája „modern, bevetésre alkalmas erőkkel rendelkezzen a növekvő régiós feszültségek közepette”. Példaként a többi között kiemelte a páncéltörő rakéták és az űrtechnológia fejlesztését.
A kormányfő kiemelte: „vége a nyugalomnak”, amelyet Wellington és szövetségesei mind ez idáig élvezhettek. Figyelmeztetett továbbá, hogy az utóbbi néhány hónap megerősítette, gyökeres változások vannak kibontakozóban mind a hatalomgyakorlás, mind pedig a gazdasági és stratégiai befolyás terén, a térségben pedig nőtt egy esetleges konfliktus veszélye.
Judith Collins védelmi miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy a önmagában a távolság – az interkontinentális ballisztikus rakéták korában – már nem nyújt védelmet Új-Zéland számára, illetve aláhúzta azt is, hogy a védelmi fejlesztéseket nem lehet addig a pillanatig halogatni, amíg sürgős szükség nem lesz rájuk.
„A jelenlegi helyzet nem csupán azt követeli tőlünk, hogy együttműködjünk azon partnereinkkel, akikkel közösek az érdekeink és értékeink, hanem nekünk magunknak is felkészültnek kell lennünk” – szögezte le.
A Borsuk az első harci jármű, amelyet Lengyelországban teljesen nulláról fejlesztettek és gyártottak a lengyel hadsereg számára.
A lengyel védelmi minisztériumban aláírták a végrehajtási szerződést az első 111 Borsuk típusú harci jármű legyártásáról a lengyel hadsereg számára.
A 6,5 milliárd zlotys szerződés 111 jármű szállítását tartalmazza, valamint logisztikai és kiképzési csomagot. A szállítások idén kezdődnek és 2029-ig folytatódnak.
A védelmi miniszter hangsúlyozta, hogy a Borsuk nemcsak Lengyelország számára egyedülálló projekt, hanem exportálható más szövetséges országokba is. Szerinte a Borsuk megrendelései növekedni fognak, a gyártási kapacitásokat is fejleszteni kell.
A lett kormány arról döntött, hogy jelentősen növeli az ország védelmi kiadásait, 2027-től a hazai össztermék (GDP) 5 százalékát fordítja erre a célra.
Andris Spruds lett védelmi miniszter azt mondta, hogy idén a GDP 3,45 százalékát költik védelmi kiadásokra. Ezt a mértéket jövőre 4 százalékra, 2027-től pedig 5 százalékra növelik.
A védelmi miniszter elmondta, hogy a cél elérése érdekében minden minisztériumnak felül kell vizsgálnia kiadásait, a fő beruházási terület a légvédelem, a lőszergyártás és a pilóta nélküli technológiák fejlesztése lesz.
Donald Trump amerikai elnök hivatalba lépése óta többször hangoztatta, hogy az európai NATO-tagországok emeljék a GDP 5 százalékára védelmi kiadásaikat. Az amerikai védelmi miniszter ennél is továbbment. Nem prioritás Európa biztonsága – jelentette ki.
Pete Hegseth szerint az orosz–ukrán háborút csak tárgyalással lehet lezárni, Ukrajna számára pedig a biztonsági garanciákat európai és nem európai csapatoknak kell támogatniuk. Az amerikai védelmi miniszter elmondta, hogy az európai biztonság elsődlegesen a NATO európai tagállamainak felelőssége, ezért Európának kell vállalnia a vezető szerepet Ukrajna jövőbeli támogatásában, Európának kell biztosítania a katonai és humanitárius segélyek többségét.
Emellett a béke kora véget ért a NATO főtitkára szerint. Mark Rutte azt mondta, át kell állni háborús gondolkodásmódra, fel kell készülni arra, ha már nem lesz többé béke.
Lengyelország és Észtország költ GDP-arányosan a legtöbbet a térségben védelmi kiadásokra. A NATO keleti tagállamai soha nem látott ütemben fegyverkeznek.
Szlovákia elnöke „érzelmes pillanatnak” nevezte, amikor júliusban leszálltak országában az első újonnan vásárolt F-16-os vadászgépek. Lengyelország védelmi minisztere mérföldkőnek nevezte az amerikai Apache helikopterek megrendelését. Bukarestben óriásplakátok hirdetik büszkén, hogy az amerikai F-35-ösöket „Romániának építik”. A NATO keleti tagállamai soha nem látott mértékben fegyverkeznek.
A NATO keleti szárnyán manapság nincs hiány izgalomban. A 14 tagállam együttesen olyan szintre növelte védelmi kiadásait Oroszország ukrajnai invázióját követően, amilyenre a kommunizmus bukása óta nem volt példa. Ez csak idén 70 milliárd dollárt tesz ki – számolta ki a Bloomberg.
A katonák még több pénzt akarnak
A repülőgépekre, helikopterekre, harckocsikra és rakétarendszerekre leadott megrendelések azonban rávilágítottak arra, hogy a hidegháború óta legveszélyesebb időszakban milyen sokat kell még tenni ahhoz, hogy felzárkózzanak a NATO-szabványokhoz. Gyakori módszer a blokkban, hogy az Ukrajnába küldött, gyakran még szovjet felszereléseket cserélik le korszerűbb, nyugati technológiákra. Megpróbálják minél gyorsabban kiépíteni a katonai képességeket, amelyeket a legtöbb ország évtizedekig elhanyagolt, mivel a Varsói Szerződés megszűnése és a balkáni háborúk befejeződése után a védelmi kérdések háttérbe szorultak.
Így a régió országai a katonai szövetség legnagyobb pénzköltői gazdaságuk méretéhez képest. Ez azonban még így is csak a töredéke annak, amire szükség lenne – vélik a Bloomberg által megkérdezett katonai vezetők. Ráadásul az új felszerelésekhez megfelelően kiképzett személyzetre is szükség lenne.
Miután húsz évig szinte semmit sem csináltunk ezen a területen, lényegében az első vagy második generációs gépekről egyenesen a negyedik vagy ötödik generációra kell átugrani
– mondta Daniel Zmeko tábornok, a szlovák fegyveres erők vezérkari főnöke. „Ez olyan, mintha egy 386-os processzoros számítógépről a mai legfejlettebb többmagos hálózati megoldásokig kellene eljutnunk” – tette hozzá.
A NATO keleti szárnya költi a legtöbbet
Mindehhez hozzá kell tenni, hogy Európa nyugati része sem jeleskedett a védelmi kiadások növelésében az elmúlt évtizedekben. Donald Trump elnöksége során éles kirohanásokat intézett ezzel kapcsolatban az öreg kontinens vezetőinek címezve.
2021-ben, egy évvel azelőtt, hogy Vlagyimir Putyin megszállta Ukrajnát, a kontinens legnagyobb gazdaságai közül csak az Egyesült Királyság teljesítette a szövetség által kitűzött, a bruttó hazai termék 2 százalékát kitevő célt. A múlt héten, a NATO új vezetőjeként töltött első napján Mark Rutte is sürgette a tagállamokat, hogy teljesítsék vállalásaikat és fejlesszék tovább katonai képességeiket.
A NATO keleti szárnyát először az ösztönözte a katonai kiadások növelésére, amikor Oroszország 2014-ben annektálta a Krímet. A második régiós fegyverkezési hullám az Ukrajna elleni orosz invázió idején következett be.
Észtország az elmúlt 18 hónapban többet költött védelmi célokra, mint a megelőző harminc évben – mondta Magnus-Valdemar Saar, a balti ország védelmi beszerzési ügynökségének vezetője.
Az életszínvonal és az infrastruktúra fontosabb volt
A kritikusok szerint Kelet-Európa csak most hajtja végre azokat a beruházásokat, amelyeknek már akkor meg kellett volna történniük, amikor az első körös NATO-csatlakozás végbement 1999-ben. Ehelyett a nyugati szövetségesekre támaszkodtak, miközben a kormányok a hangsúlyt az életszínvolatat, az infrastruktúrát fejlesztő kiadásokra helyezték át; például a távközlési hálózatok, a közlekedés korszerűsítésére, a lakhatási válság megoldására.
A régiós államok csökkentették védelmi képességeiket, gyakran a töredékére annak, ami a Varsói Szerződés, a NATO kommunista ellenfele idején volt.
Szlovákia például Zmeko szerint mindössze 30 harckocsival rendelkezik, szemben a Csehszlovákiától való 1993-as elszakadáskor meglévő 960 tankkal.
A probléma a kiadások krónikus hiánya – mondta Hanno Pevkur észt védelmi miniszter. Az Oroszországgal közös határon fekvő ország a GDP 3,4 százalékát fordítja védelmi kiadásokra.
A probléma az, hogy az elmúlt harminc évben a GDP egy százalékát fordítottuk védelemre, néhány országban még ennél is kevesebbet – mondta az észt miniszter. „Ez pedig azt jelenti, hogy most az adófizetők terhei meredeken megnőnek” – tette hozzá.
Lengyelország az élen
A régión belül Lengyelország az első helyen áll, kiadásai meghaladják a GDP 4 százalékát. Alig egy hónappal az ukrajnai invázió után a parlament törvényt fogadott el arról, hogy növeli a hadiipari költségvetést, és létrehozott egy külön alapot a költséges beszerzések finanszírozására.
A megrendelések között szerepel több tucat vadászrepülőgép, több mint 1300 harckocsi Dél-Koreából és az Egyesült Államokból, valamint 100 AH-64E Apache harci helikopter a Boeingtől, amely 10 milliárd dolláros összegével az ország eddigi legnagyobb katonai beszerzése. Augusztusban a kormány 1,2 milliárd dolláros megállapodást írt alá a Raytheon Technologies vállalattal a Patriot légvédelmi elemek alkatrészeinek gyártásáról.
Grzegorz Potrzuski dandártábornok, a lengyel szárazföldi erők tüzérségének vezetője szerint az új hardverek beáramlása javította a morált. Véleménye szerint a helyzet olyan, mintha egy Fiat 126-os kisautót hasonlítanánk össze egy Mercedes S-osztályúval. Lengyelországban évtizedek óta nem volt ilyen időszak.
Ha a fegyveres erők fejlődését nézzük, akkor az egyik legerősebb hadsereg leszünk – természetesen Európa ezen részén, de a NATO-ban is – tette hozzá.
Ám az új eszközökhöz új raktárakat kell építeni, új személyzetet kell felvenni és kiképezni.
Lengyelország ígéretet tett arra, hogy 2035-ig több mint kétszeresére, 250 ezerre növeli a hivatásos katonák számát.
A hadsereg mintegy 20 ezer fővel bővült, így 2023 végére a létszám 134 ezerre emelkedett.
Romániában erős nyomás nehezedik a hadvezetésre, hogy a mintegy havi 500 eurónak megfelelő kezdő fizetést megemeljék a hadseregben, hogy a katonai pálya vonzó legyen a jól képzett, megfelelő képeségekkel rendelkező fiatalok számára.
„Nehéz megtanítani egy 40-45 évesnek, hogy hogyan kell használni ezeket az új rendszereket” – mondta Daniel Zmeko.
Ideális esetben találsz egy 18 éves fiatalembert, aki már több száz vagy akár több ezer órát töltött a számítógépek használatával
– tette hozzá. A közeljövőben eldől az is, hogy a régiós fegyverkezési hullám hogyan folytatódik, ugyanis a NATO-tagállamoknak az idén közzé kell tenniük új védelmi terveiket, beleértve a 2044-ig szóló kiadási kötelezettségvállalásokat is.
A közvéleményre is szükség van
Zmeko szerint a kormányok elkötelezettsége mellett szükség van arra is, hogy a közvélemény is melléjük álljon. „Az igazi kérdés az, hogy Európában megvan-e az akarat ehhez” – mondta. „Hajlandó lesz-e meghúzni a nadrágszíjat, és megmondani a polgárainak, hogy a következő néhány évben vagy akár egy évtizedben az életszínvonal nem biztos, hogy javulni fog, mert a biztonságunkat kell előtérbe helyeznünk” – tette hozzá.
A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) frissítette adatbázisát, és így hozzáférhetők a hadi kiadásokra költött összegek 2023-ban. A nemzetközi katonai kiadások az előző évben majdnem 7 százalékkal nőttek, megközelítve a 2000 milliárd dollárt.
A SIPRI összeállításából egyértelműen kiderült, hogy az előző évben a világon a katonai kiadások majdnem 7 százalékkal nőttek, és nagyjából elérik a 2000 milliárd dollárt. Ez az összeg év/év alapon vizsgálva eléri a 2009-es esztendő hasonló értékét, amikor szintén rekordmagasra ugrottak a hadi kiadások. 2023-ban a legtöbbet az USA, Kína és Oroszország költötte.
Érdekes, hogy egyértelműen nőttek a költések Afrikában, a Közel-Keleten, Európában, Ázsiában, Óceániában, Észak- és Dél-Amerikában. 2009 óta tavaly volt az első év, amikor a SIPRI által vizsgált valamennyi földrajzi régióban a korábbiaknál többet szántak fegyverekre.
Döbbenetes szám, 105 százalékos költésnövekedést produkált egyetlen év alatt a Kongói Demokratikus Köztársaság, amelyet szakértők a kormányzat és a vele szemben álló nem állami aktorok, fegyveres csoportok közötti elhúzódó konfliktus számlájára írtak.
Megugró költések
A SIPRI egyik szakértője, aki a katonai kiadásokat és fegyvergyártási programokat vizsgálja, azt mondta a Deutsche Wellének, hogy meglepően magas költéseket láttunk Latin-Amerikában és Afrikában. Hsziao Liang felhívta a figyelmet, hogy például Mexikóban és Salvadorban a kormányzat a hadsereget belső rendteremtésre használja, amikor segítségével akar véget vetni a bandaháborúknak, és leszámolni a szervezett bűnözéssel. Hasonló aggasztó trendek figyelhetők meg egyébként Brazíliában és Ecuadorban is.
Nem is a növekedés maga, ami meglepő, hanem annak mértéke és kiterjedése. Ha tovább tartanak a világban a jelenlegi fegyveres konfliktusok, akkor további erőteljes növekedést fogunk majd látni a következő években is – hangsúlyozta a szakember.
Oroszország, Ukrajna és a NATO
Az Ukrajna ellen 2022 februárjában indított támadást követően Oroszország látványosan növelte a hadiipari költéseit, amelyek 2023-ban az orosz GDP 5,9 százalékát tették ki – ez a legnagyobb ilyen összeg, mióta 1990-ben megszűnt a Szovjetunió. Ugyan az ukrán gazdaság kisebb, mint az orosz, de a háborús terhek miatt az ukrán GDP 37 százalékát fordították katonai kiadásokra. Ez pedig jól mutatja, mennyire egyenlőtlen katonai szinten a küzdelem az orosz–ukrán háborúban, amit némileg ellensúlyoz a nyugati segítség.
Hsziao Liang megjegyezte, tavaly három tagállam kivételével valamennyi NATO-ország növelte katonai kiadásait, és a 31 tag közül 11 fordította a GDP-je 2 százalékát vagy annál is többet fegyverzet vásárlásra, ami a hidegháború vége óta nem történt meg. Azzal pedig, hogy Finnország és Svédország is teljes jogú tagja lett a katonai szövetségnek, valószínűleg a költések is emelkedni fognak.
Regionális konfliktusok és modernizáció a kínai költések mögött
A formálódó esetleges konfliktus Kína és Tajvan között is hajtotta a kiadások emelkedését 2023-ban. Peking az előző évhez képest 6 százalékkal növelte katonai kiadásait, és költött el a haderőre 296 milliárd dollárt, amely önmagában a fele az Ázsiában és Óceániában hadi kiadásokra fordított összegnek. A szakértő szerint leginkább a kínai Népi Felszabadítási Hadsereg támadóképességeit erősítették.
Érdekes, hogy Kína esetében – megszakítás nélkül – 29 éve folyik a hadsereg támadóképességeinek javítása, és ez azt eredményezte, hogy Japán, Tajvan és India is szükségét érzi hadereje fejlesztésének. 2023-ban Japán és Tajvan is 11 százalékkal növelte a hadseregre költött összeget, előbbi 50, utóbbi 16 és fél milliárd dollárt szánt erre.
Európa esetében egyértelműen látszanak az Oroszország jelentette biztonsági fenyegetések nyomán emelkedő költések. Az európai országok közül a lengyelek szánták a legtöbb pénzt a katonai modernizációra, hiszen 2022-höz képest 75 százalékkal nőttek a katonai kiadások náluk, és ez 31 és fél milliárd dollárnak felelt meg.
A Közel-Keleten Irán 10 milliárd dollárt fordított fegyverek vásárlására, ezzel a negyedik legnagyobb összeget elköltő állam lett a régióban.
Ismét a katonai biztonság kerül az előtérbe
A SIPRI egy másik szakértője, Niklas Schörnig szerint ismét olyan korban élünk, amikor a katonai biztonság kérdése kerül sokfelé a fókuszba. Elég, ha csak a szomszédunkban zajló orosz–ukrán konfliktusra gondolunk, vagy a nemrégiben Izrael és Irán között lezajlott csörtét idézzük fel. Ez pedig jól mutatja, mennyire drága az esetleges védekezés, mint ahogy a katonai támadás is. Elég ha csak azokra a drónokra gondolunk, amelyet Teherán leszállított Moszkvának, vagy amelyeket Izrael ellen használt.
Schörnig szerint az olyan konfliktusok, mint az orosz–ukrán háború, azt bizonyítják, hogy a korábbi időszak leszerelési kezdeményezései mára véget értek. Jelenleg ismét beindult az ellenőrizhetetlen fegyverkezési spirál, mert az elmúlt évtizedekben kötött fegyverzetkorlátozási megállapodások elégtelenek, illetve nincsenek hatályban. Ezt pedig úgy lehet megakadályozni, ha az érintett országok visszatérnek az ellenőrzött fegyverkezéshez, azaz megállapodnak, hogy egy bizonyos szint fölött már nem fegyverkeznek.
A SIPRI szakértői úgy vélik, hogy az elmúlt évben kipattant fegyveres válságok csak hajtani fogják a fegyverkezést. Az izraeli válaszcsapás Gázában egyértelműen dobott a régiót uraló feszültségen, ami oda vezetett, hogy tavaly tíz éve a legmagasabb hadi költést rögzítették. Összességében 9 százalékkal emelkedett, és elérte a 200 milliárd dollárt, ebből Izraelre éves szinten 24 százalékos növekedés esett, ami költésben 27 és fél milliárd dollárt tett ki. Ezzel Szaúd-Arábia mögött a második helyre került a Zsidó Állam.
2023 kilenc hónapja alatt Ukrajna több német gyártmányú fegyvert vásárolt, mint az elmúlt évben. A német fegyverimport összértéke elérte a 3,3 milliárd eurót. A hírt a Spiegel közölte.
A német Gazdasági Minisztérium adatai szerint az idei év első három negyedévében a szövetségi kormány 3,3 milliárd euró értékben engedélyezte katonai felszerelés exportját Ukrajnába, amellyel Kijev a legnagyobb német fegyvervásárló.
„A fegyverexport volumene egyértelműen tükrözi a németek változatlan támogatását, amely ellenzi az orosz agressziót” – mondta a Gazdasági Minisztérium államtitkára.
Az ukrán parlament szerdán jóváhagyta Rusztem Umerov védelmi miniszter kinevezését, aki többek között arról is beszámolt, hogy a védelmi költségvetés a GDP egyharmadát elviszi. Felhívta a figyelmet arra is, hogy komoly összegre van szükség a háború folytatásához.
Az Oroszországgal vívott teljes körű háború alatt óriási felelősség a védelmi intézmény vezetése – mondta Denisz Smihal ukrán miniszterelnök Umerov kinevezése kapcsán, s hozzátette, arra számítanak, hogy az új miniszter gyorsan hozzálát feladataihoz, és folytatja a védelmi rendszer reformját.
A 41 éves Umerov 2022 szeptembere óta az ukrajnai Állami Vagyonalapot vezette, és jelentős szerepet játszott kényes háborús tárgyalásokon is, mint például az ENSZ és Törökország közvetítésével megkötött fekete-tengeri gabonaszállítási megállapodás.
„Új, az eddigieknél is fontosabb kihívások várnak ránk. A lehető leghatékonyabban kell működnünk, mert minden órányi késlekedés védelmezőink életébe kerül” – írta a Facebookra feltöltött bejegyzésében, amelyben köszönetét fejezte ki támogatóinak.
A védelmi költségvetés a GDP harmadát teszi ki, ami bármely ország gazdasága számára óriási szám. Csak az idei év végéig további 250 milliárd hrivnyára lesz szükség a katonák juttatásaihoz. És ezek a kiadások napról napra gyarapodnak – emelte ki a Legfelső Tanácsban mondott beszédében Umerov, akit a liga.net helyi hírportál idézett.
Mint mondta, 2021-hez képest majdnem hatszorosára nőttek a védelmi és biztonsági kiadások, míg az ukrán fegyveres erőkre fordított összeg a tízszeresére.
Hangsúlyozta, hogy míg az állami kiadások összesen 3 billió hrivnyát tesznek ki, addig a hadikiadások 1,6 billiót. Mindemellett Ukrajna költségvetési bevételei nem haladják meg az 1,4 billiót. Umerov hozzátette, hogy további több mint 1,5 billió hrivnyára van szükség a küzdelem folytatásához.
Az ukrán költségvetés az idén rekordnagyságú, 38 milliárd dolláros hiánnyal számol. Volodimir Zelenszkij reményét fejezte ki, hogy a Nyugat segít fedezni ezeket a kiadásokat.
A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) júniusi becslése szerint az orosz hadsereg költségvetése 2023-ban 6600 milliárd rubel. Ez az orosz GDP közel 4,4 százalékának felel meg. 2021-ben – az ukrajnai invázió előtt – ez az arány még csak 3,6 volt – írja a brit védelmi minisztérium a napi hírszerzési jelentésében.
Az, hogy pontosan mennyit költ el hadi kiadásokra az orosz állam továbbra sem ismert – a hadsereg költségvetése ugyanis titkosított. Becslések szerint az orosz állam a teljes éves költségvetés 22 százalékát fordítja a hadseregre – írja a jelentés.
Bár a védelmi kiadásoknak csak egy részét fordítja Oroszország az ukrajnai invázió finanszírozására, a növekedésük jelezheti, hogy mennyibe kerül a háború az országnak.
"We want to see OPEC cut the price of oil and that will automatically stop the tragedy that's taking place in Ukraine. It's a crazy war, and we want to stop it. One way to stop it quickly is for OPEC to stop making so much money and to drop the price… https://t.co/fKeZiJqOBfpic.twitter.com/7Y6zVUbtjr
Az ukrajnai háború miatt megduplázódott az európai fegyverimport, miközben Ukrajna a globális fegyverexport harmadik legnagyobb célországává vált 2022-ben – írta hétfőn közzétett éves jelentésében a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI).
Az európai fegyverimport egy év alatt 93 százalékkal nőtt, ami egyebek között annak köszönhető, hogy több európai államban – például Lengyelországban és Norvégiában – emelkedtek a védelmi kiadások – írta a SIPRI.
„Az invázió jelentősen megnövelte a fegyverek iránti keresletet Európában, és ez még nem a vége, mert az import minden valószínűség szerint tovább emelkedik az európai országokban” – hangsúlyozta Pieter Wezeman, a jelentés egyik szerzője.
Ukrajna, amely egészen tavalyig elhanyagolható mennyiségben importált fegyvert, 2022-ben a globális fegyverexport harmadik legnagyobb célországává vált Katar és India mögött. A szállítmányok fő forrásai a nyugati országok voltak.
A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet szerint az európai fegyverimport 31, míg a globális 8 százaléka irányult Ukrajnába. Az ukrán import – a nyugati adományokat beleértve – több mint hatvanszorosára nőtt 2022-ben. Szakértők szerint a globális fegyverkereskedelem volumene éves szinten meghaladta a százmilliárd dollárt.
Az elmúlt öt évben (2018–2022) 47 százalékkal nőtt az európai fegyverimport az azt megelőző öt évhez képest, miközben a világpiacon ez idő alatt öt százalékos csökkenést mértek.
Európát leszámítva minden kontinensen jelentősen csökkent a fegyverimport az elmúlt öt évben. Az elsődleges piacnak számító Afrikában negyven, az amerikai kontinensen húsz, Ázsiában hét, a Közel-Keleten pedig kilenc százalékkal volt kisebb a behozatal.
A 2018 és 2022 közötti időszakban az Egyesült Államok (40 százalék), Oroszország (16 százalék), Franciaország (11 százalék), Kína (5 százalék) és Németország (4 százalék) volt az öt legnagyobb fegyverexportőr – tette hozzá a SIPRI.
A katonai erőviszony mélyreható átrendeződéséhez vezethet az ukrajnai háború. Két állam kerülhet az európai élvonalba: a NATO-tag Lengyelország és a NATO-ba igyekvő Ukrajna. Kettőjük fegyveres ereje az európai NATO-tagok között domináns helyzetbe hozza őket. Ez kiváltképpen igaz, ha az eddigi első helyezettet, Törökországot megbízhatatlan szövetségi politikája, Putyin Oroszországához való, megengedhetetlen mértékűnek tartott közelsége miatt nem számítjuk az európai NATO-szárny vezető erejének.
Ezt a folyamatot, Kelet- és Kelet-Közép-Európa előretörését – igaz, a lengyelekénél jóval kisebb mértékben – a többi térségbeli, zömmel a szovjet idők Varsói Szerződéséhez tartozó államok relatív katonai erejének növekedése, fegyverbeszerzéseik minőségileg új szakaszba lépése is alátámasztja.
A NATO-tagok arányosan 2020-ban költötték a legtöbbet védelemre, átlagosan a GDP-jük 2,72 százalékát.
Tavaly ez visszacsúszott 2,62 százalékra, az idei évre 2,57 százalékot várnak. Magyarország az idén – az előrejelzések szerint – a GDP-je mintegy 1,55 százalékát fordítja védelmi kiadásokra, ezzel a NATO-országok középmezőnyében van.
Varsó és kiváltképpen Kijev nagymértékű katonai megerősödése azonban nem arat osztatlan sikert egyes környező államokban, amelyekben a folyamat kapcsán kettős érzések ébrednek, egyfelől örülnek az erőgyarapodásnak, másfelől feltámad a gyanakvás, a bizalmatlanság is. Ez utóbbira alaposan rájátszik a moszkvai propaganda, rendszeresen emlegetve az Ukrajnával szembeni állítólagos lengyel, magyar és román területi igényeket, amelyeket mindhárom ország kormánya határozottan cáfol.
Az erőátcsoportosítás folyamata követhető, ha szemügyre vesszük Európa keleti régiós államainak katonai kiadásait, hadseregét és természetesen a gazdasági-politikai hátteret. A történések iránya leginkább a visegrádi négyek viselkedésében mérhető le. Lengyelország nem hivatalosan a csoport vezetőjének tekinti magát. Ezt az alapadatok is kifejezik, hiszen a lengyel hadsereg jóval erősebb, mint a V4 többi három tagja együttvéve.
Ugyanakkor vannak a folyamatnak hátulütői is. Az új NATO-tagok (a régi Varsói Szerződés részvevői) megtartották a csaknem egységes szovjet-orosz fegyverzetet, körükben az együttműködés egyszerűbben, simábban ment. Most, hogy mind a légierőben (F–16, F–35, JAS 39 Gripen, Rafale), mind a szárazföldi nehézfegyverzetben (PzH 2000, Caesar, 152 és 155mm-es SpGH Zuzana, M109, AHS Krab, Atmos 2000, HIMARS 227mm) jó néhány nyugati és dél-koreai fegyverrendszer szerepel, nem lesz könnyebb az együttműködés, noha például a 155 mm-es nehéz tarackok osztott lőszerutánpótlása egyszerűbb, mert több nyugati típus is képes ugyanazt a lőszert használni.
A sokfajta fegyverrendszer többféle infrastruktúra-kiszolgáló rendszert igényel.
Ukrajnában például „túltolták a biciklit”, akár napi 300 lövést is leadva, a nyugati szövetségi rendszer legjobbnak tartott, 155 mm-es önjáró tarackjából, a német PzH 2000-esből.
Ennek eredménye: a legtöbb ilyen fegyver (csaknem 20 van az ukrán hadsereg hadrendjében) sürgős szervizre szorul. A lengyelek ígérték, de nem tudtak vele megbirkózni, ezért a szlovákok vették át tőlük a német nehéz tarackok szervizelését, helyreállítását.
