A világkörüli turnéját május 10-én Stockholmban elindító Beyoncé részben felelős az infláció májusi emelkedéséért az országban – írja a Politico az egyik nagy skandináv bank vezető közgazdásza alapján.
A havi infláció 0,3 százalékponttal nőtt Svédországban áprilisról májusra – derül ki a svéd statisztikai hivatal szerdán közzétett adataiból. Az emelkedés pedig részben az „áruk és szolgáltatások széles körének, például a szállodai és éttermi látogatások”, valamint a „szabadidős szolgáltatások”, köztük a koncertjegy-eladások növekedésének volt köszönhető.
Michael Grahn, a Danske Bank svédországi vezető közgazdásza szerint részben Beyoncénak a svéd fővárosban tartott két koncertje is felelős ezért. „Úgy tűnik, hogy részben Beyoncé svédországi fellépései élénkítették fel a májusi inflációt, hogy mennyire, az bizonytalan, de valószínűleg a 0,3 százalékpontos növekedésből 0,2 pontot a szállodák/éttermek képviseltek – mondta Grahn. – Arra számítunk, hogy ez a meglepetésszerű felívelés júniusban megfordul, ahogy a szállodák és a koncertjegyek árai visszaállnak a normális szintre.”
A közgazdászt később a Financial Times idézte, példátlannak és „egészen elképesztőnek” minősítve az eseményt. Bár a nagy kulturális és sportesemények pillanatnyi kiugrást okozhatnak a helyi szállodai és éttermi árakban, ritkán befolyásolják az országos inflációs számokat.
Párizsban például májusban 4,3 százalékkal emelkedtek a szállodai árak, mivel a francia fővárosban rendezték meg a Roland-Garros teniszbajnokságot, no meg egy Beyoncé-koncertet, május 26-án.
Demonstrations in front of the government headquarters in Buenos Aires and several cities in Argentina yesterday against the rising cost of living, the government and the agreement reached with the IMF. Inflation exceeds 60% in the country. pic.twitter.com/uZTXKBoLcK
Idén májusban Ukrajnában 7,4 ponttal 92 pontra nőtt a fogyasztói hangulatindex, és javult a jelenlegi helyzet megítélése és a gazdasági fejlődéssel kapcsolatos várakozások – számolt be szerdán az rbc.ua hírportál az Info Sapiens cég havi felmérésének adataira hivatkozva.
A kutatás eredményei szerint májusban a munkanélküliség várható dinamikájának mutatója 2 ponttal 120,8 pontra csökkent, az inflációs várakozások indexe 1,9 ponttal nőtt és elérte a 173,9 pontot. Az inflációs várakozások 3,7 ponttal nőttek 131,9 pontra.
„Májusban mind a fogyasztói hangulatindex, mind a jelenlegi helyzet és a gazdasági várakozások mutatói pozitív dinamikát mutattak. A személyes anyagi helyzet megítélésében és a nagybevásárlások célszerűségének megítélésében javulást tapasztalunk. Emellett Ukrajna lakossága pozitívabb gazdasági várakozásokkal rendelkezik saját pénzügyi helyzetével és a gazdaság fejlődésével kapcsolatban az elkövetkező 5 évre kivetítve összességében pozitív tendencia figyelhető meg, amelynek stabilitása jelentősen függ Ukrajna helyzetének közeljövőbeni alakulásától” – magyarázták az Info Sapiens elemzői.
Az ukrajnai fogyasztói hangulatindexet az ország háztartásainak mintavételes felmérése alapján határozzák meg. A kutatás során ezer 16 év feletti személyt kérdeznek meg. Az indexértékek 0 és 200 között változhatnak. Az érték 200, ha minden állampolgár pozitívan értékeli a gazdasági helyzetet. Az index 100, ha a pozitív és negatív értékelések aránya azonos. A 100-nál kisebb indexérték azt jelenti, hogy a társadalomban a negatív várakozások uralkodnak.
Az orosz jegybank 4,5 és 6,5 százalék közé saccolja az idei infláció mértékét, miközben Kijevben a tavalyi első negyedévhez mért zuhanás ellenére optimisták, mivel az évvégi számokhoz képest 2,4 százalékos javulást regisztráltak.
Minimálisan gyorsult az éves szintű infláció Oroszországban májusban, miután áprilisban 2020 februárja óta a legalacsonyabb szintre került részben a tavalyi magas bázis miatt, de így is már a harmadik egymást követő hónapban állt a jegybanki 4 százalékos inflációs cél alatt.
A statisztikai hivatal azt közölte, hogy májusban az éves infláció 2,5 százalék volt, meghaladta az áprilisi 2,3 százalékot és felülmúlta az elemzői várakozások átlagában szerepelt 2,4 százalékot. Tavaly májusban 17,1 százalékos inflációt mértek Oroszországban. Az orosz jegybank múlt heti kamatdöntő ülése után megerősítette a 4,5-6,5 százalékos idei éves átlagos inflációra vonatkozó becslését, míg a gazdaságfejlesztési minisztérium továbbra is 5,3 százalékkal számol.
Ukrajna hazai összterméke (GDP) 10,5 százalékkal csökkent az idén az első negyedévben éves összevetésben, a gazdasági teljesítmény visszaesése kisebb volt a vártnál. Julia Sviridenko ukrán gazdasági miniszter azt mondta: nagyobb, 14 százalékos éves gazdasági visszaesésre számított, és jelezte, hogy a GDP 2,4 százalékkal nőtt az idei első negyedévben a tavalyi utolsó negyedévvel összevetve.
Ukrajna GDP-je 29,1 százalékkal csökkent tavaly. A gazdasági minisztérium március elején 1 százalékra fogta vissza az ország idei GDP-növekedésére vonatkozó előrejelzését a korábban várt 3,2 százalékos bővülésről. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) áprilisban közölt legfrissebb előrejelzésében az szerepelt, hogy Ukrajna GDP-je idén 3 százalékkal csökken, a Világbank viszont 0,5 százalékos növekedést vár.
Demonstrations in front of the government headquarters in Buenos Aires and several cities in Argentina yesterday against the rising cost of living, the government and the agreement reached with the IMF. Inflation exceeds 60% in the country. pic.twitter.com/uZTXKBoLcK
Közel 10 éve került gyengülő trendbe a török fizetőeszköz, ezen belül voltak rövidebb stabil időszakok, és voltak hevesebb zuhanások is az árfolyamban. A most lezajlott elnökválasztás előtt nagyjából egy hónapra stabilizálták az árfolyamot, a CNN szerint ez csak úgy volt lehetséges, hogy a török jegybank devizatartalékait elégetve vásárolta a lírát.
Elengedték
Az árfolyam 21,50 volt az euróhoz képest, azonban az elnökválasztás eredményének kihirdetése után rögtön gyengülni kezdett, ami egyrészt azt mutatja, hogy az árfolyam tartását abbahagyták, a lírát levették a lélegeztetőgépről, politikai okból nem kellett már tartani az árfolyamot, de nem is lehetett volna sokáig, mert hamar kifogytak volna a török devizatartalékok.
Euró/török líra, egy hónap
Az árfolyam nagyjából egy hét alatt eurónként 23 líráig módosult, azonban kedden délután szabadesésbe váltott, szabadesésbe váltott, és csak az eurónkénti 25 lírás szint közelében fékeződött a zuhanás üteme. Az év eleji kezdőértékhez képest összesen már 25 százalékos a gyengülés, az elmúlt nagyjából 10 évben pedig tizedére csökkent a török deviza értéke.
Csak az elnöknek jött be
Ez mutatja, hogy az elmúlt 10 évben olyan gazdaságpolitika volt érvényben, amely a gazdasági növekedést akarta mindenáron erőltetni, ezért fedezetlen pénzkibocsátás zajlott, folyamatosan nagy és finanszírozhatatlan költségvetési hiánnyal, a fizetési mérleg felbomlásával és magas inflációval, még azokban az években is, amikor a fejlett világ a túl alacsony infláció miatt aggódott.
A gazdaságpolitika része volt az is, hogy a jegybanknak nem engedték, hogy kamatemeléssel hűtse az inflációt és árfolyamzuhanást: a 85 százalékon tetőző infláció mellett egyszámjegyű jegybanki alapkamat volt érvényben. Az immár 20 éve először miniszterelnökként, majd elnökként hatalmon lévő Recep Tayyip Erdogan számára kifizetődő volt a gazdaságpolitika, hisz hatalmát meg tudta tartani újabb 5 évre.
A gazdaság azonban csak elméletben növekedett, a valóságban a török jövedelmek euróban nagyot csökkentek 10 év alatt. Míg a múlt évtized közepén még egy lényegében egy szinten volt a magyar és a török nettó átlagbér, nálunk az adat most már 1000 euró fölött van, míg a török szint a 450 eurót sem éri el.
Új emberek, új gazdaságpolitika
Az eddigi gazdaságpolitika tovább nem tartható fenn, és ezzel úgy tűnik, az elnök is tisztában van, a felálló kormány összetétele is változásokat vetít előre. A pénzügyminiszter Mehmet Simsek lett, aki korábban miniszterelnök-helyettesi posztot is betöltött már, a külföldi befektetők körében jó hírnévnek örvend, és most meg is hirdette, hogy a gazdaságpolitikának vissza kell térnie a racionális alapokra.
Egyúttal új jegybankelnök is érkezik Hafize Gaye Erkan személyében, akinek komoly amerikai munkatapasztalatai vannak. Erdogan elnök most az észszerűbb gazdaságpolitika felé igyekszik fordulni, ennek során szeretnék, ha a külföldi befektetők bizalma is visszatérne. A líra zuhanása valószínűleg az új gazdaságpolitika fájdalmas, de elengedhetetlen része: hagyni kell, hogy megtalálja egyensúlyi árfolyamát, ahol az érvényben lévő tőkekorlátozások is feloldhatók.
Nehéz feladat, lesz-e kitartás?
Ezt követően elkerülhetetlen az államháztartás egyensúlyba hozatala, és ez az, ami már nehezebb, ráadásul időigényes, amíg a jelenlegi helyzetből stabilizálódni tud a gazdaság, lecsökken az infláció, és megáll a líra értékvesztése. A múltban is előfordult már, hogy Erdogan meghirdette a stabil, hagyományos gazdaságpolitikát, de aztán elfordult tőle.
A befektetők ezért most óvatosak, szeretnék látni, hogy ezúttal tartósabb lesz az új irányvonal. Az első, látványos lépés a líra árfolyamának szabadon engedése, és ez a sokáig tartó, a gazdaság fundamentumainak és a piaci erőknek ellentmondó jegybanki árfolyamerősítés után érthető, hogy nagy robajjal zajlik.
Demonstrations in front of the government headquarters in Buenos Aires and several cities in Argentina yesterday against the rising cost of living, the government and the agreement reached with the IMF. Inflation exceeds 60% in the country. pic.twitter.com/uZTXKBoLcK
Úgy tűnik, egyelőre csak a könnyebb feladaton van túl az újjáválasztott török elnök, akinek most minden mozdulatát lélegzet-visszafojtva várják az elemzők. A fő kérdés, hogy hoz-e fordulatot a gazdaságpolitikájában és így megnyugvást az újabb győzelem vagy kitart eddigi, országát lassan csődbe vivő, ám választásokat nyerő politika mellett.
9 százalék – ennyit zuhant idén a török líra a dollárral szemben. A visszaesés folyamatos, ám volt két jól érzékelhető megugrás is: először, amikor Törökországban az elnökválasztás első fordulója után kiderült, szükség lesz második fordulóra, másodszor, amikor a hétvégén kiderült: újabb öt évig Recep Tayyip Erdogan lesz az ország vezetője.
Az első visszaesés könnyen megmagyarázható azzal, hogy a befektetők nem szeretik a bizonytalanságokat: márpedig akkor Erdogan 49,5 százalékával szemben az egyesült ellenzék vezetője Kemal Kilicdaroglu 45 százalékot szerzett, azaz senki nem tudhatta biztosra, ki nyeri a második fordulót.
Ami a mostani visszaesést illeti, az már más tészta, itt már Erdogan gazdaságpolitikája a hunyó. Hogy miért? A török elnök az elmúlt időszakban egyértelműen az unortodox gazdaságpolitikát folytatott, a befektetők pedig attól félnek, hogy az újabb ötéves mandátummal a zsebében, ez nem fog változni. „Csak a legoptimistábbak gondolják úgy, hogy Erdogan annyira stabilnak gondolja a helyzetét, hogy visszatér a hagyományos gazdaságpolitikához” – mondta a CNN-nek Hasnain Malik, a Tellimer tőkepiaci szakértője.
Milyen az erdogani unortodoxia?
Nézzük az alapokat: Törökország regionális nagyhatalom, a G20-csoport tagja, gazdasága diverzifikált, és Isztambul a régió egyik pénzügyi központja. Ezt nézve azt mondhatnánk, minden adott ahhoz, hogy egy prosperáló gazdaságot működtessen a 85 milliós államot vezető Erdogan, ám az elmúlt éveket nézve ez finoman szólva se jött össze. Pedig jól indult, hiszen jelentős állami támogatással (avagy pénzszórással) komoly gazdasági növekedést sikerült elérnie az elnöknek a kezdeti években, amiből rengeteg vállalkozó tudott profitálni, ugyanúgy, ahogy a városokba özönlő vidékiek is, akik számára több munkalehetőség nyílt. Így Erdogannak kialakult egy igen erőteljes választói derékhada, akik, ahogy azóta látjuk, jóban-rosszban kiálltak az általuk gyakran csak szultánnak nevezett vezetőjük mellett.
A török gazdaság azonban jó ideje – ha finoman akarunk fogalmazni, akkor azt mondjuk – szenved, amit jól mutat, hogy tavaly októberben a hivatalos adatok szerint is 85 százalék feletti volt az infláció, de az ellenzék szerint ezek is „szépített” adatok, a valóságban bőven 100 százalék felett volt az árdrágulás, egyes kutatóintézetek számításai szerint a 186 százalékot is elérhette. A török líra az elmúlt egy évtizedben elvesztette értékének 90 százalékát, így az élet olyan szinten megdrágult, hogy sokak számára a puszta megélhetés is komoly kihívást jelent.
A visszaesés okait abban kell keresni, hogy Erdogan változtatott addigi ortodox gazdaságpolitikáján, egyre nagyobb figyelmet szentelt a vallásnak, aminek következtében igencsak sajátos lépéseket tett: például kijelentette, hogy az alapkamat „minden rossz anyja és atyja”, de beszélt arról is, hogy „az iszlám vallás tiltja a kamatot”. Ezek után nem meglepő, hogy amikor világszerte nőni kezdett az infláció, amire minden jegybank az alapkamat emelésével reagált, ő kirúgta a jegybank vezetőjét, és olyat nevezett ki, aki hajlandó volt csökkenteni a kamatokat. Így bár olcsóbbak lettek a hitelek, aminek nagyon örültek a vállalkozók, cserébe elszállt a líra árfolyama – amíg 2021 szeptemberében 1 dollár 8 lírát ért, ma már 20 felett mozog az árfolyam –, a gyenge pénz pedig azt jelentette, hogy minden külföldi termék drágul, és megugrik az infláció. Erdogan természetesen nem ezt hangsúlyozta, hanem választóihoz azt az üzenetet juttatta el, miszerint gazdaságpolitikájához hozzátartozik a devizapiacokba való beavatkozás is, a gyengébb árfolyammal pedig könnyebb lesz az export és több turista fog jönni, ami az egész gazdaságot felhúzza. Az elemzők szerint azonban a lépésnek mindössze annyi oka volt, hogyha a jegybank emelte volna az alapkamatot, akkor a leálló hitelezés miatt recesszióba került volna az ország, amit a választások előtt semmiképpen nem akart megengedni Erdogan.
De az unortodox lépések közül kiemelhetnénk azt is, amikor 2018 júliusában gazdasági csúcsminiszternek nevezte ki a vejét, akinek szakértelmét nagyjából a nullával egyenértékűnek tekintették a külföldi szakértők, de még Törökországban sem tartották sokra.
A török gazdaság megmentése: feladat, feladat hátán
Líra és infláció – nem lepődnénk meg, ha Erdogan vagy legalábbis a gazdaságpolitikájával foglalkozók ezzel a két szóval kelnének és feküdnének minden nap. Sokatmondó az is, hogy amikor kiderült, Erdogan megnyerte a választást, egyik első mondata az volt, hogy „kemény napok jönnek”. Az biztos, bármihez kezd, könnyű dolga nem lesz, ugyanis nagyjából minden szakértő, aki megkérdeztek a török devizával kapcsolatban, nagyjából ugyanazt mondta: a török líra valószínűleg egy ideig a világ legrosszabbul teljesítő valutái között lesz.
Ennek fő oka természetesen az, ahogy Erdogan tekint a monetáris politikára: az alapkamat emelésével ugyan lehetne segíteni a lírát, de ugye egyrészt „az iszlám vallás tiltja a kamatot”, másrészt a török elnök többször is hangot adott annak az elképzelésének, miszerint az alapkamat növelése csak emeli az inflációt, miközben éppen az ellenkezője igaz: amennyiben ugyanis magas az alapkamat, akkor nőnek a hitelek kamatai is, ami kivárásra serkenti a lakosságot és a cégeket, abban bízva, hogy idővel jobb feltételekkel tud pénzhez jutni. Így viszont elmaradnak a vásárlások, illetve a beruházások, aminek következtében nem tudják tovább emelni az árakat, ezzel is csökkentve az árdrágulást.
Sőt, van olyan vélemény is, amely szerint a folyamatos beavatkozások miatt a líra még a történelmi mélységében is jelentősen túlértékelt, ezért egy további hatalmas esés is könnyen elképzelhető. Az ország iránti bizalom felépítésében sokat segíthetne, ha lennének olyan külföldi befektetők, akik sokat költenek, például török részvényeket vásárolnak, befektetéseket hajtanak végre az országban, ám az elmúlt években őket jó szerével elüldözte Erdogan, így a tőzsdén is jóval kisebb a külföldiek jelenléte. És bár az elmúlt években a helyi tőzsde szép számokat produkált, azt főleg az Erdoganhoz közel álló – azaz állami pénzzel kitömött – vállalkozók teljesítménye nyomta fel, valódi piaci kereskedés nincs, alig van forgalom a tőzsdén. A tőzsde választás utáni mostani megugrása is annak köszönhető, hogy vélhetően megmarad az állami pénzbőség az elnök számára kedves vállalatoknak, így az optimista jövő miatt sokan gondolják, hogy biztos befektetés az ő részvényeiket vásárolni.
Érdemes megjegyezni azt is, hogy az utóbbi időben jelentősen átalakult a török gazdaság szerkezete: míg korábban Németország és Oroszország volt a két fő befektető, addig mára a Közel-Kelet vette át a helyüket. Katar például 500 százalékkal növelte jelenlétét 2016 és 2019 között az országban, de sokat számított az is, hogy 2021 vége felé enyhülni kezdett a viszony a korábbi riválisokkal, így Szaúd-Arábiával és az Egyesült Arab Emírségekkel, akik több milliárd dollár értékű megállapodásokat kötöttek velük.
„Törökországnak nagy bruttó külső finanszírozási igénye van, ami alapvetően dollár iránti keresletet jelent” – kommentálta ezeket a folyamatokat a CNBC-nek Timothy Ash, a BlueBay Asset Management feltörekvő piaci stratégája. Erdogan fordulatai után ugyanis az amerikai kormány és így az ottani befektetők kezdtek kevésbé kedvező szemmel tekinteni Törökországra, így az ország dollárszűkébe került, és Ash szerint a fő cél az volt, hogy „menjünk külföldre, próbáljunk meg találni valakit, aki dollárt ad nekünk”.
Erre már csak azért is szükség volt, mert 2019 óta a török központi bank több mint 100 milliárd dollárt költött arra, hogy a líra túlélje az elnök lépéseit. A török hatóságok megjelenése azt jelentette, hogy miközben folyamatosan csökkent az ország arany- és devizatartaléka, egy mesterséges piacot hoztak létre, ahol a napi ingadozás a legritkább esetben haladta meg a 0,25 százalékot – igaz, mivel egyenletes volt a rossz teljesítmény, több hónap alatt így is nagyot esett a líra a dollárral szemben.
Az Öböl-menti államok ezek után úgy segítették a törököket, hogy egyrészt dollármilliárdokat helyeztek el török bankokban, másrészt pedig swapügyletekkel támogatták a gyengélkedő török lírát. Ezek a lépések rövid távon hatásosak a devizatartalékok növelésére, hosszabb távon azonban nem fogják kigyógyítani az országot a krónikus betegségeiből. Így látja az ellenzék is, akiknek egyik közgazdásza úgy fogalmazott, hogy „Törökország többet költ, mint amennyit tud és mint amennyit kellene. Kölcsönt vesz fel az úgynevezett baráti országoktól, hogy finanszírozza rövid távú tőkeszükségletét. Ez nyilvánvalóan nem folytatódhat hosszú ideig”. Persze nemcsak így próbál dollárt szerezni Törökország, hoztak egy olyan szabályt is, miszerint az exportáló cégek kötelesek a devizabevételek 40 százalékát a központi banknak eladni, és Erdogannak nagy reménye van abban is, hogy a nyári szezonban a turistaáradat hozza magával a zöldhasúakat.
A líra leértékelődése ellen egy védett bankbetétrendszert is létrehoztak, ami nem meglepő módon vonzó is a törököknek: az elmúlt két hónapban mintegy 33 milliárd dollárt helyeztek el a védett bankszámlákon, így a betétállomány 121 milliárd dollárra nőtt, ami az összes török betét közel negyedét teszi ki. Ennek költségei természetesen az államot terhelik, így nem meglepő, hogy Paul McNamara, a GAM vagyonkezelő feltörekvő piaci adósságokért felelős igazgatója úgy nyilatkozott a Reutersnek, hogy „szinte lehetetlen, hogy mindez szépen, könnyedén megoldódjon”. Éppen ezért egyes szakértők az sem kizárt, hogy annyira szorult helyzetbe kerül az elnök, hogy akár arról is dönthetne, hogy törvényi kényszerrel lírára váltja a dollárban tartott megtakarításokat.
És akkor ott van még az infláció, melynek mértéke ugyan az utóbbi hónapokban némileg visszaesett, de az 50 százalék körüli értéket még mindig nem neveznénk alacsonynak.
A fő kérdés tehát az, mennyire hajlandó Erdogan változtatni az unortodox gazdaságpolitikáján. Erről eltér az elemzők véleménye, van, aki azt állítja, hogy a győzelem ismét azt mutatja, hogy nem kell változtatnia a siker receptjén, míg más azt mondja, hogy bár vélhetően továbbra is az unortodoxia marad a fő irányvonal, a líra megmentése és a lehetséges befektetők megnyugtatása érdekében tesz majd néhány ortodox lépést is az elnök. Ám, hogy ezek mik lesznek, ha lesznek egyáltalán, egy ilyen kiszámíthatatlan gazdaságpolitikát vivő elnöknél, mint Erdogan, lehetetlen megjósolni. Az mindenesetre nem jó jel, hogy a győzelme után a török elnök egyből ígéretet tett arra, jelentősen növelni fogja a fizetéseket és a februári földrengés utáni újjáépítésre is jelentős összegeket ígért.
Jó hír viszont, hogy Erdogan a beszámolók szerint találkozott Mehmet Simsek egykori pénzügyminiszterrel. Az eseménynek azért van jelentősége, mert Simsek a hagyományos gazdaságpolitika híve, így, ha bekerül az új kabinetbe, akkor az fontos jelzés lehet a nemzetközi befektetők számára, hogy elindul a normalizálódás az országban. Erre azonban egyelőre még várni kell.
[type] => post
[excerpt] => Úgy tűnik, egyelőre csak a könnyebb feladaton van túl az újjáválasztott török elnök, akinek most minden mozdulatát lélegzet-visszafojtva várják az elemzők. A fő kérdés, hogy hoz-e fordulatot a gazdaságpolitikájában és így megnyugvást az újabb győz...
[autID] => 12
[date] => Array
(
[created] => 1685628000
[modified] => 1685622413
)
[title] => A választást megnyerte, de az igazi feladat csak most jön Erdogan számára
[url] => https://economic.karpat.in.ua/?p=38633&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 38633
)
[aut] => totinviktoria
[lang] => hu
[image_id] => 38640
[image] => Array
(
[id] => 38640
[original] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/05/erdogan-2.jpg
[original_lng] => 80040
[original_w] => 800
[original_h] => 370
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/05/erdogan-2-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/05/erdogan-2-300x139.jpg
[width] => 300
[height] => 139
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/05/erdogan-2-768x355.jpg
[width] => 768
[height] => 355
)
[large] => Array
(
[url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/05/erdogan-2.jpg
[width] => 800
[height] => 370
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/05/erdogan-2.jpg
[width] => 800
[height] => 370
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/05/erdogan-2.jpg
[width] => 800
[height] => 370
)
[full] => Array
(
[url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/05/erdogan-2.jpg
[width] => 800
[height] => 370
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => economic
[color] => orange
[title] => Економіка
)
[_edit_lock] => 1685611613:5
[_thumbnail_id] => 38640
[_edit_last] => 5
[views_count] => 855
[_oembed_cc00b385ea2859d48074f95715da17b5] =>
Demonstrations in front of the government headquarters in Buenos Aires and several cities in Argentina yesterday against the rising cost of living, the government and the agreement reached with the IMF. Inflation exceeds 60% in the country. pic.twitter.com/uZTXKBoLcK
Majdnem fél évvel előbb érte el a csúcsot az észt infláció, mint a magyar, hasonló szinten. Azóta majdnem megfelezték, az észt gazdaság mégis beleragadt a recesszióba: utoljára 2021-ben láttak gazdasági növekedést, amikor Kaja Kallas kormányfő hatalomra került.
Kevés gazdasági babér terem a külpolitikában aktív, radikálisan oroszellenes Kaja Kallas észt kormányfőnek: amikor 2021-ben hatalomra került, még nőtt az észt gazdaság, tavaly azonban már negyedévről negyedévre visszaesett, és a friss idei első negyedéves adatok további zsugorodást mutatnak. A három balti köztársaság közt ez a legrosszabb gazdasági teljesítmény, bár a legutóbbi két negyedévvel Litvánia sem büszkélkedhet.
Az egyetlen vigasz az első negyedévi észt bruttó hazai termék adataiban, hogy a visszaesés ezúttal csak 0,6 százalék az előző három hónaphoz képest, holott tavaly rendre mínusz 1 százalék körüli számokat produkált az észt gazdaság. Ez most arra volt elegendő, hogy éves bázison csak 3,2 százalék legyen a visszaesés a tavaly év végi 4,0 százalék után, miközben a litvánok mínusz 2,5 százaléknál tartanak, a letteknél pedig enyhén, 0,7 százalékkal nőtt az első negyedévi GDP éves alapon.
Pedig az inflációban – amely erősen befolyásolja a GDP egyik alapösszetevőjét, a fogyasztást – az észtek már jelentős eredményt értek el. Az Európai Unióban az inflációs folyamatok határozott regionális jellegzetességeket mutatnak, a jelenlegi árhullám során a Baltikumban például hamarabb érték el a csúcsokat másoknál, és meglehetősen magas szinten. Az észt infláció körülbelül ugyanazon a szinten csúcsosodott ki, mint a magyar, 25 százalék körül, csak nagyjából fél évvel korábban. Azóta áprilisig 13,5 százalékra csökkent.
Az alacsonyabb – bár még mindig tetemes – infláció, úgy tűnik, egyelőre nem hozta meg a háztartások vásárlási kedvét: a január–márciusi időszakban 1,9 százalékkal volt kisebb a privát fogyasztás, mint egy évvel korábban, ez még a negyedik negyedévi 1,5 százalékos csökkenésnél is nagyobb. Ha a GDP-t nem is, a külkereskedelmi mérleget ez javíthatta, hiszen az import a 3,6 százalékos növekedés helyett 7,3 százalékkal visszaesett, ám a külkereskedelem dinamikája mégsem mondható rózsásnak: az export 6,9 százalékkal zuhant, ami alig jobb teljesítmény a megelőző negyedévi mínusz 7,3-nél. Saját devizájuk nincs, az eurót használják, így saját árfolyam-politikával nem befolyásolhatják a külkereskedelmet és az inflációt sem.
A beruházások esnek, holott a Kallas liberális Reform Pártja által kormányzott Észtország nem néz szembe olyan csúszással az európai uniós pénzek utalásában, mint Lengyelország és Magyarország: az éves visszaesés 3,4 százalék az előző negyedévi 13,1 százalékos növekedés után. A háztartások 63,7 százalékkal költöttek kevesebbet ingatlanra. Ami még mindig húz a termelés oldalán, az a mezőgazdaság, de visszarántja a gazdaságot az olyan kulcságazat, mint az információ és kommunikáció, és a gyengélkedő energiatermelés-légkondicionálás és szállítás-logisztika.
Kallas Reform Pártja márciusban nyert választásokat, a következő voksolást csak négy év múlva tartják.
[type] => post
[excerpt] => Majdnem fél évvel előbb érte el a csúcsot az észt infláció, mint a magyar, hasonló szinten. Azóta majdnem megfelezték, az észt gazdaság mégis beleragadt a recesszióba: utoljára 2021-ben láttak gazdasági növekedést, amikor Kaja Kallas kormányfő hat...
[autID] => 12
[date] => Array
(
[created] => 1685622300
[modified] => 1685602400
)
[title] => Hiába csökkent az infláció, recesszióban ragadt a kardcsörtető Észtország
[url] => https://economic.karpat.in.ua/?p=38653&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 38653
)
[aut] => totinviktoria
[lang] => hu
[image_id] => 38654
[image] => Array
(
[id] => 38654
[original] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/06/3c3aa63ca80245978c10489515e9cdd4.jpg
[original_lng] => 145143
[original_w] => 1200
[original_h] => 800
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/06/3c3aa63ca80245978c10489515e9cdd4-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/06/3c3aa63ca80245978c10489515e9cdd4-300x200.jpg
[width] => 300
[height] => 200
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/06/3c3aa63ca80245978c10489515e9cdd4-768x512.jpg
[width] => 768
[height] => 512
)
[large] => Array
(
[url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/06/3c3aa63ca80245978c10489515e9cdd4-1024x683.jpg
[width] => 1024
[height] => 683
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/06/3c3aa63ca80245978c10489515e9cdd4.jpg
[width] => 1200
[height] => 800
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/06/3c3aa63ca80245978c10489515e9cdd4.jpg
[width] => 1200
[height] => 800
)
[full] => Array
(
[url] => https://economic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/06/3c3aa63ca80245978c10489515e9cdd4.jpg
[width] => 1200
[height] => 800
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => economic
[color] => orange
[title] => Економіка
)
[_edit_lock] => 1685591607:12
[_thumbnail_id] => 38654
[_edit_last] => 12
[translation_required] => 1
[views_count] => 710
[translation_required_done] => 1
[_oembed_cc00b385ea2859d48074f95715da17b5] =>
Demonstrations in front of the government headquarters in Buenos Aires and several cities in Argentina yesterday against the rising cost of living, the government and the agreement reached with the IMF. Inflation exceeds 60% in the country. pic.twitter.com/uZTXKBoLcK
Az Eurostat márciusban 7, míg egy hónappal korábban, 6.9 százalékot regisztrált.
Az Európai Unió Statisztikai Hivatalának kedden kiadott gyorsjelentése szerint a pénzromlás üteme 7 százalékra nőtt. Az Eurostat egy hónappal korábban 0,1 százalékponttal alacsonyabb értéket, 6,9 százalékot regisztrált.
Pozitív fejlemény ugyanakkor, hogy a többek között az energia- és az élelmiszerárakat nem tartalmazó maginfláció 0,1 százalékponttal 5,6 százalékra csökkent.
A Központi Statisztikai Hivatal adata szerint márciusban Magyarországon 25,2 százalékos volt az infláció, ami az Európai Unió tagállamaiban mért legmagasabb érték, ugyanakkor némi mérséklődés mutatkozik a februárhoz képest.
Várhatóan tovább emeli az irányadó kamatot csütörtökön ülésén az Európai Központi Bank. Az irányadó ráta jelenleg 3 százalék, ami az elemzők szerint nyáron, várhatóan 4 százalékon tetőzhet.
Gita Gopinath, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatóhelyettese szerint jelentős inflációs kockázatok vannak még hátra, a túl korai monetáris lazítás könnyen visszaüthet. A közgazdász úgy látja, a piacok is túlontúl optimisták az áremelkedés letörésével kapcsolatban.
„A biztató jelek ellenére aggódom, hogy az áremelkedési nyomás számos gazdaságban még jelen van, jelentősek az inflációs kockázatok” – jelentette ki a közgazdász a brazil jegybank által rendezett konferencián. Gopinath a hetvenes évek nagy inflációs sokkjára emlékeztetett, amikor is túl korán hitték el a befektetők és a jegybankárok, hogy leszálló ágba került a pénzromlás mértéke.
Az IMF álláspontja szerint a fiskális fegyelemnek is támogatnia kell a jegybankok törekvéseit. A feltörekvő piacokon az erős monetáris politikai keretrendszer miatt sikerült fenntartani a gazdasági növekedést az elmúlt években, csökkent a hitel- és az árfolyamkockázat. Ezek az államok ugyanakkor a globális kamatemelési ciklus miatt „jelentős, lefelé mutató kockázatokkal” kénytelenek szembesülni. Gopinath kifejtette, hogy sokkal kevésbé optimista a piacoknál a feltörekvő országok inflációcsökkentésével kapcsolatban; a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezekben az államokban gyakran a vártnál magasabbra kúsznak a ráták, ráadásul a magas inflációhoz általában nagy bérnövekedés is párosul.
Az inflációs nyomást támogatja a pandémia időszakában felhalmozódott elhalasztott kereslet, valamint a fogyasztói kosárban a szolgáltatások térnyerése. A feszes munkaerőpiac és az erős kereslet lehetővé teszi, hogy a vállalatok áthárítsák a fogyasztókra emelkedő költségeiket, s a munkavállalók hatékonyabban harcoljanak a magasabb bérekért – így ár-bér spirál alakulhat ki. Minél tovább marad magasan az infláció, annál nehezebb letörni, annál nagyobb a növekedési áldozat.
Demonstrations in front of the government headquarters in Buenos Aires and several cities in Argentina yesterday against the rising cost of living, the government and the agreement reached with the IMF. Inflation exceeds 60% in the country. pic.twitter.com/uZTXKBoLcK
Az osztrák kormány szerdán bejelentette, hogy a magas infláció miatt a költségvetéséből elkülönített félmilliárd eurót a rászoruló családok és a hátrányos helyzetűek támogatására.
A bécsi kabinet szerint az új támogatások különösen a gyermekes családokat segítik majd.
A szociális támogatásokban részesülők, köztük a munkanélküli járadékra jogosultak gyermekenként havonta 60 euró pluszpénzt kapnak 2024 végéig. Ugyanilyen összeget kapnak az egyedülálló szülők is, ha keresetük nem éri el a havi 2000 eurót.
Susanne Raab, a családokért felelős, tárca nélküli miniszter és Johannes Rauch szociálisügyi tárcavezető hangsúlyozták, hogy különösen a gyermekeiket egyedül nevelő szülők küszködnek a magas inflációval.
Raab hangsúlyozta, hogy célzottan akarják támogatni a rászoruló családokat. Hozzátette, hogy az intézkedések mintegy 400 ezer gyerek javát szolgálják.
Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat becslése szerint az éves árnövekedés áprilisban 9,7 százalékos volt Ausztriában, ami jóval meghaladja az uniós tagállamok 7 százalékos átlagát.
Demonstrations in front of the government headquarters in Buenos Aires and several cities in Argentina yesterday against the rising cost of living, the government and the agreement reached with the IMF. Inflation exceeds 60% in the country. pic.twitter.com/uZTXKBoLcK
Das Taschengeld für das Kind. Die eiserne Reserve zu Hause. Das Geld im Börserl für alle Fälle. Allein in Österreich werden jedes Jahr 47 Milliarden Euro an Bankomaten behoben und im Schnitt trägt jeder Österreicher 102 Euro Bargeld bei sich. Bargeld spielt in unserem Alltag eine… pic.twitter.com/8zplGJANND
Az argentin infláció éves alapon 109 százalékon állt áprilisban – közölte pénteken az ország statisztikai hivatala. Ez az 1991-es hiperinfláció óta a legmagasabb érték, és a drágulás üteme havi alapon is 8,4 százalékot tett ki, szemben az elemzők által várt 7,5 százalékos értékkel.
A fékezhetetlen drágulás hatására az ország lakosságának negyede csúszott a szegénységi küszöb alá. Ez az országban nem ismeretlen jelenség, 1975 és 1990 között a drágulás átlagos éves üteme még a jelenleginél is magasabb, 300 százalék volt, sőt 1990-ben éves szinten a 12 ezer százalékot is elérte.
A törékeny argentin gazdaság nehézségeit növelte, hogy az országot tavaly történelmi léptékű aszály sújtotta, így rendkívüli mértékben visszaesett az ország szója-, kukorica- és búzaexportja egyaránt, kiürítve az ország devizatartalékait, és nehezítve az ország fizetőeszközének védelmét.
A párhuzamos piacokon a pezó árfolyama rekordmélyre süllyedt a dollárral szemben: 500-at kellett az argentin valutából adni egyetlen zöldhasúért – írja a Reuters.
Demonstrations in front of the government headquarters in Buenos Aires and several cities in Argentina yesterday against the rising cost of living, the government and the agreement reached with the IMF. Inflation exceeds 60% in the country. pic.twitter.com/uZTXKBoLcK
