Az ázsiai óriás Szaúd-Arábiára fókuszál, miközben ázsiai, afrikai és latin-amerikai érdekeltségei csődhullámmal küzdenek.
Peking továbbra is nagy vásárlója az orosz olajnak és gáznak, ugyanakkor érezhetően tart a nyugati szankcióktól is. Erre utal az is, hogy az idei első fél évben gyakorlatilag leállította az Új selyemúthoz (BRI) kapcsolódó beruházásai finanszírozását Oroszországban a Fudan Egyetem sanghaji székhelyű, zöldfinanszírozással és beruházásokkal foglalkozó kutatóintézetének jelentése szerint.
A Fincancial Times által megismert elemzés megállapítja, hogy a kínai beruházások egyre nagyobb arányban célozzák a közel-keleti országokat. A jelentés szerint az orosz invesztíciók leállítása valószínűleg átmeneti, hiszen Hszi Csin-ping kínai elnök prioritásai közé tartozott a Moszkvával ápolt szoros viszony – legalábbis az ukrán invázió kezdetéig.
A BRI 2013-as kezdete óta a kínai állam 932 milliárd dollár értékű elkötelezettséget vállalt. Ebből 561 milliárddal részesednek az építési szerződések, 371 milliárd tényleges tőkebefektetést hajtottak végre.
Tavaly az év egészében orosz partnerekkel 2 milliárd dollár értékű szerződést kötöttek. 2000 és 2017 között Oroszország és Kína összesen 125,4 milliárd dollár értékben vállalt különböző célú pénzügyi kötelezettségeket, beleértve a BRI-t is. A Kínai Fejlesztési Bank 58 milliárd, a Kínai Eximbank 15 milliárd dollárral részesedik ebből.
Az ázsiai óriás olajszükséglete 15 százalékát, gázfelhasználása 8 százalékát szerzi be orosz forrásokból.
A februárban indult ukrán invázió óta Peking folyamatosan kritizálja a Moszkvát büntető nyugati szankciókat, viszont óvakodik azok megsértésétől.
A Fudan Egyetem elemzése szerint Kína az idei első fél évben 5,5 milliárd dollár értékben kötött Szaúd-Arábiában üzleteket, ez kimagasló érték az idén. Tavaly Irak volt hasonló helyzetben, a BRI-hez köthető ügyletek – főleg építkezések – értéke elérte a 10,5 milliárd dollárt.
Jól megfigyelhető tendencia, hogy amint az Egyesült Államok befejezte hadműveleteit Irakban, és kivonult Afganisztánból, Kína egyre jobban igyekszik erősíteni térségbeli pozícióit.
Joe Biden – meglehetősen megkésve – júliusi rijádi látogatásán közölte:
Az USA nem távozik, és nem hagy olyan vákuumot, amelyet Kína, Oroszország vagy Irán tölthetne be.
Az adatokból kiszűrhető az is, hogy a válság nyomán a BRI-re kevesebbet költ Kína. Az idei első fél évben az ügyletek összértéke 28,4 milliárd dollárra csökkent az egy évvel korábbi 29,6 milliárdról. A projektben összesen 147 ország vesz részt.
Peking elsősorban a közlekedési útvonalakra, az infrastruktúrára és az alapanyag-ellátásra fókuszál, főleg a feltörekvő országokban. A Hszi Csin-ping által az évszázad projektjének nevezett program válságidőszakban mutatta meg valódi kockázatait.
Az ázsiai, afrikai és latin-amerikai államok az elmúlt évek válságidőszakai nyomán fizetési problémákkal szembesültek.
Ezeket várhatóan tovább rontja a zöldhasú erősödése, aminek nyomán a tőke a magas dollárkamat csábításának engedve biztonságos és magas hozamú dollárbefektetésekbe áramlik. Az amerikai Rhodium Group összesítése szerint
2020-ban és 2021-ben összesen 52 milliárd dollár értékű, BRI-hez köthető hitelprogramot kellett újratárgyalni. Ez több mint háromszorosa a megelőző két évre kimutatott 16 milliárd dollárnak. Az átütemezés alatt álló, Kínával szemben fennálló, 2001 óta felvett adósság a teljes, 118 milliárdos érték 16 százalékára emelkedett.
Peking többféle technikával próbálkozik: adósságokat írnak le, fizetési határidőket tolnak ki, csökkentik a kamat terheket. Gyakran előfordul az is, hogy az adóssággondokkal küzdő feltörekvő államoknak közvetlenül nyújt mentő hiteleket, hogy ne egy államcsőd lehetetlenítse el az ottani kínai érdekeltségeket. Az elmúlt évek, évtizedek rekordalacsony kamatszintje, a likviditásbőség után
Kína most szembesül azzal, hogy a BRI egyik alapproblémája nem a likviditás, hanem a fizetőképesség.
A BRI beruházási és infrastruktúra-finanszírozási projektjeiben eddig a hasonló globális funkciót végző Világbankkal versenyzett. Most, ahogy bajba kerülnek projektjei, kénytelen a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerepét játszani, vészhelyzeti kölcsönökkel, programokkal kénytelen megvédeni külföldi beruházásait. Volt erre példa Pakisztán, Argentína, Belarusz, Egyiptom, Mongólia, Nigéria, Törökország, Ukrajna és Srí Lanka esetében is. Ezeknek az államoknak az adóssága a nemzetközi hitelminősítőknél a bóvli kategóriájában van.
A probléma persze a Nyugat számára sem ismeretlen. Olaf Scholz német kancellár az afrikai érdekeltségek kockázataira hívta fel nemrég a figyelmet:
Nagyon komoly veszélye van annak, hogy a következő globális adósságválságot a Kína által a déli félteke országainak folyósított hitelek robbantják ki.
A Világbank egy júniusi elemzése szerint a fejlődő országok az 1980-as évek óta nem látott adósságválság felé sodródnak.
