Ez alkalommal a Beregszászi Járási Tanács küldöttsége a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola szakembereivel látogatott el a Nagymuzsaly melletti aranybánya területén másfél éve termelést folytató kőzetzúzó és -mosó üzembe. Pavel Sztukan igazgató kalauzolta a vendégeket a bányaüzemben és annak területén, bemutatva a termelést, az ülepítő tavakat és mindent, amire kíváncsiak voltak a képviselők és a szakemberek.
Sin József, a járási tanács KMKSZ-frakciójának vezetője látogatásukat azzal magyarázta, hogy sokféle mendemondát lehet hallani a bánya területén termelésbe kezdett üzemről. Úgy gondolták, jobb egyszer látni, mint százszor beszélni róla. „Amit eddig láttunk, az megnyugtató. Az üzem vezetői biztosítottak minket arról, hogy az általuk végzett termelés nem veszélyezteti a környezetünket. Igazából akkor leszünk majd nyugodtak, ha a főiskola laboratóriumában elvégzett, független vizsgálatok is alátámasztják a bányaüzem igazgatójának állításait.
Rezes Károly, a Beregszászi Járási Tanács elnöke lapunknak elmondta: „A látogatásunk során arról akarunk meggyőződni, hogy környezetvédelmi szempontból valóban tiszta-e a technológia. Az üzemben a korábbi kitermelés idején felszínre hozott és ott felhalmozott anyagot dolgozzák fel. Arra kerestük a választ, hogy használnak-e a fémek kinyeréséhez valamilyen vegyi anyagot.
Megnéztük a technológiát: az aprószemcsékre tört kőzetet vízzel mossák át, centrifugális és gravitációs elven igyekeznek koncentrálni a benne lévő fémeket. A felhasznált vízből építési alapanyagot, homokot és agyagot nyernek ki, majd újrahasznosítják a leülepített vizet. A beregszászi főiskoláról hoztunk magunkkal három szakembert is, akik mintát vettek az itt található anyagokból és vízből.” Rezes Károly aziránt is érdeklődött a bányaüzem vezetőjénél, hogy mennyi talajvizet használnak fel a termeléshez, hisz a nagymuzsalyi kutakban egyre kevesebb a víz. Pavel Sztukan igazgató elmondta, hogy jelenleg 10% körüli a párolgási veszteség, amit pótolniuk kell. A vizsgálódás során annak is utána szeretnének járni, hogy pontosan mennyi vizet jelent az a kb. 10% – mondta el tudósítónknak Rezes Károly.
Az üzem vezetője kérdésre válaszolva kijelentette, hogy egy műszak alatt átlagosan 120–150 tonna kőzetet tudnak feldolgozni.
Kohut Erzsébet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Biológia és Kémia Tanszékének vezetője és két munkatársa mintát vettek a feldolgozásra váró kőzetből, az ülepítő tavak vizéből, valamint abból a szilárd anyagból, amelyet az arany kiszűrése után frakcionálnak, és felhasználni kívánnak építőanyagként. Tervezik, hogy a község ivóvízkútjaiból is vesznek majd mintát. A tanszékvezető asszony hangsúlyozta: „Ez nyilvánvalóan korszerűbb technológia a muzsalyi aranybányában használt korábbiaknál. Ugyanakkor, amíg nem vizsgáljuk meg a mintákat, nem szeretnék ennél többet mondani. Mindenesetre el kell mondjam, hogy az igazgató úr segítőkész volt, minden kérdésünkre igyekezett válaszolni.”
Csoma Zoltánnak, a biológia–kémia tanszék helyettes vezetőjének ugyancsak pozitívak voltak az első benyomásai. Hangsúlyozta: „Első látásra is kijelenthetem, hogy az itt tíz évvel ezelőtt kitermelést végző bányaüzem sokkal több káros anyaggal terhelte a környezetet, mint ez a mostani. A mostaniak tulajdonképpen azt takarítják el, amit környezetszennyező anyagként a felszínen hagyott az előző üzem” – jegyezte meg Csoma Zoltán.
Információink szerint az Avellana Gold bányavállalat levélben kereste meg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Biológia és Kémia Tanszékét, miszerint a muzsalyi üzemükben kitermelt, fémekben gazdag koncentrált anyag vegyelemzését szeretnék üzleti alapon elvégeztetni a főiskola korszerű laboratóriumában. Szerintük a főiskola laboratóriuma jobban felszerelt a Kárpátalján rendelkezésükre álló laboroknál.
