Tavaly 7,1 milliárd dollárral többet költöttek az atomhatalmak nukleáris arzenáljukra az előző évhez képest – derült ki a 2017-ben Nobel-békedíjjal elismert Nukleáris Fegyverek Megsemmisítéséért Küzdő Nemzetközi Mozgalom minap közzétett jelentéséből.
Arról, hogy 75 évvel az első atombomba után hol tart ma a világ legpusztítóbb fegyverének fejlesztése és mi a szerepe a konfliktusokban, a Magyar Nemzet Csiki Varga Tamást kérdezte.
Nem hogy a leszerelés felé mozdulna a világ, de egyre többet és egyre pusztítóbb fegyverekre költ a kilenc atomhatalom – állapítható meg a Nukleáris Fegyverek Megsemmisítéséért Küzdő Nemzetközi Mozgalom (ICAN) frissen közzétett jelentéséből. A szervezet becslései szerint tavaly összesen 72,9 milliárd dollárt szántak a több mint 13 ezer robbanófejes arzenál fenntartására és fejlesztésére, ami 7,1 milliárd dollárral több az előző évhez képest. Magasan az élen jár az Egyesült Államok, amelyet Kína, majd az Egyesült Királyság követ, Oroszország már lecsúszik a dobogóról. Azonban fontos megjegyezni, hogy az ICAN statisztikái csak erős becsléseken alapulnak, hiszen nemzetbiztonsági okokból ezek az adatok jobbára titkosak.
A nukleáris fegyverek kifejlesztése, azaz az 1940-es, 1950-es évek óta több szempontból is sokat fejlődtek, mind maguk a robbanó töltetek, mind az ezeket célba juttató rendszerek. Érdemes a kettőről együtt beszélni, mert így jelentenek hatásos elrettentő eszközt. Jó példa Észak-Korea: Phenjannak ugyan van működőképes nukleáris fegyvere, azonban olyan rakétatechnológiája még nincs, amivel számára hatásos távolságba, például Japánba, vagy pláne az Egyesült Államok honi területeire el tudná azokat juttatni – kezdett bele a nukleáris fegyverek evolúciójának felvázolásába a Magyar Nemzet megkeresésére Csiki Varga Tamás. A Stratégiai Védelmi Kutatóintézet kutatója alapvetően három területet nevezett meg a fejlesztések irányát illetően: a miniatürizációt és digitalizációt, a pusztító hatást és a töltetek számának növelését.
A miniatürizáció és digitalizáció az általános infokommunikációs és technológiai forradalommal párhuzamosan zajlott és teret engedett annak, hogy maguk a robbanótöltetek kisebb méretűek legyenek, így kisebb hordozórakétákra is felférnek. Ez különösen fontos szempont volt a tengeralattjárók által hordozott nukleáris fegyvereknél, illetve hogy egy rakétára több robbanófej is felférjen – mutatott rá a kicsinyítés előnyeire. – A nagyobb pusztító hatás eléréséhez az egyre fejlettebb nukleáris technológia, az atommagok nagyobb energiafelszabadulással járó egybe préselése, azaz fúziójának alkalmazása jelentett áttörést – folytatta. Végül emlékeztetett, hogy az egy robbanófej/rakéta modell helyét már évtizedekkel ezelőtt átvették a több robbanófejes rakéták: ezek a robbanófejek a célterülethez közelítve leválnak a fő hordozórakétáról, és külön-külön irányíthatók akár külön célpontokra is.
