A csapi közművek furcsa „működése”

A napokban Ihor Jeszkin Facebook-bejegyzésében részletesen írt a Csisztij Csop (Tiszta Csap) és a Vodokanal Csop (Csapi Vízművek) KV anyagi helyzetéről. Ezen vállalatok tevékenységét meglehetősen sok probléma övezi. 2016-os létrehozásuk óta a mai napig nem sikerült nem hogy jövedelmezővé tenni ezeket, de még önellátóvá sem.

A Csisztij Csop vezetőjét, Rosztiszlav Petruskót ismételten figyelmeztette a Zakarpattyaenergozbut (Kárpátalja Megyei Villamos Művek) arról, hogy leállítják a villamosenergia-ellátást a 2019–2020-as évi 974 448,72 hrivnya összegű adósság miatt. Ez az összeg a villamos energia ellenőrizetlen felhasználása következtében halmozódott fel, s nagy a valószínűsége annak, hogy ezeket az adósságokat hagyományosan ismét a város, vagyis most már a kistérség költségvetéséből fogják fedezni. Ezeknek az adósságoknak a felhalmozódása Valerij Szamardak polgármester és helyettese, Ihor Hizsan tudtával zajlik. Fölöttébb furcsa a dologban, hogy bármilyen rosszul működik a Petrusko által irányított vállalat, a város polgármestere mégis közösségi pénzből támogatja azt. Említésre érdemes, hogy a 2017–2020 közötti időszakban közel 2 millió hrivnyát vontak el ilyen célra a városi büdzséből.

Hasonló dokumentumot kapott a Zakarpattyaenergozbuttól a Vodokanal Csop is, amely 458 033,13 hrivnyával tartozik az áramért. De ennek az adósságnak az oka az újonnan épített szennyvízszivattyú-állomás túlzott mértékű villamosenergia-felhasználása (az építés során bekövetkezett szabálytalanságok miatt). Pozitív gazdasági hatás helyett hagyományosan probléma és adósság van – olvashatjuk többek között Ihor Jeszkin képviselő Facebook-bejegyzésében, amelyeket az említett cégek fejléces, aláírással és bélyegzővel ellátott okmányaival is alátámaszt. A továbbiakban leírja, hogy a városvezetés szerint a probléma megoldásának módja az, hogy közösségi pénzzel betömik a „lyukat”, és emelik a lakossági tarifát.

A két cég anyagi helyzetéről és az általuk felhalmozott jelentős összegű tartozás előzményeiről kérdeztük Balogh Oszkárt, a Csapi Kistérségi Tanács KMKSZ- frakciójának vezetőjét.

– A város tulajdonában lévő kommunális cégek igazgatói most képviselői beadványra válaszul adták ki ezeket az okmányokat. De nem először fordulna elő, hogy költségvetési pénzekből törlesztik a nem megfelelő gazdálkodás eredményeképpen felhalmozott közműdíjtartozást. Már volt precedens a mostani városvezetés korábbi ciklusa idején is, hogy a felgyülemlett tartozást a város költségvetéséből finanszírozták, azaz az emberek pénzén törlesztették – idézte fel a 2017–2018-as történéseket Balogh Oszkár, és elmondta: amikor felmerült a kérdés, hogy hogyan keletkeztek ezek a tartozások, akkor több magyarázat is született. – A lépcsőházak világítása részben a város mérlegén van, s mikor azt kérdeztük, hogyan alakulnak ki ilyen tartozások, akkor Ihor Hizsan azt válaszolta a tanácsülésen, hogy vannak olyan lépcsőházak, ahol a lakók lopják az áramot. A képviselők további kérdésére, mely szerint az illetékes cégek vezetői komolyan azt gondolják, hogy nem megszüntetni kell ezt az állapotot, vagyis levágni a vezetékről azokat a fogyasztókat, akik lopják a közös áramot, hanem a többi lakossal kell kifizettetni, akik egyébként nem lopják az áramot, az a válasz hangzott el: „Próbáltuk lekapcsolni ezeket a lakásokat, de majdnem megvertek minket.”

– Amikor nem szavaztuk meg a tartozás törlesztéséhez szükséges költségvetési pénzek kiutalását, akkor elkezdték járni a lépcsőházakat, és azt terjesztették, hogy a KMKSZ miatt kapcsolják ki a vizet, mert mi nem akarjuk kifizetni a villanytartozást – folytatta Balogh Oszkár. – Elmondták, hogy mennyi tartozás van a szivattyúk miatt, amelyek a magasabb szintekre pumpálják vizet (az volt az átmeneti megoldás, hogy ahol nem volt megfelelő nyomás, oda pumpát szereltek fel). Azonban ez benne van a közös költségben, amit az emberek lakbérként fizetnek. Ami ezen felül történt fogyasztás, amit történetesen valakik elloptak, az pedig díjtartozás formájában felgyűlt. Ezt magyarázták úgy félre az embereknek, hogy mi, a képviselők nem akarjuk megszavazni, és ha a város nem fizeti ki ezt tartozást, akkor kénytelenek lesznek lekapcsolni a vizet, és miattunk nem lesz víz. Végül a polgármester az irodájában összehívott egy tanácsülést, ahol megszavazták, gyorsan lepapírozták ezt a kérdést, és kifizették az adósságot azzal, hogy megígérték, soha többé ilyen nem fog előfordulni, ez az utolsó eset, és megoldják a problémát – összegezte az elmúlt évek történéseit Balogh Oszkár, és a most kialakult helyzetre reagálva kiemelte: a felszólításból látszik, nem hogy soha többé nem alakult ki ilyen helyzet, de az elmúlt időszakban már tudatosan játszottak erre.

– Gyakorlatilag nem fizettek egy kopijkát sem az áramért, mivel a város tulajdonában lévő mindkét cégből kiveszik ezeket a pénzeket. Ezt nem mi találtuk ki, ez nyíltan le van dokumentálva, hogy milyen formában kerülnek ki az összegek azokból a cégekből. A keletkezett villanyáram-tartozást úgyis megszavaztatják a tanáccsal, hogy rendezzék a tartozást. Vagyis nem a lopást szüntették meg.

A KMKSZ-frakció vezetője egy másik problémára is kitért. Elhangzott, azért volt szükség a több százezer hrivnyás beruházásra egy új szivattyú vásárlásához, hogy feleannyi áramot fogyasszon. Kiderült, kétszer annyi áramot fogyaszt, mert nem szakszerűen szerelték be.

– De ezt sem orvosolják, mert remélik, úgyis kifizetjük a költségvetésből, mondván, mit lehet tenni, hát nem állíthatjuk le a szivattyúkat, mert elöntené a várost a szennyvíz. Ezt nem lehet megengedni, ezért teljesen biztosak abban, hogy a tanács meg fogja szavazni ennek a tartozásnak a törlesztését is, és ők tovább emelhetik ki a pénzt a cégekből.

– A következő érdekes kérdés, amiért ez az egész napirendre került, az új víztisztító állomás üzembe helyezése. A választás előtt elindult a jelenlegi vezetés piárfogása: bekapcsoljuk a vizet, és megoldottuk problémát. Amikor a tanácsülésen ezt napirendre tűzték, megkérdeztem, mennyibe fog kerülni, ki fogja állni a költségeket. „Ez nem a város dolga, mert amíg nincs átadva, addig az a cég fizet, amelyik üzembe helyezi, nem kell az embereknek fizetni érte” – hangzott a válasz. Ismételten megkérdeztem, hogy ingyen lesz a víz? „Igen, ingyen lesz” – mondta Hizsan. Tudvalévő, hogy ennek vannak költségei, elképzelhető lenne, hogy ezeket az a cég állja, amely üzembe helyezi, de gyakorlatban azért tudjuk, hogy Csapon nem így működnek a dolgok. Februárban Vladiszlav Földi képviselő hivatalos választ kért arra, hogy áll a vízkérdés, milyen kapacitással működik, milyen minőségű a víz az új rendszerben, stb. Konkrét válasz nem érkezett. Csatolták egy tavaly októberi vizsgálatnak az eredményét – idén februárban. Hivatalosan nem sikerült ezt a szolgáltatást beindítani. Amikor ezt felvetjük a tanácsülésen, azt mondják, hogy a KMKSZ nem akarja, hogy víz legyen Csapon.

Most kérik a lakosságot, hogy kössenek szerződést a Vodokanal Csop céggel, és fizessék nekik a vízszolgáltatást. Ami nonszensz, mert a berendezést nem adták át a vízműveknek, nincs a tulajdonukban olyan eszköz, amellyel a szolgáltatást nyújthatná. Mivel nincs eszköz, így kalkulációt sem tud csinálni, ezért kitalálták, hogy azzal a kalkulációval számolnak, amely a vasúti vízellátásra vonatkozik. Ennek a cégnek semmi köze sincs ahhoz a vízhez, amit az emberek használnak. Most aláíratják a szerződést, az emberek fizetnek – 27 hrivnyát köbméterenként –, mert tudják, hogy fizetni kell a vízért, ez teljesen evidens. Mi lesz, ha többe vagy kevesebbe fog kerülni? Ráadásul az összeget cégen belül nem tudják elkönyvelni, mert se eszköze nincs, se vizet nem vesz és ad tovább.

Hová kerül az a pénz, amit összeszednek? Amikor ezzel kapcsolatban megkérdeztük, hogy mi a helyzet a cégben, fél évig nem kellett fizetni, most miért kell, akkor bevallották, hogy hatalmas tartozások vannak megint, és az így befolyt összeget annak a törlesztésére fordítanák.

Az ivóvízrendszer beindítása még belátható időn belül nem fog elkezdődni, és ennek is vannak költségei, emiatt hatalmas veszteségekbe fognak beleszaladni,  melyeket valahogy kompenzálni kell. De ezt nem mondják el, hanem sumákolva igyekeznek begyűjteni (fizess a vízműveknek azért a vízért, amit ingyen kapsz). Ez jogi képtelenség.

Az ötszintes tömbházak lakásain kívül a helyi óvoda és a magyar iskola is ebből a rendszerből kapja a vizet. S itt merül fel a legfontosabb kérdés: ha az óvoda és a magyar iskola kifizeti a díjat, akkor az már felveti a költségvetési csalás tényét: költségvetési pénzt utalnak jogilag nem rendezett státuszú cégnek.

A meghozott városi döntés alapján a város átveszi a vasúttól a meglévő vízhálózatot, se új hálózat, se kapacitás nincs az új rendszer működtetésére, egyetlen megoldás marad, hogy ne álljon le a vízellátás: összekapcsolni a kettőt, azaz a Latorca vizét összekevernék az új furatból származó, be nem vizsgált, használatra nem engedélyezett vízzel. Akkor majd jönnek az elvárások, mert nem fogják elnézni, hogy a víz minősége ne feleljen meg a szabványnak. A Latorcából jövő vizet úgyszintén szabvány szerinti ivóvízzé kell tisztítani, ami teljesen logikus. De erre honnan lesz pénz? Ezek után, miközben már két tisztítórendszerrel rendelkezünk, tisztítórendszer vásárlásához pénzt megpályázni nevetséges lesz. Ki fog egy harmadikra pénzt adni?

A következő érdekes momentum, amit ebben a hónapban tapasztaltam: a csatornadíjat a vízóra állása szerint kellene fizetni, de a dupláját számlázták ki. Amikor megkérdeztem, miért szerepel kétszer annyi a számlán, mint amennyi vizet elhasználtam, azt mondták, hogy véletlenül. De másokkal beszélgetve kiderült, nem egyedi esetről volt szó, sőt valaki be is fizette a számlát. Ilyen módszerekkel próbálnak pénzt szerezni ezek a cégek. A végeredmény az lesz, hogy ettől függetlenül a villanytartozást nekünk kell majd kifizetni a költségvetésből.

Zsákutcába tartanak az események, de ez tudvalévő volt 2017 óta. Sok sebből vérzik ez a történet, de mindenképp a végére kell járni, mert azt terjesztik, vannak képviselők, akik nem akarják, hogy a lakosságnak tiszta vize legyen.

A harmadik kommunális vállalatnál sem különb a helyzet. A csapi piac tevékenységét röviden úgy lehet jellemezni, hogy „stabilan rossz”: nincs pénztárgép, nincs az eladóhelyek pontos számát tartalmazó tervrajz, nincs pénzügyi-gazdasági terv, nincs beszámoló – és költségvetési bevétel sincs.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)