Képes lenne az Európai Unió megélni orosz gáz nélkül?

Senki számára nem titok, hogy Európa több hónapja a „hidegháború” óta talán legnehezebb időszakát éli meg attól tartva, hogy Oroszország mégis megszállja Ukrajnát.  A katonai konfliktustól tartva az EU keleti határa közelében, a kontinens politikusai előtt fennáll a kérdés: mi lesz, ha Putyin megtámadja Ukrajnát, a Nyugat szankciókat vezet be Oroszország ellen, az orosz elnök erre válaszolva egyszerűen elzárja a gázcsapokat, amelyeken keresztül Európába szállítja a gázt?

Az EU-ban sokáig úgy tartották, hogy az oroszországi gázszállítás teljes leállítása, ami az Európába szállítandó gáz körülbelül egyharmada szinte lehetetlen. A Szovjetunió még a „hidegháború” kellős közepén sem függesztette fel a gáz exportját. Viszont a 2009-es Oroszország és Ukrajna közötti legforróbb gázvita időszakában is csak fennakadások voltak, és azok is rövid életűek. De ma már nem tűnik elképzelhetetlennek egy ilyen forgatókönyv, és szovjet elődeivel ellentétben Putyin megengedheti magának, hogy egy rövidtartamú energetikai sokk veszteségeket okozzon.

A The Economist becslései szerint az európai gázszállítás teljes leállítása napi 203-228 millió dolláros veszteséget okoz a Gazpromnak, a szerződésszegésért járó bírságon kívül. Így ha egy ilyen embargó három hónapig tartana (tavasszal a gázszükséglet a januárihoz képest 60%-ra lecsökken), a kieső árbevétel mintegy 20 milliárdot tenne ki.

Egy ilyen méretű veszteség pusztító hatással lenne például az ingatag szovjet gazdaság számára, de ma mintegy 600 milliárd rubel tartalék van Oroszország Központi Bankjában és az ország könnyen megbirkózik egy ilyen csapással. Sőt, rövid távon, Oroszország akár nyerhet is: az Ukrajna körüli vita a gáz és az olaj árának meredek emelkedéséhez vezetett.

A JPMorgan Chase becslése szerint, ha a háború mégsem kezdődik meg, akkor az áremelkedés több mint 90 milliárd bevételt hoz a Gazpromnak a tavalyi 20 milliárd rubelhez képest.

Mennyire veszélyes Európára nézve Oroszország zsarolása a gázszállítás kapcsán? Nem annyira, mint amilyennek látszik, mondják a szakértők. A legradikálisabb forgatókönyv szerint, ha Oroszország mégis elzárja a gázcsapot, fennakadások lehetségesek. Ez leginkább Szlovákia, Ausztria és Olaszország egyes területei érzik meg. A nagy európai országok közül Németország a legsebezhetőbb – Európa legnagyobb gázfogyasztója. Európai és amerikai diplomaták próbálják elérni, hogy növeljék a cseppfolyósított földgáz kitermelését, amelyet amerikai és katari és energiavállalatok szállítanak Európába, de ez túlnyomórészt politikai lépés. A szakértők számos optimizmusra adó érvet hoznak fel, bár a cseppfolyósított földgáz termelésének kevésbé lehetséges, de annak újraelosztása több mint reálisnak tűnik.

Amikor a tél elején megugrottak a gázárak Európában, a szállítók Ázsiából Európába terelték a cseppfolyósított földgáz áramlását. Ez most is így alakulhat – tegyük fel, hogy a kínai energiacégek kihasználják a válságot, és gyors profitra tesznek szert a legmagasabb európai áraknak köszönhetően. A cseppfolyósított földgáz szállításának növelése a hiány 15%-át fedezheti, amely az oroszországi szállítások teljes leállása esetében keletkezik.

Európa energiarendszere stabilabb, mint a 2009-es válság idején volt. Az európai jogszabályok módosításának köszönhetően a kontinensen megjelentek a gázösszekötők, amelyek az elszigeteltebb országokat kötik össze, és gyengítik az orosz Gazpromot. A stabilitás másik forrása a gáztárolókban található gáz mennyisége. A múlt év kemény tele, valamint az, hogy a Gazprom vonakodott az általa ellenőrzött európai tárolók feltöltésével kapcsán oda vezetett, hogy a tárolókban lévő gázkészletek alacsonyabbak az ötéves normánál.

Ennek ellenére a Rystad, az energetikai tanulmányokkal foglalkozó társaság becslése szerint, ha az idei téli időszak alatt normál időjárás lesz, tavasszal a gáztárolókban annyi gáz marad, hogy kompenzálja az orosz export kéthavi kimaradását. Egyes elemzők úgy vélik, hogy a többlet akár négy hónapos leállást is fedezhet, bár a hirtelen lehűlés gyorsan csökkenti ezt a tartalékot.

Európának hatalmas, kevéssé megvitatott gáz „biztonsági párnája” van. Technikai okokból és biztonsági megfontolások miatt az szabályozók ragaszkodnak ahhoz, hogy az olyan tárolókban, mint a só barlangok nagymennyiségű gáz maradjon, amely nem értékesíthető a piacon. A szakértők azonban úgy vélik, hogy ennek a tartaléknak akár a tizede is probléma nélkül felhasználható, ha a szabályozó testületek engedélyezik, mint például háború okozta válság idején, és ez több mint az orosz import havi mennyisége.

NEWSMAKER