Eddig kudarcot vallott az EU agrárpolitikája a biológiai sokféleség megőrzésében

Az Európai Számvevőszék új jelentése szerint a közös agrárpolitikának (KAP) nem sikerült visszafordítania a biológiai sokféleség évtizedek óta tartó romlását, aminek egyik fő oka továbbra is az intenzív gazdálkodás.

Európában évek óta csökkenőben van a mezőgazdasági területeken élő fajok egyedszáma és sokfélesége; 1990 óta a mezőgazdasági területek madárpopulációja és a mezeipillangó-populáció több mint 30 százalékkal esett vissza. A biodiverzitás romlásának hátterében nagyrészt az intenzív gazdálkodás áll, főként ez vezetett a természetes növényzet és ezáltal az állatállomány mennyiségének és sokféleségének visszaeséséhez.

A Bizottság még 2011-ben jóváhagyott egy stratégiát azzal a céllal, hogy 2020-ig megállítsa a biodiverzitás csökkenését. Az Európai Számvevőszék most azt vizsgálta meg, hogy a KAP hozzájárult-e a mezőgazdasági területek biodiverzitásának eredményesebb megóvásához, és hogy az uniónak mennyire sikerült megvalósítania a céljait. A megállapításaik nem túl pozitívak.

A számvevők hiányosságokat tártak fel az EU 2020-ig szóló biodiverzitási stratégiáját, illetve annak a KAP-pal való koordinációját illetően. Arra az eredményre jutottak, hogy bár a mezőgazdasági üzemeknek folyósított közvetlen KAP-kifizetések nagyjából 70 százalékát teszik ki az összes uniós agrárkiadásnak, a bizottság mégsem követi nyomon megbízható módon a biodiverzitás számára hasznos KAP-kiadásokat, mivel egyes intézkedéseket a biodiverzitás szempontjából eredményesebbnek tüntet fel a ténylegesnél.

A számvevők szerint néhány KAP-intézkedésben meglenne ugyan a lehetőség arra, hogy jobban segítse a biológiai sokféleséget, de a bizottság és a tagállamok a kisebb hatással járó alternatívákat részesítették előnyben.

A jelentés szerint a vidékfejlesztési programok a közvetlen kifizetéseknél alkalmasabbak a biodiverzitás segítésére, különösen azok, amelyek támogatják a jogszabályban előírt kötelezettségeken túlmutató, környezetbarát mezőgazdasági gyakorlatokat. A tagállamok azonban ritkán alkalmazzák a nagyobb hatást kifejtő intézkedéseket (például az eredményalapú rendszereket), mert a gazdálkodók körében népszerűbbek ezeknél a kevesebb igényt támasztó és kevésbé eredményes („világoszöld”) intézkedések.

A számvevők azt is megállapították, hogy az unió 2020-ig tartó időszakra szóló biodiverzitási stratégiája nem határozott meg mérhető célértékeket a mezőgazdaság számára, emiatt nehezen mérhető az előrehaladás és az uniós finanszírozású fellépések teljesítménye. Ezenfelül nem volt kielégítő a biodiverzitáshoz kapcsolódó uniós szakpolitikák és stratégiák közötti koordináció sem, ezért többek között nem sikerült kezelni a genetikai sokféleség (a biológiai sokféleség egyik vetülete) csökkenésének problémáját.

Az unió kulcsszerepet játszik a biológiai sokféleség védelmében, mivel környezetvédelmi normákat határoz meg és társfinanszírozást nyújt a tagállamok mezőgazdasági kiadásainak zöméhez. A 2014–2020-as időszakban a bizottság 86 milliárd eurót (az unió hosszú távú költségvetésének nagyjából 8 százaléka) tervezett a biológiai sokféleségre fordítani; ebből 66 milliárd euró a közös agrárpolitikából származik.

Az 1990-es években mind az unió, mind tagállamai aláírták az ENSZ biológiai sokféleségre vonatkozó egyezményét, 2010-ben pedig kötelezettséget vállaltak arra, hogy teljesítik a 2020-ig szóló úgynevezett aicsi célokat. Idén januárban a Világgazdasági Fórum mind a valószínűség, mind a hatás tekintetében a világot fenyegető öt legnagyobb veszély közé sorolta a biodiverzitás hanyatlását. A bizottság 2020 májusában közzétette a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiáját.

Forrás: hvg