A bőr után a selyem lehet az új közellenség

Környezeti szempontból és az állatvédők szemszögéből is igencsak támadható a selyem. Már van olyan divatcég, amelyik felhagyott a forgalmazásával, ám van egy probléma: kistermelők millióinak megélhetése kerülhet veszélybe.

A selymet a selyemhernyók gubójáról nyerik. Egyes források szerint 3000, mások szerint akár 6600 selyemhernyóra van szükség egy kilogramm selyemhez. Egy hektárnyi eperfáról több mint 10 tonna levelet nyerhetünk, ami 200 kilogramm hernyónak elég táplálékul – ennyi falevél és hernyó kell mindössze 40 kiló nyers selyem előállításához, de ennél is kevesebb selymet nyerünk, ha kézzel tekerik le és nem géppel.

Bár a selyemhernyók táplálékául szolgáló eperfa organikusan, vegyszerek nélkül nő és jóval kisebb a vízigénye, mint a pamuttermesztés alapjául szolgáló gyapotnak, mire a nyersanyagból kész selyemszövet lesz, addigra jelentős környezeti károk keletkeznek. A ruházati ipar alapanyaginak fenntarthatóságát rangsoroló Higg Materials Sustainability Index alapján a selyem környezeti besorolása nagyon rossz: a legmagasabb pontszámot kapta és ezzel a rangsorolt anyagok közül a leginkább szennyező környezeti szempontból. A rangsor alapján a selyem szennyezőbb, mint a kőolajszármazékokból készült szintetikus anyagok többsége.

A Sao Paolo-i Egyetem 2017-es kutatása is arra jutott, hogy a bőr után a legszennyezőbb anyag a divatiparban a selyem, hiszen hiába természetes eredetű, nagyon sok kemikáliát használnak, mire szövet készül belőle. A brit Waste & Resources Action Plan szervezet számításai alapján a selyemszövet készítése során keletkezik a legtöbb szén-dioxid, jóval több, mint bármelyik szintetikus anyag esetében. Előállítása pedig összességében nagyobb károsanyag-kibocsátással jár, mint a poliészteré, vagy a poliamidé.

A selyemkészítésnek ezenfelül nagy az energiaigénye, már csak amiatt is, hogy számos lépés nyomán lesz a nyers alapanyagból fényes szövet. Az Amerikai Divattervezők Tanácsának (CFDA) adatai alapján a selyem „életútja” során ezerszer több energiára van szükség, mint például a polietilén gyártásához, kezdve a selyemhernyók keltetőjeként működő épületek megfelelő hőmérsékletének biztosításától. Ezen felül fehérítőket és formalint is használnak a fertőtlenítéshez a hernyótenyésztés minden fázisában, és annak ellenére, hogy a selymet jól lehetne természetesen is színezni, a kereskedelmi forgalomba kerülő anyagok esetében vegyi festést használnak.

A selyem az alapanyagok világpiacának ugyan rendkívül kis százalékát (0,2 százalékot) teszi ki, de így is több milliárd dolláros üzletágat jelent. Az iparági elemzések szerint 2021-re elérheti a majdnem 17 milliárd dollárt. Egy egységnyi nyers selyem ugyanis körülbelül hússzor többe kerül, mint a nyers pamut.

Természetesen Kína a világ legnagyobb selyemtermelője: hatszor akkora a részesedése a piaci tortából, mint a második helyezettnek, Indiának. Továbbá Üzbegisztán, Thaiföld és Brazília jelentős selyemtermelők: bár több mint 60 országban tenyésztenek selyemhernyókat, ez az öt ország adja a világ selyemhernyó-tenyésztésének a 99 százalékát. Ipari mennyiségű selymet azonban csak Kína, India és Brazília tud előállítani.

Kínában főként gépesítették a selyemkészítést, így is 1 millió főt foglalkoztat a selyemipar. Ezzel szemben Indiában már 79 millió ember megélhetése múlik a selymen – főként vidéki, elhagyatottabb területeken, ahol nagyrészt a hernyófarmok találhatóak. A selyemhernyó-tenyésztéshez hasonlóan például a pálmaolaj-termesztés kapcsán is kiemelték nemrég kutatók, hogy az iparágak támadása és így a kereslet csökkenése rendkívül káros lehet azokra a vidéki kistermelőkre, akiknek az ehhez hasonló tevékenységek nyújtanak akár egyedüli megélhetést.

Szintén a CFDA tért ki arra, hogy Thaiföldön is 20 ezer szövő család él meg a selyemiparból és a vadselyem mind Kínában, mind Indiában kisebb törzseknek is bevételt nyújt egész évben. Egyes mexikói falvakban pedig a selyemkészítésből származó bevételből kerül kenyér számos nő és így család asztalára. Így a selyemipar gépesítése jelentősen veszélyezteti az iparág által foglalkoztatottak megélhetését – a selyem ugyanis a mai napig döntően a kézimunkán alapszik.

Forrás: hvg