Van, ahova a szankciók sem érnek el

Az EU továbbra is jelentős mennyiségű orosz halat importál a korlátozások ellenére, ami évente több százmillió eurós forgalmat jelent. Miközben a balti államok szigorúbb intézkedéseket sürgetnek, más tagországok figyelmeztetnek, hogy Európa túlságosan függ az orosz halászattól – írja az euractiv.

A balti államok, Finnország és Svédország folyamatosan keresik a lehetőségeket, hogyan gyakorolhatnának gazdasági nyomást Moszkvára az ukrajnai háború befejezése érdekében. Mivel közös vizeken halásznak Oroszországgal, a halászat kulcsfontosságú kérdés számukra. Ezek az országok ismételten magasabb vámokat követelnek az orosz tengeri termékekre, amelyekből továbbra is jelentős mennyiség érkezik az EU-ba.

Környezetvédelmi szervezetek szerint ez erkölcsi kérdés is. „Az orosz halászhajók szorosan kapcsolódnak a rezsimhez, így van összefüggés az ukrajnai háborúval”, nyilatkozta Vanya Vulperhorst, az Oceana illegális halászati szakértője az Euractivnak.

Két orosz halászati óriáscéget, a Norebót és a Murman Seafoodot nemrég államilag támogatott kémkedésben találták bűnösnek az EU vizein, ami szankciókat vont maga után. Ennek ellenére az Európai Bizottság figyelmen kívül hagyta a halimportot érintő további korlátozásokra vonatkozó felhívásokat, amit számos EU-tagállam óvatosan szemlél.

Az orosz invázió után az EU betiltotta a kaviár importját, de más, kevésbé elegáns haltermékek, különösen a tőkehal és az alaszkai saurihal továbbra is áramlanak be, némelyik vámmentesen. Az EU 2024-től megvonta ezektől az importoktól a vámkedvezményeket, de ugyanebben az évben még mindig 709 millió euró értékben vásárolt orosz halat. Ennek nagy része Hollandiába, Németországba, Franciaországba és Lengyelországba került.

Több országban az orosz tőkehal elleni bármilyen lépés hullámokat vet mind a gazdaságban, mind a kulináris hagyományokban. Ez különösen nyilvánvaló Portugáliában, amely híres a bacalhau (tőkehal) iránti szeretetéről. A portugálok állítják, hogy több mint 1000 módon tudják elkészíteni.

Hollandia és Lengyelország mellett Portugália az EU három legnagyobb orosz tőkehal-importőre közé tartozik. Az ország évek óta külföldi forrásokra támaszkodik, hogy tányérjait megtöltse, magyarázta a CPPME, a portugál KKV-k nemzeti szövetsége.

Az EU másik végén Lengyelország, bár Moszkva egyik legkeményebb bírálója, nemrég arra kérte Brüsszelt, hogy emelje meg több orosz termék vámját, de a halat lehagyta a listáról. Ez nem meglepő, figyelembe véve, mennyire függenek a lengyel feldolgozók az orosz tőkehaltól.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az orosz hal több hátsó ajtón keresztül is bejut az EU-ba. A brüsszeli székhelyű Europêche halászati lobbi régóta kifogásolja, hogy az orosz fogású tőkehal vámmentesen léphet be az EU-ba, miután Norvégiában feldolgozták.

„Ha megfelelően feldolgozol egy terméket Norvégiában, mondhatod, hogy norvég”, figyelmeztetett Vulperhorst. „Így tisztára moshatod a fogás orosz eredetét.”

Vulperhorst azt is hangsúlyozta, hogy ha Európa növelni akarja halászati autonómiáját, hatékonyabban kell kezelnie saját állományait. Különösen a Balti-tengerben, amely a világ egyik legszennyezettebb vízteste, és gyakorlatilag egy EU-tó, leszámítva Oroszország sarkát.

A balti országok azonban többször is kijelentették, hogy saját hálóik szorosabbra húzása a fajok helyreállítása érdekében keveset ér, ha Moszkva szélesebbre veti hálóit.

Forrás