Az Európai Bizottság csütörtökön bejelentette, hogy 500 millió eurós pénzügyi támogatási csomagot fogadott el Libanon stabilitásának és gazdaságának támogatására a 2024–2025-ös időszakban.
A félmillió eurós segély az első részlete annak az összesen 1 milliárd euró támogatásnak, amelyet Ursula von der Leyen, a bizottság elnöke májusban, Bejrútban tett látogatása során jelentett be.
Ez a finanszírozás a szükséges reformokat, a biztonsági ágazat és a határigazgatás megerősítését, a gazdaság stabilizálását, valamint a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő lakosok javát szolgáló intézkedéseket fogja támogatni.
Az 1 milliárd eurós pénzügyi támogatásról az uniós tagállamok vezetőit tömörítő Európai Tanács döntött még áprilisban. A testület által kiadott következtetésekben az Európai Unió megerősítette, hogy határozottan támogatja Libanont, és elismerte, hogy az ország nehéz helyzetben van a belföldi és a regionális feszültségek következtében.
2011 óta az EU mintegy 3 milliárd euró támogatást nyújtott Libanonnak.
Izrael és Libanon csütörtökön aláírta a két ország közötti földközi-tengeri határt rögzítő egyezményt – jelentette az izraeli média.
A megállapodást hivatalos dokumentumként átadják az ENSZ-nek is a két ország határán lévő nakúrai ENSZ-főhadiszálláson.
Az izraeli kormány csütörtök délelőtt, rendkívüli ülésen hagyta jóvá a tengeri határmegállapodás szövegét, két héttel azután, hogy azt az izraeli parlament, a kneszet elé terjesztették felülvizsgálatra. Az Izraeli Legfelsőbb Bíróság korábban elutasította a tiltakozó petíciókat, és jóváhagyta ezt az eljárást.
Az Egyesült Államok által közvetített – és Washington garanciájával megszületett – egyezség lehetővé teszi Libanonnak, hogy a TotalEnergies nevű francia energiavállalat révén fejlessze a Kana-Szidón gázmezőt, és földgázt termeljen ki ott.
Ez a terület a Földközi-tengernek egy olyan részén található, amelyet Izrael és Libanon is sajátjának vallott. Izrael átengedte az egész vitatott zónát, de megkapja az onnan felszínre hozott földgáz hasznának tizenhét százalékát.
Abban is megegyeztek, hogy a Karis (Cápa) nevű másik, szintén a határvidéknél lévő földgázmező teljesen Izrael tulajdonában marad. Jeruzsálem megtartja a partjai mentén azt a hárommérföldes zónát is, amelyre szerinte szüksége van a tengerpart biztonsága érdekében.
Jaír Lapid miniszterelnök a kormány megbeszélésének kezdetén kijelentette, hogy a megállapodás megerősíti Izrael biztonságát és cselekvési szabadságát a Hezbollah, a libanoni síita milícia fenyegetésével szemben.
„Ez egy diplomáciai vívmány, mert nem minden nap történik meg, hogy egy ellenséges ország írásos megállapodásban ismeri el Izraelt az egész nemzetközi közösség előtt. Nem mindennap áll mögöttünk az Egyesült Államok és Franciaország, melyek biztonsági és gazdasági garanciákat nyújtanak az egyezményhez” – hangsúlyozta Lapid.
„Izrael megkapja a Kana nyereségének 17 százalékát, mely pénzt hoz az állam gazdaságának, a pénzt pedig jólétre és egészségügyre, oktatásra és biztonságra fordítanak majd” – emelte ki Lapid.
A kabinet ülése délben azzal ért véget, hogy Jaír Lapid ellátta kézjegyével a nemzetközi megállapodást, és átadta azt Amos Hochstein amerikai közvetítőnek, a diplomáciai egyezség létrehozójának.
Eközben Michel Aun libanoni elnök is aláírta a dokumentumot. Ő azt hangsúlyozta, hogy a megállapodás végrehajtása nem jelenti a kapcsolatok normalizálását Izraellel, hanem „technikai kérdés, minden, a libanoni külpolitikának ellentmondó politikai következmény nélkül”.
A libanoni tárgyalócsoport vezetője, Elias Bou-Szaab, azt mondta, hogy az egyezmény aláírása után „új korszak” kezdődik.
A megállapodást átvevő Hochstein kijelentette, hogy az gazdasági fordulópontot jelenthet Libanon számára, és hangsúlyozta az Egyesült Államok garanciáját.
„Ha bármelyik fél megsérti, mindkét fél veszít” – vélekedett az amerikai közvetítő.
Izrael és Libanon között nincs békeszerződés, hanem ENSZ garantálta tűzszünet szabályozza viszonyukat.
A libanoni energiaellátási hálózat teljesen leállt ma délben, és valószínűtlen, hogy hétfőig újrainduljon” – közölte szombaton a Reuters hírügynökséggel egy kormányzati tisztségviselő, de vasárnapra, 24 órával a leállás után sikerült visszahozni az áramot.
A Bejrút közeli Zahraniban szombaton állt le a hőerőmű, néhány órával azután, hogy az ország északi részén lévő Deír Ammar-i erőművet is le kellett kapcsolni pénteken az üzemanyaghiány miatt.
Az energiaügyi minisztérium vasárnap közlése szerint a központi bank 100 millió dollár hitelt adott a minisztériumnak, hogy üzemanyagot vásároljanak és abból fenntartsák az erőművek működését. A közlemény szerint a hitelnek köszönhetően az erőművek most ugyannyi áramot tudnak termelni, mint a kimaradás előtt, csakhogy ez azt jelenti, hogy van olyan háztartás, ahol naponta csak két órára van áram.
A hadsereg is felajánlotta az üzemanyaguk egy részét, amíg importtal nem lehet többhöz jutni.
Libanon az elmúlt 18 hónapban komoly gazdasági válságon és rendkívüli üzemanyaghiányon megy keresztül.
Hálózati áramellátás nélkül maradt Libanon, miután üzemanyaghiány miatt leállt az ország két legnagyobb erőműve – közölte szombaton a Reuters hírügynökséggel egy kormányzati tisztségviselő. „A libanoni energiaellátási hálózat teljesen leállt ma délben, és valószínűtlen, hogy hétfőig újrainduljon” – mondta a tisztségviselő.
A Bejrút közeli Zahraniban szombaton állt le a hőerőmű, néhány órával azután, hogy az ország északi részén lévő Deír Ammar-i erőművet is le kellett kapcsolni pénteken az üzemanyaghiány miatt.
A tisztségviselő hozzátette, hogy az állami áramszolgáltató társaság megpróbálkozik azzal, hogy átmenetileg a hadsereg fűtőolaj-tartalékait használhassa az erőművek működtetésére, de ez aligha fog hamar megtörténni.
Sok libanoni hagyatkozik folyamatosan a saját kézben lévő áramfejlesztőkre, amelyek dízelolajjal működnek, de most az is hiánycikk.
A közel-keleti országot megbénította a gazdasági válság, amely az importból származó üzemanyag-ellátás elapadásával tovább mélyült. A libanoni valuta 2019 óta 90 százalékot vesztett az értékéből.
A libanoni látogatáson tartózkodó Hoszein Amirabdollahián iráni külügyminiszter pénteken ígért további támogatást és olajszállítmányokat a válsággal küzdő Libanonnak, miután találkozott a Hezbollah libanoni síita szervezetet vezető Haszan Naszrallahhal.
Az ígéret szerint a szállítmányokat a Hezbollah oszthatja majd szét. A Hezbollah vezetője augusztusban számolt be arról: Irán az amerikai szankciók ellenére kész segíteni a gazdasági válság sújtotta Libanonnak. A büntető intézkedések értelmében Irán nem exportálhat olajat. Washington azzal fenyegetett, hogy az iráni olaj felvásárlóit is szankciókkal sújtja. Az Egyesült Államok terrorszervezetként tartja nyilván a Hezbollahot, amelyre korábban szankciókat vetett ki.
A libanoni gazdasági válság katasztrofális méreteket öltött. Hassan Diab, a libanoni ügyvezető miniszterelnök az ország megmentésére szólította fel a nemzetközi közösséget.
A libanoni kormány az esetleges „szociális robbanásra” figyelmeztette a világ közösségét és sürgős segítségnyújtást kért. Hassan Diab megbízott libanoni miniszterelnök felhívása július 6-án hangzott el a libanoni külföldi diplomáciai képviseletek vezetőivel tartott találkozón. A libanoni kormányfő felszólította a külföldi adományozókat, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást országának, annak ellenére, hogy a kormányválság csaknem egy éve tart, és nem alakult meg az állandó kormány.
„A segítségnyújtás függővé tétele a kormányalakításhoz veszélyt jelent a libanoni lakosság életére” – mondta Diab a bejrúti külföldi nagykövetekkel folytatott megbeszélésen. A libanoni kormányfő elismerte, hogy országa jelenleg „egy nagyon sötét alagúton” megy keresztül, és a lakosság szenvedései elérték a „tragikus” szintet. Diab arra is figyelmeztetett, hogy a pénzügyi támogatás megtagadása veszélyeztetné „a libanoni lakosság életét és Libanon egységét”. Nem a „korruptnak” szenvednek, hanem az emberek – folytatta Diab. „Mentsék meg Libanont, még mielőtt nem késő” – figyelmeztetett a libanoni miniszterelnök.
A történelem egyik legsúlyosabb gazdasági válsága
A Világbank adatai szerint 2019 ősze óta Libanon a világ egyik legsúlyosabb gazdasági válságát éli a XIX. század közepe óta. A gazdasági összeomlás a nép haragját váltotta ki Libanonban egy olyan politikai osztály ellen, amelyet a lakosság rendkívül korruptnak és alkalmatlannak tartanak. Évtizedek óta az ország politikai színterét ugyanazok a családok és személyek uralják, a felháborodás és a gyakori tiltakozások nem hoztak változást.
A bejrúti kikötő műtrágya-raktárában 2020 augusztusában bekövetkezett robbanás következtében bekövetkezett katasztrófát követően Diab és kormánya lemondott. Jelenleg ő és kabinet többi tagja posztját csak ideiglenesen tölti be.
Azóta azonban a politikai erőknek nem sikerült megállapodniuk egy új kormányt illetően annak ellenére, hogy a kormányalakítás elengedhetetlen a reformok megkezdéséhez, amihez a nemzetközi közösség, beleértve a Nemzetközi Valutaalap is ragaszkodik. Az IMF, más pénzügyi intézmények és az adományozó országok mindaddig nem voltak hajlandóak pénzügyi támogatást nyújtani Libanonnak, amíg nem hajtják végre az országban a mélyreható és átfogó reformokat.
Totális szegénység és széles körű hiány
Eközben a gazdasági helyzete gyors tempóban romlik. A libanoni font a feketepiacon a dollárral szembeni értékének több mint 90 százalékát veszítette el. Az inflációs meghaladja a 100 százalékot, és ha az élelmiszerárak dinamikáját vesszük, akkor az infláció meghaladja a 200 százalékot. Ma a lakosság több mint 60 százaléka szegénységben él.
Ezen kívül a libanoni lakosság a tömeges elbocsátásoktól és a totális munkanélküliségtől szenved. Az áruhiány miatt mindenhol hosszú sorok állnak. Gyógyszertárakban hiány nincs elég gyógyszer. Ezen kívül a lakosság naponta órákat kénytelen áram nélkül tölteni.
Libanon nem tudja törleszteni a következő hét elején esedékes 1,2 milliárd dolláros eurokötvény-tartozását – közölte Hasszan Diab libanoni miniszterelnök szombaton.
Ez az első alkalom, hogy az egykoron a Közel-Kelet Svájcaként is emlegetett ország fizetésképtelenséget jelentett. „Nem volt könnyű döntés” – mondta. „Libanon adóssága nagyobb, mint amit az ország elbír” – tette hozzá. A közel-keleti országban az államadósság eléri a bruttó hazai termék (GDP) 170 százalékát.
Libanonban az 1975–1990-es polgárháború óta nem volt ilyen rossz a gazdasági helyzet. Október óta folyamatosak a tüntetések. A megmozdulások Szaad Haríri előző kormányfő lemondásához vezettek.
A korábban egyetemi professzorként dolgozó Diab televíziós beszédében megvédte a kormány szombaton hozott döntését a szuverén adósság törlesztésének felfüggesztéséről és a hitelezőkkel az adósság átütemezésről való tárgyalások megkezdését.
„A fizetés felfüggesztése az egyetlen módja, hogy finanszírozhassuk állampolgáraink szükségleteit” – mutatott rá. Hozzátette: Libanon azt tervezi, hogy tárgyal hitelezőivel adóssága átstrukturálásáról.
Az országra jelentős nyomás nehezedik a nemzetközi pénzintézetek felől. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap megszorító intézkedéseket követel a pénzügyi támogatásért cserébe.
