Kínával finomíthatná Trump a megkaparintott ritkaföldfémeket

Miközben az elnök ritkaföldfém-bányákra vadászik, az Egyesült Államok az egyik legnagyobb termelő a világon. Valójában nem a bányászat jelent gondot, hanem a finomítás, ami ma jórészt Kínában történik.

Egy irányba mutat Grönland fenyegetése, Ukrajna zsarolása és a kongói ásványalku: az Egyesült Államok ritkaföldfém-lelőhelyekre vadászik. Ám egyelőre nem világos, hogy hol dolgoznák fel az okostelefonokhoz és a sugárhajtású vadászgépekhez is nélkülözhetetlen ásványokat. Kínába mégsem küldhetik finomításra, hiszen épp a kínai források alternatíváját kutatja Donald Trump. Ahogy azt már demokrata elődje, Biden is tette.

Kína megkerülhetetlen a ritkaföldfémek feldolgozásában

Nagy szükségünk van ritkaföldfémekre – hajtogatja Donald Trump. Ami jól hangzó szlogen, hiszen stratégiai ásványokról van szó, melyek legnagyobb termelője Kína. És az Egyesült Államok elnöki ciklusokon átívelően próbálja csökkenteni kínai kitettségét a kritikus ásványok területén.

Valójában az Egyesült Államok már jelenleg is bőséges ritkaföldfém-készlettel rendelkezik. A globális kínálat 12 százalékát náluk bányásszák. Ám ennek kétharmadát Kínába exportálják. Az ázsiai ország végzi a világ ritkaföldfém-feldolgozásának 85 százalékát.

Nem a bányák hiányoznak, hanem a finomítók.

Az Egyesült Államokban ugyanis leépítették az ásványi anyagok feldolgozására szolgáló kapacitások nagy részét, míg Kína a ritkaföldfémek, a kobalt, a réz és sok más fém meghatározó finomítójává vált a világon.

Az amerikai ritkaföldfém-finomítói kapacitás elvesztése csak egy példa a sok közül. Az Egyesült Államok dezindusztrializációja végső soron geopolitikai riválisának kedvezett. Az Egyesült Államok szinte leállította a kulcsfontosságú termékek, köztük a konténerszállító hajók, bizonyos gyógyszeripari összetevők és jó néhány szerszámgép gyártását, mivel olcsóbb és hatékonyabb a külföldi gyártás. Ennek nyertese elsősorban Kína.

Az 1990-es évekig az Egyesült Államok az ásványok és fémek jelentős finomítója volt. De aztán Kína domináns szereplővé vált, az olcsó munkaerőnek és a lazább környezetvédelmi előírásoknak köszönhetően.

Utolsó pillanatban mentettek meg egy cinkkohót

Nem a ritkaföldfémek jelentik az egyetlen problémát. Tavalyelőtt került az érdeklődés középpontjába a Wall Streeten egy clarksville-i cinkkohó. Pedig csak egy közepes méretű, viszonylag modern üzemről volt szó Tennessee-ben. Addig nagyjából csak a holland tulajdonosok és Montgomery megye gazdaságfejlesztésért felelős tisztviselői voltak képben abban, miért is stratégiai fontosságúvá az üzem. Nos, az amerikai újságolvasók meglepetten értesültek arról, hogy a holland Nyrstar üzeme az egyetlen olyan ipari létesítmény az Egyesült Államok kontinentális részén, ahol a galliumot és a germániumot ki lehet nyerni az elektronikai gyártásra alkalmas minőségben. Márpedig mindkettő elengedhetetlen az okostelefonok és a radarrendszerek csipjeinek előállításához. Mivel Kína a legnagyobb globális szállító, még a Biden-adminisztrációval harcolva, leállította a gallium- és germániumexportját, jókora hiányt idézett elő az Egyesült Államokban, ezért a kereskedelmi háború egyik fontos csatatere lett Clarksville.

A Trafigura árupiaci óriás tulajdonában lévő Nyrstar helyi üzemében 190 millió dolláros fejlesztés indult, melynek idén kezdhetik az elektronikai minőségű gallium és germánium termelését. A termelés felfutása után évente körülbelül 40 tonna galliumot és 30 tonna germániumot nyerhetnek ki, ami az Egyesült Államok szükségleteinek 80 százalékát kielégítené.

(vg.hu)