Az ukrán-orosz gabonaexport-megállapodás Erdogan török elnök diplomáciai győzelme?

Mint ismeretes, a múlt héten, a háború kezdete óta először hagyták el Ukrajna kikötőit gabonával megrakodott ömlesztettárú-szállító hajók, reményt adva a világnak, hogy megoldódik a globális élelmiszerválság.

Ez a Törökországban, még július 22-én aláírt úgynevezett „isztambuli megállapodásoknak” köszönhetően vált lehetségessé, melynek nyilvánvaló hasznát látja Kijev, mivel megkezdhette a gabona exportját, és Moszkva is, mivel elérte számos szankció eltörlését – vélik a szakértők.  Ankara pedig megerősítette szerepét Ukrajna és Oroszország között a nemzetközi porondon. Maga Recep Erdogan elnök azt reméli, hogy a 2023-ban sorra kerülő választások előtt sikerül megnövelni népszerűségét.

A szakértők véleménye szerint az ukrajnai gabonaexportra vonatkozó megállapodás a háború kezdete óta az egyetlen történés, melynek révén a megállapodás mindkét felének előnyös a megegyezés.

Moszkva az Isztambulban aláírt dokumentumnak köszönhetően biztosította a szankciók egy kis részének feloldását, amelyek a mezőgazdasági ágazatot érintették. Most a saját gabonáját is magas, világpiaci áron értékesítheti majd. Amint azt az orosz újságírók is írják, az vezetés számára ez fontos érv, hiszen az agroholdingok szoros kapcsolatban állnak az orosz vezetéssel.

Oroszország gabonaexportjára formálisan nem vonatkoztak a nemzetközi szankciók az élelmiszerválság elkerülése érdekében. Ugyanakkor a korlátozások, amelyek az elszámolási mechanizmusokra és a hajók biztosításra vonatkoztak, a szakértők szerint komolyan megnehezítették a gabona exportját. Ugyanakkor Oroszország március 15-től június végéig korlátozta a gabonaexportot a „hazai fogyasztók védelmével” magyarázva. 

Az ukrán és világsajtó adatai szerint a hatályos, burkolt szankciók nem akadályozták meg az oroszokat abban, hogy az Ukrajna megszállt területeiről ellopott gabona Szíriába és Oroszországba jusson.

Ami Ukrajnát illeti, az isztambuli megállapodás anyagi és politikai haszna nyilvánvaló, szakértők véleménye szerint lehetetlen lesz elérni az export háború előtti szintjét.

Ukrajnából eddig csak a romániai Konstanza kikötőjén keresztül szállították a gabonát. A nagy volumenű külföldi export ugyanakkor hatalmas sorokat, a teherautók és a vasúti kocsik veszteglését idézte elő.

Ezenkívül az isztambuli megállapodások sikeres végrehajtása lehetővé teszi Ukrajnának, hogy felszabadítsa raktárait és gabonatárolóit az új termés számára.

Várhatóan 65 millió tonna lesz, ami 40%-kal kevesebb a tavalyinál. Az ukrán agrárok attól tartanak, hogy 5-15 millió tonna betakarítására nem lesz elegendő kapacitás, ami gondot okoz a gazdaságnak, a termelők pedig alternatív tárolási módokat keresnek.

Ami pedig Ankarát illeti, úgy vélik, hogy a megállapodások lehetővé teszik, hogy mind gazdasági, mind pedig politikai előnyökhöz jussanak. Erdogan ismét megerősítette „semleges” álláspontját az Ukrajna elleni háború kapcsán.

Rövid idővel február 24-ét követően Törökország elítélte az orosz inváziót, de nem csatlakozott a Moszkva elleni szankciókhoz, Ibrahim Kalin elnöki szóvivő elmondása szerint „saját gazdasági érdekekre” hivatkozva. Mindemellett az Ukrajnában sikeresen bevetett, Moszkvában is érdeklődést kiváltó Bayraktar-drónok nem jutottak el Oroszországba, a gyártó cég vezetője elmondása szerint az Oroszországi Föderáció soha nem kapja meg őket. 

Tehát a Törökország ilyen „aktív semlegessége” lehetővé tette Erdogan elnök számára, hogy tárgyalásokat folytasson a konfliktus mindkét oldalával. Ankara a nyugati országok megbízható partnerének és az ukrán gabona de facto őrzőjének állította be magát, Erdogan továbbra is azon kevés politikusok közé tartozik, akik készek párbeszédet folytatni Vlagyimir Putyinnal.

Ezért Törökország számos gazdasági ágazatban nyugodtan folytathatja partnerségét Oroszországgal. Valójában az importált gáz közel felét Oroszországból vásárolja meg, a Roszatom segítségével épít egy nagy és energetikai szempontból fontos Akkuyu atomerőművet, és mint korábban – fogadja az orosz turistákat. Számos uniós országgal ellentétben Törökország részben beleegyezett abba is, hogy rubellel fizet a gázért.

Ezenkívül a régió fő mediátorának pozíciója lehetővé Erdogannak, hogy fontos kérdésekben kezdeményezzen tárgyalásokat az észak-szíriai helyzetről.

Például, nemrégiben Teheránban Erdogan és Putyin a kurdok elleni hadműveletet vitatták meg. A támadás megkezdéséhez és a 30 kilométeres biztonsági övezet kialakításához Erdogan elnöknek Moszkva beleegyezésére van szüksége, amely jelentős katonai erőt tart fenn a régióban. Törökország jelenlegi elnökének pedig valószínűleg az a legfontosabb, hogy mindezek a geopolitikai lépések a nemzetközi színtéren való szerepét erősítsék, valamint növeljék népszerűségét a választók körében, mivel a magas, közel 79%-os infláció okán, Recep Erdogan veszít népszerűségéből.

A legfrissebb júliusi közvélemény-kutatás adatai szerint jelenlegi tevékenységét a lakosság 53%-a nem támogatja, a következő elnökválasztást viszont már 2023 júniusában tartják. Ezért el kell kezdeni komolyan növelni népszerűségét, és nem szabad hagyni, hogy az ellenzék „nagyon magasra emelje fel a fejét”.

NEWSMAKER